Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-03 / 206. szám
/ 2 KELET-MAGYARORSZAG 1975. szeptember 3. MUNKÁNK A SÓSTÓN Színes televízió és szökőkút Szeptember elsején délelőtt a kiállítók átvették a számukra kijelölt helyet a sóstói kiállítócsarnokban. Az építők az utolsó simításokat is elvégezték a rendkívül gyorsan felépült 1200 négyzetméteres csarnokon, és szeptember 2- án megtörtént a műszaki átadás. Szeptember 4-től megkezdi a kiállítás rendezését az a nyolcvanhét vállalat, szövetkezet, gazdaság, amely megyénk iparát és mezőgazdaságát képviselve bemutatja termékeit a jubileumi kiállításon. Megyénk negyvenhárom ipari szövetkezete közül huszonnégy jelentkezett termék- bemutató kiállításra. Az ipari szövetkezetek közel tizenkétezer dolgozója az árutermelés mellett jelentős mértékű lakossági szolgáltatást is végez — bár a kettő aránya nem mindenütt megfelelő. A szolgáltatás bemutatkozása A szolgáltatások terén a pálmát kétségkívül a nyíregyházi Tempó Általános Szolgáltató Ipari Szövetkezet viszi el — hiszen mint a neve mutatja, a szolgáltatás a profilja. Kerékpártömlők javítása, parkettcsiszolás, szobafestés, üvegezés, gázpalackok házhoz szállítása — és még hosszan sorolhatnánk a tevékenységi körébe tartozó szolgáltatásokat. A megye- székhely különféle pontjain elhelyezett telepein évente hatmillió forint értékű lakossági szolgáltatást végez az ipari szövetkezet. Másfél ezer dolgozója van — a bedolgozókkal együtt — a Szabolcs-Szatmár megyei Népi Iparművészeti és Háziipari Szövetkezetnek — évente 75 millió forintos termelési, értéket állítanak elő az itt tevékenykedő asszonyok-lá- nyok. A szövetkezet szolgáltató tevékenysége kiterjed a női méretes ruhák készítésére, iskolai egyenruhákat, monogramokat varrnak, különféle ruházati javításokat végeznek. A Rakamazi Fa-Fém Szövetkezet lakatos, bádogos, motorszerelő, asztalos, rádió-, tv-javító, órajavító munkákat vállal. A lakosság a szövetkezethez fordulhat, ha beépített bútort szeretne a lakásába, ha falburkolatra van szüksége, vagy ha esőcsatornát csináltat a házára. A kiállításon a szövetkezet bemutatja legújabb termékét, a „Rakamaz” szekrényt — gyártását a jövő évtől vállalják. Ha a megrendelő úgy kívánja, a szekrény külsejét módosítják — egyéni darabok készítésénél is. Hajszárító és olajkályha Háztartási gépek javításával szolgálja a lakosságot a Nyíregyházi ELEKTERFÉM Szövetkezet. Tévét, rádiót, hűtőszekrényt, hajszárítót javítanak, s olajkályhák szakszerű karbantartását is vállalják. A RAMOVILL-lal kötött szerződésük alapján az ELEKTERFÉM végez garanciális javításokat is. A bútorgyártás mellett egyedi vasipari termékek készítését és különféle elektromos háztartási készülékek javítását vállalja a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet. Kerítéseket, kapukat készítenek, s általában rövid időn bélül szállítják az egyéni kívánságok szerint formált vaskerítéseket. Falburkolás, függönyök, üvegezés, keretezés, tükörcsiszolás — változatos a Nyíregyházi Kárpitos- és Üvegesipari Szövetkezet tevékenysége. Amellett, hogy maguk is készítenek ülő- és fekvőbútorokat, ezek javítást is elvégzik a lakosság részére. A néhány kiragadott példa is jól szemlélteti: rendkívül változatos és széles körű az a szolgáltató tevékenység, amelyet az ipari szövetkezetek végeznek. Mellettük azonban igen fontos szerepet ját' szanak a különféle vállalatok is — például a GELKA, a Patyolat, a kéményseprő vállalat, — amelyek fő profilja a szolgáltatás. (Emellett még jó néhány vállalat még végez lakossági szolgáltatást — ruhavarrást, cipőjavítást, autómotorszerelést.) Garanciával A színes televíziótól a szobai szökőkútig mindenféle elektromos háztartási gép javítását vállalja a GELKA és garanciális javításokat is végeznek a Nyíregyházán, Kisvárdán és Mátészalkán működő szervizek. Uj szolgáltatása a vállalatnak az átalány- díjas szerződés. Minden hét évnél nem régebbi tévére és hűtőgépre köthető ilyen javítási szerződés — ennek ellenében minden javítást díjmentesen végez a szerviz kijelölt szerelője. A Patyolat tizenöt saját és tizenhat szövetkezeti kooperációban működő felvevőhelyén a vegytisztítástól a szemfelszedésig és a mosásig sok mindent vállal. Kölcsönző tevékenységet is folytat: ágyneműt, asztalterítőket bérelhetnek az arra igényt tartók. 1949 óta végzi a megyében a kéménytisztítást — égetést, füstnyomáspróbákat a megyei kéményseprő vállalat. Néhány éve új szolgáltatást vezettek be — a fűtés korszerűsítése megkövetelte, hogy az olajkályhákkal is foglalkozzanak, azóta ezek javítását-karban- tartááát is elvállalják. 1975- ben a tervek szerint a vállalat 217 dolgozója huszonkét- millió forint értékű szolgáltatást végez. T. Gy. Özeméből csak úgy ra- gyogott a büszkeség, várva csodálkozásom Velencéről. Én csak hallgattam elbeszélését. „Képzelje, rengeteg galamb. Az utcai árusok szinte belecsimpaszkodnak az emberbe. Van ott minden. Na de Róma! Nem hiába azt mondják, minden út Rómába vezet. Moz-, gólépcsős áruházak, udvarias kiszolgálás, teli kirakatok, szóval ott a dolcse vita, illetve az édes élet. Mennyi cuccot vásároltunk. Igaz, hogy még többet is hozhattunk volna, de tudja, a gépkocsinknak is enni kellett és ott 12 forint egy liter benzin. Na meg az autósztrádán, képzelje 40 forintot kellett fizetni száz kilométerenként. Hát mondja, nem disznóság. — Asszonyom, ön mondta az előbb, hogy ott az édes élet. „Jó. jó, nem vonom visz- sza, de ez mégis kizsákmányolás. Tudja mit ettünk nagyon sokszor, s ami nagyon ízlett? Fogózzon meg!- Eredeti olasz nemzeti ételt, paszta-sutát. Hát lehet ezt nálunk kapni az étteremben?” — Nem nagyon, de vegyen egy negyed kilogramm makarónit, egy kis paradicsomot, resztéit májat és asztalára varázsolja Itáliát. A hölgy minden kérde„EDES ÉLET..." zés nélkül tovább mesélt. „Három hétre terveztük az utazást, de hamarabb haza kellett jönni. Hogy mit kell ott fizetni egy camping- helyért. Na meg Bécsbe is akartam vásárolni. Vettem is egy csodálatos téli fekete bőrcsizmát. Nézze, micsoda minőség, micsoda kimunkálás”. — Halkan csak annyit mondtam, Made in Rakamaz. Mert a rakamazi ktsz exportálta. — Mondja asszonyom, több mint két hétig voltak kint Puccini hazájában. A Szent Márk téren és a mozgólépcsős áruházakon kívül mit láttak? „Hát- rengeteg üzletet. Kívülről láttuk Rómában az operát, mert egy jegy 200—500 forint között van, na meg nem is szeretem.” Múzeum? „Na nem, az is nagyon drága.” Asszonyom, ez a cucc jelenti önnek a legszebb emlékeit? — Hát igen, szép minden darab, :sak a szépre emlékeztet. Ugye ön tőzsgyökeres szabolcsi. — „Igen” válaszolt nagy csodálkozva. Kocsijuk is van. „Hát hogyne lenne, hisz azzal voltunk kint.” — Nem sértődik meg, ha feltennék néhány kérdést? — Tessék. Ismeri saját megyéjét, nagyjából? Ismeri Zalka Mátét, és látta már a szülőházát, illetve a berendezett kis múzeumot Tuny ogmatolcson? — „Any- nyit tudok róla, hogy valami spanyol úr volt.” — Tiszacsécsét ismeri? „Igen, annyit tudok róla, hogy ott született Kölcsey.” Váci Mihályt? — „Tanító volt, később Írogatott valamit.” Végh Antalt, megyénk szülöttét? — Hogyne ismerném, az Arany Szarvasban láttam, a „Miért beteg a magyar futball” című műsorban. Erre emlékszem, mert férjemmel együtt szeretjük a focit. Ön Nyíregyházán lakik. — „Igen.” Hol található a Jósa András Múzeum? Na most belebukott a kérdéseibe, mert azt pontosan tudom, mert szombaton, amikor az a nagy vihar volt, ott kerestünk menedéket és az egyenruhás hölgy még meg is kérdezte, hogy hány belépőt kérünk. — És hányat kértek? — Egyet sem, hisz én az eső elől menekültem az épületbe. Kecskóvszki József POPTÁBOR NYÍREGYHÁZÁIN Továbbkép zés—tanulságokkal A 70-es évek népzenei-népművészeti mozgalmának (népi hagyományaink, népdalkincsünk, táncaink, a népi tárgyak, (a kihalóban lévő mesterségek iránt növekvő érdeklődés és tisztelet) kibontakozásában — egyéb okok mellett — a beat kiüresedése és a slágerdömping taszító unalma is szerepet játszott. A táncházak résztvevői a hagyományokat sok mozgással, közös énekléssel, mesével, aktív történéssel játszák el: a népi ünnepek élményét erőlködés nélkül, felszabadultan, természetes módon, élvezettel rekonstruálják. így ezek az összejövetelek kielégítik az emberekben még mindig meglévő ősi vágyat a ritus iránt. elhanyagolt területe volt köz- művelődésünknek. Egy-egy beatkoncert, táncest, dalszöveg ízlésformáló (vagy éppen romboló) szerepe közismert és egyáltalán nem szabad alábecsülni az ebből adódó problémákat! Éppen ezért dicséretre méltó a nyíregyházi városi művelődési központ és a Népművelési Intézet közös kezdeményezése , mellyel a műfaj tehetséges művelőin igyekeztek segíteni. Augusztus 25-től egy héten át, neves előadók bevonásával az ország legjobb 14 amatőr együttesének több, mint 70 tagja megismerkedhetett a jazz, a népzene és a pop stílusaival, jellegzetességeivel. Emellett hangszeres továbbképzésben is részesültek a fiatal muzsikusok. Az ifjúsági park esti koncertjein hallottak arra utalnak, hogy a popzene, mint kategória, csak részben azonos a hagyományos beattel. Ez az elnevezés tágabb műfaji határokat jelent: olyan könnyűzenei törekvéseket, melyekben egyre több a népzenei és jazzos elem, sőt néhány együttesnél (Angyalok, Kis Rákfogó, Astor) a beatre már csak halványan emlékeztető rockos lüktetéssel, improvizatív játékfelfogással találkozhattunk. . Csak remélhetjük, hogy az országos popzenei tábort jövőre is megrendezik Nyíregyházán, hiszen az ilyen összejövetelek, konzultációs találkozók csiszolják, érlelik ki annak a néhány együttesnek a stílusát, akiktől — talán — tartalmilag kecsegtetőbb fordulatot várhatunk a könnyűzene területén. Horváth Tamás A táncházak népszerűségével párhuzamosan növekszik a fiatalokban a jazz és a komolyzene iránti érdeklődés is. A jazz (különösen legújabb irányzatai: az ún. freejazz és a populárisabb rockjazz) kötetlen formáival, improvizatív jellegével, értékes zenei anyagával szintén olyan élményben részesíti hallgatóit, melynek létrejöttében a közönség majdhogynem alkotó partnerként vesz részt, hiszen tetszésnyilvánításaival (pl. közbetapsolások), figyelmével, szinte érezhető akaratával inspirálja a zenészt, aki igyekszik a felé irányuló várakozáson túl is valami egyénit, többletet, újat adni szólóival. Ez a fokozás az improvizatív játék olyan kitelje- sedeséhez vezethet, melyben lehetőség nyílik az egyén számára, hogy személyisége a közösség által megrősíttessék, és ez egyúttal a közösségnek is megadhatja az egyéni karaktert. A beat legtehetségesebb zenészei is ilyen irányban tapogatóznak: a népzene és a jazz környékén keresik többkevesebb sikerrel a kibontakozást. A próbálkozások sikere változó: sokszor csak formálisan sikerül megteremteni azt a pszichikus kapcsolódást, mely a népzenében és a jazzban egyaránt törvény- szerű az előadó és közönsége között. * Az amatőr beat- illetve popegyüttesek szakmai felügyelete, irányítása, támogatása éveken át meglehetősen Vannak Lebilincselő közvetlenséggel és nemes egyszerűséggel vallott életéről és pályájáról múlt vasárnap .Zelk Zoltán a róla készített kitűnő portréfilmben. Az idős lirikus higgadt bölcsessége, őszintesége, teljes póztalan- sága még azok rokonszenvét is elnyerhette, akik a költészet belső világa iránt kevésbé érdeklődnek. Néhány, saját maga által felolvasott .szép vers is jól példázta költőnk mondandóját a ma embere számára, mégis úgy hisszük, hogy ennek a portrémüsornak a lényege Zelk Zoltán emberi-költői egyéniségének a televízió több milliós nézőserege előtt folytatott beszélgetésben való feltárulása volt. A szerkesztés-rendezés szinte teljes eszköztelenségével híven szolgálta a pátosztalan, ám líraian parázsló költői vallomást. A semleges háttérbe , a beszélgetőpartner Keres Emil is finom tapintattal simult bele. A Zelk Zoltán-portréfilm bizonyára sok új hívet, olvasót szerzett nemcsak a költőnek, de általában az igazi költészetnek is. Izgalmas adással jelentkezett ismét a Belépés csak tévénézőknek!” Ezúttal a hírforrástól a híradásig követték nyomon a riporterek a tömegkommunikációs tevékenység fázisait, a születés pillatatait lesve meg a hírvétel és a híradás műhelyeiben. Információéhes korunkban maga ez a műhelymunkába való bepillantás is érdekes és értékes információ. Ámulatot keltőén érdekes volt a technikai apparátus, a telexek, képtávi- rók. nyomdagépek munkájának bemutatása mellett az a látszólag kötetlenebb, valójában nagyon is összehangolt, fegyelmezett munka, ami ezekben a műhelyekben ..százhuszas” tempóval folyik. A riporterek — s Vértessy Sándor szerkesztő- riporter — nagy szakmai hozzáértéssel és szeretettel adtak bele mindent, hogy mindez a nézőknek is érdekes, izgalmas legyen. Az is volt. Mitől „fiatalos” egy műsor? Nyílván témájától (amikről és akikről szól és akiknek elsősorban szánják), s megformálásától, hangvételétől. Nos, a „Teleszubjektív”, az ifjúsági osztály múlt keddi műsora — fiatalos formai jellegét megtartva — több olyan kérdést állított reflektorfénybe, amik nemcsak az ifjúság érdeklődésére tarthattak számot. Ilyen volt elsősorban Arkus István szellemes kommentárja, emlékezte- tés a ..jópofáskodás” szülői elnézésének ártalmairól, jó tanévkezdeti témaként. Ugyancsak az ö kitűnő riportja a fényvisz- szaverő-betétes, nem egyszer életmentő funkciójú ruhák forgalomba hozásának elhúzódásáról — a divat címszó alatt, finom iróniával. Vass István Zoltán műsorvezető látványos filmriportban, élvezetesen mutatott be egy érdekes sportágat, a fogathajtást és annak magyar világbajnokát, s jól fogta össze a gyors egymásutánban pergő, változatos, zenei és prózai kisebb blokkokat, amelyek zöme — témájánál fogva — valóban a tizen- huszonéves ifjúság érdeklődésének körébe vágott. Leginkább megemlítésre kívánkozik ezek közül Regős Sándor riportja az orvosegyetemre csak hatodszorra felvett mentőápolóval, a hivatástudatról és a cél érdekében való állhatatos kitartásról. A „Teleszubjektív” kötetlen, néhol ironikus hangvételével, aktuális témáival bizonyára eléri a megcélzott nézőréteget. Hát még ha ezt az adást korábban is sugározták volna... Merkovszky Pál A RADIO MELLETT autók... Az itt látható tábla a MEZŐGÉP nyíregyházi központjának parkolója előtt díszeleg. A klasszikus viccet idézi, miszerint „Vannak autók és van... Trabant.” Szerencsére a parkolóban békésen megfér egymás mellett a „vegyes gépkocsi”, vagyis a Fiat, Zsiguli, Skoda és társai és ott a „pvc-jaguár”, a Trabant is. Szeptember elején, amikor a nyári szünidő befejeztével megkezdődött a tanítás, az egyre változatosabb, választékosabb rádióműsorok időszakában érdemes egy kissé elgondolkozni azon, mit nyújtott a rádió egész nyáron át az iskolás korú gyermekeknek. Statisztikát nem készítettem a műsorokról, de — visszalapozva jegyzeteimben és a műsorújságokban — különösebb nyomozás nélkül is megállapíthattam, hogy a szórakoztató műsorok mellől nem hiányzott az ismeretek gyarapítását közvetlenül vagy áttételes módon segítő adások meglehetős nagy száma. S még a szórakoztató összeállítások, rádiójátékok is gazdagították a gyerekek tudását. Határozott és következetes a gyermek- és ifjúsági műsorok szerkesztőinek műsorpolitikája, tevékenysége a tartalmas, az ismeretet növelő nyári adások arányának javítása érdekében. A hon ismeretét és a nemzeti önbecsülést segítő, erősítő műsorok éppúgy megtalálhatók voltak, mint a történelem vagy az irodalom kiválóságairól, műveikről szólók. Mindez oldottabb formákban, nem az iskolarádió keretében Azon azonban érdemes lenne elgondolkodni a szerkesztőknek, hogy jövőre legalább a szünidő utolsó egy-két hetében milyen műsorokkal tudnák segíteni a tanév eleji munkát, például az é,v eleji ismétlést, az előző évi tanév anyagából, főbb tantárgyanként. Vagy másik példát véve: a most kezdődött tanévben használandó új tankönyveket jó lett volna ismertetni. Sokkal részletesebben, mint ami egy interjúba belefér. A diák nem szereti a szünidőt tanulásra használni, sőt: szereti az utolsó napig élvezni, ez közismert és természetes, ezért nehéz, de talán mégsem lehetetlen rávenni arra, hogy néhány nappal hamarabb kezdjen komolyabban gondolni a munkára, mint a tanítás kezdete. Meg kellene keresni a módját ennek a rádió műsoraiban! A humor örök életű, s bár a viccek, a humoreszkek és a humoristák halandók, a rádió hangmúzeumának egy-egy vidám összeállítását hallgatva mégis az az érzésem, hogy a kiváló humoristák maradandó emléküekké válhatnak. Csupán műveiket kell időről időre felújítani, a korosabb nemzedék emlékezetébe idézni, a fiataloknak bemutatni a javát. Értően, szeretettel, ahogyan ezt teszik a rádió kabarészínházának szerkesztői. Többnyire sikerrel, néha melléfogásokkal. A hangmúzeum Darvas Szilárd-emlékestjére a szerző maradandó értékű írásaiból válogattak, s az volt ezekben a vonzó, hogy nemcsak időtállóak, hanem megőrizték frissességüket is, nem sú- lyosodtak el, ma is érthetőek és nevetést váltanak ki. Az összeállítás ellen csak az lehetne a kifogás, hogy a kelleténél több volt benne — az egyébként nagyon szellemes — „slágermagyarázat”. Még akkor Is soknak hatott, ha tudjuk — hisz Latinovits Zoltán elmondta —, hogy e műfajt Darvas Szilárd teremtette. Seregi István
