Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-10 / 212. szám

1975. szeptember 10. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A gávavencsellői Üj Erő Tsz-ben az idén sok Á IV. ötéves terv teljesítése Jó úton, jó irányban N égy hónap sincs már a hatvanból, s befeje­ződik a negyedik öt­éves terv végrehajtása. Át­fogó mérlegelésre ugyan majd csak jövőre lehet vál­lalkozni, a reflektorfény azonban már most megvilá­gíthat néhány jellemző té­nyezőt. Elsősorban azt, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai tervszerűen fejlődtek, s a tervben meghatározott cé­lok, valamint a tényleges gazdasági folyamatok között jobb az összhang, mint bár­melyik korábbi tervidőszak­ban. Joggal állapította meg a párt Központi Bizottságá­nak beszámolója a XI. kong­resszuson : „... minden felté­tele megvan annak, hogy a X. kongresszus által jóváha­gyott gazdaságpolitikai célo­kat, a IV. ötéves terv elő­irányzatait elérjük. A IV. öt­éves tervünk négy évének eredményei kielégítőek”. 1970. október 3-án fogadta el az országgyűlés a népgaz­daság negyedik ötéves tervé­ről szóló törvényt. A reális célokat felsorakoztató prog­ram kemény munkát feltéte­lezett, de azt nem vehette számításba, hogy váratlan vi­lággazdasági folyamatok megváltoztatják a végrehaj­tás körülményeit. Ennek el­lenére — s szocialista gazda­ságunk erejének bizonysága­ként — a nemzeti jövedelem ezekben az esztendőkben a hatvanas évek végénél gyor­sabban, átlagosan 6,5 száza­lékkal nőtt, s várhatóan 3—5 százalékkal több lesz, mint a tervezett. Annak ellenére ugyanis, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai a tervezettnek megfelelően fejlődtek, voltak és- vannak gondok a külke­reskedelmi mérlegben, a be­ruházási tevékenységben ép- úgy, mint a gépipar termék- szerkezetének korszerűsítésé­ben, az állóeszközöd kihasz­nálásában, a zöldség- a cu­korrépa-termelésben. Egy-két szabályt erősítő kivételtől el­tekintve nem a célok bizo­nyultak hibásnak, hanem időnként és helyenként a végrehajtás lassúnak, követ- kezetlennek, a népgazdasági érdekekkel nem mindig egye­zőnek. Ha mindezek hatása meg­maradna egy-egy vállalat, iparág keretein belül, akkor sem lehetne könnyen bele­nyugodni, hiszen a társadalmi erőforrások kamatoztatásáról van szó. Mivel azonban egy- egy terület elmaradása kisu­gárzik a többi munkájára is, nagy hibának bizonyulna a beletörődés. Főként azok ré­széről, akik tehetnek a válto­zás, a több, a jobb érdeké­ben. Egy-egy tégla hiánya veszélyeztetheti az egész épít­mény stabilitását. Téglából ugyan sok van — fölhalmo­zódtak a készletek, csökkent a kereslet —, de az építő­anyag-ipar várhatóan nem teljesíti az ötéves tervét. Emiatt viszont importra kényszerülünk — idén a négymillió tonnás hazai ter­melés mellett is 800 ezer ton­na cement behozatala szük­séges —, s ennek fedezetét valahonnét el kell venni! Utalásszerű példáink azt húzzák alá, hogy a népgaz­dasági terv teljesítéséért a maga területén mindenki fe­lelősséget visel. A jelenlegi középtávú népgazdasági prog­ramnak — a korábbiaknál még inkább ez volt a helyzet — gyenge pontja, hogy nem érvényesült szigorú követke­zetességgel mindig és min­denben a társadalmi érdek. Indokoltan emelte ezt ki, s állította a teendők élére a párt XI. kongresszusa, mint fontos tapasztalatot a negye­dik ötéves terv végrehajtásá­nak eddigi szakaszából. Társadalmi érdek ugyanis — a gazdasági növekedés lé­nyeges feltétele —, hogy a tervezőmunka javulásánál is nagyobb mértékben tökélete­sedjék a megvalósítás, a vég­rehajtás! Mert örvendetes, hogy a beruházásoknál, ami a pénzösszeget illeti, az ötéves terv. és a tényleges teljesítés között nincs elmaradás — sőt, 60 milliárd forinttal töb­bet használnak fel —, azzal azonban aligha büszkélke­dünk, hogy 1975-ben már 120 milliárd forint körül lesz a befejezetlen beruházások ér­téke. A pénzt ,gyorsan költ­jük, de lassan kamatoztat­juk! öt esztendő alatt 14 szá­zalékkal nőtt a beruházások árszínvonala. Emiatt az ún. naturális mutatókat — ennyi tanterem, ennyi állami lakás, ennyi út stb. — nem sikerül mindenütt úgy teljesíteni, ahogyan azt 1970 októberében a törvényben rögzítették. Is­mét csak azt írhatjuk: nem a terv volt a rossz. Akadtak ugyan váratlan tényezők is, de a'terv azzal nem számol­hatott, hogy ki, hol, mit mu­laszt, miben sérti meg a technológiai fegyelmet, meny­nyire hanyagolja el a szer­vezést, az előkészítést. N em a tervet kell tehát az ilyen és hasonló okok miatt kárhoz­tatni, megváltoztatni, hanem a terv végrehajtásának mód­ját, eszközeit. M. O. (Folytatjuk) zöldséget termeltek lakossági ellátásra. (Elek Emil felvétele) Szatmár-Beregben Sofőrök helytállása Negyven órás mozgalom az őszi csúcs sikeréért VOLÁN-gépkocsik szállítják a paprikát a Nyír egyházi Konzervgyárba. (Gaál Béla felvétele) Meghúzta az utolsó csa­vart. A szerelő kimászott az aknából. Intett társának. Felzúgott a motor. Lámpák villantak. Fék csikordult a próbapályán. „Minden rend­ben” — mondta a műveze­tő. „Köszönöm, fiúk” — szólt a Csepel pilótája. Átvette a menetlevelet és már el is hagyta a telepet. A jelenet ismétlődik ne­gyedóráról negyedórára. Haj­nalban, korán reggel gyak­rabban. A család, a város még alszik, a gépkocsiveze­tők pedig indulnak útjukra. Munkahelyük az országút Munkahelyük az országút. Plusz harminc és mínusz harminc fok között, száraz és síkos úton embereket és árut szállítanak. Kétezer- hétszázan dolgoznak, mintegy 800 különböző típusú gép­járművel. A gépkocsivezetők feladata a személyszállítás mellett Szabolcs-Szatmár ipari és mezőgazdasági ter­mékei jelentős részének a szállítása. Most az őszi csúcs- forgalom idején fokozottan irányul rájuk a figyelem. A Volán 5-ös számú Vállalat központjában arról beszél­gettünk, hogy az üzemi párt- bizottság, a pártalapszerve- zetek mit tesznek az őszi csúcsforgalom zavartalan le­bonyolítása érdekében. Ho­gyan segítik Z — A vállalatok, a terme­lőszövetkezetek igénye alap­ján a gazdasági vezetés csúcsforgalmi intézkedési tervet készített — mondja Berencsi Gyula, az üzemi pártbizottság titkára. — Azt kértük a pártcsoportoktól, hogy munkahelyükön moz­gósítsanak a minden eddigi­nél nagyobb szállítási igé­nyek teljesítésére. Az előké­szítő szakaszban az volt a legfontosabb, hogy a válla­lat minden dolgozója ismer­je a feladatokat és a végre­hajtás során annak tudatá­ban cselekedjék! A jó előkészítés kedvező eredményeket hozott. A jár­műfenntartási osztály a na­pi helyzetjelentések alapján látja a négy főnökség és a kirendeltségek helyzetét. Ha nincs alkatrész... — Ha egy alkatrész nem szerezhető be, de az nálunk elkészíthető, akkor mi gyárt­juk — mondja Károly Gé­za, a Gagarin nevét viselő vállalati kiváló brigád ve­zetője. — Heten vagyunk. Úgy szervezzük a munka­időnket, hogy minden ránk váró munkát el tudjunk vé­gezni. Mivel a fokozott igénybevétel jobban megvi­seli a motorokat, ezért csúcs-- időben plusz műszakot is tartunk. — Az őszi szállítási csúcs sikerének egyik forrása a szerelőműhelyi dolgozók ál­dozatos munkája — folytat­ja Puskás László, a műsza­ki pártalapszefvezet titkára. A tartálygépkocsik helyszí­ni üzemanyag-kiszolgálásá­val csökkentjük az impro­duktív órák számát. Kéthe­tenként a teljes gépkocsi- parkot műszakilag és forga­lom szempontjából ellenő­rizzük. — A gépkocsivezetők min­dig korán kelnek és mindig későn fekszenek — mondja Pancsusák Sándor, az egyik ZIL gólyadarus önrakodó te­hergépkocsi vezetője, KISZ- alapszervezeti titkár. — A munka elvégzése mellett én is vállaltam, hogy sza­bad szombaton és vasár­nap is részt veszek a cu­korrépa-szállításban. Fiatal­jaink úgy határoztak, hogy egy plusz műszak kerese­téért könyveket vásárolnak és azokat a kállósemjéni ta­nyasi kollégium gyerekeinek ajándékozzuk. A megyei szállítási fel­adatok zavartalan elvégzésé­hez kevés a vállalat gépjár­műve és a gépkocsivezetők száma. Diákokból naponta csak ötszázat tudnak szállí­tani társadalmi munkára. A tröszt tehergépkocsik átirá­nyításával segít. A gépkocsi- vezetői hiány megoldására a kommunistákhoz fordultak. Negyvenórás mozgalmat szer­veztek. Felkérték azokat, akik megfelelő gépjárműve­zetői engedéllyel rendelkez­nek, hogy szabad idejükben üljenek teherkocsikra és az autóbuszokra. Minden munkásőr jelentkezett Ennek már vannak ered­ményei. A vállalat jogosít­vánnyal rendelkező munkás­őrei valamennyien jelentkez­tek. Megkeresték a társvál­lalatokat, a megyei munkás­őrséget, a honvédséget és segítséget kértek. A Volán üzemi pártbi­zottság kezdeményezése si­kerrel jár. Fokozottak a biz­tonságtechnikai szemlék, a műszaki ellenőrzések is. Nem feledkeznek el a példamuta­tásról. Erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik azo­kat, akik az őszi csúcsforga­lomban fáradtságot nem is­merő munkájukkal kiemel­kedő teljesítményt nyújta­nak. Sigér Imre Elkezdődött a napraforgó lombtalanítása Drága volt a tavalyi lec­ke, intő a tanulság: nem szabad a végsőkig várni, nem lehet mindent az idő­járásra bízni, mert az kiszá­míthatatlan. Milyen jól járt a tyukodi termelőszövetke­zet! Egy évvel ezelőtt repü­lőgépről vegyszereztette a napraforgótáblákat, a levél- zet gyorsan leszáradt, meg­gyorsult az érés, a lombta- lanítás lehetővé tette a gépi betakarítást. A többi szat­mári és beregi termelőszö­vetkezet viszont csak várt­várt, s később térdig érő sárban gázolva, küszködve szedték az emberek — de még a gyermekek is — a napraforgótányérokat, hogy mentsék a termést. Szatmár-Beregben az idén a tavalyinál is jobb termést ígér a napraforgó. A termő- terület is nagyobb, mint a tavalyi, hiszen részben az elmúlt őszön megművelhe- tetlen, bevethetetlen földek­be is napraforgót vetettek. A talaj viszont későn szá­radt és melegedett fel, ezért sok a kései vetésű napra­forgó. A korai vetésűek már érnek, vagy érettek, hiszen több helyen a napraforgó- betakarításhoz is hozzákezd­tek. De a kései vetéseket lombtalanítani kell, hogy meggyorsuljon az érés, idő­ben megtörténhessen a be­takarítás, lehetőleg gépek­kel. Az ígért repülő az elmúlt hét végén érkezett Nyíregy­házára, ahol a mezőgazda- sági főiskola repülőgép-sze­relő és -javító bázisán a szükséges javítást és kar­bantartást már el is végez­ték. Innen a repülőgép to­vábbrepült a tyukodi bázis­ra, ahonnan az igények és az ütemezés szerint települ át a többi termelőszövetke­zetbe. A repülőgépes lombtala- nító vegyszerezés a tyukodi tsz napraforgótábláin elkez­dődött. Az érés meggyor­sult, a lombtalanított napra­forgót nyolc-tíz nappal ko­rábban lehet betakarítani és könnyebben is, mert a lomb nélküli napraforgóban gyor­sabban és jobb minőségben dolgozhatnak a kombájnok. A korábbi, gyorsabb és jobb minőségű betakarítással visz- sza lehet nyerni a repülőgé­pes lombtalanítás munkadí­ját. A terület is hamarabb fel­szabadul, hamarabb lehet felszántani, bevetni, hiszen Szatmár-Beregben az idén napraforgó után is vetnek búzát, mert nincs elegendő egyéb terület, vagy jobb elő- vetemény. Sz. J. Toronyőr A negyedik emeleten la­kott, ha a szoba ablakából lenézett az utcára, úgy érezte felhők között él, a nyüzsgő világ felett lebeg, a forgalmas utca fölött úszik... Minden este éjfélig fent maradt, amikor szülei el­aludtak, kivonult a konyhá­ba, könyveket tett maga elé, Arisztotelész Poétiká­ját, Omurtag bolgár kán üze­netét, amely a tirnovói kő­oszlopon olvasható, de csak addig olvasta a könyveket, amíg az agya mozgásba jött, arra nem is törekedett, hogy a szöveget megértse, csak arra a belső örömre vágyott, amelyhez napközben nagyon ritkán jutott: az élet, a pezs­gés, a gondolkodás látszatát kereste. — Ki hajította le ezt?! A házmesternő éles hang­ja riasztotta fel, aki a szűk betonudvarból a bezárt ab­laktábláknak kiáltott. Seíiki nem válaszolt. Vajon mit dobtak le? Újra csoszogást hallott, megint kidugta a fejét, a házmesternő újra sepert, nyugodt tempóban dolgo­zott. Gondolatai visszatér­tek Arisztotelészhez ... A szemben lévő emeleten a középső ablak megvilágo­sodott, a délutáni műszak után hazaérkeztek az albér­lő lányok. Erre felkapta a fejét és csak a lányokra fi­gyelt. A lányok estéi egyformán telnek el, túlságosan is egy­formán, soha nem járnak szórakozni, időnként rádiót hallgatnak, elvétve képesla­pokat olvasgatnak, amelye­ket valószínűleg otthonról kaphattak, de a lapok üze­netéből áradó biztatás leg­alább megnyugtatja őket. A legidősebb lány a tás­kából elővett egy nagyobb zacskót, amelyből kigurultak a kemény zsemlék. A zacs­kó papírját széttépték szal­vétának, a zsemlék közé fel­vágottat, vékony szeletekre vágott párizsit tettek. A legkisebb lány ugrott fel elsőnek és énekelni kez­dett, a rejtett kémlelőállás­ból őt tartotta a legszebb­nek. A barátnői eldőltek az ágyon, úgy nevettek és tap­soltak. 1 — Lánc, lánc, eszterlánc... — énekelték. Már mind a hárman tán­coltak, megfogták egymás kezét, úgy forogtak az ágyak között, a másik két lány nem bújt ki a kombinéből, de ők is hátra vetették a fe­jüket, olyan átszellemülten ringatták magukat, mintha a szerelem nászát járnák. Hirtelen elfáradtak, lehup­pantak az ágyakra, minden­ki a sajátjára. Ijedt mozdu­latokkal levetkőztek, mintha látná őket valaki, látszott rajtuk, hogy nagyon szé­gyenlősek. Talán a táncot is most szégyelték. Jókedvük elfogyott, gyorsan bebújtak a paplan alá, csak a sze­mük látszott ki. Az ablak elsötétedett. Mosolygott. Omurtag bol­gár kán üzenete jutott az eszébe: ember, ha dúskálsz is, elhalálozol, s helyedbe más fakad. V. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents