Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

1975. szeptember 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szorgalommal, szigorral HÉTKÖZBEN A FUVA­ROZTATOK — a kül- és belkereskedelem, az ipar, a bányák, az építőipar, a mezőgazdaság — naponta átlagosan 10—30 százalék­kal több vagont kér, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran de­vizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, hasz­nálja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fizetési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas köl- csöndíjért sem tarthatjuk az országban másöli kocsi­jait, mert azok a tulajdo­nosoknak is kellenek. Te­hát vasárnap 6—7 ezer va­gonnal kevesebbet fogad­nak a vállalatok, egy-egy hétköznapon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hét végén kapacitás ki­használatlanság, hétközben sorbaállás, várakozás a vagonokra. Persze, ha va­sárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is, számolni lehetne bizonyos mértékű vagon­hiánnyal, de az kétségte­len, hogy az élénkebb hét­végi rakodás, érezhetően enyhítné a szállítási fe­szültségeket. A kocsiforduló idő 10 százalékos csökkentése a szállítókapacitás ugyanek­kora bővítésével lenne azo­nos. A késve rakodó, a va­gonokat raktárnak is hasz­náló vállalatok a nemzeti jövedelem előállításának folyamatát gátolják: fő­képp az utolsó szakaszt, a realizálást, az értékesítést. Jelentős veszteség ez, hi­szen vagonhiány miatt, pl. valahol esetleg nem tud­ják teljesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártáshoz; hi­ányok keletkeznek a ke­reskedelemben, a lakossá-; gi ellátásban, mert - pem érkezik meg az áru az üz­letekbe r kötbért fizethe­tünk a külföldi megrende­lőknek, mert az exportra kerülő termék későn hagy­ja el az országot. Ilyenkor nemcsak a kö­zös kasszát éri a kár, a vállalatok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fennakadás támad a társadalmi termelés folya­matában és kevesebb nemzeti jövedelmet ho­zunk létre az adott gazda­sági évben. A vasúton is, a közúton is a fuvaroztatók maga­tartásának változásában •rejlik most a legtöbb tar­talék: csak olyasmit szál­lítsanak, ami valóban ha­laszthatatlan: ha megold­hatják a szállítást saját erőből, ne terheljék a kö­zös járműparkot: gyorsan rakodjanak, s ennek érde­kében ne sajnálják a túl­órát, s az állományon kí­vüli béralaoot sem, hogy a rakodási többletet elvál­laló emberek érezzék anyagilag is munkájuk népgazdasági fontosságát. Szervezzenek ismét rako­dási ügyeleteket és így to­vább. NEM LESZNEK KÖNY- NYÜEK a következő hó­napok: 10 százalékkal több árut kell majd megmoz­gatni, elszállítani, mint ta­valy: ez 60—70 millió ton­na többlet. A külkereske­delem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet szállítani a tavalyi­nál. A cukorrépatermés / 33—35 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ezzel a feladattal, a siker reményében csakis a fe­gyelmezettség, a szerve­zettség és a szorgalom bir­kózhat meg, s talán még a nagyobb szigor az álla­mi, gazdasági vezetés ré­széről, amellyel a szállí­tási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek megfelelő gazdálkodásra szoríthatja. G. F. AI ma pá lya ud va r, uzser Csütörtökön megkezdte a piros alma felvásárlását, exportszállítását a HUN- GAROFRUCT a tuzséri hűtőházban. Ezzel tulaj­donképpen csúcsához ér­kezett az almaszezon, na­ponta vagonok tucatjai in­dulnak útnak, eljuttatva Szabolcs aranyát a Szov­jetunió távoli vidékeire. Még nincs ácsorgás, a megrakott, pótkocsis teher­autók egymás után sorakoz­nak az átvevőhelyek előtt, hogy a minősítés után a va­gon mellé gördüljenek, s az­tán kezdjék meg a berakást. Jelenleg 72 órás előrendelés alapján fogadják az almával rakott szállítmányokat, az átvétel reggel 7 órától este hatig tart. A minőséggel — ahogy a szovjet átvevők is megállapították — általában nincs baj. Magas az I. osz­tályú áru aránya, viszony­lag kevés, általában jóval a megengedett alatt van a III. osztályú minőségű alma egy-egy rakományban. A HUNGAROFRUCT több új beruházással várta a sze­zon kezdetét, összesen 34 millió forintot fordítottak épületekre, gépek, berende­zések vásárlására. Köztük a legjelentősebb az állami gazdaságokkal közösen épí­tett raktár, amellyel lehető­vé válik, hogy a behozott almát rögtön lerakják, s ha esetleg nincs vagon, ad­dig a raktárban tárolják, amíg nem tudják megkez­deni g szállítást. Uj irodahe­lyiségeket és szociális léte­sítményeket is adtak át, a számlázás nagy munkáját pedig két, nyugatnémet gyártmányú számlázógép segíti. Ezzel elérték, hogy a korábbi 8—10 nap helyett már három nap múlva meg­kapja a számlát a szállító. A többi átvevőhelyen is változások történtek. Mán- dokon aszfaltút fogadja a kocsikat, könnyebb a vago­nok megközelítésé. A tuzsé- . ri hűtőtárolóban pedig az egyik vágányon a napi két­szeri vagonbeállítást valósí­tották meg. A kedvező időjárásnak, a korábbi érésnek köszönhető, hogy az idén már jóval több alma ment el exportra, mint a múlt év hasonló idő­szakában. A mintegy 200 va- gonos többlet azt is jelenti, hogy az esős őszi időjárás beállta előtt ’ nagyobb lehet a Szovjetunióba irányuló ex­portszállítás. Vannak vi­szont gondok is, amelyek azt mutatják, nem mindegyik gazdaságnál megfelelő a szervezés. Amíg például a biri Táncsics Termelőszövet­kezet egyik kocsija több, mint 8 órát töltött el az át­vevőhelyen, addig a Debre­ceni Állami Gazdaság, vagy a székelyi Búzakalász Tsz kocsija alig négy óra alatt végzett az átvétellel, rako­dással. A szovjet átvevők 18 tagú csoportjához pénteken csat­lakozott újabb hat átvevő, s egészült ki a létszám. A ko­morói állomáson hétfőn in­dul meg az átvétel. A három rakodóhelyen,' Tuzséron, Mándokon és Komorón na­ponta több, mint száz va­gon alma hagyhatja el Sza- bolcs-Szatmárt, s az orszá­got. Munkában az átvevők egy csoportja. (Elek Emil felv.) LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunk­ban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, alkalmazottat: milyen területen Iát eddig kiaknázatlan tartalékokat. Aki válaszol: Pomázi Pál, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kubikos brigádvezetője. Lehetne-e jobban? Lehet­ne bizony. Van nekünk pél­dául egy kotrógépünk, ami néha akár tetszik, akár nem, felmondja a szolgála­tot. Ez rendben is van, mert minden géppel előfor­dulhat. Az viszont már nincs rendben, hogy néha egy hétig sem csinálják meg, aztán csak győzzük behozni a lemaradást. Vagy olt van a beton­üzem. Jó előre megrendel­jük azt a napi 28—30 kocsi betonkeveréket, amire szük­ségünk van, mégis előfor­dul, hogy nem folyamatos a szállítás. Szerdán például délelőtt fél tízig egy kocsi­val sem érkezett, délután 4- től fél 5-ig pedig kilenc ko­csi jött egymás után. Kép­zelje csak el milyen munka volt ezt majdnem ennyi idő alatt bedolgozni. Tudom én azt, hogy nem olyan egyszerű dolog a pon­tos szállítás, mert sok min­den közbeszólhat. A Tünde utcától a Jósavárosig van egy sorompó, van két rend­őrlámpa és sokszor nagy a forgalom is. De hát ha igaz, hogy a vasútnak van .so­rompómenetrendje, akkor azt legalább figyelembe le­hetne venni. Kétszázhúsz forint ennek a darunak a költsége, igya vállalatnak sem mindegy, mennyire használjuk ki. Nekijnk pedig egyáltalán nem, mert szorít a határidő és annyit keresünk, ameny- nyit dolgozunk. És ha mára daru is szóba került, azzal sincs minden rendben. A daru ugyanis az Építőipari Gépesítő Vállalaté, ők vég­zik az átszerelését egyik építkezéstől a másikig. Az átszerelés idejét nekünk egy hónappal előbb kell be­jelenteni. Ha most közbejön . mondjuk egy néhány napos kiadós eső, akkor nem tud­juk befejezni a munkát az ígért időre. Ilyenkor vissza­VALASZOL Pomázi Pál szólunk, hogy csak később jöjjenek, viszont a később sokszor jóval később lesz: akkor jönnek, amikor nekik megfelelő. A takarékosságról is mondanék valamit, bár le­het, hogy rosszul hangzik az én számból. Mégpedig azért, - mert megint nem a rhí bri- . gádunkról lesz szó. Mi a brigád nagy többségével 18 éve (jolgozunk együtt. Igaz, kilencet ebből a bányában töltöttünk, de az itt eltöl­tött másik kilenc év alatt is otthagytuk kézjegyünket a HAFE, a hullámdobozgyár, a kórház, a TITÁSZ építke­zésénél. most meg három éve a jósavárosi lakótöm­bök alapozását végezzük. Szóval nem rég, amikor a távfűtési csatornát építet­tük, a talajból rengeteg, még hasznosítható anyag került elő. Nyilván akik a bontást végezték, úgy gon­dolták: elég azt eltüntetni, ami látszik, a többit úgyis eltakarja a föld. Nekünk nem lenne jó ta­karékoskodni. Legalábbis az anyaggal nem. Mi olyan alapot rakunk, amilyet elő­írnak, egy centivel sem töb­bet és nem is kevesebbet. Ha ez sok, nem rajtunk mú­lik, hogy megváltoztassuk. Különben az összes előző fo­kozat után már háromszor kaptuk meg az aranykoszo­rút. Az is igaz, hogy tőlünk még egy embert sem kellett hazaküldeni, mert ivott munkakezdés előtt és bal­esetünk sem volt még soha. Valamennyien Kótajból, Bujról, Ibrányból járunk be: naponta hoz-visz ben­nünket a vállalat autóbu­sza. A. lazsálás nagy luxus lenne; - két-háröm gyerek- várja otthon havonta a bri- gádtagok.keresetéC Ha a' rfti munkánkról; jaí minőségrol- szeretne többet tudni, akkor' Bíró elvtársat, az építésve­zetőt kell megkérdezni. J ó színben vagy - Gábori elvtárs. Telt az arcod, amióta nem láttalak, úgy tű­nik:, mintha szedtél volna magadra egy keveset. Rád fér. Ö, a gyárvezető gyanak­vóan nézett rám, mintha azt olvasta volna ki a szemem­ből, hogy biztosan viccelek vagy rossz az ítélőképessé­gem. Hátra nyúlt az íróasztalán sorakozó tubusokhoz, s a do­hányzóasztalra rakta. Nem szólt semmit, de mintha ezt mondta volna. Tessék, nézd, lásd, s most mondj valamit. Igaza volt, tévedtem. Ott so­rakoztak előttem az orvossá- gos üvegek. Nitromin, Panan- gin és társai. Tudod ugye, hogy ezeket miért rendelte az üzemorvos? Te még nem vizsgáltattad meg marad? ígérted, hogy be­fekszel a kórházba. Mosolygott. Gondolod, volt nekem arra időm? Tavaly nem voltam szabadságon, az idén szintén nem. Tudom, ■tu­dom,, hogy butaság. Kérlek ne szólj közbe, mert ha te lettél volna a helyemben e néhány hónap alatt, talán te is úgy döntesz, inkább maradsz. Elza, a titkárnő mondta, hogy az új párttiktárral tár­gyalnak. Menjen csak be. Be­szélgetésüket zavartam meg. Nem tudtak napirendre térni a Fekete-ügy felett. Elmúlt már két hónapja is, hogy egyik termelésvezető ügyét tárgyalták. Szigorú megrovást kapott Fekete Imre. Kezébe futott össze a termelés, ő tar­totta a kapcsolatot a masze­kokkal, s kiderült, hogy a gyár, a népgazdaság kárára összejátszott velük. Az új párttitkár bizony­gatta, korábban is ellen­őrizni kellett volna, s akkor nem fajul eddig a dolog. De ki gondolta? Valamennyien megbíztak benne. Csak akkor tűnt fel a dolog, amikor az egyik kisiparos jelentkezett, követeléssel állt elő, de Fe­kete próbálta csitítani, lesze­relni. Ez gyanús volt. És az­tán az, hogy alig volt a ter­melésvezetőnek a Skodája egy esztendős, amikor egy új márkájú Zsiguli állt meg a gyár előtt. Ez meg miből van. Feltűnt mindenkinek. Tárgyalás tárgyalást köve­tett. Gábori humánus volt. Amikor összeült a négyszög, ő azt javasolta, hogy mivel régi. jól dolgozó, tapasztalt vezetőről van szó, s ez volt az első — bár jelentős! — bot­lása, helyezzék alacsonyabb munkakörbe, s a fizetése csökkenjen. Nem. Szó sem lehet róla. Elbocsátani azon­nal. Erősködtek. Sikerült a szakadást megakadályoznia Gáborinak. Úgy érezte, ide­jében, míg el nem szabadul­nak az indulatok. Kissé meg is nyugodott. Úgy tűnt, hogy Fekete is beleegyezik a dön­tésbe. Néhány nap múlva azon­ban megváltozott minden. Fekete úgy érezte, hogy neki lépnie kell! És lépett. Felleb­bezett a vállalati munkaügyi döntő bizottsághoz. És amire Gábori nem számított, amiről álmodni sem mert volna, „hátba” támadták. Ez döbbentett meg. Az bán­tott, hogy azok, akik koráb­ban megsemmisülésre akarták ítélni Feketét, akik az azon­nali elküldése mellett kar­doskodtak, most úgy döntöt­tek, — mint a vállalati mun­kaügyi döntőbizottság tagjai — hogy ellenem foglalnak ál­lást. És igazat adnak Feketé­nek... Érted te ezt? Igaz a taggyűlés megerősí­tette Gábori elvtárs kiállását, döntését. Ez megnyugtatta kissé. Mivel a vállalati ■ munka­ügyi döntőbizottság helyt adott Fekete fellebbezésének, lényegében a jó ügy szenve­dett vereséget. S így Feketé­nek módjába állt, hogy ő mondjon fel a vállalatnak. Lényegében megúszta simán. Most hasonló beosztásban egy másik vállalatnál dolgo­zik. Azonnal felvették. Nem tudom, lehet, hogy ott még a fizetése is több, mint nálunk. És mosolyog raj­tunk. De vajon csak rajtam mosolyog? Te mit gondolsz? Hát nem egy erkölcsi zsák­utca ez, amiből nem lehet ki­jutni? Itt voltak lenn a tröszttől is. A vezér is részt vett a taggyűlésen. Látta, hogy idegileg ki vagyok bo­rulva. Azt tanácsolta, ne fog­lalkozzak ezzel az üggyel, pi­henjek... Tudok, képes va­gyok pihenni? A látszat csalt. Úgy ítéltem meg első látásra, jó színben van Gábori elvtárs. Csak' a belsejébe nem láttam, nem tudtam, mi dúl benne. Ami­kor elmondta, megértettem, miért e lelki válság. Gondolkozom, vajon ezen segít-e a Nitromin? Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents