Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-05 / 208. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975 szeptember 5. KLUB A BÓNIBAN KOROK, ISKOLÁK Otthon fiatalnak, öregnek Virágágyak között egyenesen, aztán balra, egy kis földszintes ház... Nem, nem valamiféle idilli helyen járunk. Nyírbátor a színhely, itt is a Bóni-telep. Igaz, errefelé már csak egy-két épületcsücsök jelzi a 120 éves gyárat, meg talán a növényolajipar illata. De a környezet, ahol a klub található, már kert, hangulatteremtő, ígéretes. Lépcsőkön le Nyitrai László, a Bóni KISZ titkára jó örökséget kapott a tavaszon Orosz Lászlótól, elődjétől. Egy épülőfélben lévő klubot. Pontosabban egy épülő KlSZ-alapszerve- zetet, amely nekifogott egy ősi pincéből otthont teremteni. Hogy miként? Nos előbb menjünk le a pár lépcsőn, mert az eredmény beszél. Az első helyiségben szeszmentes bár, televízió, játékok, kényelmes ülőhelyek. Innen egy kis közlekedő után egy nagyobb terem, zsebszínpaddal, vetítési lehetőséggel, alkalmas táncra, mozira, gyűlésre, előadásra. Aztán valami egészen különös. Egy olyan helyiség, amiről az ember azt hihetné, hogy űrkabin. Száz kapcsoló, kar, biztosíték, óra, magnó, egy hipermodern vezérlőpult. Innen megy minden fény, hang, színes villogás, muzsika. Mindezt látva az első kérdés: hogyan is született mindez? Honnan volt erő, pénz, kedv? A második ami felvetődik: ebben a megyében páratlan klubban vajon milyen élet van és lesz? Nem zártkörű A két kísérőm, Nyitrai és Árvái Sándor rendkívül tárgyszerűen mondják el a történetet. Ez már csak azért is megnyugtató, mert érezni, hogy nem egyféle nagy, felbuzdulásról volt csdpán szó, hanem nagyon is tudatos munkáról. A gyár mindenekelőtt kilépett a saját kerítésén. Megkeresték a gimnázium és az Auróra KISZ-eseit. — Legyünk testvérek — szólt az invitálás. Csináljuk együtt a klubot. Nekünk, nektek, nekik. A zárt üzem területén így aztán nyüzsögni kezdtek a fiatalok, és épült a klub. Volt, aki 2000 — nem tévedés kétezer — órát 'dolgozott itt. Győrfi István, Somogyvári János, Árvái és még sokan a szabadságukat is itt töltötték. A gimnazisták bőrt szereztek, az Aurórások padlót ragasztottak, de közben ismerkedtek is egymással. Mégpedig alaposan. Valahogy úgy festett a helyzet, hogy a habszivacshegyek és a malteroslá- dák, a drótok és a faburkolat mellett dőlt el: szakosítani fogják a városban a klubokat, kinek-kinek meglesz a saját profilja. Ülésezés helyett a munka közben született meg nemcsak a Bóni alapszervezetének terve, hanem az új elképzelés: a testvér-alapszervezetek munkájának összehangolása. Korszerűen, átlépve az üzem és iskola határvonalait, az érdeklődés szerint összehozva a fiatalokat. És miután a tervben több volt, mint egyszerű szórakozási elképzelés, a növényolajipari vállalat nagyvonalúan megadott minden anyagi feltételt, ami hiányzott. Programok, tervek — Igaz, hogy a fiatalok építették a klubot, de nem akárjuk, hogy bárki is. azt higgye, itt csak buli lesz — mondja Nyitrai. Eddig is kiállítások, szocialista brigádok találkozói zajlottak itt. Sze- retnők, ha a fiatalok mellett az idősebbek is le-lejárnának, hiszen így még jobban megismernének minket. Szórakozás vagy éppen munka közben. Mert lesz itt KISZ-gyűlés és táncest, filmklub és fotószakkör, lesznek rejtvényfej- tők és magnósok, kiállítások és vetélkedők, bemutatkoznak a régiséggyűjtők, de itt csoportosítják a gyár 120 éves fennállására készülő anyagot is. Vagyis idős és fiatal egyaránt talál munkát, szórakozást. A Bóniban megkezdődött folyamatról a nyírbátori városi KISZ-bizottság titkára, Nagy István ezt mondja: — A fiatalok, a gyár, az iskola és az Auróra KISZ-esei megtették a magukét. Van program is a klubhoz. Világos, ami a politikai rész, a mozgalmi terület, az KISZ-fel- adat. De azért egy pillanatig se feledjük: a klubhoz a módszertani segítséget az állami népművelésnek kell megadni. Ami azt illeti, a keretet így is készen adták a fiatalok. Egy jelentős lépés az, ami Nyírbátorban történt. A szellemi, fizikai, anyagi befektetés óriási. Forintban ki nem fejezhető. Remélhető, hogy a város művelődési központja, a város ma még tétován utat kereső klubtanácsa megtalálja ja a lehetőséget, hogy olyan ■ 'fronttá alakítsa, amely á fiatal Nyírbátor közművelődésének, a munkásművelődésnek igazi otthona. lop B. L. Zenei napok ■— tanulságokkal A nyár, s egyben az év legrangosabb zenei rendezvényét, a nyírbátori zenei napokat ezúttal is nagy kérdeklődés kísérte. Az előkészítésre és lebonyolításra alakult intéző bizottság már a következő, tizedik, jubileumi programot tervezi. Jó lenne, ha minden illetékes figyelme kiterjedne néhány bosszantó dologra, s megoldásukra, mert ezek igen sokat rontanak Bz egyébként nívós programok színvonalán. Ilyen például az elhelyezés Hiába váltanak jegyet két egymást követő napra, hiába időznének a műemlékekben gazdag városban, nincs szálloda. Amíg erre nincs pénz, hasznosítani lehetne a készülő helyi és környékbeli kollégiumokat, meg kellene szervezni a fizetővendég-szolgáltatást. Háromezer-kétszáz vendégre ugyanis nem több a semminél a nyolc kiadó szoba. amelyből többet már tavaly megrendeltek. A másik a közlekedés Valaha különvonatok is indultak, az idén tervezni sem lehetett volna „jobb” ellenszervezést. A koncert fél nyolckor kezdődik, ezzel szemben az utolsó vonat nyolckor indul Nyíregyházára. Debrecenbe tízkor, emiatt félidőben ajánlatos elindulni. A naponta egyszer közlekedő busz hajnali fél ötkor indul. Úgy gondoljuk túlzás csak olyan közönségre számítani, akik a hangversenyjegy mellé gépkocsival is rendelkeznek. Több jegyet kér ■ a NYIR- TOURIST, ha megkapnák, több utast szállítanának, így mindössze húszán kaptak helyet a mikrobu- szon. Érdemes lenne elgondolkodni a koncertek kezdésének és a járművek indulásának egyeztetésén. A rendezvények rangja néhány egyszerűbb, a programok színvonalához illő megoldást is sürget. Néhány eligazító táblát a városban. Szervezett múzeumi, műemléki sétákat, a kiállítások nyitvatartá- sának szabályozását. Rövid köszöntőt, a művészeket bemutató ismertetői a programok előtt. S végre, kilenc év után egy — nemenként megkülönböztethető — mellékhelyiséget az egyszemélyes, kivilágí- tatlan, piszkos fabódé helyett. mert a százasával, ezresével érkező vendégek és a nemzetközi hírű művészek is —, emberek. B. E. Agyagtábla és tévé Az oktatás hagyományai az időszámítás előtti évekbe nyúlnak vissza. Talán kevesen tudják, hogy a sumérek- nél az időszámítás előtti 3. évezredben már állami támogatást élvező iskolák működtek, ahol képzett alkalmazottak tanítottak. ,Az iskola élén a tábla házának atyja állt (rangja megfelelt a későbbi iskolamesterének). A szöveget puha agyagtáblára, ékírással rótták, amit azután kiégettek. Az ilyen táblákból összeállított „tankönyvek” sokszínűek, érdekesek voltak. írást, olvasást, matematikát, geometriát és a csillagászat alapismereteit tanították ezekben az iskolákban. Persze szó sem volt általános tankötelezettségről, de még arról sem, hogy az tanulhatott, aki akart. A módosabb emberek gyarapították ismereteiket az egykori iskolákban, s azok, akiknek későbbi hivatásához szükséges volt valamelyes képzettségre (például írnokoknak). Ismeret, tempó A régi korok embere ugyancsak csodálkozna, ha betekintene egy mai iskola falai közé. De talán még azok is, akik egy évszázaddal ezelőtt koptatták valamelyik tanintézet padjait. Napjaink gyermekeinek sokszorosan nagyobb ismeretanyagot kell „magukba szippantaniuk” néhány év leforgása alatt, mint elődeinknek bármelyik korban. S ez csak-a technika sokféle vívmánya segítségével oldható meg, a szépen nyomott tankönyvektől az iskolatelevízió adásait a tantermekbe juttató készülékekig. Ismerve napjaink lehetőségeit és adottságait, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon mit hoz a jövő az oktatástechnika térén, milyen körülmények között fognak tanulni az utódaink? A jövő iskolájára a gépesített tanulóhely lesz a jellemző, a televízióval, vetítővászonnal, mikrofonnal, fülhallgatóval, kapcsolópulttal és elektronikus írótáblával felszerelt hangszigetelt fülke, ahol jóformán szórakozássá válik a tanulás. A tanárokat — bizonyos mértékig — elektronikus „asszisztensek” fogják helyettesíteni. A „tanárpótló” gép számítógéppel készített tanprogramja jól igazodik majd az egyes diákok egyéni tanulási tempójához, ritmusához. A diák a feladott anyagot lépésről lépésre sajátítja el és csak akkor kezd hozzá a következő feladathoz, ha az előzőt már helyesen megoldotta. A beépített ellenőrző kérdések megakadályozzák, hogy a tanuló becsapja önmagát. Azt hihetnénk, hogy legalább az anyag számonkérését, a feleltetést tanárok fogják végezni, pedig nem így lesz. Rájuk csupán a gépi úton lebonyolított vizsgáztatás eredményének a kiértékelése hárul majd, és természetesen azoknak a számítógépes vizsgaprogramoknak az ösz- szeállítása, amelyekkel a tanulók felkészültségét lemérik. Bizonyos, hogy a vizsgáztatógép kevésbé lesz szubjektív, mint a feleltető tanár. Ha a tanár meg tud szabadulni a pedagógusi „aprómunka” egy részétől, több ideje marad a nevelő feladatok ellátására, jobban tud majd törődni az egyes diás. kokkal és a diákcsoportokkal. Lehetőség lesz rá, hogy jobban elmélyítse az ismeret- anyagot, és hogy speciális problémákkal is foglalkozhasson. A környezet is fontos Ma még sok iskolát bemutathatnánk, ahol — takarékossági okokból — gyengécske világítás mellett folyik-a tanulás. S azt sem állíthatnánk, hogy a levegőellátás, a pormentes környezet, a megfelelő fűtés (és hűtés) vonatkozásában minden rendben van az iskoláinkban. Pedig ezek is mind elsőrendű „munkafeltételek”. A jövő iskoláiban nyilván e kérdéseket is megfelelően megoldják. Csaknem bizonyos, hogy az iskolákban még sok évtized múltán sem lehet majd lemondani a „jó öreg” iskolatábláról és a krétáról. A tábla azonban nem komor, ál- mosító fekete színű lesz — annak ugyanis nyomasztó pszichológiai hatása van a diákra —, hanem például zöld színű. A színek hatása Ha már szóba került a fekete tábla nyomasztó színe, akkor hadd szóljunk néhány szót a színek egyéb hatásairól is. A tanulók csak akkor tudnak intenzíven részt venni az oktatásban, ha szorongástól, kedvetlenségtől és gátlásoktól mentesek, vagyis ha jól és biztonságban érzik magukat. A tantermek színezését tehát úgy kell kiképezni, hogy a tanulókra kellemes hatást gyakoroljon. A lágy tónusú pasztell színekkel „operálni”, akár úgy is, hogy minden egyes falfelületet más színűre festenek; kerülni kell a fehéret és a szürkét, azok ugyanis sem optikai, sem pszichológiai szempontból nem kedvezőek olyan helyiségekben, ahol nagy kzorgalotnrOai, figyelem összpontosításával kell szellemi munkát végezni. Új könyvek A Csíkos könyvek legújabb kötete a lengyel Irena Jurgie- lewiczovva ifjúsági regénye, a Minden másképpen van. Lip- ták Gábor regéit, mondáit, történeteit foglalja kötetbe az „Amiről a vizek beszélnek”, Szántó Piroska illusztrációival. Ismét megjelent a „Kisgyermekek 9 agy mesekönyve”, Róna Emy illusztrációival. Donászy Magda ifjúsági regénye, a „Csálé Kati”, Reich Károly illusztrációival. A szlovákiai ifjúsági kiadóval közös gondozásban jelen! meg a Münchhausen vidám kalandjai, Gottfried Bürger ifjúsági regénye. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál látott napvilágot a „Gazdasági növekedés és a fejlődés intenzív periódusa” című tanulmánykötet, Bánsági Pál, Rácz Dezső és Szabó Béla közös munkája. A termelőszövetkezeti jogszabályokat foglalta össze egy kötetben Fóris Imre, So- mody Dezső és Szabó Béla; a kötet anyagát 1975. február 15-én zárták le. Megjelent „A gazdasági tervezés rendszerének információs folyamatai” E. Majminasz tollából, valamint „A társadalmi termelés hatékonysági kérdései” című közgazdasági cikkgyűjtemény, szovjet közgazdászok írásaiból. Az Európa Könyvkiadó újdonságai között találjuk a „Népek meséi” sorozatban megjelent pompás kis kötetet, irtisi osztják mesékkel, mondákkal. A „Hadmenet, nászmenet” gazdag anyagát Vértes Edit válogatta, fordította, s ő látta el a kötetet utószóval, valamint jegyzetekkel is. A Századunk mesterei sorozatban látott napvilágot Karéi Capek regénye, a „Harc a szalamandrákkal”, és ismét a könyvesboltokba került Henryk Sienkiewicz regénye, „A kis-lovag”, a szerző történelmi regénytrilógiájának harmadik kötete (előzménye a „TűzzeL-vassal”, illetve az ,,Özönvíz”). Miniatűr kiadvány Mihail Solohov „Emberi sors” című elbeszélése, Kass János illusztrációival.
