Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

1975. szeptember 7.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

5

Megyénk tájain

A bátori Rózsadomb

Galina terve

Az ellátás

Ahogy a postás látja

Karászi György a városi tanács fiatal műszaki osztályvezetője a térképről olvasva magyarázta, hogy a Rózsadomb a város központjától északkeletre, a Szőlő, a Toldi, a Császári és a 4Vár utca által határolt, mintegy 18 hektárnyi területen fekszik. Kisajátították az uradalmi szőlőket, s így csaknem 130 építési telek kialakítását végezték el. Ezeken a helyeken a szőlők, gyümölcsösök közé épültek természetes környezetbe a két- és háromszobás, fürdőszobákkal ellátott családi házak. Tavasztól késő őszig virágillat, virágkavalkád az egész domb. A Vár és a Császári utca csatlakozásától északra nyolc telek'helye olyan mélyfekvésű volt, hogy a város rendezési tervében

Hudák Miklós a Vár utca 12-ben lakik, itt épített. „Amikor én ide kerültem, s építeni kezdtem még szőlőkulccsal lehetett bejönni.” Azóta megépült a ház, a szőlőt átoltotta, barackfákat ültetett az ezermesterkedő, sok mindenhez értő pedagógus, aki a Fábiánháza melletti előteleki iskolából került a városba, akkor népművelési felügyelőnek. Itt él feleségével azóta is. Vele járjuk a Rózsadomb utcáit. Dombra fel, le, finom süppedő homokban. A tanács vezetői elmondták, hogy most tervezik a Vár utca burkolását, a Szőlő utcában pedig 400 méteren járda építését. Ezen a területen nincs szanálás, s. a város egyik beépítési módja lesz ez a jövőben is. KereskeSzép kertes családi házak a Rózsadombon.

Nyírbátorhoz, ehhez az újúló arcú fiatal városhoz, a Báthory-család ősi fészkéhez két és fél évtizede már éppen úgy hozzátartozik a Rózsadomb, mint a Tinódi dallamára Farkas Ferenc által komponált toronyze- ne, s a híres múzeum mellől hat év óta nem maradhat le a képeslapról a karcsú, a Rózsadomb tetején épült, kékben pompázó 35 méter magas, félezer köbtartalmú kecses víztorony, mint a modern kor jelképe. Itt van a város legmagasabb pontja, tengerszint felett 150 és 159 méterre.

zöldterületté nyilvánították, s az tanácstagi tisztet betöltő tanácselnök és a városvezetők dicséretére szóljon, hogy közös összefogással szép játszótér bontakozik ki. Sok itt a gyerek, s ma már a napfényes időben ott találni őket a félig kész, formálódó, de egyre több játékkal rendelkező rózsadombi játszótéren.

delmi ellátását szükséges javítani. Van a víztorony tövében egy erdei faház, ebben a fűszer-csemege bolt. Az ÁFÉSZ-é. Amióta megnyílt, Bagyinka Györgyné a vezetője. Ö is itt lakik családjával a Császári út 37-ben. 1971- ben építették a házat.

Akár az üdülőnegyed

Szép, városképet formáló-alakító helyre került e hengeralakú torony, melynek makettjét a város ipari tanulói fémből formálták meg, s Kapu József tanácselnök őrzi irodájában. Története van a nyírbátori Rózsadombnak. Valamikor, Mándi-féle földbirtokos idejében Csűrös kert volt a neve, itt osztottak szőlőket a felszabadulás idején, s így lett belőle Szőlős kert. S miért hallgatnánk el, hogy az akkori, még község Nyírbátor egykori tanácselnök-helyettese Gyúró Imre, és az akkori szőlőskertben épített lakóházak tulajdonosai ültették az első rózsákat. Innen az új neve, s nem érdemtelenül, mert tizenkét utcájának mindegyikében pompázik a rózsa.

Lakik itt munkás, épített itt tsz-tag, de főleg kistisztviselők és pedagógusok. A Rózsadomb tetejéről messze látni nappal, este pedig — miután nem régen új villanyvilágítást kapott — fényárban úszik.

Sok fáradozásba, munkába került, míg a terepet feltöltötték, de segítettek az üzemek. Serénykedtek az Uj Barázda Tsz tagjai, a Tö- VÁL, az Auróra dolgozói, a növényolajgyár munkásai, a MEZÖGÉP-gyáregység vasasai, a szakipari szövetkezetiek és a szakmunkásképző tanulói. Nem maradt ki az itteni lakosság

sem. A TITÁSZ villamosított.

Előrelátásra vallott, hogy itt már az ötvenes években is fürdőszobás lakásokra adtak engedélyt. S mint Szondi Gusztáv, az akkori járási tanács műszaki csoportjának a vezetője említi: „Igaz, nem mindenkinek telt egyszerre a fürdőszobára, víz sem volt, kút sem a környéken, de bíztak abban, hogy egyszer lesz.” És megépült 1969-ben a víztorony, s ma már a városban 110 kifolyóval rendelkezik. Az egykori elavult világítást gombákkal cserélték fel a napokban. Igaz, néha-néha akadozik a világítás, de ez már a kisebb kellemetlenség. Még emlékeznek arra is a bátoriak, hogy a Rózsadomb építési tervét a Debreceni Tervező Vállalat készítette, méghozzá Szentesi László- né, a kedves Galina, egy szovjet tervezőnő. Legrégebbi utcája a Szőlő és a Vár utca. Ezek épültek ki először.

„Olyan ez, mint egy 'üdülőtelep. Kulturált lakások. Ezt a bolt forgalma is bizonyítja. Sokan vásárolnak tisztasági szereket, mert mindenütt parkettás, fürdőszobás lakások vannak. Ebben a kis boltban a havi forgalom átlagosan 75 ezer forint. Nyáron több, sok a gyerek itt is.” S mivel közvetlenül csatlakozik a negyedhez a szülőotthon, a bölcsőde, óvoda és az iskola, így ez nagy könnyítés a mamáknak, a gyerekeknek. Itt a Rózsadomb közelében épül meg az új SZTK-rendelőintézet is, s így az orvosi ellátás szempontjából igen ideális városnegyed. Kapu József említette, hogy a Rózsadomb jórészt kiépült, s most már a Császári úton kezdik építeni az első több szintes családi házakat is, hasonló társasházak épülnek majd hamarosan.

Találomra nyitunk kaput. Alkotmány út 14. Itt lakik Szilvási Miklós a tsz takarmányo- sa. A gyerekek és a nagymama van otthon. Az ifjú Szilvási Miklós ipari tanuló, külön szobája van, a heverő felett színészképek, felakasztva táskarádió. Ö magyarázza, hogy 1971-ben épíAhol elhaladunk, ahová bepillantunk, mindenhol rend, nyugalom, virág, fa, gyümölcsöskert, szőlő, lugas, padokkal, pihenőhelyekkel. Véletlenül találkoztunk a postással, az érettségizett Képíró Jenővel. Táskái megrakva. „Olvasó, művelődő emberek élnek a Rózsadombon. Kelet-Magyarországból 70, Népszabadságból 65, Nők Lapjából 50, Rádió és Tv újságból 35 jár ide. Nem számolva egyéb újságokat, folyóiratokat. Nekem nagyon tetszik ez a városnegyed. Nem is város ez, üdülő. Itt jártam gimnáziumba, ide költöztünk vissza mi is Pestről, itt vettünk házat. Nem a Rózsadombon, mert annyi pénzünk nem volt. Bejárok a lakásokba, látom milyenek. Úgy ítélem, hogy legalább 90 százaléka rendezett, tiszta, s használják a fürdőszobákat, amióta víz van. Szívesen laknék én is itt, de zseb kell hozzá. Most el akarják adni az egyik házat, 450 ezerre mondják. Biztosan akad vevő rá.”

Ereszkedünk a dombon lefelé. Utunkon két oldalt rózsabokrok kísérnek. Az ültessünk rózsákat mozgalom gyökeret eresztett, s egy új életforma kedves, kellemes szimbóluma lett. Névadója egy fiatal város új városnegyedének.

Farkas Kálmán

Jelképes víztorony. (Elek Emil felv.)

tették újjá a házat a régi helyén. Az csak egyszobás volt, nem volt benne fürdőszoba. Ebben az is van. Igaz lehetne nagyobb is a rend, de a munka előbbre való.

_ _ VflsnRnnpi

IVIelléklet

Gelléri Andor Endre:

KESERŰ

FÉNY

(RÉSZLET)

... Mély színű, viharos az est. Meleg tűz és egy kedves asszony vár, s mégis miért több ennél az, hogy oly morcán dörzsöl a szakállam, hogy át vagyok fázva, hogy nem hiszek többé a jövőmben, hogy azt sern tudom, miképp tévedtem a földre? Mert állandóan úgy képzelem magam, lehunyt szemmel, s a mellemen keresztbe rakott tagokkal: a csendes temetőben... S talán a halál első ideje a pihenésé, de később, ha megszűnik a testi varázs, valami leve- gökönnyű mozgásba fognak a halottak, szellemek lesznek, s hol enyhe hol vad széllel vitetik magukat, mint képzeletünk szerint a hullámok hátán táncoló keserű fény.

Elhaladok a ház előtt, ahol lakom; előre — gondolom — előre, amíg egy borbélyra nem akadok.

S egy olyanra találtam, amelyben aiig-alig pislogott a fény. Valahol a butik mélyén égett egy piri- nyó lámpa, nem nagyobb

erejű, mint a zseblámpák. S egészen hátul, az árnyékokkal egybemosódva, egy elálló hajú borbélymester szundikált; olyan hangon szortyogott, mint akit álmában legyek zavarnak. Azt se mondta, hogy üljek le, azt se mondta, hogy jó estét, csak a beretvájával intett, hogy abba a székbe üljek, ahol a villanykörtéje van; majd előhozott egy nyakbavaló törülközőt, aztán egy világosabb színű kendőcskét, majd kábul- tan benyúlt a szappanba és haboztatni, kezdett. Nekem úgy rémlett, mintha pipázna.

Lehunytam a szemem;

pilláim alatt vörös reszke- tések. Aztán ezek a lángocskák is kialudtak, s úgy rémlett, én is alszom már, mint a japán császár, akit álmában beretválnak...

Éreztem még, hogy a homlokom fehér lesz, de oly jó volt e bágyadás, hogy emlék nélkül egészen elaludtam.

Álmomban Nekaszim Rudolfot láttam szürke kabátban, amint a temetőből jön, s valamit nagyon élénken, s vidáman magyaráz egy piros orrú, zöldkalapos úrnak. A zöldkalapos úr egy ideig simán ment Nekaszim Rudolf mellett, de aztán oldalvást fordult, és hátranézett, mint a nyúl, aki gyanakodik. Nekaszim egy ideig tűrte, aztán rászólt a piros orrúra, hogy ne forogjon már annyit, ő ezt nem viselheti.

—*•' Szokásom — felelt a piros orrú.

— Csakhogy — mondta Nekaszim, — így sohase tudom elmondani, amit akarok.

— Akkor álljunk meg — ajánlotta a zöldkalapos.

— Én sietek ám a paphoz — mondta Nekaszim, de amikor látta, hogy társa ismét visszafordul, megállt és igen szigorú nézéssel ezt mesélte neki:

— Meghalt ad 1. az Elza. Anno múlt év november 7-én. Meghalt ad 2. Mihálkám, múlt év december 16-án. A gyerekeket külön temették el, sajnos.

Ok? Anyagiak hiánya. De, amint tudja, szerencse ért, örökség. Hát én együtt akarom a gyerekeimet látni. Kérvényt adtam be. Exhumáció. S most ne tessék hátranézni, hanem ide énreám... Nekaszim igen szigorúan, indulatosan mondta ezt:

— Megkísértett az ördög. Látni óhajtottam az Elzuskámat. S helyette egy rozmaringbokrot találtam a koporsóban. Érti maga ezt? A halottat sehol se láttam, csak a bokrocskát. Igaz, amikor Elzácskámat eltemettük, a kezébe adtunk neki egy szál rozmaringot, de most megyek a paphoz, mondja meg mi történt? Hogyan lett az én kislányomból bokor?

Nekaszim sebes rohanásba kezdett, s a kisebbik alak, a zöldkalapban, csak pár lépésen át követte, mert ott megállt, s ismét visszanézett, de Nekaszim úgy rohant, hogy egész si- vitó hang keletkezett körülötte.

Nyújtózva, s álmélkodva ébredtem. Éreztem, mialatt szundítottam, az ismeretlen borbélymester megbe- retvált. Aztán, mint aki nem tudja megvárni, míg a vendég fölébred, visszahúzódott az árnyékba, s ismét elaludt.

A pénzt otthagytam az asztalon, talán többet is, mint kellett, de talán nem egészen annyit, amennyit a borbély megérdemelt. Mert a nagy szél úgy életre rázott, hogy a fogaimat mutogattam. És nagy nevetés tört ki belőlem, amikor le- nyomtam a kapu kilincsét. S a lépcső látása, a lépcsőé, amely az otthonomba vezetett, még jobban megindított. S amikor meghallottam a feleségem fuvoláját füttyengetni, s láttam a konyhatüzet, azt gondoltam magamban, hogy: élni s fel is kiáltottam: — Élni! — S úgy éreztem, hogy ez az igazi hang az én igazi vágyam mind az idők végtelenéig, mindörökké s mindenekíö- löft.