Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-05 / 208. szám

1975 szeptember 5.

KELET-MAŰYARORSZÁG

3

Hol a partner ?

az egyik városi-járási művelődési központban arról esett szó, hogyan is fejti ki az úgynevezett kisugárzó szerepét az intézmény. Több mint 40 községben kellene érezni a város szellemi hatását, innen kellene indulni a módszertani ötletnek, tanácsnak. Csupa kellene, és ez nem véletlen. Az intézmény vezetői egy pillanatig sem titkolják: mindez csak kívánalom.

Vajon miért? Az okok igen sokrétűek. Az első az, hogy a városi-járási művelődési központnak mindösz- sze három dolgozója van, ami eleve nem sok. Ez a létszámhiány azonban még nem magyaráz meg semmit, hiszen van autó, a három megsokszorozódhat akkor, ha útra kel. Meg is teszik, bár sokszor nem érdemes. A községekben nincs partner. A negyvennél több faluban és nagyközségb«gsu- pán egyetlen személyt^tud- nak említeni, aki érdemében dolgozik. A többi a csekély tiszteletdíjat bérkiegészítésnek fogja fel, a köz- művelődést pedig a báli rendezvénynél le is zárja.

De marasztaljuk el sum- másan a népművelés mai vidéki munkásait? Kívánjuk, hogy pár száz forintért szívet is adjanak a munkához? Nos, keresni a hajdani „megszállottakat” nem érdemes. A mai szakembert szintén. Mert a községekben a népművelési feladatokat sokféle elv alapján osztják ki, de ezek közül egy sem a célra vezető. Van, aki azért kapja, mert kicsi a fi- zétése. Másra azért bízzák, . hogy neki is legyen társadalmi megbízatása. Többen azért kénytelenek vállalni, mert nincs más. A különböző szakos nevelők sokszor teherként viselik a megbízatást. Jellemző az egyik mondat: „Inkább nézem otthon a tévét, mintsem a kultúrházamban tölt- sem az estét.”

És itt a következő ok, amiért a szakértelem hiányához hozzájárul a kedvetlenség is. A régi korszerűtlen épületek, a mozivá alakított nagytermek nem adnak keretet. Igaz, ahol ez így van, nem is keresik. Érthető tehát, hogy amikor az ötletet adni akaró járási kulturális szakember a tetthelyre érkezik, csak mondja a magáét, eleve reménytelenül, és mégha át is melegíti saját meggyőződése a hangját, a reménytelenség rezignációját megérzi a hallgató.

HOL HÁT A MEGOLDÁS? Először is ott, hogy égetően sürgős a szakképzett népművelők felkutatása, a községekben számukra ösztöndíj létesítése. Mert erre is van mód, csak sajnos a községek, akik végsősoron felelősek a közművelődésért, még nem élnek ezzel a leheléséggel. A másik; ki kell lépni abból a szűk körből, ahonnan ma merít a népművelés. Nemcsak pedagógus létezik a falvakban. Keresni kell az agráro- sok, az egészségügyiek, a közalkalmazottak között is. Olyanokat, akiket a lelkesedés ma hajt, akik hiszik is, hogy hasznosat tudnak tenni.

De van még egy körülmény, amire érdemes lenne odafigyelni. Az országos és a megyei irányítószervek munkájára. Mert ez kétféle: elvont és túladminisztrált. A praktikus ötlet ma egyszerű. A jó munka mértéke pedig nem a jó jelentés. Kicsit úgy fest a kép, hogy ahogy felfelé haladónk az Irányítási hierarchiában, úgy szaporodnak a szakértők. Vagyis lentre nem marád. Itt is lehetne fordítani.

A MAI KORSZERŰ KÖZMŰVELŐDÉSI IGÉNY nem engedheti meg, hogy látszatmegoldásokkal éljünk. A járási és városi központok egyszerűen saját munkájukkal se képesek megbirkózni, partner pedig se lent, se fent nem akad. Fent sokan tudóskodnak, lent még többen dilettánskodnak. Tízezrek rovására ez luxus. Csupán az elemzéstől mindez nem változik.

Bürget Lajos

Hegesztés a körúton. Simon Béla a 800 milliméteres új távhővezeték acélcsövét hegeszti. (Elek Emil felv.)

Kifizessen?

Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasági termelésnél a helyi adottságok, lehetőségek kihasználása, vagy ennek fordítottja döntő jelentőségű. A lehetőségeket azonban fel kell ismerni, élni kell velük. Három helyen, a nagydobos! Petőfi, a tar- pai Esze Tamás és a de- mecseri Kossuth Termelőszövetkezetben tettük fel ugyanazt a kérdést; mire esküsznek leginkább, mi az, amit a legfontosabb ágazatnak tartanak?

Tehenek

a dohánypajtában

Nagydobos ismert, sőt híres volt ízes, zamatos sütőtökjéről. A 60-as években a dohánvtermesztésüket is úgy tartották nyilván, ott a szabolcsi dohányhoz nagyon értenek. Mindez már a múlté, a sütőtök termesztése nem gazdaságos, a dohányosok kiöregedtek, nincs utánpótlás. Nagy Zoltán, a termelőszövetkezet elnöke egy másik, szintén hagyományosnak számító ágazatnak, az állattenyésztésnek a felfutását említi.

— Nagy tömegű olcsó hústermelésre törekszünk. Ennek a titka viszonylag egyszerű. Ma már nem dohányt, hanem hízómarhákat kötünk a dohánypajtákba. Négy pajtából háromban egyszere 250 marhát hizlalunk és évente 500-at értékesítünk. Nyereségünk nagy részét az olcsó megoldás ad-, ja. az, hogy egy-egy istállói férőhelyet négy-öt ezer forintból alakítottunk ki, szemben azokkal a létesítménnyel, amelyeknél egy- egy férőhely 50 ezer forintba kerül. A marhahizlalás mellett húscsirkével is intenzíven foglalkozunk, évi 110—120 ezer darabot értékesítünk. Az állattenyésztés fejlesztésének sikerét mutatja, hogy 1973-ban ebből az árbevétel 8 millió forint volt, de idén már 18 millió forint lesz. Ezért is sütőtököt, dohányt a közeljövőben nem igen termelünk. Az állattenyésztés mellett cukorrépára, napraforgóra köteleztük el magunkat.

A gépeké a szó

A megye egyik legnagyobb termelőszövetkezete a tarpai Esze Tamás, amit az is igazol, hogy nagy területe mellett az elmúlt' év végén 104 millió forint hitelmenles tiszta vagyonnal rendelkezett. Tarpa történelmi múltja mellett szilvájáról, szilvapálinkájáról nevezetes. Faggyas Jénő, a termelőszövetkezet elnöke ez éllen ellenkezik, de megjegyezte, hogy az 1800 termelőszövetkezeti tagnak ma szűkös kényért jelentene csak a szilva.

— Gazdálkodásunk két fő ágazata a növénytermesztés és az állattenyésztés. A nádudvari KITE iparszerű termesztési rendszer tagjai vagyunk. Jó adottságaink vannak a cukorrépa és a kukorica termesztéséhez. Tavaly a cukorrépa hektáronkénti átlaga 450 mázsa volt, a kukorica 61,5 mázsás hektáronkénti átlaggal fizetett. A baromfitermesztés minden értékesített élősúly után kilogrammonként 7 forint tiszta nyereséget hozott. A mi gazdálkodásunkat erősen befolyásolja és meghatározza a gépesíthetőségi • A gabonaféléket, a kukoricát, a cukorrépát 100 százalékig gépesíthetjük, de még így is keményen meg kell dolgozni az eredményekért. Emberi erővel itt nem lehet a talajjal bírni.

Póréhagyma

exportra

— Sláger most a póréhagyma. Úgy hoztuk ide, hogy jóformán azt sem tudtok, milyen. Szükségünk volt termelési szerződésre és a ceglédi konzervgyárnál ezt ajánlották. Ma 96 hektáron termesztjük, szagra, ízre hasonlít a vöröshagymához, de Magyarországon nem fogyasztják, a konzervgyár exportálja. Nagy előnye a póréhagymának, hogy levéllel együtt értékesítjük, azt is feldolgozzák. Zöldségkülönlegesség még a pasztinák, a petrezselyemhez hasonlít és szintén exportra megy. Ebből 40 hektár a terület. Termesztünk még 180 hektár sárgarépát, 90 hektár paprikát, 22 hektár zöldbabot és egyéb zöldségféleségeket. A zöldségtermesztés hagyományának a — hagyományos terméktől eltérő — művelése számunkra igen hasznos. Részben ennek köszönhetjük, hogy a tiszta nyereség az 1971. évi 1 millió 965 ezer forintról 1974- ben 6 millió 921 forintra nőtt, a tagok jövedelme 10 órás munkanapra számítva 59 forintról 101 forintra emelkedett. ‘ ~ '

A balesetet szenvedett dolgozókat rendszerint megértik a vállalati vezetők és általában teljesítik anyagi és egyéb kérésüket. A Szabolcs-Szat- már megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál mégis furcsának tartották, hogy Pásztor András kazánfűtő egy három évvel azelőtti balesetére hivatkozva kártérítést követelt a vállalattól. Egyebek között azt is kérte, hogy a kertjében dolgozó napszámos bérét is a vállalat fizesse.

Pásztor András a vállalat jogelődjénél, a Sóstói Fürdő Vállalatnál dolgozott 1971- ben, amikor sajnálatosan és nagyobb részt önhibáján kívül balesetet szenvedett. A baleset után gondos orvosi kezelésben részesítették, az orvosi szakvélemény szerint nem sokkal ezután szinte panasz nélkül hagyta el a kórházat. Aztán 1974-ben ismét beteg lett és kórházba került. A kórházi kezelés után kopogtatott a vállalat vezetőinél és kérte, hogy a vállalat fizesse ki a kereset és a táppénz közötti különbözetet. Azt is kérte, sőt, követelte, hogy kapjon napi 20 forintot „javított élelmezési költség” címén, 250 forintra gyógyszervásárlás címén tart igényt, s végül 800 forintot kért a vállalattól, mert mint mondta, betegsége miatt az őszi kerti munkáit napszámossal végeztette el. A benyújtott számlát a vállalat illetékesei nem voltak hajlandók kifizetni, ezért Pásztor András a vállalati munkaügyi döntőbizottságnál próbálta keresni igazát. Itt is elmondta. hogy követelését azért tartja jogosnak, mert betegsége és kórházi ápolása összefüggésben áll az 1971-ben bekövetkezett balesetével. Magyarán: ha nem szenvedett volna akkor balesetet, 1974- ben sem került volna kórházba. A vállalati döntőbizottság a kérést elutasította, így Pásztor keresetet nyújtott be a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságra, azt remélve, hogy a bíróság érvényt szerez követelésének.

A bíróságon felperesként jelent meg. Elismerte, hogy

1971-ben a fürdő vállalat kielégítette a baleset utáni kárigényét. A bíróság elé került az az okmány is, amelyben a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult kérésével. Az írásos kérésben egy jóslás is szerepelt: „Előreláthatóan a baleset miatt több ízben táppénzes állományban leszek.” A tárgyaláson a vállalati jogász a vállalat, vagyis a közösség jogos érdekeit védte. Felmutatta a társadalombiztosítási igazgatóság határozatát és azt a szakvéleményt, amelyből kiderül, hogy az említett baleset és a táppénz között nincs okozati összefüggés. Ez perdöntő volt, ezért a bíróság dr. Bálint Borbála elnökletével a keresetet elutasította. N. L

A demecseri savanyítóüzem a század elején részben a demecseri káposzta termelésére épült. A demecseri káposzta az országban legalább annyira híres volt, mint a vecsési. A zöldség- termesztés a községben ma is meghatározó, hiszen a Kossuth Termelőszövetkezet 2736 hektáros területéből 700 ' hektár a zöldségtermő rész, de ebből aránylag kevés a káposztaföld. Miből mit termelnek? Tomasovsz- ky János főkönyvelő sorolja:

A szakemberek a termesztési, gazdálkodási változásokat művelési ágváltozásnak nevezik. Helyesen ezt soha nem rendelik alá a hagyományok erőltetett megtartásának. Ahol szükséges, mint Nagydoboson és Tar- pán gyokéresen változtatnak, másutt, mint Deme- cserben — a hagyományost tovább fejlesztik, kiegészítik.

Seres Ernő

SZABOLCSI TÖRTÉNET

Húszéves találkozó

4z elmúlt szombaton tör- tént az egyik nyíregyházi étteremben, ahová este csak azok mehettek be, akik meghívót hoztak a kezükben és valamennyien 38 évesek voltak. így könnyű kitalálni, hogy azokról van szó, akik megrendezték a 20 éves érettségi találkozót. A tanárok közül hárman jöttek el, az egykori C osztály tanulói közül mindössze ketten hiányoztak. Az érdeklődés középpontjában most is Berki állt, akit még mindig diákosan csak Dobónak szólítottak.

Az első perctől oldott és indám volt a hangulat, részben azért, mert az érkezők egyik fogadójának Dobót állították az ajtóba. Az egykori matróz blúzos lányokat így üdvözölte: „Szervusz drágám, semmit sem változtál.” Vagy

így: „Én most is 18 évesnek látlak." A férfiaknak nem a korát, nem is a külsejét, hanem a foglalkozását szépítette: „Áá, üdvözlöm tanácsos úr..-. jó estét igazgató elvtárs”.

A vidámság közepette megható jelenetnek is tanúi lehettek a résztvevők. Az üdvözlő ölelések, a tekintetek régi diákszerelmet villantottak fel, az egykori vékony és reménytelen szerelmes most pocakosán és kopaszosan jelent meg, egy matróz blúzos lány fonott haja rövidre vágva ősz szálakat bujtatott. Dobó mosolya most is huncut és diákos volt, talán az örök jókedve miatt maradt meg fiatalnak.

•4 találkozót augusztus (és az üdülések) végére szervezték. A vacsora előtt éppen ez

volt a téma: ki hol járt, s mit látott az elmúlt két hónap alatt. Dobó elegáns gesztusokkal, választétkos stílusban adta elő, hogy fürdőit a Bukó gátnál. Az Adráv sík is kellemes napokat, nyújtott nekem — folytatta hősünk. Csak a beavatottak tudták, hogy az első színhely nem távoli egzotikus helyen, hanem a közelben, Szatmárban található. nem messze attól a helytől, ahol a Tisza átlépi a magyar határt, a második név pedig Kisvárda fordított neve.

Aztán az önéletrajzra került sor, ki-ki elmondta, hogy mire vitte a 20 év alatt. Az egyik szemüvegei férfi öregbítette a szabolcsi iskola hírnevét: biológus lett. A másik azt mondta, hogy az építőknél technológus. Nem Dobón volt ugyan a sor, de gyorsan felállt és röviden ezt mondta: „Én pedig sinológus vagyok.”

— Vagyis vasutas — tolmácsolta a szomszédja és mosolyogva koccintásra emelte poharát.

(nábrádi)

A vásárosnaményi járás termelőszövetkezetei megkezdték a cukorrépa szállítását.

A HAGYOMÁNY SEM TABU...

Változtatni ésszerűen