Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-10 / 212. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. szeptember 10. Marjai József felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) két kellő komolysággal, az okok és okozatok mélyreható vizsgálatával kell megközelíteni és nem szabad megen-- gedni semmiféle ködösítést. Az egyik-másik előttem felszólaló által ismét hangoztatott hamis elméletek a világnak „szegény” és „gazdag” országokra való felosztásáról, a „szuperhatalmak” szerepéről, az arra irányuló kísérletek, hogy elmossák a szocialista és a tőkésországok közötti döntő különbséget, csak zavart kelthetnek és hátráltatják közös feladataink megoldását. Ez a zavar- keltés nagyhatalmi soviniszta érdekeket szolgál és az a célja, hogy megbontsa a szocialista és fejlődő országok szövetségét, megfossza a fejlődő országokat legkövetkezetesebb támogatóitól. A fejlődő országok gazdasági elmaradottságának a ko- lonializmus, a neokolonializ- mus az alapvető oka. Ennek megfelelően kell megállapítani a kialakult helyzetért a felelősséget és ezzel összhangban kell levonni a konkrét következtetéseket is. A szocialista országok nem« tartoztak a gyarmattartó hatalmak közé, nem zsákmányoltak és nem zsákmányolnak ki senkit. Gazdasági kapcsolataikat a fejlődő országokkal kezdettől fogva a sokoldalú segítségnyújtás, a kölcsönös előnyök folyamatos érvényesítése, az egyenjogúság következetes megvalósítása jellemzi. A fejlődő országok társadalmi-gazdasági haladásában a fejlett tőkésországokkal való egyenjogú gazdasági kapcsolataik megteremtésében különös jelentőségű a szocialista és a fejlődő országok összefogása. A KGST- országok, amelyek a komplex program alapján nagy erőfeszítéseket tesznek gazdaságuk fejlesztésére, a mai ingatag világgazdasági helyzetben a stabilitás jelentős elemét képviselik. Üdvözöljük néhány fejlődő ország közeledését, szerződéses kapcsolatait a KGST-vel. Ez a növekvő kölcsönös bizalom jele. Rá kell mutatni arra is, hogy a fejlődő országok gazdasági felemelkedését ma nem csupán a gyarmati múltból származó gondok nehezítik, hanem a fejlett tőkésországok gazdasági rendszeréből adódó olyan jelenségek, mint az infláció, gazdasági válság, a monetáris rendszer zavara is, amelyek a világgazdaság egészére kihatnak, de megoldásiak terheit nem lehet azokra az országokra hárítani, amelyek ezért nem felelősek. Az egyenjogú nemzetközi gazdasági kapcsolatok létrehozásához elengedhetetlen a tartós béke és a biztonság. Következésképp további határozott lépéseket kell tenni a nemzetközi enyhülés elmélyítésére. Az elmúlt években számos intézkedés történt a béke és a biztonság megszilárdítására, s ez máris érezteti jótékony hatását a nemzetközi kapcsolatokban. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményes befejezése, a békés egymás mellett élés elveit tükröző záróokmány aláírása nemcsak Európa, de az egész világ békéjére és biztonságára is pozitív hatást gyakorol. Hasznos lenne erőfeszítéseket tenni kollektív biztonsági rendszer megteremtésére más kontinenseken is. Időszerű, hogy az európai biztonsági értekezlet eredményeire támaszkodva Ázsia népei is növelnék erőfeszítéseiket az ázsiai biztonsági rendszer létrehozására. A nemzetközi béke és biztonság megszilárdításában rendkívül jelentős tényező a sok szenvedést, áldozatot és pusztulást okozott indokínai háború befejezése, a béke helyreállítása az egész indokínai félszigeten. Küldöttségünk szívből üdvözli a vietnami nép győzelmét. Fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy az ENSZ nem nélkülözheti a VDK és a DVK teljes jogú részvételét, ezért felvételük éppen közös feladataink érdekében nem halasztható. A háború okozta sebek begyógyításához, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság újjáépítéséhez a gazdasági blokád felszámolásán és a párizsi megállapodás 21. cikkelyében foglaltak végrehajtásán túlmenően nemzetközi segítségre van szükség, amelyben az ENSZ-nek és a nemzetközi szakosított intézményeknek is hatékony szerepet kell vállalniok. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ez a kérdés kellő figyelmet kapott az ENSZ főtitkárának a szervezet munkájáról szóló jelentése bevezetőjében. Különösen jól támasztaná alá az új nemzetközi gazdasági kapcsolatok felépítését, ha a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészülne ki. A leszerelési intézkedések óriási anyagi eszközöket szabadítanának fel, amelyeknek egy részét a fejlődő országok megsegítésére lehetne fordítani. Éppen ezért fontosnak tartjuk a Biztonsági Tanács állandó tagjai katonai költségvetésének 10 százalékos csökkentésére vonatkozó, széleskörű támogatást élvező szovjet javaslat megvalósítását. A Magyar Népköztársaság gazdaságában nagy szerepet játszik a külkereskedelem. Külkereskedelmünk, gazdasági együttműködésünk a szocialista közösség országaival gyors ütemben fejlődik. Az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön és a testvéri együttműködésen nyugvó gazdasági-kereskedelmi kapcsolat elvei és gyakorlata példamutató és követésre méltó. Széleskörűek kereskedelmi-gazdasági kapcsolataink a világ nem szocialista országaival is. Az a szándékunk, hogy ezeket a kapcsolatokat az érvényben lévő bilaterális és multilaterális kereskedelmi szerződéseinkben foglalt jogaink és kötelezettségeink alapján és azoknak érvényt szerezve továbbfejlesszük. Különösen dinamikusan erősödnek kapcsolataink a fejlődő országokkal: így 1974-ben a fejlődő országokból származó importunk 59 százalékkal növekedett. Magyarország érdekelt a nyersanyagpiacok stabilizálásában annál is inkább, mivel nyersanyagokban szegény. A nyersanyagpiacok hatékony szabályozására csak az összes országok érdekeinek figyelembe vételével kerülhet sor. A nemzetközi kereskedelemben meg kell szüntetni a fejlett tőkésországok részéről alkalmazott mindenfajta diszkriminációt. beleértve az agrárpro■■■■raHBinBnH tekcionista intézkedéseket is. Lényeges feladat a fejlődő országok iparosítása. Ismerjük ennek a nehézségeit és akadályait. A nemzetközi tőkés monopóliumok olyan iparosítást támogatnak, amely erősíti a függőséget és különleges előnyöket biztosít számukra. Előmozdíthatják iparosítási feladataik megvalósítását, ha a fejlődő országok kormányai ezt intézkedéseikben figyelembe veszik és terveikben a szocialista országok tapasztalataira, segítségére is támaszkodnak. Egyetértünk azzal, hogy a fejlődő országok részesedését a világ ipari termelésében növelni kell és ehhez igyekszünk minden lehetséges segítséget megadni. Komoly aggodalomra ad okot a világ mezőgazdasági helyzete. Különösen élesen merül fel ez a fejlődő országokban. A mezőgazdasági termelés egyre inkább lemarad a növekvő népesség szükségletei mögött! A fejlődő országok élelmezési gondjai tartósan csak saját termelésük növelésével oldhatók meg, s ehhez intézkedések sorozatára, elsősorban mélyreható agrárrefarmra van szükség. Nélkülözhetetlen ehhez a legfejlettebb országok jelentős segítsége, a nemzetközi közreműködés. Gondosan és jóindulattal tanulmányozzuk az ENSZ gazdasági és szociális szervei struktúrájának a reformjára, a szervek munkája hatékonyságának növelésére vonatkozó javaslatokat. A változtatások azonban nem eredményezhetik az alapokmány módosítását, a választott szervek súlyának csökkentését, az ENSZ-nek az alapokmányban megjelölt fő tevékenysége háttérbe szorítását. A Magyar Népköztársaság kormánya mindig arra törekedett, hogy építően közreműködjék az ENSZ-közgyű- lés ülésszakainak napirendjén Szereplő problémák megoldásában. Támogatjuk a fejlődő országokat abban, hogy minél előbb megszabaduljanak az egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok hátrányos következményeitől: ebben a törekvésükben legfontosabb eszközünk a fejlődő országokkal az egyenlőségen, a kölcsönös előnyökön és a segítségen alapuló gazdasági együttműködésünk erősítése. Segítség- nyújtásunknak továbbra is összhangban kell állnia gazdasági lehetőségeinkkel, minthogy annak fedezete nem a fejlődő országok kizsákmányolásából eredő profit, hanem népünk szorgalmas munkájával megtermelt érték. Politikai tekintetben is minden módon támogatjuk ezeket az országokat: segítjük őket az imperializmus, a neokolonializmus elleni harcukban, a teljes politikai és gazdasági függetlenség kivívásában. 53. Vannak, akik azt mondják miféle szolgálat ez? Miféle terhet hord egy határőr? Jó levegőn van, sétál a hegyen, völgyben, erdőn, mezőn. Ugyan mitől fáradna el? Az öregebbje tudja. Viszerei árulkodnak! Egy asszony kétségbeesve rontott be az őrsre. — A parancsnokot, gyorsan a parancsnokot, baj van, nagy baj van! — sipákol a kezeit tördelve. — Mi történt? — nézett ki az ablakon az őrnagy, látja, nem tréfa, mert az asszony zilált, ijedt, rémült arcán olvashatja a bajt. — Kísérje be, gyorsain, — szólt az ügyeletesnek. Az asszony — régi ismerős — évek óta az erdészetnél dolgozik, máskor vidám, mókázó, örökmozgó. Figyelmes, kedves. Már többször benézett a parancsnoki lakásba, néha szamócacsokrot hoz a gyerekeknek, néha virágot, tarka mezei csokrot. Kedveli Erzsikét, a parancsnok feleségét. — Mondja, mi történt? — Két asszonyt magával cipelt két fegyveres emu». Bezárták őket az öreg pincébe, a büdös kút mellett. Ránk ijesztettek, az egyik asszonyt még ütlegelték is. Rám is jutott. Párszor be- lémrúgtak, valami rugóval végigvágtak a hátamon. Azt parancsolták, hogy jöjjek ide, hívjam a pincéhez a parancsnokot, de fegyver nélkül, kíséret nélkül jöjjön, mert ellenkezőleg mindenkit agyonlövöldöznek. — Várjunk csak, lassabban, sorban, nyugodtan mondja, Piroska néni. — Kezdje elölről az egészet — Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő, a Nemzeti Egységfront elnöke kedden reggel közel öt és fél évi távvollét után — bodzsába. A királyból önmagát később államelnökké „lefokozott” Norodom Szihanuk 1941. október 28-án, 19 éves korában lépett a trónra. A Dél- kelet-Ázsiát elözönlő japán hódítók éppen csak kitakarodtak Kambodzsából, amikor 1945 márciusában kikiáltotta országa függetlenségét. A világháború után a franciák ismét kikötöttek Kambodzsa partjainál; a tényleges első felszabadulás csak 1953 novemberében következett be. Norodom Szihanuk 1952-től nyílt politikai harcot indított a teljes függetlenségért, amely a fegyveres népi ellenállás támogatásával sikeresnek bizonyult. Szihanuk személyes hatása fokozatosan nőtt a belpolitikai harcok szaggatta országban. 1955. március 2-án lemondott a trónról apja, Norodom Szuramarit javára, és a Szangkum, a Szocialista Népi Közösség Párt élére állt, Pekingből hazarepült Kammegreformálta a parlamenti rendszert, népképviseleti szerveket hozott létre a reakciós országgyűlés ellensúlyozására, ezáltal is igyekezett közvetlen kapcsolatot teremteni a néppel. Az ország külpolitikáját hangsúlyozta, hogy a csehszlovák álláspont elégedettséggel tölti el a Szíriái népet. A szíriai tapasztalatok azt mutatják, hogy Izrael minden erőfeszítése az időnyerésre irányul. Az izraeli vezetés még bonyolultabbá íakarja változtatni a közel- keleti helyzetet, meg akarja bontani az anato ellenállási frontot. Ezt célozta a sínai- megállapodás aláírása is. Asszad rámutatott, hogy az igazságos béke nem biztosítható mindaddig, amíg Izrael arab területeket tart megszállva. szólt nyugodtan az őrnagy, pedig legszívesebben ugrott volna, mintha a kígyók csipkedték volna az alfelét. — Úgy volt. Dolgoztunk az etetőnél. Vesszővel fontuk be a szénatartó jászolt. Tíz asz- szony, meg az öreg Gáspár. Dolgoztunk, szaporáztuk a munkát, mert estére gyűlést hirdettek, előbb akartunk végezni. Nem is vettük észre, amikor megállt a kis úton egy városi formájú ember. Lehetnek vagy huszonöt-huszonhat évesek. Az egyik közelebb jött. Nézett ránk. Nem is köszönt. — Asszonyok! — Mit akar? — szólt neki vissza az öreg Gáspár, mert nem tetszett neki, hogy nem is köszönnek a neveletlenek. — Maguknál nem divat a köszönés? — öreg, fogja be a száját, mert betapasztom. Küldjön ide két asszonyt, — szólt az egyik ember. — Mit dirigál maga? —* pattant fel az öreg, de hamar visszahőkölt. A két ember kezében fegyvereket látott. — Melyiknek van gyereke? — kérdezte az egyik. Három asszony emelkedett fel, s közelebb léptek a fegyveres emberekhez, ijedten nézték a meredező csöveket. — Mit akarnak? — kérdezte az egyik asszony és gombolgatta magán a kötött kabátot. — Maguk ketten, — mutattak Ilonkára, meg a Pető- nére, — menjenek le a pincébe. Maga ittmarad, — lökött oldalba a magasabbik. — A többiek futás, eltűnni, amíg ép bőrötök van. Sok koszos parasztja. Gáspár bácsi még visszakiáltott: — Megbánják még ezt a mocskosságot! Fellázítom az egész falut, darabokra szednek a férfiak, ha az asszonyoknak bajuk esik. Az asszonyok futásnak eredtek, és csak akkor kezdtek jajveszékelni, amikor már túljutottak az útkanya- rulaton, a dombok eltakarták őket a fegyveresek szeme elől. Az öreg még mindig hátramaradt, rázta feléjük az öklét, átkozódott, s káromkodott. Vissza-vissza- lépett, a kezében tartott sarlóval fenyegetőzött. Aztán rémülten hasravágódott, mert egy géppisztolysorozat pattogott a lába előtt. Szétfröccsent a föld, gyepcsomók csapódtak fel az arcába. — Kotródj már vén marha, mert itt-tartom a bőrödet lábtörlőnek. Maga meg nyissa ki a fülét, jegyezze meg, amit mondok, ha van annyi értelem abban a tuskó paraszt agyában. Mondja meg a parancsnoknak, jöjjön ide, beszélni akarunk vele. Érti, beszélni akar vele két úr. Fegyvert ne hozzon, kíséretet ne hozzon, erősítést ne kérjen, mert a legcsekélyebb erőszak alkalmazása esetén őket is, meg a két túszt is agyonlőjük. — Mielőtt elindult, mit csinált az a két ember? — kérdezte az őrnagy nyugodt hangon, de az arca falfehérré változott. — Petőnét, meg Ilonkát belökték a pincébe. Közben verték is őket, mert nagyon jajgattak. Az is lehet, hogy erőszakot követtek el rajtuk, de akkor a Pető, meg az Ilonka ura vérfürdőt „rendez itt, kérem. Még a hajlat előtt visszanéztem. Sokszor nem mertem, mert rámszegezték a fegyvert. Féltem, őrnagy elvtárs. Láttam, hogy a két oldalsó ablakban, amelyiken vasrácsok vannak, nagy köveket raknak. Az egyik hasábfákat dobált be az ajtón. Ott van az öl a pince előtt, nem kellett érte messzire menni. (Folytatjuk) Norodom Szihanuk visszatért Kambodzsába Husák—Asszad-találkozó Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke hétfőn fogadást adott Hafez Asszad, a Szíriai Arab Szocialista Unió főtitkára, államfő tiszteletére, aki párt- és kormányküldöttség élén hivatalos látogatáson tartózkodik Csehszlovákiában. Husák pohárköszöntőjében teljes támogatásáról biztosította azt a szíriai álláspontot, hogy a közel-keleti helyzet átfogó, minden problémára kiterjedő megoldást követel. A részkérdések csupán egyes országok érdekeit szolgáló megoldása nem hozza el a térség számára a régóta várt békét, ellenkezőleg, távolabbra tolja ki az igazságos rendezést — mondotta. Az arab országok igazságos harcának sikeres befejezéséhez — hangoztatta a továbbiakban — antiimperial ista egységre van szükség, az arab államoknak a szocialista államokkal, különösen a Szovjetunióval való együttműködése megfelel az arabok igazságos harca érdékeinek. Hafez Asszad válaszában Phnom Penh főterén, népgyűlésen szavaztatta meg: az el nem kötelezettség mellett tett hitvallást. Apja halála után államfőként kényszerült emigrációba: 1970. március 18-án Franciaországból gyógykezelésről , volt hazatérőben, amikor miniszterelnöke, Lón Nol és a Sirik Matak herceg vezette csoport jobboldali államcsínynyel megdöntötte hatalmát. Akkor a gyorsan kibontakozó népi ellenállás élére állt Szihanuk; Pekingben megalakította a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontot és bejelentette a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány megalakulását. * Szihanuk kedden államfőként tért vissza Phnom Penh- be, hogy most már a helyszínen vegyen részt a legfelső irányításban. Mint nemegyszer nyilatkozta: elsősorban a külpolitikai ügyeket szeretné kézben tartani. Ebből következően a mellette felnőtt ifjabb politikusnemzedék tagjai, elsősorban az eddig emigráns kormány tisztségviselői is döntő szóhoz jutnak Kambodzsa jövőjének irányításában.
