Kelet-Magyarország, 1975. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-17 / 244. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. október 17. Ébred a város Hajnali 3 óra. Még teljesen sötét van, csak -a neonok világítják meg az utcákat, tereket. Egy-egy későn hazatántorgó ember ődöng a még néptelen utakon. Egyszer az ügyeletes rendőrkocsi tűnik fel. Négy óra felé már néhányan, fázósan összehúzva magukon a kabátot, ilyen korán kezdik a napot. Álmosak, törődöttek még, jól esne egy forró kávé. Vagy a „lélekmelegítő”. Az állomás környékén megszaporodnak a söntés vendégei. Világosodik. Már érkeznek az első vonatok. Sok kocsiból dideregve lépnek az utasok az állomás betonjára. A hajnali nyirkos, éles levegő megcsapja a még álmosakat. De nekik már nem lehet aludni: a délelőttös műszak általában 6 órakor kezdődik. Elindulnak az autóbuszok is. Utas még kevés van, késés nincs. Még mindenki udvarias. Ez is Nyíregyháza... Már teljesen világos van. Az utcákon takarítanak, a tejeskocsiról lerakják az üzletek előtt az árut. A friss, ropogós, még meleg kenyeret, péksüteményt is hordják a korábban nyitó üzleteknek, büféknek. Váltás az üzemben. Az éjszakások közül sokan fáradtan, karikás szemmel igyekeznek hazafelé. Nem is tudom, jó napot, vagy jó éjszakát illene kívánni nekik. Ck már teljesítették mára a kötelességüket. A hivatalba járó ember ilyenkor még legszívesebben a másik oldalára fordul: úgyis elég 7-kor felkelni, inkább aludjunk addig. Hiába látjuk a napot, már előkerültek a szekrényből a ballonok, felöltők. Hűvös őszi idő van. * Hét óra felé megtelnek a tejivók, bisztrók. Szép számmal vannak olyanok, akik itt fogyasztják el reggelijüket. Egyre több a siető ember. Ki van számítva'1’minden perc, igyekezni kell. Kis- és nagyobb gyerekek igyekeznek az iskolába. Nagy táskákkal, némelyik elsős alig bírja cipelni. Hogy mi minden' kell abba az iskolába vinni! — zsörtölődik néhány, csemetéjét féltő szülő. Fél 8-kor a reggeli csúcsforgalom közepén vagyunk. Mindenütt tolongás, kapkodás. A buszok zsúfolásig megteltek. Forgalmi dugók keletkeznek. Egy-két későn induló a zebrán akarja „behozni” a lemaradást. Dühös sofőr, fékcsikorgás, gyakran az érthetőség kedvéért a vezető meg is toldja a saját megjegyzésével. Még egy félóráig mint nyüzsgő hangyaboly, olyan a város, főleg a központi terek. Nyolc óra felé már kevesebb a járókelő az utcákon. Nyugodtabban mehetünk, nem taposnak le, mintha az idegek is megnyugodnának egy kicsit. A város felébredt. Tóth Kornélia Csak segélyt? Morvay István Amikor a családfenntartó meghal, az özvegyre egyszerre nehezedik a gyász és a gond. Jó ha együttérző ismerősökre, és a munkahely megértésére számíthat. Ha számíthat! Pedig másról, vagy többről nincsen szó, mint egyszeri segélyezésről és legfeljebb a hivatalos tennivalókkal kapcsolatos eligazításról. A segélyezés haláleset alkalmával már szinte automatikus és ezzel nagyon sok munkahely letudva véli kötelességét. Az özvegy pedig a gyászban, sok esetben idősen és betegen a törvények adta lehetőségek ismeretének hiányában elmulaszt olyan hi-» vatalos bejelentéseket, melyek komoly anyagi hátrányt okoznak. Mint egyik panaszosunk esetében is történt. Férje elmúlt év szeptemberében meghalt. Segélyügyben rokonát küldte be a szakszövetkezet irodájába (ő ugyanis beteg). A segélyt megkapta, de a rokonnak arra a kérdésére, hogy mit kell tennie az özvegyi járadék állandó folyósítása érdekében, az ügyintéző nem adott választ. Hónapok teltek, mialatt az özvegy egy fillért sem kapott. Élt, ahogy tudott, az ismerősök, távoli rokonok támogatásával. Közben pedig várta a pénzt, amely soha nem érkezett volna meg, ha rokona ismét el nem megy a szakszövetkezethez, amikor kiderült, hónapok teltek el anélkül, hogy a nyugdíjfolyósító igazgatósághoz igényét bejelentették volna. A rendelkezések értelmében viszont csak a bejelentés hónapjától lehet csak a járadékot fizetni. Panaszosunk tehát hónapokra visszamenőleg a mintegy kétezer forintot kitevő özvegyi járadékát nem kaphatta meg. Amikor a szakszövetkezetben jártunk és megkérdeztük: miért nem intézkedtek, arra hivatkoztak: „az özvegyi járadék igénylése kizárólag a tag kötelessége”. Valóban, de azt is tudni kell, hogy az igénybejelentés a szakszövetkezeten keresztül történik. Mi lett volna tehát, ha tekintet nélkül arra, hogy kinek mi a kötelessége, segítettek volna az özvegynek. Hiszen tudták, hogy férje meghalt és a járadék az özvegyet megilleti. Nem szegték volna meg a törvényt a szakszövetkezetben, ha időben szóltak volna, illetve a fülük mellett elengedett kérdést komolyan vették volna. Mert kétezer forint egy özvegyasszonynak csak kétezer forint, amit elvesztett, mert senki nem tudja rajta kívül tanúsítani: ő szólt, de hiába. (soltész) Hernádi Gyula — Jancsó Miklós: Vörös zsoltár. Aligha fordult még elő a magyar színháztörténetben, hogy egy fővárosi színház vidéken tartsa az évad első bemutatóját. A 25. Színház viszont szeptember 23-án Rudolftelepen, Borsod megyében játszotta először a Zsugori uram, telhetetlen, fösvény ember című „vígjátékot, amit Moliere hires Frantzia költő után készített 1792-ben Simái Kristóf kegyes-oskolai pap, annak utána átalakított Örkény István”. — A hatodik évadját járó színházunknak — mondja Gj/urkó László igazgató —, két esztendeje hagyománya, hogy az új idényt tíznapos vidéki turnéval kezdjük. Tavaly előtt Baranyában voltunk, tavaly Bács-Kiskun megye településeit kerestük fel. Az idén Borsodra esett a választásunk. — Mint mondotta a színháznál már hagyomány a vidéki turné. Mi ennek a vrog- ramnak a kultúrpolitikai célja? — Magyarországon általában telt házak előtt játszanak a színházak. Ennek ellenére a felmérések azt bizonyítják, hogy hazánk lakosságának mintegy kilencven százaléka nem rendszeres színházlátogató. Ez érthető is, hiszen a kis települések, tanyák lakóinak, de a peremkerületekben élőnek sem könnyű színházba eljutni. Nincs tehát más megoldás, a színházat kell elvinni hozzájuk. Erre lehetőséget ad, hogy most már sokfelé vannak az országban olyan művelődési házak, ahol lehet színházat csinálni. Tavaly harminc előadást tartottunk vidéken, illetve a főváros peremkerületeiben, az idén is vállalunk ugyanennyit. Az igény ennek legalább háromszorosa, de sajnos többre nem futja erőnkből. Társulatunk tizenhét színészt foglalkoztat. Egyszerűen képtelenek vagyunk többre. Ha reményeink valóra válnak, és a jövő évadot már új színházunkban, a Budai Várban tudjuk elkezdeni, akkor kétszeresére növekszik társulatunk létszáma. Akkor majd többet tudunk vidékre és a peremkerületekbe járni. — Kérem, szóljon bővebben az új színházról. — Európában egyedülálló hajlékunk épül esztendők óta a várban. A hajdani carme- lita kolostor épületét már II. József elvette az egyháztól. Színház létesült benne. Játszottak ott egészen századunk 20-as éveiig, majd az épület 1944-ben teljesen kiégett. Újjáépítésével színházunknak az egykori templomha- jőban egy 300 személyes nézőtere lesz, tágas színpada, s megfelelő kiszolgáló helyiségei. Az építkezés gyakorlatilag befejeződött, már csak a Vörös zsoltár; Bajcsay Mária. szerelési munkák vannak hátra. — A jövőből kanyarodjunk vissza a jelenre. Hogyan alakul a színház őszi hónapjainak programja? — A berlini ünnepi "napok után részt veszünk a wroc- lawi nemzetközi színházi fesztiválon. Október 21-én és 22-én a Vörös zsoltár-t mutatjuk be a lengyel nézőknek. Az idei évadra még egy bemutatót tervezünk. Az NDK színházi napok keretében tartjuk Kurt Bartsch német szerző, A has című zenés komédiájának premierjét. Azért nem vállalkozunk ebben az évadban további bemutatókra, mert tavasszal már az őszi idényre készülünk, az új színházban bemutatandó két darabunkat próbáljuk. Hogy melyik lesz ez a két darab, azt egyelőre még nem tudom megmondani. Dolgozik színházunk számára Bereményi Géza, Dobai Péter, Hernádi Gyula, Schwajda György és Spiró György. Magam is írok új darabot. — Korábban szót ejtett a társulat bővítéséről. Hogyan gondoskodnak utánpótlásról? — Szeptemberben egy amatőr stúdiót indítottunk. Az óbudai Frankel Leó Művelődési Ház biztosított számunkra helyiséget, így a stúdió áz Óbudai Színkör nevét kapta. A 300 jelentkezőből 80-at vettünk fel, ezek közül .három hónapi intenzív munka után negyven marad meg. övelük három éven át foglalkozik Györgyfalvay Katalin irányításával színházunk valamennyi rendezője és vezető művésze, s ezután a legtehetségesebbek állami vizsgát tehetnek, színészként dolgozhatnak. Közülük is szándékozunk szerződtetni, de természetesen nem ez az egyetlen lehetőség. BEMUTATJUK a 25. Színházat „Nem középiskolás fokon" Külföldi diákok Nyíregyházán Megyénk két felsőoktatási intézményében minden évben tanulnak külföldi ösztöndíjasok. Nemrég vietnamiak, most arabok vannak a mezőgazdasági főiskolán. A tanárképzőre szomszédainktól jöttek fiatalok. Török Margit a szlovákiai Királyhelmecen lakik. Most a tanárképző főiskola harmadik évfolyamára jár a magyar—történelem szak hallgatója. Önköltséges alapon tanul, nem részesül sem szociális, sem tanulmányi ösztöndíjban, nővére is tanár, magyar—szlovák szakos. A honvágy — Én is tanárnak készültem. A magyar szakot Magyarországon akartam elvégezni. Szakmailag nagyon sok újat tanultam. Ami igen nehéz: távol a szülőktől, barátoktól. Igyekszem minden hónapban hazamenni, így elviselhetőbb a honvágy. Királyhelmecen végezte el a kilenc osztályos általános iskolát, majd három év gimnázium, s a kettős felvételi következett. Először Pozsonyban, hogy külföldön tanulhasson, majd Nyíregyházán a főiskolán, hogy felvegyék. — A felvételi sikerült, most már a diploma megszerzése a cél. Azután hazamegyek és Királyhelmecen fogok tanítani, és a helyi újság tudósítója, vagy levelezője szeretnék lenni. Aranyérmes diák A Szovjetunióból érkezett Olásin Lili. A tanárképző főiskola harmadéves orosz— pedagógia szakos hallgatója. A tíz osztályos szovjet iskolába járt, de ennyi idő alatt átvették a gimnáziumi tananyagot is. Az iskolát aranyéremmel végezte, vagyis mind a tíz osztályban kitűnő volt. — Oroszból nincs is semmi probléma. Még a főiskolán tanult orosz irodalmi anyagból is sok mindent vettünk. Pedagógiából nehezebb helyzetben voltam elsőben, nem tudtam, milyen követelményeket állíthatunk a magyar gyerekek elé. A főiskolai diploma megszerzése után az egyetemi 'kiegészítőt is elvégzi. Jemenből, Szíriából Jóval messzebbről jött Jamil Mohamed. Jemen egyik kisvárosában lakik, most harmadéves, a mezőgazda- sági főiskola kertész karára jár, a gyümölcstermesztési szakra. — Adenben jártam az angol gyarmati iskolába kilenc évig, majd Dél-Jemen fel- szabadulása után 1967-ben arab iskolában folytattam a tanulmányaimat. Akkor so-----------------------kan harcoltunk az angolok ellen, én is tagja lettem az egyik illegális ifjúsági szervezetnek. Apja egy raktáros, anyja meghalt. Öten vannak testvérek és bizony Jamil gyakran gondol az otthoniakra. — Négy éve nem voltam otthon, levelet is csak havonta kapok. 1971-ben jöttem a nemzetközi előkészítő intézetbe. Itt egy évig tanultam magyarul. De nehezen ment! Azt hittem, sohase lehet .megtanulni ezt a nehéz nyelvet. Féltem, hogy hamar hazaküldenek a főiskoláról, ha nem értem meg, miről van szó. De megértette és maradt. Szakdolgozatában az olaszriz- ling termesztésével, fajtáival foglalkozik. — Nagyon gazdag tartalmas éveket töltöttem itt. Az itt tanult szakmai ismereteket, mint üzemmérnök hasznosíthatom otthon. Messzire tisztább a csengőszó Szelman Enter Szíriából, Amoyda városkából jött a mezőgazdasági főiskolára. Harmadéves gyümölcstermesztési szakos, Jamillal csoporttársak. — Az általános iskola nálunk hat évig tart, ezután három év előkészítő, majd három év gimnázium következett. Humán szakra jártam. Szíriában nem ismerik el minden külföldi egyetem diplomáját. Ha nincs náluk valamilyen megfelelő szak, amire átminősítsék, akkor még kiegészítő tanfolyamot kell végeznie. — Nálunk kevés a jó szakember. Magyarországon kedvező feltételek mellett tanulhatunk. Igyekszem minél több újra szert tenni. Még nagyon kezdetleges az állami gazdaságunk is, a tsz- ünk is. Sokat szeretnék tenni hazám mezőgazdasági fejlődéséért. Különösen az almatermesztés érdekel, erre otthon is volna lehetőség. Szelman Enter négy éve van távol a hazájától. Ez idő alatt sok minden változott Szíriában. Nem tagadja, gyakran elfogja a honvágy. —Van egy arab szólás. Magyarul annyit jelent, hogy messzire tisztábban hallatszik a csengőszó. Én is reálisabban értékelem több ezer kilométer távolságról a hazai viszonyokat. Nagyon jó közösségben élek itt a kollégiumban, de szeretném már otthon, a gyakorlatban megvalósítani a szakmai ismereteket, a terveimet. (t. k.) Felhívás vers fiatal munkásokhoz Szép hagyomány folytatásaként rendezi meg a SZOT társszerveivel a Munkásfiatalok III. országos versmondó versenyét 1976. április 9—10—11-én Salgótarjánban. A vetélkedő szakmai elődöntőit 1975 november 22-ig kell megtartani, melyet 1975. december .■iÖ\93Í9Í ü Cgod a 18-án követ a szakmaközi megyei döntő. A vetélkedőn kizárólag 30 éven aluli munkásfiatalok vehetnek részt egy SZOT-díjas költő versével és egy szabadon választott költeménnyel, A nevezési lapokat 1975. október 25-ig kell eljuttatni az illetékes szakmákhoz.
