Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
« 2 KELET-MAGYARORSZAG 1975. szeptember 25. MUNKÁSCSALÁDOK A VÁROS BÜSZKESÉGE LESZ VÁRJÁK A Decemberben elkészül Nyíregyházán, a Búza téri kislakótelep első épülete, egy 36 lakásos kilencemele- tes ház. Ha elhúzódik — szakmai nyelven ■ szólva — a beüzemelése és januárban nem kezdődnek meg a beköltözések, jelentős plusz- költségekbe rántja magát a kivitelező, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A házat ugyanis saját költségére fűtenie kell, sok helyen újra kell majd csinálniuk a tapétákat, az ajtókat és ablakokat, mert a lakások lakók nélkül gyorsan rongálódnak. Ezt szeretnék elkerülni, ezért igyekeznek az építők, s figyelik nagy gonddal a munkák haladását az építkezés irányítói. Most már csak rajtuk áll, hogy sikerül-e megbirkózniuk az idővel és kifogástalan munkát felmutatniuk. Bár, ha megfelelő területet kaptak volna az építésre, elkerülhető lett volna az idővel való harc. Gyorsítani a munkát A SZAÉV múlt év augusztusában kezdett a város első munkáslakásokból álló lakótelepének építéséhez. Az első tömböt — öt kilenceme- letes épületet — a Búza és az Árok utcák sarkán egyszerre építik alagútzsalus megoldással. A2 öt ház elkészítése jó lehetőséget adott a munka folyamatos megszervezésére, gyors előrehaladásra, hiszen egymás után készült el három épület szerkezete, a negyedikét most végzik, s az ötödik alapozása is megkezdődött. A nyolcvan építő egymás keze alá dolgozik. Mi lesz a trafóval? Azt, hogy az első épülettel sietniük kell, már az elején látták, mert csak egy kis helyet kaptak e nagy munkára! A szanálások ugyanis hosszú időt vettek igénybe, a terület tisztítása késett. Ennek következménye, hogy a tömböt kiszolgáló transzformátorház építését sem tudták ezideig elkezdeni. A helyén a felvonulási épület áll. Munkájukat gyorsítaniuk kellett a harmadik épületbe tervezett hőközpont elkészítése miatt is, no meg gondolva a télre, a víznyomásfokozó szivattyú biztonságos beszereléséért, amely a negyedik épületben kap majd helyet. Sok fejtörést okozott az építőknek, hogy azon a tenyérnyi helyen dolgozni tudjanak. A hőközpont problémáját az első épület átadásáig megoldják és beszerelik a szivattyúkat is. A trafóház ügye már nehezebb, hiszen nemcsak a felvonulási épületet kell lebontaniuk és máshová helyezniük — de hová? — hanem a darupályát is. A darura viszont addig szükség van, amíg mindegyik épület szerkezetének építése be nem fejeződik. Bármilyen megoldás mellett a TITÁSZ, az ingatlankezelő és az OTP segítségére szükségük lesz az első ház decemberi átadásához. A leírtakból is látható, hogy nemcsak a kivitelező munkájának jó megszervezésén áll, vagy bukik egy határidőben, vagy egy határidő előtti átadás. Ez a munka sürgős, nem kell különösebben megmagyarázni, mennyire várják a szép, új lakásokat a munkáscsaládok. Új loggiák Az eredetileg hatszáz lakásra tervezett, egyedi megoldású lakótelep a város büszkesége lesz. A SZAÉV- vel közösen iparművész tervezte a loggiákat, mindenképpen a városképbe illő megoldásra törekedtek. A lakótelep építése másfél éve ép- penhogy csak elindult, a nagyobb munka az V. ötéves terv témája. S már most éppen ezért szerettük volna felhívni az illetékesek figyelmét a nehézségekre, hogy a következő években ezek megszüntetésével épüljenek a tömbök, formálódjon a munkások lakótelepe. Balogh Júlia Rend van a végeken Qéldás rend van a végeken: Lónyán, Má■ tyuson és Tiszakerecsenyben. Rend van és nyugalom. Márkus József rendőr főtörzsőrmester vigyázó szemmel és erős kézzel ügyel arra, hogy mindig így legyen. Ha nem így van, vagyis ha rendbontók, törvénysértők bukkannak fel a három községben, a körzeti megbízott perceken belül a helyszínre érkezik, mert mindig „elérhető”, mindig hívható. Nemcsak a közrendre és a közbiztonságra vigyáz, az országhatárra is. Fegyverbaráti kapcsolatot alakított ki a határőrökkel, egy esetben „saját kezűleg” csípett nyakon egy határsértőt. Egyszer meg tudomására jutott, hogy az egyik kerecsenyi lakos üzérkedik: olcsón babot vásárol, majd a fővárosban magas felárral eladja. Megállásra szólított fel egy gyanús vontatót, amelyen baboszsákok lapultak. Az üzérkedő viszonylag magas összeggel akarta megvesztegetni, vesztére, mert így súlyosabb büntetést kapott. A közelmúltban szintén üzérkedőket, pontosabban knpeceket leplezett le: hajdúsági emberek jöttek a három községbe olcsó borjúkat vásárolni... Gyakori látogatója, állandó őrzője a közös vagyonnak és a személyes tulajdonnak egyaránt. Néha meg éppen a Tisza veszélyeire figyelmezteti a fürdőzőket. Közvetlenül az ellenforradalom vihara után, 1957-ben öltötte magára a rendőri egyenruhát Tiszakerecsenyben. Akkor még rendőrőrs volt a beregi községben, többed magával teljesített szolgálatot, felelőssége akkor nőtt igazán naggyá, amikor az őrs megszüntetése után arra kérték, hogy egyedül vigyázzon a rendre. Kezdettől helyt áll a posztján, immár 18 éve. Mátyusi születésű, így mindenkit ismer a környéken, számon tartja a családok örömeit és gondjait. Ez segíti munkájában. Tavasszal történt: egyik önkéntes rendőr jelentette, hogy egy férfi (meg is nevezte) a kocsmában barátaival italozik, többször százassal fizetett és ez gyanús neki. Gyanús bizony — tette hozzá a körzeti megbízott, hiszen ez az ember nem szokott költekezni, talán azért, mert OTP-kölcsönt törleszt. A gyanú alapos volt, mert az illető lopott burgonyát értékesített. .. Az önkéntes rendőrökben hűséges, megbízható segítőtársakra talált. Rossz időjárás esetén nem a szolgálati motorkerékpárra ülteti segítőtársait, hanem a saját gépkocsijába. Közvetlen kapcsolatot alakított ki a községek vezetőivel és a lakossággal. Néha a pedagógusokkal közösen indul ifjúságvédelmi őrjáratra. Személyét és kapcsolatteremtő, megelőző munkáját a körzeti megbízottak értekezletén már többször állították példaképül a többiek elé. A tiszthelyettesi iskola elvégzése után ezért is küldték el 5 hónapos pártiskolára. A tanfolyam után azt a pártmegbízatást kapta, hogy patronálja a lónyai községi alapszervezetet. Elismerő szavakkal hosszan lehetne sorolni, hogy állandó készenlétben mi mindent tesz azért, hogy a három községben rend és nyugalom legyen. N. L; BAKTALÓRÁNTHÁZI KÉRDŐJELEK Á művelődés centruma ? ELKÉPESZTŐBB LÁTVÁNY ritkán fogadja a vendégeket művelődési házainkban. Pedig körzeti centrumról van szó, az egykori járási székhely, Baktalórántháza művelődési házáról. A nagyközségen kívül még hét község közművelődési feladatainak szervezése, irányítása tartozik funkciójához. Kívülről még hasonlít is a régi középületekhez, amelyek fenntartására nincs elég pénz. Aki azonban belülről is látja, nem biztos, hogy mégegyszer kíváncsi lenne rá. Komor, barátságtalan és egészségtelen, a nyitott pad- feljáró miatt az egész épület huzatos, a szakköri és klubszobáknak nevezett szűk, sötét helyiségek ajtajai, ablakai, a színpad tisztán tartása reménytelen, a falak mála- doznak. Amikor ott jártunk, ezt a látványt még egy rendkívüli jelenség színezte. A művelődési ház udvarára ugyanis beköltözött egy céllövölde. Mit fezól vajon Kanda Ferenc, a művelődési ház igazgatója ehhez az „ellenkultúrához”? — Mit szólhatnék? — szól keserűen. — Aki ezt az épületet a kultúra házának meri nevezni, az nem csodálkozhat, hogy társbérlőnk akadt. Megkapták az engedélyt a tanácstól, nogy itt táborozhatnak. Furcsán hangzik, de én is jól járok velük. Ezerötszáz forintot fizetnek az udvar használatáért. SOK MŰVELŐDÉSI HÁZ kényszerül kompromisszumokra a bevételi tervek teljesítése és a színvonalasabb program ellentéte miatt, ilyen megoldásokkal azonban mégsem lenne szabad a művelődési házak hitelét rontani. A baktaiak éves költségvetése 240 ezer forint, ennek felét saját bevételből tervezték. Vajon hogyan sikerül ezt teljesíteni? — Elég nehezen. Havonta egy bál és másfél havonta egy ORI-rendezvény, ezek a fő források. Tudom, hogy a komolyán vett közművelődésben ez ugyanolyan színvonalú, mint a céllövölde, vagy a bazár. Példák sorát említi, hogyan kísérletezett e gazdaságilag sikeres rendezvényeket színvonalasabb programokkal helyettesíteni. Megpróbált neves művészeket meghívni. — Vendégünk volt Major Tamás, majd később egy irodalmi összeállítással Szemes Mari. Ráfizettünk. Amíg otthon, kulturált körülmények között, kényelmesen nézhetik ugyanazt a produkciót a tv- ben, nem marasztalhatok el senkit, ha ezt nem cseréli fel a művelődési házzal. Olyan programról is tárgyaltam, amelyre a tévé sem képes. A Fővárosi Irodalmi Színpad produkciójának' nagy híre volt, sokan érdeklődtek, de mikor közölték a csillagászati összeget, lemondtuk. MINDEZEK ELLENÉRE Kanda Ferenc nem mondott le céljai megvalósításáról. Ifjúsági klubot szervezett, felnőtt fotószakkört, kertbarát klubot, filmesztétikai sorozatot a középiskolásoknak. A művelődési házban próbál a vegves szövetkezet tánccso- portia. a piackutatásról a művelődési ház gondoskodik. Legközelebbi tervei közé tartozik a szocialista brigádvezetők klubjának megszervezése, hogy közelebb kerülhessenek a közművelődés aktuális feladatai az ipari és a mezőgazdasági üzemekhez. Tovább szeretné bővíteni az általános iskolával már kialakult jó kapcsolatokat, s végre valahol elkezdeni az együttműködést a gimnáziummal, mert a középiskola eddig különálló sziget volt. Talán egy értelmiségi klubban közösen tervezhetnék hasonló feladataikat. A körzeti művelődési ház munkája nem csak a nagyközség kulturális életének, de további hét település közművelődésének módszertani irányítása. Nyírkércs, Nyírjákő, Ramocsaháza, Nyírtét, Nyír- ibrony, Bessenyőd és Nyírpa- zony kulturális életének támogatására vajon mennyi időt fordít Kanda Ferenc? — Ezekben a községekben tiszteletdíjas népművelők dolgoznak, s bár a könyvtárnépművelés szakról, amelyet levelező hallgatóként végzek mindig hozok valami új ötletet, ezekkel nem igen segíthetek. De nem is igénylik. A legjobban Nyírkércset ismerem, van ott egy kastély. Négy szobáját »használja a művelődési otthon, a többi törmelék. Rendbe kellene hozni. Néha elgondolom, mi mindent lehetne csinálni, ha az az épület itt lenne Baktán. ÍGY AZONBAN MARAD az álmodozás, s a megértés, hogy a jelenlegi körülmények között is dolgozni kell, míg pénz nem lesz egy új épületre. Baraksó Erzsébet HOZZÁSZÓLÁS Á pedagógushiányról Érdeklődéssel olvastam az 1975. augusztus 28-án megjelent lapszámban „A pedagógusok megterhelése a megyében” című cikket. Meg kell mondanom, hogy nem értek egyet vele. A pedagógushiány nem a megterhelés miatt van, hanem azért elsősorban, mert kevés a hivatástudat. Sokan nem azért választják a pedagógusszakmát, mert szeretik, hanem azért, hogy valahol végezzenek és aztán majd csak lesz valahogy és a legelső adandó alkalommal, vagy éppen nehéz helyzetben otthagyják a pedagógus- pályát. Talán úgy lehetne ezen segíteni, hogy már a felvételeknél jobban ügyelnének arra, kit érdemes erre a pályára felvenni, vagy egyszerűen — számolva a nagy lemorzsolódással — több fiatalt képeznének. Akikor nem lenne pedagógushiány, nem lenne bérmegtakarítás, nem lennének a pedagógusok kimerülve — mint a cikk írója is megállapítja — hanem tudnának kellőképpen foglalkozni a gyerekekkel. Legyen a pedagóguspálya élethivatás és ne a kedvezőbb lehetőségek ugródeszkája. Sajnos, a jelenlegi felvételi pontrendszer miatt ez nem lehetséges és sokszor éppen a munkásszülők hivatásszerető gyermekei maradnak ki a felvételnél, mert nem mindig tudják megszerezni a megfelelő pontszámot. Példának említeném a kislányom esetét, akinek éppen most utasították el a felvételét, mert két pontja hiányzott az előírt normától. Pedig már kisgyerek korától abban a hitben él, hogy tanítani fog. A Vasvári Pál Gimnázium zenetagozatán érettségizett, végig 4-es, 5- ös tanuló volt és rendkívül jó zenehallása van. Hat évig a zeneiskola zongora tagozatára járt. Most érte élete nagy csalódása, hogy mégsem vették fel a főiskolára. Viszont ismerek olyan gyereket, aki nem hivatássze- retetből Választotta ezt a pályát, de meg tudta szeszerezni a megfelelő pont- számot. Hogyan lesz az ilyenekből olyan pedagógus, akik egy életen át vállalják a tanítás nehéz mesterségét? Én pék vagyok. Hosszú éveken át tapasztaltam, hogy nem mindig azokból a gyerekekből lett jó szakmunkás, akik kitűnő bizonyítvánnyal kerültek a szakmába. Emlékszem például egy kettes bizo- nyítványú fiatalra, akit nem akartak felvenni tanulónak. Ebből a gyerekből lett aztán az egyik A Kelet-Magyarország 1975. szeptember 19-i számában ,a” HIRDETÉS című írásában — nagyon helyesen — bírálja a városi tanács hirdetőtábláján lévő hirdetések szövegét helyesírási, stilisztikai és esztétikai szempontból. Észrevételei helytállóak. Javaslata azonban nemcsak rossz, hanem mulatságos is. így szól: „A Nyíregyházi városi Tanács egységes és ízléses hirdetőtábla-készítőt alkalmaz”. legjobb szakember, mert szerette ezt a munkát, ezt választotta élethivatásának. Javaslom, hogy a felvételnél — legyen az bármilyen pálya is — ne csak a pontszám érvényesüljön, hanem a szándék és akarat is, az, hogy ki, miért választja azt a mesterséget, mit képes érte áldozni. Az én gyermekemet most nem vették fel, elment adminisztrátorként dolgozni. Nem mondott le azonban arról, hogy végül is pedagógus legyen és zenét tanítson, ha kell levelezőn is hajlandó a kitűzött célt elérni. S én teljes mértékben egyet is értek vele. Az legyen, ami akar, de ehhez a mi államunknak segítséget kell adnia. Meggyőződésem, hogy ha ez így lesz, ha ilyen emberek kerülnek minél nagyobb számban a katedrákra, akkor egyre kevesebben hagyják ott. Tisztelettel: Bocskai János, Nyíregyháza, Vasvári P. u. 87. ízléses hirdetőtábla-készítő még csak akadna is. Igaz, nem ezt a jelzőt használjuk ebben az esetben. Lehet csinos, jó megjelenésű stb. Sőt: jó ízlésű is. De egységes! Szétesőben lévő táblakészítővel még nem találkoztam. Ez a hirdetés jobb lenne így: „A Nyíregyházi Városi Tanács táblakészítőt keres, egy egységes és ízléses tábla elkészítésére. Ádám Imre, Nyíregyházi Városi Tanács művelődésügyi osztálya Öngól
