Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
1975. október 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Kulcskérdés: a termékszerkezet (S) A diagnózis után Fiatalításra szorul Szabolcs aranya MEGLEHETŐSEN JO IDEJE, majd’ három esztendeje — a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülése óta — kész a diagnózis, a gyógyulás megkezdődött, néha megállt, majd ismét folytatódott, de lassan, a szükségesnél és lehetségesnél lassabban. A Minisztertanács 1975. január 30-i ülése, a műszaki fejlesztésről tárgyalva például azt volt kénytelen megállapítani, hogy viszonylag nagy összegek maradnak a fejlesztési alapban felhasználatlanul, s a gyártmányfejlesztésnél is lassúbb, vontatottabb a gyártás korszerűsítése. A szabolcsi jonatán országhatárainkon túl is fogalom. Alakja, színe, zamata — túlzás nélkül állíthatjuk — páratlan, ezért keresett és kedvelt exportcikk. Népgazdasági jelentősége, hogy z kertek összterületének 50 százaléka Nem ritka .eset ugyanis, hogy a gyártmány valójában gazdaságos lehetne, de veszteségessé teszik a gyártási folyamatok közbeni hibák, a munkafegyelmi lazaságok — ami nemcsak a munkásokra értendő! —, azaz a gyártást nem igazították ténylegesen a termékhez. Holott a termékszerkezet változtatásának extenzív forrásai — amik eddig előtérben álltak, új üzemek, gyárak stb. — elapadnak, s az intenzív mód, a műszaki fejlesztés kerül előtérbe. Amit jól jeleznek az ötödik ötéves terv Előzetes számításai is. így a többi között a beruházásra fordítható összegekről. Megint példáért nyúlva: ha az árrendszer lassan követi á költségek változását, ezzel elősegíti az ésszerűtlen vállalati magatartás kialakulását. Azaz e magatartást nem szabad kizárólag szubjektív okokkal magyarázni, hanem a tökéletlen szabályozókra, az érdekeltség egyazon irányának hiányára is fel kell figyelni. Ugyanakkor a szubjektív okok sem mellékesek, mert hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy nem érdemes a változtatások terhét, kockázatát viselni, mivel rengeteg a gáncsoskodás, az értetlenkedés, s míg a nehézkes szervezeten átjut valami, addigra már fölösleges megcsinálni, és elismerés helyett elmarasztalás jöhet. A GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZETNEK az ipari nagyvállalatokról készített vizsgálata egyebek között megállapította, hogy alkalmazkodóképességük — rugalmasságuk — kisebb, mint más cégeké, s ennek fő oka elsősorban nem a gazdasági környezetben van — de abban is! —, hanem a vállalati szervezetben. E szervezet nehézkességét a szervezetlenség, a kapcsolatok, döntési rendszerek tisztázatlansága, az un. felelősségek meghatározatlansága okozza. Mindezekre a vállalatok jelenleg még minimális figyelmet sem fordítanak. 1980-ra 1,5 millió négyzetméter alapterületű épület létrehozásához szükséges kapacitást kell megteremteni a könnyű- szerkezetek gyártásában. (Tavaly 500 ezer négyzetméternyi épült, de ezek egyedi létesítmények, nem sorozatgyártás termékei.) A házgyári lakás gyorsan tető alá kerül, de lassan a hagyományos technológiára hagyatkozó iskola, üzlet, szolgáltatóház, stb. A könnyűszerkezetek mennyiségének növelése ezen a gondon segít, ám e módszer a helyszíni építési munka termelékenységét három-ötszörösére növeli, az építési időt pedig a felére csökkenti! Előbbiek alapján már bátran leírhatjuk: a termékszerkezet dinamikus fejlődése nem okvetlen a jobb áru mennyiségének gyarapítása, az ezt szolgáló kapacitások bővítése. Elsősorban a hatékonyság, a társadalmi jövedelmezőség fokozásának mértéke ad igazi képet a változás értékéről, arról, hogy látszatra, avagy valójában haladtunk-e. ENNEK BELÁTÁSÁT MUTATJA, hogy a gyógyszeripar, jól értékesíthető termékeinek előállítását fokozva, két év alatt 45 új gyógyszert is forgalomba hozott, azaz a termékszerkezet alakításának minden fő irányában haladt. E terület nép- gazdasági súlya azonban érthetően szerényebb, mint a gépiparé, hiszen Utóbbi az ipari termelés egyharmadát adja, s itt tevékenykedik a legtöbb szakmunkás. Részesedése a népgazdaságban a foglalkoztatottság alapján nagyobb, mint a termelés szerinti. Azaz — nemzetközi összehasonlításban — értékalkotó képességük kisebb a nemzetközi átlagnál. Ezért döntő, hogy a változás elsősorban a gépiparban váljon gyorsabbá. A súlypont itt van, de teendők seregestől lelhetők mindenütt. Az irányításban, a szabályozásban éppúgy, mint a vállalati szervezet tökéletesítésében, a szemlélet, a légkör változtatásában. Ne röstelljük leírni a közhelyet: mindenki pénztárából, a nemzeti jövedelemből csak akkor vehet ki mindenki többet, ha többet tett bele. S a mostani időszakban e több legfőbb forrása a kulcskérdésre adott kedvező, tények igazolta válasz: a termékszerkezet gyorsabbá váló és folyamatos korszerűsítése. M. O. megyénkben van, az ország télialmaexportjának 60 százalékát adja. Kertkultúránk nagyságát jelzi; 1973-ban az összgyü- mölcsös terület 34 900 hektár volt, ebből nagyüzemi kert 26174 hektár, az egyéni, illetve háztáji terület 8726 hektár. A bogyós gyümölcsös ebből 687 hektár. Az évről évre leszedett több mint 35 ezer vagon alma bizonyítja: a megye mezőgazdasági üzemeiben nemcsak előszeretettel, de nagy hozzáértéssel foglalkoznak a gyümölcskertészettel. Régi telepítések A télialmaexport és belföldi értékesítés a mezőgazdasági üzemek alapvető bevételi forrása. Emellett a lakossági jövedelemnek is nagy hányadát adja. A 9 milliárdos évi megyei mezőgazdasági termelésben szerényen számolva is az alma több mint másfél milliárd forintot ér. Hosszú volt az út, amely napjaink eredményeihez vezetett, keményen meg kellett dolgozni azért, hogy kertjeink virágozzanak és teremjenek. A nagytelepítésefc jó évtizede befejeződtek, de alighogy végeztünk ezzel a munkával, újabb feladat vált sürgőssé: a rekonstrukció. A rekonstrukciós munkát sürgeti, hogy a megye almáskertjeinek nagy részét még a felszabadulás előtt telepítették, de jelentős összefüggő gyümölcsösöket alakítottak ki közvetlenül a felszabadulást követően is. A korábbi telepítések fái már kiöregedtek, de szükséges a felújítás a kertek korszerűtlensége miatt is. Az öreg fák termőképessége csökken, egyre kevésbé tudják meghálálni a gyümölcstermesztéshez szükséges ráfordításokat, faápolást, permetezést, talajerő- pótlást. A megye vezetése a rekonstrukcióval jelentőségének megfelelően, már a IV. ötéves terv első éveiben foglalkozott. 1972-ben elkészült az almatermesztés távlati programja. A következő évben a rekonstrukció végrehajtásához, a szakmai követelményeknek megfelelő tanulmány készült. Az előzetes vizsgálatok, felmérések és tanulmányok alapján a megyei tanács 1974-ben megvitatta és elfogadta azt a fejlesztési koncepciót, amelynek lényege, hogy 1972-től 1975-ig 3700 hektár, 1976-tól A vásárosnaményi Vörös Csillag Tsz 131 hektáros kertjéből 2500 tonna almát szállítanak exportra, IVlég mintegy 200 tonna vár elszállításra. Képen: cimkézik a becsomagolt ládákat. (Hammel J. felvétele) 1980-ig 8200 hektár új gyümölcsöst kell telepíteni a kiöregedett és kivágott fák helyére. Vontatott a végrehajtás A gyümölcsöskertek rekonstrukciójának terv szerinti megvalósítása biztosítaná, hogy 1980-ban és az azt követő években is megtermeljük a 35 ezer, vagy attól több almát. A felújítási munka azonban vontatottan halad. Erre hívja fel a figyelmet a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság társadalmi népi ellenőreinek 177 munkanapon keresztül végzett vizsgálata. Lényeges és alapvető megállapítás, hogy a megyei tanács elmúlt év áprilisában megvitatott és elfogadott fejlesztési koncepcióját a MÉM illetékes osztályának megküldték, de arra érdembeni válasz nem érkezett. Ez késlelteti a telepítések tervszerű megvalósítását, a telepítéssel kapcsolatos feladatok további meghatározását. A MÉM állásfoglalásának hiányán kívül helyi gondok sokasága befolyásolja még a rekonstrukció ütemtervszerű végrehajtását. Elsősorban azt, hogy nincs elegendő és jó minőségű szaporítóanyag. A faiskolák által kínált alany- és fajtaösszetétel nem felel meg a felhasználói igényeknek. A mennyiség és minőség problémái nem csak a nagyüzemeknek, de a kisáru- termelőknek, a hétvégitelektulajdonosoknak is gondot okoz. Az alany- és fajtaösz- szetétel kedvezőtlensége miatt késik az olyan zárt rendszerű, összefüggő, nagyméretű kertek kialakítása, amelyekben a termelés gépesíthető és gazdaságos lehet. A körülményeket figyelembe véve érhető, ha az évenkénti telepítések mértéke nem érte el a kívánt szintet. Növekvő terméskiesés Ahhoz, hogy a rekonstrukció tervszerűen és időarányosan megvalósuljon, a megyében évente 1000—1200 hektáron kellene gyümölcsfát ültetni. A kiadott engedélyek szerint 1973-ban 539 hektár, 1974-ben 639 nektár, 1975-ben 836 hektárt telepítettek. Ez a következő években nemhogy növekedne, r. mi ■ i v.i..v/i :,v r.t» ihm 36000 1980-ban ? ;*:V:: • t: *• •: •* * ** •* :** *•:: •*•* V\v#v.v.: &;.V:::: V- v;.: : :i&Z\ t •:. — de erőteljesen csökken. 197S- ra 399 hektár, 1977-re 124 hektár, 1978-ra 75 hektár a kiadott engedély. A számok igazolják, hogy a rekonstrukciós program végrehajtása időben, nagymértékben eltolódik, közben az ültetvények elöregedése tovább tart és meggyorsul, nagyobb aránya lesz és évről évre növekvő a terméskiesés. A rekonstrukciós terv késedelmes végrehajtásában az alany- és fajtaösszetétel csak egy ok a sok közül. Nyomasztó gondjaink közé tartoznak még, hogy a termelőüzemek fejlesztési alapjai erősen leterheltek, a járulékos beruházások ártámogatása a szűkös fejlesztési alapokhoz nem elégséges. De vannak szakmunkásgondok is. Nem megfelelő a rekonstrukció alapján a tervezési megrendelések kielégítése sem. f Összefogásra van szükség! A mezőgazdasági üzemek 1973-tól 93 megrendelést adtak le az ültetvénytervező vállalatnak, amely 47 tervet készített el. A szaporítóanyag-hiány ebben is közrejátszik, de nem lehet ok a nagymértékű lemaradásra, és arra sem, hogy a vállalat 28 üzeme 1973—1974-ben adott megrendelését — 1870 hektár téli alma telepítésére vonatkozik — írásban 1975. közepéig sem igazolta vissza. Vizsgálta a NEB a gazdálkodó egységek rekonstrukciós tevékenységét is. Erről csak annyit, hogy sok üzemben a korszerű ültetvénytelepítés feltételei nem biztosítottak; az üzemek többsége nem rendelkezik gyümölcsfakivágási és telepítési távlati tervvel. Szabolcs aranyáról, a téli almáról van szó. Meghatározója és formálója a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének, ezért is a gyümölcskertészetben nekünk évről évre előbbre kell lépni. A rekonstrukció a fejlődés alapja, és a késedelmekért, függetlenül az okoktól, drágán kell megfizetni. Ezt elkerülendő, figyelembe kell venni, hogy a munka nem nélkülözheti a helyi és országos összefogást, és a megoldást segítő tettek hatványozott lendületét. Seres Ernő A vertfal helyén Rozs és direkttermő szőlő virult a homokon, innen kapta a tanya a ner vét: Rozs rétszőlő. Az évtizedek során nemcsak az akácfák és az újabb növények eresztettek gyökeret a homokban, a családok, az újabb és újabb generációk is „meggyökeresedtek” a településen. Az utóbbi években „vadhajtások” is felütötték a fejüket, — így nevezték az engedély nélkül épített házakat. Nyíregyházától nyolc kilométerre a Dózsa Tsz üzemegységet hozott létre, van ifjúsági klub, a bolt mellé büfét is építettek, az 1968-ban megépült bekötő úton naponta 15 autóbuszjárat közlekedik, a buszváró építését a közeljövőben várják. A hatvanas években három részletben villanyhálózatot létesítettek a tanya fölé és ez egy nem várt feszültséget is hozott: a hatszáz lakosú tanya egyik részén kellett fizetni építési hozzájárulást, a másik részén nem. 1973-ig a városi tanács Manda I. bokorban lévő kirendeltségén intézték hivatalos ügyeiket az itteniek, azóta bármelyik nap bemehetnek a városi tanácsra. A legnagyobb feszültséget az a jogszabály szülte, amely mereven meg akarta kötni azok kezét, akik hosszú takarékoskodás után emberhez méltó otthont kívántak teremteni a sárból vert falak helyén. A tilalom ellenére egy- re-másra épültek a tömblakások, így a település a 170 épületével faluképet öltött. A modemül berendezett tanyai iskolában Jaczkó Pál igazgató tanácstagi minőségében folytatja a beszélgetést. Egy írógépre mutatva ezt mondja: „Ezen a gépen majdnem negyven kérvényt írtam építésrendészeti birság elengedése, vagy mérséklése végett. „Bizonyára az itteniek hangulata is eljutott a felsőbb vezetőkhöz, mert az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium egyik rendelete oldottabbá, könnyebbé teszi a tanyánélést A rendelet nyomán a megyei tanács vb a nyáron Rozs- rétszőlőt a tartósan fennmaradó tanyák közé sorolta Tavasztól a tanyán minden tulajdonos és gyermeke a házát felújíthatja, korszerűsítheti, melléképületeket létesíthet, lakóépületének az alapterületét is bővítheti, ha ezáltal önálló, új lakás nem jön létre. A mezőgazdasági munkával élethivatásszerűen foglalkozók az elavult, lebontásra kerülő lakóház helyére újat, modernet építhetnek. Több udvaron és üres telken látunk téglát, sódert és más építőanyagot. Hugyecz András telkén három éve áll a blokktégla és a műanyaggal letakart faanyag, de nem mert építkezni. Egy fiatalember a már tető alá került háza előtt mondja: — Én mertem építeni, mert muszáj volt. öthónapos a kislányunk és nem lakhatunk tovább az anyósomnál. Jól jött a rendelet, remélem, engem már nem bírságolnak meg. Hugyecz Andrásék nádfedeles házán parányi az ajtó és az ablak. A háziasszonytól ezeket halljuk: — Itt kustorgunk öten, de nem merünk építeni. Hogy tavasszal már elkezdhetjük? Jaj, alig várom, hogy megmondhassam az uramnak! Hajcsák János a régi házban nyolc gyereket nevelt fel. Két fia megnősült, majd a fiúk a telekre egy ikerházat építettek. Nyíregyházán dolgoznak, kértek volna városi lakást, de csak 1979-re, illetve 1980-ra ígérték nekik. Ha engedély nélkül nem építették volna fel az ikerlakást, akkor most az unokákkal együtt tizenhatan kellene lakniuk a régi házban. Méltánytalannak tartják a húszezer forintos birság törlesztését. A régi rendelet szerint a birság jogos, az új rendelet és az emberi érzés szerint nem. Az elkésett ÉVM- rendelet azoknak okoz örömet, akik a jövőben építkeznek. De mi nyugtatja meg azokat, akik a közelmúltban kényszerhelyzetükben ugyanabban az utcában birság terhe alatt építettek? Nábrádi Lajos
