Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-06 / 209. szám
1975. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szorgalommal, szigorral HÉTKÖZBEN A FUVAROZTATOK — a kül- és belkereskedelem, az ipar, a bányák, az építőipar, a mezőgazdaság — naponta átlagosan 10—30 százalékkal több vagont kér, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran devizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, használja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fizetési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas köl- csöndíjért sem tarthatjuk az országban másöli kocsijait, mert azok a tulajdonosoknak is kellenek. Tehát vasárnap 6—7 ezer vagonnal kevesebbet fogadnak a vállalatok, egy-egy hétköznapon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hét végén kapacitás kihasználatlanság, hétközben sorbaállás, várakozás a vagonokra. Persze, ha vasárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is, számolni lehetne bizonyos mértékű vagonhiánnyal, de az kétségtelen, hogy az élénkebb hétvégi rakodás, érezhetően enyhítné a szállítási feszültségeket. A kocsiforduló idő 10 százalékos csökkentése a szállítókapacitás ugyanekkora bővítésével lenne azonos. A késve rakodó, a vagonokat raktárnak is használó vállalatok a nemzeti jövedelem előállításának folyamatát gátolják: főképp az utolsó szakaszt, a realizálást, az értékesítést. Jelentős veszteség ez, hiszen vagonhiány miatt, pl. valahol esetleg nem tudják teljesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártáshoz; hiányok keletkeznek a kereskedelemben, a lakossá-; gi ellátásban, mert - pem érkezik meg az áru az üzletekbe r kötbért fizethetünk a külföldi megrendelőknek, mert az exportra kerülő termék későn hagyja el az országot. Ilyenkor nemcsak a közös kasszát éri a kár, a vállalatok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fennakadás támad a társadalmi termelés folyamatában és kevesebb nemzeti jövedelmet hozunk létre az adott gazdasági évben. A vasúton is, a közúton is a fuvaroztatók magatartásának változásában •rejlik most a legtöbb tartalék: csak olyasmit szállítsanak, ami valóban halaszthatatlan: ha megoldhatják a szállítást saját erőből, ne terheljék a közös járműparkot: gyorsan rakodjanak, s ennek érdekében ne sajnálják a túlórát, s az állományon kívüli béralaoot sem, hogy a rakodási többletet elvállaló emberek érezzék anyagilag is munkájuk népgazdasági fontosságát. Szervezzenek ismét rakodási ügyeleteket és így tovább. NEM LESZNEK KÖNY- NYÜEK a következő hónapok: 10 százalékkal több árut kell majd megmozgatni, elszállítani, mint tavaly: ez 60—70 millió tonna többlet. A külkereskedelem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet szállítani a tavalyinál. A cukorrépatermés / 33—35 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ezzel a feladattal, a siker reményében csakis a fegyelmezettség, a szervezettség és a szorgalom birkózhat meg, s talán még a nagyobb szigor az állami, gazdasági vezetés részéről, amellyel a szállítási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek megfelelő gazdálkodásra szoríthatja. G. F. AI ma pá lya ud va r, uzser Csütörtökön megkezdte a piros alma felvásárlását, exportszállítását a HUN- GAROFRUCT a tuzséri hűtőházban. Ezzel tulajdonképpen csúcsához érkezett az almaszezon, naponta vagonok tucatjai indulnak útnak, eljuttatva Szabolcs aranyát a Szovjetunió távoli vidékeire. Még nincs ácsorgás, a megrakott, pótkocsis teherautók egymás után sorakoznak az átvevőhelyek előtt, hogy a minősítés után a vagon mellé gördüljenek, s aztán kezdjék meg a berakást. Jelenleg 72 órás előrendelés alapján fogadják az almával rakott szállítmányokat, az átvétel reggel 7 órától este hatig tart. A minőséggel — ahogy a szovjet átvevők is megállapították — általában nincs baj. Magas az I. osztályú áru aránya, viszonylag kevés, általában jóval a megengedett alatt van a III. osztályú minőségű alma egy-egy rakományban. A HUNGAROFRUCT több új beruházással várta a szezon kezdetét, összesen 34 millió forintot fordítottak épületekre, gépek, berendezések vásárlására. Köztük a legjelentősebb az állami gazdaságokkal közösen épített raktár, amellyel lehetővé válik, hogy a behozott almát rögtön lerakják, s ha esetleg nincs vagon, addig a raktárban tárolják, amíg nem tudják megkezdeni g szállítást. Uj irodahelyiségeket és szociális létesítményeket is adtak át, a számlázás nagy munkáját pedig két, nyugatnémet gyártmányú számlázógép segíti. Ezzel elérték, hogy a korábbi 8—10 nap helyett már három nap múlva megkapja a számlát a szállító. A többi átvevőhelyen is változások történtek. Mán- dokon aszfaltút fogadja a kocsikat, könnyebb a vagonok megközelítésé. A tuzsé- . ri hűtőtárolóban pedig az egyik vágányon a napi kétszeri vagonbeállítást valósították meg. A kedvező időjárásnak, a korábbi érésnek köszönhető, hogy az idén már jóval több alma ment el exportra, mint a múlt év hasonló időszakában. A mintegy 200 va- gonos többlet azt is jelenti, hogy az esős őszi időjárás beállta előtt ’ nagyobb lehet a Szovjetunióba irányuló exportszállítás. Vannak viszont gondok is, amelyek azt mutatják, nem mindegyik gazdaságnál megfelelő a szervezés. Amíg például a biri Táncsics Termelőszövetkezet egyik kocsija több, mint 8 órát töltött el az átvevőhelyen, addig a Debreceni Állami Gazdaság, vagy a székelyi Búzakalász Tsz kocsija alig négy óra alatt végzett az átvétellel, rakodással. A szovjet átvevők 18 tagú csoportjához pénteken csatlakozott újabb hat átvevő, s egészült ki a létszám. A komorói állomáson hétfőn indul meg az átvétel. A három rakodóhelyen,' Tuzséron, Mándokon és Komorón naponta több, mint száz vagon alma hagyhatja el Sza- bolcs-Szatmárt, s az országot. Munkában az átvevők egy csoportja. (Elek Emil felv.) LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, alkalmazottat: milyen területen Iát eddig kiaknázatlan tartalékokat. Aki válaszol: Pomázi Pál, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kubikos brigádvezetője. Lehetne-e jobban? Lehetne bizony. Van nekünk például egy kotrógépünk, ami néha akár tetszik, akár nem, felmondja a szolgálatot. Ez rendben is van, mert minden géppel előfordulhat. Az viszont már nincs rendben, hogy néha egy hétig sem csinálják meg, aztán csak győzzük behozni a lemaradást. Vagy olt van a betonüzem. Jó előre megrendeljük azt a napi 28—30 kocsi betonkeveréket, amire szükségünk van, mégis előfordul, hogy nem folyamatos a szállítás. Szerdán például délelőtt fél tízig egy kocsival sem érkezett, délután 4- től fél 5-ig pedig kilenc kocsi jött egymás után. Képzelje csak el milyen munka volt ezt majdnem ennyi idő alatt bedolgozni. Tudom én azt, hogy nem olyan egyszerű dolog a pontos szállítás, mert sok minden közbeszólhat. A Tünde utcától a Jósavárosig van egy sorompó, van két rendőrlámpa és sokszor nagy a forgalom is. De hát ha igaz, hogy a vasútnak van .sorompómenetrendje, akkor azt legalább figyelembe lehetne venni. Kétszázhúsz forint ennek a darunak a költsége, igya vállalatnak sem mindegy, mennyire használjuk ki. Nekijnk pedig egyáltalán nem, mert szorít a határidő és annyit keresünk, ameny- nyit dolgozunk. És ha mára daru is szóba került, azzal sincs minden rendben. A daru ugyanis az Építőipari Gépesítő Vállalaté, ők végzik az átszerelését egyik építkezéstől a másikig. Az átszerelés idejét nekünk egy hónappal előbb kell bejelenteni. Ha most közbejön . mondjuk egy néhány napos kiadós eső, akkor nem tudjuk befejezni a munkát az ígért időre. Ilyenkor visszaVALASZOL Pomázi Pál szólunk, hogy csak később jöjjenek, viszont a később sokszor jóval később lesz: akkor jönnek, amikor nekik megfelelő. A takarékosságról is mondanék valamit, bár lehet, hogy rosszul hangzik az én számból. Mégpedig azért, - mert megint nem a rhí bri- . gádunkról lesz szó. Mi a brigád nagy többségével 18 éve (jolgozunk együtt. Igaz, kilencet ebből a bányában töltöttünk, de az itt eltöltött másik kilenc év alatt is otthagytuk kézjegyünket a HAFE, a hullámdobozgyár, a kórház, a TITÁSZ építkezésénél. most meg három éve a jósavárosi lakótömbök alapozását végezzük. Szóval nem rég, amikor a távfűtési csatornát építettük, a talajból rengeteg, még hasznosítható anyag került elő. Nyilván akik a bontást végezték, úgy gondolták: elég azt eltüntetni, ami látszik, a többit úgyis eltakarja a föld. Nekünk nem lenne jó takarékoskodni. Legalábbis az anyaggal nem. Mi olyan alapot rakunk, amilyet előírnak, egy centivel sem többet és nem is kevesebbet. Ha ez sok, nem rajtunk múlik, hogy megváltoztassuk. Különben az összes előző fokozat után már háromszor kaptuk meg az aranykoszorút. Az is igaz, hogy tőlünk még egy embert sem kellett hazaküldeni, mert ivott munkakezdés előtt és balesetünk sem volt még soha. Valamennyien Kótajból, Bujról, Ibrányból járunk be: naponta hoz-visz bennünket a vállalat autóbusza. A. lazsálás nagy luxus lenne; - két-háröm gyerek- várja otthon havonta a bri- gádtagok.keresetéC Ha a' rfti munkánkról; jaí minőségrol- szeretne többet tudni, akkor' Bíró elvtársat, az építésvezetőt kell megkérdezni. J ó színben vagy - Gábori elvtárs. Telt az arcod, amióta nem láttalak, úgy tűnik:, mintha szedtél volna magadra egy keveset. Rád fér. Ö, a gyárvezető gyanakvóan nézett rám, mintha azt olvasta volna ki a szememből, hogy biztosan viccelek vagy rossz az ítélőképességem. Hátra nyúlt az íróasztalán sorakozó tubusokhoz, s a dohányzóasztalra rakta. Nem szólt semmit, de mintha ezt mondta volna. Tessék, nézd, lásd, s most mondj valamit. Igaza volt, tévedtem. Ott sorakoztak előttem az orvossá- gos üvegek. Nitromin, Panan- gin és társai. Tudod ugye, hogy ezeket miért rendelte az üzemorvos? Te még nem vizsgáltattad meg marad? ígérted, hogy befekszel a kórházba. Mosolygott. Gondolod, volt nekem arra időm? Tavaly nem voltam szabadságon, az idén szintén nem. Tudom, ■tudom,, hogy butaság. Kérlek ne szólj közbe, mert ha te lettél volna a helyemben e néhány hónap alatt, talán te is úgy döntesz, inkább maradsz. Elza, a titkárnő mondta, hogy az új párttiktárral tárgyalnak. Menjen csak be. Beszélgetésüket zavartam meg. Nem tudtak napirendre térni a Fekete-ügy felett. Elmúlt már két hónapja is, hogy egyik termelésvezető ügyét tárgyalták. Szigorú megrovást kapott Fekete Imre. Kezébe futott össze a termelés, ő tartotta a kapcsolatot a maszekokkal, s kiderült, hogy a gyár, a népgazdaság kárára összejátszott velük. Az új párttitkár bizonygatta, korábban is ellenőrizni kellett volna, s akkor nem fajul eddig a dolog. De ki gondolta? Valamennyien megbíztak benne. Csak akkor tűnt fel a dolog, amikor az egyik kisiparos jelentkezett, követeléssel állt elő, de Fekete próbálta csitítani, leszerelni. Ez gyanús volt. És aztán az, hogy alig volt a termelésvezetőnek a Skodája egy esztendős, amikor egy új márkájú Zsiguli állt meg a gyár előtt. Ez meg miből van. Feltűnt mindenkinek. Tárgyalás tárgyalást követett. Gábori humánus volt. Amikor összeült a négyszög, ő azt javasolta, hogy mivel régi. jól dolgozó, tapasztalt vezetőről van szó, s ez volt az első — bár jelentős! — botlása, helyezzék alacsonyabb munkakörbe, s a fizetése csökkenjen. Nem. Szó sem lehet róla. Elbocsátani azonnal. Erősködtek. Sikerült a szakadást megakadályoznia Gáborinak. Úgy érezte, idejében, míg el nem szabadulnak az indulatok. Kissé meg is nyugodott. Úgy tűnt, hogy Fekete is beleegyezik a döntésbe. Néhány nap múlva azonban megváltozott minden. Fekete úgy érezte, hogy neki lépnie kell! És lépett. Fellebbezett a vállalati munkaügyi döntő bizottsághoz. És amire Gábori nem számított, amiről álmodni sem mert volna, „hátba” támadták. Ez döbbentett meg. Az bántott, hogy azok, akik korábban megsemmisülésre akarták ítélni Feketét, akik az azonnali elküldése mellett kardoskodtak, most úgy döntöttek, — mint a vállalati munkaügyi döntőbizottság tagjai — hogy ellenem foglalnak állást. És igazat adnak Feketének... Érted te ezt? Igaz a taggyűlés megerősítette Gábori elvtárs kiállását, döntését. Ez megnyugtatta kissé. Mivel a vállalati ■ munkaügyi döntőbizottság helyt adott Fekete fellebbezésének, lényegében a jó ügy szenvedett vereséget. S így Feketének módjába állt, hogy ő mondjon fel a vállalatnak. Lényegében megúszta simán. Most hasonló beosztásban egy másik vállalatnál dolgozik. Azonnal felvették. Nem tudom, lehet, hogy ott még a fizetése is több, mint nálunk. És mosolyog rajtunk. De vajon csak rajtam mosolyog? Te mit gondolsz? Hát nem egy erkölcsi zsákutca ez, amiből nem lehet kijutni? Itt voltak lenn a tröszttől is. A vezér is részt vett a taggyűlésen. Látta, hogy idegileg ki vagyok borulva. Azt tanácsolta, ne foglalkozzak ezzel az üggyel, pihenjek... Tudok, képes vagyok pihenni? A látszat csalt. Úgy ítéltem meg első látásra, jó színben van Gábori elvtárs. Csak' a belsejébe nem láttam, nem tudtam, mi dúl benne. Amikor elmondta, megértettem, miért e lelki válság. Gondolkozom, vajon ezen segít-e a Nitromin? Farkas Kálmán
