Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-14 / 216. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 14. HÉTFŐ: Asszad, szíriai elnök csehszlovákiai látoga­tása — Ciprusi tárgyalások New Yorkban — öt és fél esztendős emigráció után, Noro­dom Szihanuk hazatért Kambodzsába KEDD: Magyar felszólalás az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakán — Koszigin fogadja a fran­cia iparügyi minisztert — Heves harcok Li­banonban SZERDA: Tüntetések és ellentüntetések Portugáliá­ban — Bejelentik a következő Gromiko— Kissinger találkozót — A PFSZ nyilatkozata elítéli a sinai megállapodást CSÜTÖRTÖK: Megmozdulások a chilei néppel való szolidaritás jegyében — Szovjet javaslat az ENSZ-ben a nukleáris kísérletek betiltására cek külügyminiszterei a por­tugál fejleményekről tanács­koztak és politikai feltéte­lekhez kötötték a gazdasági segítségnyújtás folytatását. (Hasonló álláspontot foglal­tak el legutóbb a Londonban összegyűlt szociáldemokrata vezetők s az ausztriai Kless- heim kastélyában egybese- reglő kereszténydemokrata pártvezérek.) De Portugália állt a Szakszervezeti Világ- szövetség prágai értekezleté­nek középpontjában is, az — Egyiptomi és izraeli katonai szakértők ta­nácskozása Genf ben — Üjabb SALT-megbe- szélés PÉNTEK: KGST-tanácskozás Moszkvában — A fran­cia ellenzék egységes állásfoglalása az el­nök gazdasági terve ellen SZOMBAT: A lengyel kormányfő ausztriai megbe­szélései — A L’Humanité hagyományos fesz­tiválja La Corneuveben. Hiába „túlórázott”, hiába tartott rendszeres éjszakai tanácskozásokat az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­ka, képtelen volt az előzetes menetrend szerinti időben befejezni a vitát. Több, mint száz tagállam képviselői mondták el véleményüket a húsbavágó nemzetközi gaz­dasági problémákról — köz­tük hazánk nevében Marjai József külügyminisztériumi államtitkár — s többségük­ben a tényeknek megfele­lően mutattak rá az enyhü­lés, a leszerelés, valamint a gazdasági fejlődés összefüg­géseire. A rendkívüli ülésszakot azonban be kell fejezni, leg­alábbis felfüggeszteni, mert a hagyományok szerint, szep­tember harmadik keddjén, vagyis holnapután kezdődik a harmincadik rendes ülés­szak. A csaknem 130 napi­rendi pont közül kiemelked­nek a leszereléssel kapcso­latos témák s jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a politi­kai enyhülést kiegészítse és teljessé tegye a kafonai eny­hülés folyamata. A Szovjet­unió új, fontos kezdeménye­zést tett a héten: Gromiko Waldheimhez intézett leve­lében ENSZ-vitát indítvá­nyozott a teljes atomcsend­ről. Ha ez megvalósulna, ak­kor nemcsak átvitt értelem­ben javulna a nemzetközi légkör, de a maga fizikai valóságában is, hiszen a kí­sérletek során ugyanúgy mérgező anyagok jutnának az atmoszférába, mint „háborús körülmények” között. Az ENSZ diplomáciai nagy- heteinek előjele, hogy az amerikai külügyminiszter saj­tóértekezletén bejelentést tett a Ford—Gromiko, illetve a Gromiko—Kissinger találko­zókról. A szovjet—amerikai párbeszéd híre az újabb genfi SALT-megbeszélés is, úgy tűnik fokozott erőfeszí­tések történnek a fegyver- korlátozási megállapodás vég­leges formába öntése .érde­kében. A SALT-megbeszélé- seken történő előrelépés ugyanis összefügg a követke­ző szovjet—amerikai csúcs- találkozóval, Leonyid Brezs- nyevnek eredetileg még az idén őszre tervezett ameri­kai látogatásával. Az ENSZ-palota szolgált a héten a Kleridesz—Denktas találkozó színhelyeként is, de a két ciprusi népközösség kép­viselői nem tudtak közele­dést elérni. A ciprusi kor­mány az ENSZ fóruma elé akarja utalni a vitát. A héten a legtöbb jelen­tést ismét Lisszabonból kel­tezték: változatlanul bonyo­lult és feszült a portugál helyzet. A bizonytalanságot mutatja, hogy egy hét alatt háromszor szervezték át a hadsereg vezető testületét és nagy nehézségekbe ütközik a hatodik ideiglenes kormány megalakítása. A reakció of- fenzíváját bizonyítja, hogy Dél-Portugáliában földesúri tüntetések zajlottak (parla­gon hagyott s emiatt kisajá­tított földjeiket követelték vissza); a PPD, a demokra­tikus néppárt egyenesen fegy­verbe szólította híveit; Spi- nola pedig „hazaugrásra” készen várakozik a párizsi Sheraton-szállóban. Ugyan­akkor a demokratikus erők válasza sem késik: kifejező­dött ez a szegényparasztok ellentüntetéseiben, s ezeröt­száz katona, antifasiszta jel­szavakkal vonult fel Portó­ban. Ám nemcsak Lisszabonból, hanem Lisszabonról is szól­nak a jelentések. A velen­cei, egykori Bencés-kolos­torban a közös piaci kilen­57. — Nekem sem pénzem, sem jogom nincs ilyen követelés teljesítésére, de nem is telje­síteném, mert éz törvényelle­nes, önök teljesen irreálisan ítélik meg a helyzetüket. — Ne vitatkozz, tahó! Tedd, amit mondtam, mert beléd eresztek néhány aprómagot. — Kevés az idő! — alkudik tovább az őrnagy. — A tá­volság nagy, a pénz, az esz­közök előteremtése hosszadal­mas. Ha az én felső parancs­nokaim bele is egyeznének, legalább negyvennyolc órára lenne szükség. Azonkívül mi a biztosíték; hogy az' asszo­SZVSZ szolidaritását nyilvá­nította az ibériai ország ha­ladó erőivel. Genfben az egyiptomi és izraeli szakértők a sinai megállapodás részleteit tisz­tázzák, a héten elsősorban az Abu Rudeisz-i olajmezők ki­ürítéséről volt szó. A techni­kai vonatkozások kevesebb gondot okoznak, mint a poli­tikai tényezők: az arab vi­lágban egyre több a bíráló hang Kairó magatartásával kapcsolatban. Kritikai meg­jegyzéseket tett Asszad szí­riai elnök az éppen most sor­ra került csehszlovákiai lá­togatása során s igen hatá­rozottan foglalt állást a pa­lesztin mozgalom. Kháddam szír külügyminiszter köruta­zását az arab országokban egy lehetséges csúcsértekez­let előkészítésével is össze­függésbe hozzák. Közben egyiptomi részről cáfolták a több arab lap által jelentett titkos záradékok hírét. Mégis tartják magukat azok a hí­rek, hogy e ?4 cikkelyből ál­ló, nyilvánosságra nem ho­zott kötelezettségvállalások között szerepelt például a Paleszina Hangja rádió egyip­tomi adásának beszüntetése. A rádióadót különben éppen ezen a héten tiltották be ... Réti Ervin nyoknak nem esik bajuk? Van egy ajánlatom, cseréljük ki az asszonyokat. Két fegy­vertelen katonát adok helyet­tük. Ember-ember! Maguk­nak teljesen mindegy kinek az életével hazárdiroznak! Ezeknek az asszonyoknak csa­ládjuk, gyerekük van! — Hülyének néz, katona bácsi? — vigyorog a rácsos, kövekkel eltorlaszolt ablak mögött az egyik bandita. — Éppen az a jó, hogy nagyon aggódnak a két tehénért! Egyelőre semmi bajuk, csak egy kicsit meg kellett őket pofozni, mert a pofájukat^ nem akarták befogni. Minden* azon múlik, hogyan igyekszik a parancsnok úr! Ha lesz do­hány, meg minden, akkor a két trampli életben marad! Nem alkuszunk. Holnap ket­tő! Lelépni őrnagy! Péter Balázs őrnagy igye­kezett még felmérni, mennyi­re erős, mennyire zárt ez a pince, hogyan lehetne jól ki­dolgozott taktikával túljárni az eszükön. — Mire vagy még kíváncsi, fejvadász? A pofámra? No, vidd a rongyodat, mert nem szeretem nézni az ilyen feje­ket. Ne elöl menj, kerüld meg a pincét, ott tűnj el. Nagy kerülőt kellett ten­nie, hogy az ezredeshez ér­jen. Leszállt a lóról, beljebb az erdőben Ángyás várta. Onnan gyalog közelítette meg a domboldalt, amit azóta villámgyorsak kiépítettek Chile éjszakája (4.) A szolidaritás ereje TELEX... Alekszandr Druzsinyin, a moszkvai televízió politikai hírmagyarázója pénteken es­te az új szovjet egyezmény- tervezetet kommentálva meg­állapította, hogy a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése _egye- nes folytatása lenne az Í963- ban megkötött atomcsend- egyezménynek, az atomfegy­verek elterjesztésének meg­akadályozásáról szóló 1968-as megállapodásnak, valamint a szovjet—amerikai SALT­egyezményeknek. ★ Portugáliának még mindig nincs kormánya, jóllehet a lisszaboni lapok, meg a rá­dióadók napról napra olyan értesüléseket közölnek, hogy órák kérdése a kabinet meg­alakítása. Gomes elnök és Azevedo, kijelölt miniszter- elnök pénteken is folytatta tárgyalásait az egyes pártok vezetőivel. A kommunistá­kon és a szocialistákon kí­vül fogadta a demokratikus néppárt (PPD) vezetőit is. ★ Etiópia kormánya pénteken jóváhagyta az ország új cí­merét és nemzeti himnuszát. A címeren, melyet etióp mű­vészek terveztek, búzakalász- koszorúban fogaskerék és eke látható, amely a parasztság és munkásság egységét jelké­pezi. A címer alsó részén pajzs és keresztbevetett kar­dok rajza utal arra, hogy az ország megvédelmezi az 1974. december 12-i forradalmi for­dulat vívmányait. Az új etióp himnusz szintén hazai alkotók műve. ★ Az idén elkészült nagysza­bású kiállítási komplexum­ban, a Floralia-palotában a belga király képviselőjének jelenlétében ünnepélyes ke­retek között nyitotta meg Leo Tindemans belga miniszter- elnök a 30. genti nemzetközi vásárt. A megnyitóünnepség után a kormányfő és kísérete meg­tekintette a vásárt, minde­nekelőtt a díszvendégként meghívott három ország, Ma­gyarország, Csehszlovákia és Svájc kiállítását. A genti vá­sár történetében első ízben hívtak meg szocialista orszá­gokat, a HUNGEXPO ren­dezte magyar kiállítás gazdag fotó- és metszetanyag mellett számos eredeti művészeti al­kotás, könyvek és egyéb do­kumentum bemutatásával ér­zékelteti a magyar kultúra múltját és jelenét. 'Dinochet annak idején programnyilatkozatá­ban felvirágzást, biztos hol­napot, békét és nyugalmat ígért az ország népének. „Chile sivárabb és szegé­nyebb, mint történelmében bármikor” — írja a New York Times. „Santiago utcáin százával kéregetnek az éhező rongyos gyerekek” — ismeri be a Le Monde. S idézhet­nénk tucatszámra a nyugati lapokból, helyszíni tudósítók tollából. Nem kell ahhoz közgaz­dásznak lennünk, hogy meg­értsük: a termelés 30 száza­lékkal alacsonyabb, mint va­laha. A munkanélküliek szá­ma megközelíti a 800 ezret, vagyis a 22 százalékot. A múlt esztendőben az infláció világcsúcsot ért el. Csupán az idén 16-szor értékelték le a nemzeti pénzt, az escudót. Soha ennyi éhező, szenvedő ember nem volt az ország­ban, mint most. Hosszú időn át arról volt híres Chile, hogy megtartja a polgári de­mokrácia játékszabályait. Most felfüggesztették a sza­badságjogokat. Törvényen kí­vül helyeztek minden pártot. Szétverték a szakszervezete­ket. A katonák felszólítás nélkül lőhetnek agyon em­bereket. Bírósági tárgyalások nélkül tarthatnak fogva ez­reket. Elég valakire ráfogni, hogy kommunista, és másnap már valamelyik koncentráci­ós táborban találja magát. A junta az államosított ja­vak visszaadásában, a ma­gánipar fellendítésében látja a kivezető utat. Az év végé­ig 350 nagy gyár kerül visz- sza a volt tulajdonosok kezé­be, s közben a junta arra biztatja a külföldi társaságo­kat, hogy növeljék tőkebe­fektetéseiket. Ez eddig nem sok eredménnyel járt. Csu­pán a bánya- és olajiparban érdeklődik néhány amerikai és brazil társaság Chile iránt. A tőkés csak biztos helyre szereti a pénzét be­fektetni. S a ma Chiléje — washingtoni beismerés sze­rint is — a csőd szélén áll. Bármilyen furcsán hang­zik is, ebben nem kis szere­pe volt a nyugati országok­ban egyre erősödő szolidari­tási akcióknak, rokonszenv- tüntetéseknek, amelyek arra kényszerítették az illető kor­mányokat, hogy megszakít­sák, vagy mérsékeljék kap­csolataikat a fasiszta juntá­val. Mit tehetett az ausztrál kormány, amikor a dokk­munkások nem voltak haj­landók berakodni a Chilébe irányított árukat? Az angol kormány is kénytelen volt felmondani azt a megállapo­dást, hogy a chilei repülő- gépipar fejlesztéséhez nyújt segítséget. A svéd és a mexi­kói kormány megszakította diplomáciai kapcsolatát a chilei rezsimmel. 4 z újságírói munka Ku- bához köt. Ahhoz az országhoz, amely erejéhez mérten — a többi szocialista államhoz hasonlóan — a chi­lei nép iránti szolidaritás számtalan példáját adta, a népi egység kormányzásá­nak idején épp úgy, mint most. A börtönből szabadult, a pribékek elől menekülő hazafiak leggyakrabban Ku­bába érkeznek először. Ott voltam, amikor Allende öz­vegye, Carlos Altamiránó, a szocialista párt főtitkára, Clodomiro Aymeyda, a népi egység volt külügyminiszte­re, Allende lányai, titkárnő­je, Luis Corvalán fia, mind­mind Havannában számoltak be először a borzalmakról, a chilei tragédia részleteiről. Hangsúlyozták: a világmére­tű szolidaritásnak köszönhe­tik kiszabadulásukat. Santi­ago követségeire menekült ezrek csak úgy tudták el­hagyni az országot, hogy az illető kormányok — népük nyomására — kénytelenek voltak erélyesen közbelépni: a junta tartsa meg a nem­zetközi jogokat. Chilében lassan véget ér a tél, immár a második a tra­gédia óta. A tavaszt váró emberek, a munkás- és pa­rasztmilliók sorsuk jobbra- fordulásában is reményked­nek. S ez a remény tovább erősödik bennük, azzal, hogy az egyre szélesedő antifasisz­ta front megmutatja a kive­zető utat. A puccs utáni döb­bent csendet a felismerés kö­vette. A felismerés, az első lépés az újabb akciókhoz. Tgaz, a fegyver még a junta kezében. A kon­centrációs táborokban ma még százakat kínoznak ha­lálra. De a hős chilei nép hosszú, sötét éjszakája már nem tarthat sokáig. Király Ferenc harcállásponttá. Kicsi fülké­ket, apró lő- és figyelőrése­ket vágtak a gyepes agyag­ba. Óvatosan bántak a talaj­jal, hogy a földszórás ne­hogy árulkodjon. A mikro­fonágyú jól bevált. A ben­tiek minden szavát érteni lehet. — Vizet nem hoztál, mi? — Nem. A pálinka is elfo­gyott. Ha ez a tökkelütött őrnagy valóban csak negy­vennyolc óra után mozdul, akkor szomjan veszünk. — Jó, hogy ilyen közléke­nyek vagytok —, morog ma­gában az ezredes, s feljegy­zi a jegyzetfüzetébe: víz! — Őrnagy elvtárs! — for­dult a most érkező parancs­nokhoz. — Azt hiszem ne­hezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk. A falu felé veze­tő úthoz küldjön ki legalább négy embert. Számíthatunk arra, hogy a hazafutó asszo­nyok felverték és felpapri­kázták a férfiakat. Azok biz­tosan megielennek ásóval- kapával ez pedig csak meg­zavarna bennünket. Közben ideérkezett a he­likopter is. Felettük csak el­húzott, de hamarosan föld­re ereszkedett. Máté főhad­nagy feladata, hogy fogadja a felső parancsnokságtól ér­kezőket. Balogh már elin­dul eléjük, hogy a további speciális felszerelést ideszál­lítsa. — Kértem infralámpákat. Éjjel megvilágíthatjuk a pin­ce bejáratát anélkül, hogy bentről ezt észrevennék. Csak hasznos lehet. Érkezik még két mesterlövész, talán felhasználhatja. Van valami­lyen elképzelése? — kérdezi az ezredes, fél füllel a mik­rofonon keresztül jövő han­gokat értékeli. — Jelentem, azt tervezem, hogy még teszek néhány kí­sérletet a rábeszélésre. Gon­dolom tehetek olyan ígére­tet, szabadon elvonulhatnak, ha a fegyvereket és az asz- szonyokat otthagyják. Meg­kísérlem rábeszélni a cseré­re. Az őrs legénysége közül többen jelentkeztek önként, hogy bemennek az asszo­nyok helyett. Sötétedéskor feltétlen közelükbe férkő­zöm, egy-két bátor ember­rel. Elszedjük az ablak elől a köveket, hogy belövésünk lehessen. Szükségem lenne még két lövészre. Ugyanis három lőirányunk van. Egy elölről, egy-egy oldalról, az ablakok felől. Ha jól kiszá­moljuk az időt, ha ki tud­juk várni, hogy idegileg el­fáradjanak, akkor előbb- utóbb csak kinéznek.. — Mi van akkor, ha csak az egyiket sebesítik meg? — Az nem jó. Arra gon­doltam, hogy holnap reggel­re a két riadócsoportot a pince közvetlen közelében helyezem el. Vannak olyan holtterek, ahová nem lát­hatnak, ahová nincs kilövé­sük. Ezeket a harcosokat el­sősorban késsel, ütőfegyver­rel, pisztolyokkal kell fel­szerelni. — Olyan operatív csoport­ra gondol, akik rajtaütés­szerűen betörnek a pincébe? — Igen, de ahhoz több fel­tételnek meg kell lennie. Először ki kell fárasztani őket. Minél tovább tart an­nál ^álmosabbak lesznek. Én felválFva pihentetem az em­bereket. Valami olyat kell tenni, ami egyszerre paran­csolja őket az ablakhoz. A falu felőli útról rádió­jelentést kapott az őrnagy. — Jelentem, húsz férfi jön a faluból. Megálltak, de nagyon dühösek, nagyon el­szántak. Azt kérik őrnagy elvtárstól, engedje őket a pincéhez. Fejszékkel és va­dászpuskákkal vannak. Ké­rek utasítást, mit tegyek? — Ki vezeti az embere­ket? — Az egyik asszony férje, Pető Lajos. Ismerem. — Adja neki oda a rádiót, beszélek vele. — Igen, én vagyok Péter Balázs őrnagy. Jól figyel­jen rám Pető elvtárs. Nem szabad elhamarkodni sem­mit. Két határőr idevezeti önöket. Köszönöm, hogy a segítségünkre siettek. Ké­rem, az egyetlen mód a meg­oldásra, ha fegyelmezettek, ha engedelmeskednek ... Vá­rom önöket. Kicsoda! A pap? Mit akar? Megbeszél­jük! Ij aVX*! (Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents