Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

1975. szeptember 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A földeken a sor Beszélgetés Bacsu Józseffel, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével A következő napokban, hetekben válik el a mezőgazdasági üzemekben, hogy milyen évet zárnak, mi kerül betakarításra. A termésbecslések biztatóak, most már a földeken dolgozókon a sor, hogy mindent megtegyenek a megtermelt értékek betakarításáért. A kilátásokról, az őszi munkák állásáról beszélgettünk Bacsu Jó­zseffel, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetőjével. — Mint mindig, a téli alma szüretelését kíséri a legnagyobb figyelem a megyében és az ország­ban. Hogyan halad az al­ma szedése? — A múlt évivel azonos mennyiség, mintegy 36—37 ezer vagon alma várható. A fehér alma szüretelése és el­szállítása már megtörtént, a piros alma szedéséhez min­denütt hozzákezdtek. A gyor­sabb érés révén az idén két hetet nyertünk a szüretelés­ben a tavalyihoz képest. Ez azt jelenti, hogy különösen szeptemberben kell minden erőt összpontosítani, a társa­dalmi erőket is bevonni az almaszüretbe. — Miért nincs elég em­ber a gazdaságokban az almaszüretre? A társa­dalmi segítségről sokan azt mondják, hogy nem éri el célját, a minőség rovására megy, különösen a diákok munkája. — Egy tény: nincs és so­ha nem is lesz annyi ember az üzemekben, hogy az al­maszürethez ne kelljen se­gítség. Nem is lenne érde­mes néhány hét miatt több embert foglalkoztatni, ami­kor máskor nem tudnának nekik munkát adni. Az al­maszüretnél viszont renge­teg munkáskéz kell. Véle­ményünk szerint elsősorban a családtagokat kell bevon­ni, de szükség van arra a 25 ezer diákra is, aki részt vesz az őszi munkában. Ott járnak el helyesen, ahol még a jó időben, főképp a zöldség- és gyümölcsszüret­nél hasznosítják a diákok munkáját. Az pedig csak a kellő szakmai felügyeletnek, a feltételek megteremtésé­nek, valamint az anyagi ösz­tönzésnek a kérdése, hogy a tanulóifjúság minőségi mun­kája jó legyen. Nagyon jó dolog, hogy a Nyíregyhá­záért szervezett társadalmi- munka-akció egybeesik a mezőgazdasági csúccsal, hi­szen itt élőben mutatkozik meg az összefogás, az ipar­ban dolgozók segítsége a mezőgazdaságiaknak. — Folyik a cukorrépa felszedése, szállítása is. Az időjárás kedvezőnek ígér­kezik, ami gond nélküli betakarítással kecsegtet. — Valóban minden re­mény megvan az időben be­fejeződő betakarításra, pe­dig a tavalyi 18 ezer vagon áruval szemben az idén kö­rülbelül 25 ezer vagonnal kell elszállítani. Tavaly fő probléma volt, hogy a gaz­daságok a meglévő gépi ka­pacitást sem tudták kihasz­nálni, azóta nőtt a gépesítés, s a jelenlegi időjárás lehető­vé teszi a gépek kihaszná­lását. A szállítási kapacitás viszont nem bővült, ezért a megye szeptember 20-tól ok­tóber végéig honvédségi se­gítséget is igénybe vesz. Sok múlik azon, hogy a mély­fekvésű táblákról előbb az utak mellé szállítsák a ré­pát, s akkor már az esős idő sem okozhat gondot. — Szabolcs másik fő növénye — amelynek a termésmennyiségével ta­valy szintén baj volt — a burgonya. Az idén ho­gyan változott a kép? — Körülbelül 25 ezer va­gon burgonya felszedését kell megoldani. A termésho­zamok jók, különösen az iparszerű termelési rendsze­rekben, ahol a megyei átla­got 30—40 százalékkal meg­haladják. — Miután jó volt a ter­més, a felvásárló vállala­toktól hangzott el olyan, hogy csak a szerződött mennyiséget veszik át, a többit nem tudják eladni. Nem vezethet ez oda, hogy a termelők újra bi­zalmatlanokká válnak, jö­vőre megint kevesebb lesz a termés? — A kereskedelemnek ru­galmasabbnak kellene lenni a felvásárlásban. A MÉK nem veszi át ütemesen a burgonyát, a gazdaságokban gondot okoz a tárolás, majd a szállítás. A HUNGAROF- RUCT lépéseket tett a fe­lesleges mennyiség értékesí­tésére, még tőkésexportra is jut belőle. — A gépesítésnek, a jó előkészítésnek köszönhe­tő, hogy a kukorica szin­tén jó terméskilátásokat ad. Bár a betakarítás csak később kezdődik, mire számíthatunk? — Egyes gazdaságoknál rekordtermésre van kilátás, a megye takarmánybázisa mindenképpen meglesz. A tömegtakarmány szempont­jából pedig a kukoricaszár silózása a fontos. A gépi fel- készültség olyan, hogy a nagyüzemi terület 80 száza­lékán géppel betakarítható a kukorica. — A tavalyi ősz, a mun­kák elhúzódása megmu­tatta, hogy a kalászosok­nál a következő évi ter­més nagymértékben függ az őszi jó előkészítéstől. Most nincs lemaradás? — Időben jól állunk. A ta­valyi esztendő azt bizonyí­totta, hogy az időbeniség, az agrotechnikai feltételek biz­tosítása és a későbbi gon­dos ápolás egyaránt alapve­tő feltétele a jó terméshoza­moknak. Búzánál a hektá­ronkénti 30 mázsán felüli átlagtermésnek megvan a lehetősége a megyében. A vetőmag rendelkezésre áll, műtrágya is van, ami fon­tos, hogy az üzemek össze­hangoltan végezzék az őszi talajmunkákat és a betaka­rítást, egyik se menjen a másik rovására. — összességében mi­lyen évzárásra számíthat a megye mezőgazdasága? — Bár az utóbbi két év termésátlaga a kalászosok­nál elmaradt a vártnál, vi­szont a III. ötéves terv átla­gához képest növekedés volt. A kapásnövényeknél is jobb a kilátás, mint tavaly volt. Lényegesen nagyobb ter­mést várunk burgonyából, dohányból. A jó terméskilá­tások buzdítják a mezőgaz­daságban dolgozókat, hogy van miért munkálkodni, a termelőszövetkezetekben jó zárszámadásoknak néznek elébe. Megvan a lehetősége annak, hogy a mezőgazdasá­gi termelés 1973-hoz képest mintegy 5—6 százalékkal emelkedjen — fejezte be Bacsu József. Lányi Botond O SZABOLCSI TÖRTÉNET Balogh József Lengyel Csaba Szabó Istvánné SZERKESZTŐSÉGI KERÉKASZTAL Mennyit ér a szervezés ? Hogyan halad, milyen eredményeket ho­zott a munka- és üzemszervezés megyénk vállalatainál? Erre a kérdésre kerestünk vá­laszt azon a kerekasztal-beszélgetésen, amely­nek résztvevői Lengyel Csaba, a VAGÉP volt üzemszervezője, ma főmérnöke, Szabó István­né, a Volán 5. számú Vállalatának ügyvitel­szervezője és Szívós József, az ÉPSZER Vál­lalat szervezési csoportjának vezetője voltak. Milyen konkrét eredmé­nyeket hoztak a szervezé­si intézkedések? LENGYEL CSABA: A Csepel Autógyárnak készí­tünk lengéscsillapítókat, 30 ezer darabot évente. Feltér­képeztük a területet és a kapcsolódó műszaki fejlesz­téseket is a szervezés tárta fel. Ma több terméket állít elő egy ember, mint koráb­ban és még csak prüszkölés sincs érte, mert a dolgozó nemcsak azt látja, hogy töb­bet dolgozik, hanem azt is, hogy könnyebben. Említhe­tem a szervizüzem példáját is, ahol az építkezéssel szin­te egyszerre kezdtük a szer­vezési felméréseket. Kiala­kult egy elképzelés, s mire a beruházás üzemelni kezdett, teljes működési szabályzatot tudtunk adni. Nem volt könnyű szakembereket sze­rezni, ezért a folyamatokat úgy szerveztük meg, hogy az eltért a más üzemekben meg­szokottaktól. Ma tódulnak az emberek, ezért most szervez­zük a két műszakra való át­állást. SZABÓ ISTVÁNNÉ: Ná­lunk rendkívül nagy jelentő­ségű a szállítás jó megszer­vezése. Ezért értékeljük nagyra például a konzerv­gyár és a Volán közötti szerződést, amellyel lényege­sen csökkent a gépkocsik ál­lásideje. A szerződéskötést természetesen mindkét he­lyen alapos szervezőmunka előzte meg. Működik Pesten a Volán Elektronika, itt dolgozzák fel a teherfuvaro­zást. Ez tulajdonképpen ügy­vitelszervezést jelent, mégis nagy jelentőségű, hiszen ki­számolni is sok lenne, hány dolgozóval tudnánk ezt hely­ben megoldani. A megbízha­tó adatok nagy lehetőséget adnak alapc« elemzésre. SZÍVÓS JÓZSEF: 1972-ben vettünk egy számítógépet, azóta hálós programozást al­kalmazunk. Ha valaki meg­látja ezt a gépet, mindig megkérdezi, mennyi munka­időt takarítunk meg vele? Én ilyenkor azt szoktam mondani: a gép nyereséget termel. Amikor elkészülnek a körülbelüli tervek, beprog­ramozzuk és a gép kimutat­ja, hogy egy bizonyos nagy­ságrend ű termelés mekkora árbevételt, mekkora nyeresé­get hoz és milyen lehetőséget ad a béremelésre. Olyan ez, mint egy játék, több alterna­tívát programozunk be és a vezetők dolga a legmegfele­lőbbet kiválasztani. Itt konk­rétan pénzben is kifejezhető a gép produkciója, és a leg­nagyobb biztonságot adja. Más úton is kerestük a meg­oldást : kapcsolatban va­gyunk a PM-szervezőkkel, akik az anyagrendelés, a nyilvántartás, a készletgaz­dálkodás programozását vég­zik. Ha ez elkészül, akkor csak a műszakilag szükséges anyagot építjük be és rögtön oda szállítják, ahová kell. Népszerűek-e a vállala­toknál a szervezők? LENGYEL CSABA: Nem mindig, hiszen a szervezés hatására az embereknek olyan munkát kell végezni­ük, amilyet eddig nem vé­geztek, s az újtól bizony so­kan tartanak. SZABÓ ISTVÁNNÉ: Rám például azt szokták monda­ni, hogy szeretek átcsoporto­sítani. Ez így nem igaz, de az természetes, hogy ha va­lahol megfeszített munkával sem tudják elvégezni felada­tukat, onnan olyan helyre kell a munka egy részét át­csoportosítani, ahol nincs teljesen kihasználva a mun­kaidő. is úgy rendeztük, hogy a könnyebb munka ellenére se járjanak rosszabbul. SZABÓ ISTVÁNNÉ: Ta­valy a gumigazdálkodás értékelemzése volt az egyik jelentős szervezési feladat. Az értékelemzésben számszerűen kimutatható a gumiköltségek csökkentése. A megfelelő keménységű gu­mik a korábbinál lényegesen hosszabb ideig használhatók és ezzel komoly költségcsök­kentést érhetünk el. Ebben az évben a helyi személy- szállítás értékelése készül. SZÍVÓS JÓZSEF: Mi most vettünk egy oltó-finomító be­rendezést, amellyel háromszor annyi oltott meszet tudunk előállítani ugyanannyi anyagból. Szerény becslésem szerint ebben az évben 250 ezer hasznot hoz, egyébként 200 ezer forintba került a berendezés. A festést is gé­pesítettük, új festőberende­zést vettünk és vettünk hoz­zá mikromeszet. Ma ezt már mi gyártjuk és várható, hogy az áremelkedések ellenére sem lesz drágább a festés és meszelés, ráadásul a kézi munkát is megszüntettük. Csak „profik" dolga-e a munka jobb megszerve­zése? LENGYEL CSABA: Nem. Megvannak erre a demokra­tikus fórumok is: a termelé­si tanácskozás, a brigádérte­kezletek. Az itt elhangzott javaslatokat a tervkészítés­kor figyelembe vesszük. Most például a lakatostevékenység átszervezésén dolgozunk, amelynek ötletét egy kirán­dulás adta. Borsod megyében jártunk, ahol a dolgozók olyan lakatosüzemet láttak, ahol külön volt egy darabo­ló, előkészítő műhely. Meg­tetszett nekik, elmondták, s most mi is átalaikítjuk az üzemet. 1/ ovácsné nyugdíjba 11 ment. Nem búcsúz­tatták, nem ünnepelték. Végtére is csak takarítónő volt az iskolában, s éppen elég más, igazgatóhelyettes satöbbi ment ugyanakkor, ki is gondolt rá. Alapjában nem is izgatta, kicsit bele­fáradt az egész intézmény­be, talán titokban örült is, hogy eljött az ötvenöt. Még munkát is nézett. Négyórást, olyat, amit könnyebben tud végezni. Mert kell a kis kiegészí­tés. A probléma ott kezdő­dött, amikor a nyugdíj­ügyeket intézni kellett vol­na. Mert az iskolában er­re nem került sor. Végtére is csak takarítónő volt, és éppen elég más, igazgató- helyettes satöbbi ment ugyanakkor. Meg külön­ben is: Kovácsnéval min­dig sok baj volt. Kepes K0VÄCSNE NYUGDÍJA volt jogos lakásigénye mi­att gondot okozni az isko­lának. Akkor, amikor más fontos dolgok is voltak. Egy lakásüggyel? Ki is hallott már ilyet!? így Kovácsné már több hónap­ja várt, de hiába. Fizetést már nem kapott, nyugdíjat még nem. A munkahelyét sem foglal­hatta el, hiszen a munka­könyvé az iskolában volt. És Kovácsné tájékozatlan­nak bizonyult, nem ismer­te a kis- és nagykapuk el­méleti és gyakorlati jelen­tőségéi. A takarítás köz­ben ennek kiismerésére nem jutott ideje. Azt vi­szont érezte, hogy a pénz hiányzik. De nagyon. Hogy bosszú volt-e vagy csak feledékenység, azt Kovács­né nem firtatta, egyszerű­en nem fogta fel ésszel, hogy ahol annyi tanult ember van, aki ráadásul mást is tanít, hogyan nem képes intézni az ő dolgát. Hiszen nyugdíjba ment. Persze akkor nem egyedül, ment más, többek között igazgatóhelyettes is satöb­bi. Aztán elindult panaszra. Ügye jogosságát nem is vi­tatták, sőt mi több, segí­tettek is rajta. Csak éppen azt nem értették meg se­hol, hogy egy ilyen végte­lenül egyszerű ügyhöz mi­ért kell magasabb fórum közbeavatkozása. Nem is ügy. Jog. Törvényadta jog, nem is szokáson alapuló. .Kovácsné se értette. Igaz, ő csak egy takarítónő, aki egyszerű képletekben gon­dolkodik. Kovácsné azóta megkapta a munkakönyv bevonásáról szóló közlést, nyugdíjügye is elindult a maga útján. Talán hóna­pokig tart, amíg megkapja az első postai küldeményt. Volt vezetői talán elége­dettek : .megmutatták Ko- vácsnénak, hogy mit érde­mel az, aki saját problé­májával gondot okoz más­nak. p őleg, ha csak takarí­1 tónő. Mert ugyan­akkor mások, így igazga­tóhelyettes satöbbi mentek nyugdíjba. Igaz is, az is­koláról jut eszembe: az ember holtig tanul. B. L. SZÍVÓS JÓZSEF: A hálós programozástól kezdetben igen sokan idegenkedtek. Ugyanígy volt ez akkor is, amikor az első betonkeverő- gép munkába állt, mert a ké­zi keveréssel, úgy gondolták, többet keresnek. Ma? Egé­szen más a helyzet. Mennyiben járult hozzá a szervezés a vállalati ter­vek teljesítéséhez? LENGYEL CSABA: Jelen­tősen hozzájárul. Ha a szer­vezés eredménye nagyobb teljesítmény lesz, akkor azo­nos idő alatt a dolgozó is többet keres. A gépkocsive­zetőknek példáiul korábban szállítási pótlékot fizettünk, aztán amikor áttértünk az önrakodós gépek üzemelteté­sére, a gépkocsivezetők bérét SZABÓ ISTVÁNNÉ: A dolgozók sok hasznos javas­latot adnak, ha pedig adnak, arra reagálni kell, hiszen a szervezőre is érvényesek a demokrácia játékszabályai. A reagálás leggyakrabban az, hogy szervezni kell és en­nek mindig megvan a maga gazdasági haszna. SZÍVÓS JÓZSEF: Bár el­hangzott a beszélgetésben, hogy sokszor idegenkednek a dolgozók az újtól, mégis azt kell mondanom, ők is kive­szik részüket a munkaszer­vezésből. A mi dolgunk is az, hogy ne misztifikáljuk a szervezést, hiszen nem az el­nevezés a fontos, hanem an­nak eredménye: a rövidebb határidő, a minőségileg jobb munka, az anyaggal, az ener­giával és az idővel való ha­tékonyabb gazdálkodás. Balogh József Szívós József

Next

/
Thumbnails
Contents