Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-19 / 246. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 19. DÖNTENI MILLIÁRDOKRÓL A nyíregyházi modell A modern Nyíregyháza. (Elek Emil felvétele) öt esztendővel ezelőtt a Nyíregyházi Városi Tanács 1,6 milliárd forintról szóló középtávú fejlesztési tervet hagyott jóvá. Most, a tervidőszak utolsó negyedévében már látszik, hogy több, mint 1,8 milliárd forinttal gazdagodott a város, csupán saját fejlesztési terve alapján. Intézményeink ebben az időszakban több, mint 900 millió forintot használtak fel. Jól kamatoztatott milliók Hatalmas összegek ezek. Ennek ellenére igaz, hogy egyik-másik új létesítményünk — amelynek indítását már nagyon régen várjuk — késve nyitja kapuját; néhány fontos beruházás késve indul, s nyilván többe kerül; a lényegében még el sem készült távfűtéshálózat egyes részei máris szűknek bizonyulnak; a közlekedés csak üggyel-bajjal tudja követni a város gyorsiramú fejlődését. Nyilván mindezek együttesen járultak hozzá — kiemelkedő szép eredmények, és a gyors fejlődés okozta gondok —, hogy a város lakossága a negyedik ötéves terv minden esztendejében jelentős társadalmi munkával járult hozzá a város fejlesztéséhez. Nyíregyháza most kezd igazán nagyváros lenni, s megértek a feltételek arra, hogy a középtávú fejlesztési tervekkel egyidőben meghatározzák a távlati fejlesztési lehetőségeket és azok feltételeit. Ezzel a város összehangolt, arányosan fejlesztését kívánják megvalósítani. Nyílt vá rosfejlesztés Nem elég egyetlen középtávú terv előkészítésével foglalkozni, hiszen az egyenlőtlen fejlesztés okozta feszültségek (például vízigényes üzem telepítése nagy meny- nyiségű hőenergiaigény, stb.) csak ennél hosszabb távon előzhetők meg. Ezért kidolgozzák a városfejlesztés modelljét, amelynek alapján — a lakosságszámból kiindulva — tudományos alapokon meghatározzák: milyen iparágakat, üzemeket célszerű fejleszteni, vagy telepíteni Nyíregyházán. A modellből az is figyelemmel kísérhető, hogy mit igényel egy-egy jelentősebb fejlesztés a kapcsolódó területeken: közmű, lakás, óvoda, bölcsődeellátás, stb. A modell nemcsak az ilyen alapvető, hanem a részletes összefüggésekre, (amely ennek számban is sokszorosa) rámutat. Felkértek száz szakembert Körülbelül fél éve zajlik a város következő középtávú tervének előkészítő munkája, amely szeptemberben vett újabb lendületet. A városi pártbizottság és a tanács vezetői több, mint száz szakembert kértek fel, hogy működjenek közre a város terveinek kialakításában, csiszolásában. Huszonkét kis- létszámú, de jelentős szellemi erőt képviselő csoport kezdett dolgozni, mindegyik egy-egy olyan fontos kérdéscsoporttal, amely Nyíregyháza szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Ilyenek a lakásfejlesztési, közműfejlesztési, kommunális, szolgáltatási, közlekedési, egészségügyi, oktatási, népművelési, kereskedelmi, ellátási, idegenforgalmi, sóstófejlesztési kérdésekkel foglalkozó csoportok. Az ipar- fejlesztési koordinációs bizottság irányításával az iparáganként! fejlesztésekkel és az energiaellátással foglalkoznak. Több változatban Már most látszik, hogy nagyon jó ötlet, lehetőség gazdagítja az eredetileg tervezett munkát. A munkától azt várják, hogy a legjobb javaslatok, a legjobb tervek kerüljenek a döntésre hivatott testületek elé — s a lehetőség szerint több változat is, hogy a döntés valóban a legjobb megoldás választása lehessen. A szervezők és a résztvevők számára is előny ez a munka: újabb, nagyszerű fórumot állítanak a városért cselekvés aktív szolgálatába, új oldalról hasznosítják a Nyíregyházán felhalmozott szellemi energiát. A bizottságokban dolgozó munkások, technikusok, mérnökök, közgazdászok pedig elemzőbben ismerkedhetnek meg városunk jelenével, terveivel, gondjaival. A nagy vállalkozás ellenére természetesen nem helyezik teljesen új alapokra a tervkészítést Nyíregyházán sem, hiszen a már elkészült, vagy most készülő elemzéseket a városi pártbizottság gazdaságpolitikai, és város- politikai, a városi tanács köz- gazdasági bizottságai közösen ötvözik egybe. Később a végrehajtó bizottságok vitája, a különböző egyeztetések után január első napjaiban kerül a városi pártbizottság elé a kész terv. Marik Sándor Nem hippi, rab lett... Italozás közben két vásáros- naményi fiatalember január végén elhatározta, hogy nyugatra szökik. Szabó István alkalmi munkás t volt, Krajnyák Árpád pedig íoglalkozásnélkUll. A hozzájuk közel álló Balogh Lászlót mint bűnsegédet vádolták. Szabó vallomásában elmondta, hogy az elmúlt év novemberében Fehér- gyarmaton verekedett, már volt büntetve, ezért félt, hogy súlyos büntetést kap. „Megfeledkezett” családjáról, 11 éves gyermekéről, a büntetés elől akart külföldre szüknl. Egyik nagybátyja Brüsszelben él, gondolta. majd ő segít odakint. Gondolatát azonban magában tartotta január végéig, amikor is a presszóban találkozott Kraj- nyákkal, aki kijelentette, hogy nem lesz katona, inkább disszidál. Szabónak tetszett a kijelentés és biztatta a fiút. Mindjárt Javasolta, hogy szökjenek olyan vagonban, amelyet nyugatra irányítanak. Megegyeztek és utána felváltva figyelték á naményi állomáson a nyugatra tartó vagonokat. Január 30-án Szabó örömmel állapította meg, hogy az egyik, deszkával rakott vagon Koppenhágába tart. Elment Balogh Lászlóhoz és arra kérte, hogy segítse elő szökésüket, vagyis kívülről majd zárja rájuk az ajtót és a Jelképes zárat, a plombát is igazítsa a helyére. Balogh, az ÉRDÉRT Vállalat se- gélmunkása (három kiskorú gyermeke van) hosszas rábeszélés után vállalkozott a bűnsegéd szerepére. Aznap este a két bűnöző kenyérrel, vízzel és pokróccal kiment az állomásra, mögöttük becsukódott az ajtó és egy hét múlva már Lengyelország északnyugati határán Jártak, közeledtek céljukhoz. Az utazás és a hideg azonban nagyon megviselte egészségüket, megfagyott a lábuk és fájdalmukban segítségért dörömböltek. A lengyel hatóságok két nap múlva átadták őket a magyar hatóságoknak. (Azóta a vasutasok Étrend pergamenre, selyemre Egy portzió leves 1834-ből Készítette Márkus Mihály, a nyíregyházi Nagy vendégfogadóban „Egy portzió leves, húsleves, vastag étel, betsinált” — így kezdődik Márkus Mihály Nagy vendégfogadójának 1834-ben kelt étlapja, amely az' első tablón máris szenzációt jelent a kedden megnyílt nyíregyházi étlapkiállításon. Ez a legrégibb ismert magyar étlap, amely éppen városunkból, Nyíregyházáról származik. A Vendéglátó Múzeum anyagából Nyíregyházán rendezett kiállítás ínycsiklandozó ízeket rejteget a megsárgult papírokon — s, hogy még mindig a régi nyíregyházi étlapnál maradjunk — a vesepetsenye, bornyusnitzli, nyúlpetsenye, paprikás hús, kotsonya, szalámi, mandulatej ma sem volna megvetendő. A kiállítás — amelynek a városi művelődési központ adott helyet október 19-ig — nem egyszerűen receptgyűjtemény. A vendéglátóipar történelmének dokumentumai közül ugyanis kiemelkednek az étlapok és étrendek. Tartalmuk és formájuk sokat változott az idők folyamán, azonban mindig egy-egy kor étkezési kultúrájánál-:, gasztronómiai ízlésének kifejezői voltak, s tükrözték a gazdasági és társadalmi élet fejlettségi fokát. Érdemes felidézni néhány mottót, ötletet a régi étlapokból. Vámház pince (a Sóház u. 11. alatt) étlapján ez áll: „Jeligénk: Ha jól érzi magát, mondja el másnak; Ha netán panasza van, szóljon a gazdának!” ínycsiklandozó ajánlatok fölött az Apostolok sörözője étlapján: „Házirend: Csend és józanság” (sok vendéglátóhelyen jó lenne ma is ilyen, kétszavas házirend!). Egy másik étlapon főhelyen kiemelve: a tulajnos által egyénileg készített pontykülönlegességek — nem kevesebb, mint 12 pontyajánlat. Mellette 1934-ből a Grand Hotel Royal étlapján felirat: „Éttermünkben január hó 1- től kefcdve a borravalórendszert megszüntettük...” Fészek étterem, 1927. „A menüt csak a Club T. tagjai igényelhetik.” (Spárga leves, sertés comb paradicsomos burgonyával, marhapörkölt tarhonyával, tojásos metélt vagy diófelfújt, vagy trapista sajt.) Külön tablók őrzik az étrendeket — amelyek mindössze egy alkalomra készültek. Attól függően, hogy mennyit bírt a megrendelő, egyszerűbb vagy díszesebb készült: a papír mellett írták pergamenre, selyemre, falapra, bőrre. A leggazdagabbak a diplomáciai étrendek voltak, de nagyon változatos étrendet állítottak össze a Magyar Tudományos Akadémia évenkénti díszlakomáira is. Az étlapok és étrendek ma is figyelemre méltóak és tanulságosak lehetnek: az ételés italösszeállítások szakmai és a hatóságok fokozottabban ellenőrzik a plombákat és a vagonokat.) Krajnyák a tárgyaláson előadta, hogy a múlt év szeptemberéig Budapesten tanult és dolgozott, közben a külföldi folyóiratokból megismerte a hippik életét. Elhatározta, hogy szökés után beáll közéjük. A hippik társasága helyett azonban a rabok társaságába került. A bíróság a két fiatalembert tiltott határátlépés miatt Ítélte el. Szabónak másfél évet kell tölteni fegyházban, ezen kívül három évre a közügyektől is eltiltották őt. Krajnyák tízhónapi börtönbüntetést kapott. Balo- ghot 15 százalékos bércsökkentés mellett tiz hónapi javító-nevelő munkára Ítélték. Látogatók a kiállításon. (Gaál Béla felvétele) tartalmát a mai vendégek is megirigyelhetik: sokkal több egyéni ötlet, változatosság látható sok (egyébként kevés ételt feltüntető) étlapon is. A néhány sajátos — csak Nyíregyházán vagy SzabolcsSzatmárban készített — ételt is ki lehetne egészíteni a kiállításon szerzett ötletekből. Esetleg (hogy messze ne menjünk) Márkus Mihály Nagy vendégfogadójának 1834-es étlapjáról, (m. s.) (nábrádi) Mister Alkohol 232 változatban SZOKATLAN FELJEGYZÉS került a kezünkbe a napokban. 232 név sorakozik a papíron, a nevek mellett ilyen megjegyzések: „állandó munkahelye nincs,..” „Mindkét szülő iszákos, nem törődnek a gyermekek nevelésével.” „Az apa gyermekeit és feleségét súlyosan bántalmazza..." „Erősen alkoholista, melynek következtében gyakran válik baleset áldozatává és munkaképtelenné...” „A gyermekeket az apjuk üti, veri, különösen, ha be van rúgva...” Folytathatnánk az idézeteket a bizottság jelentéséből, amely a megyeszékhelyen felkutatta és nyilvántartásba vette a legveszélyesebb alkoholistákat. De elegendő-e tudni, hogy Nyíregyházán 232 iszákos, züllött életet élő ember van, akik rettegésben tartják a családot, a járókelőket. Munkahelyükön, ha van ilyen, állandó veszélyforrást jelentenek önmaguk és munkatársaik számára. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság, amely az alkoholisták munkaterápiás intézeti kezelését, a kényszerelvonó-kúrát és egyéb intézkedéseket szorgalmazza, természetesen nem elégszik meg a tények fel- térképezésével. Járják a munkahelyeket, a családokat, az alkoholisták környezetét, érdeklődnek a családlátogató pedagógusoktól, hogy segítséget nyújtsanak az alkoholisták gyógyításában, a család védelmében. A nevek mellett gyakori az ilyen bejegyzés: „önként vállalta a kezelést”, „elvonókezelésre kötelezve”, „idézve”, „gondozói intézetbe utalva”, „ügyintézés folyamatban”, „fellebbezés alatt”. De nem ritka az olyan megjegyzés sem, mint: „a bejelentő a kérelmét visszavonta”, „ellentmondásos vélemények miatt felfüggesztve", „bizonyítást nem nyert, felfüggesztve”... „Feleség kérelmére az eljárás megszüntetve...” A MEGTETT ES AZ ELMULASZTOTT INTÉZKEDÉSEKET tanulmányozva feltűnik, hogy főként a szemléletbeli okok játszanak szerepet. A családok egy része kényszerűségből megalkuszik a helyzettel, kisebb szégyennek tartja a naponkénti „zűröket”, s nem jut el addig, hogy megtegye a feljelentést a kényszerelvonókúrára, munkaterápiás kezelésre. Kevés azoknak a szomszédoknak, ismerősöknek is a száma, akik a tanú szerepét vállalják. Haragtól, bosszútól tartanak, sokszor nem is alaptalanul. A munkahelyeken sem mindenütt veszik komolyan az alkoholisták által okozott problémákat, különösen, ha a munkahelyen nem botrányos a viselkedésük. Pedig írott és íratlan törvényeink régóta kimondják, hogy az alkoholizmus nem magánügy. Aki a családját, környezetét, a járókelőket, munkatársait rettegésben tartja, s jószántából nem hajlandó kezelésre jelentkezni, azt kényszeríteni kell. Megvannak a jogszabályok, de a hatóságaink olykor félve, nem kellő eréllyel alkalmazzák. Akad még néhány formaság is, ami lassítja az intézkedések megtételét. NAIV DOLOG LENNE AZT HINNI, hogy „Mister Alkohol” könnyen legyőzhető ellenfél, egy-kettőre meg tudunk szabadulni tőle. Hosszú az út, sok mindent mérlegelni kell — de tőlünk is függ, milyen hosszú lesz az út... (P. G.)
