Kelet-Magyarország, 1975. szeptember (32. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-17 / 218. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. szeptember 17. Nyíregyháza legújabb óvodája a Krúdy Gyula utca mellett épül. (Elek E. felv.) Tiszteletkor Nagydobos fölött — Könnyű az Öregnek — mondta Jenő, a fiatal, szőke, dús bajuszú repülőgép-szerelő technikus, egyben örökös és hűséges társ, mindennek intézője és irányítója. Az öregnek azért könnyű, mert csak beül a gépbe, indít, felemelkedik, direkció egyenes, igazán toronyiránt és repül. Percek múltán érkezik egyik legelőről a másikra, merthogy a repülőtér az leginkább legelő, néhol lucernaföld. Jenőnek azonban — bár segítenek neki a növényvédelmi szakmunkások minden tsz- ben — mégiscsak fel kell rakodnia a gépkocsira mindent, s neki az utak szabják meg az irányt. Órányi „késéssel” érkezik az öreg után. Az öreg persze nem is öreg, hanem Pálinkás György gépmadárvezető, a mezőgazdasági légiflotta egyik legrégibb és leggyakorlottabb pilótája. A pontosságot, fegyelmet szereti és meg is követeli, mert azt mondja: itt viccelni nem lehet és neki is légióra (tehát konkrét teljesítmény) szerint mérik a fizetést. Leszállás a legelőn Szeptember 9-e óta Szat- márban röpködteti sárga gépmadarát Pálinkás György, lombtalanító vegyszert szórt a napraforgó-táblákra, mert azzal meggyorsítható az érés és a betakarítás. Tyúkod, Kölese, Tisztaberek, Győrte- lek után Nagydobosra érkezett, a Petőfi Tsz-be, azaz: leereszkedett a Kraszna- parti legelőre. Délután két óra volt. Pálinkás György megnézte az órát és így szólt: — Negyven perc múlva érkezik Jenő' a cuccal, húsz perc felkészülés, ami azt je- jelenti, hogy pontosan három órakor feltankolva repülök. Hány hektár az a napraforgó? — Hatvan, szűkén, pontosan ötvenhét — válaszolt a főagronómus. — Messze van a tábla? — Az egyik, két kilométernyire innen. A másik közelebb. — Minden előkészítve? — Minden. — Akkor négy órára befejezzük. öt órára Mérken akarok lenni. „Szerszám lesz itt a repülő"... Jenőre vártunk s közben gyülekeztek az emberek. Elsősorban: a kijelölt növényvédők. De jöttek oda bámészkodók is, hiszen repülőgép a nagydobosi réten még nem volt. — Ezután majd lesz — mondta Nagy Zoltán, a termelőszövetkezet elnöke. — Belépünk mi is a REGE nevű repülőgépes egyszerű gazdasági együttműködésbe és ezután olyan megszokott szerszám lesz itt a repülőgép, mint a traktor, vagy a kombájn. Megérkezett Jenő, s percek múltán megtankolták vízzel és vegyszerrel a repülőgépet. — Na, a kutyákkal odább, lovakkal el a fasor mögé, mert indítok — mondta a pilóta. — És itt nagy szél lesz, tessenek távolabb menni. A kutyákat megfogták és mindenki hátrált, mert zúgott már a gép s elindult. Egy kanyar s nekilendült. Nehezen emelkedett fel, de sikerült. Tíz perc múlva visszatért. Pálinkás György kiugrott a pilótafülkéből, megtörölgette izzadó homlokát és így szólt: — Nem jó! Emelkedik a placc és nagyon magas a fasor. Alig bírtam felemelkedni. A halál a fenekemet bi- zsirálta. Egy hektár 60 forint Megnézte megint a placcot és a következő felszállást fordítva csinálta. Ment is könnyedén s még ötször. Négy órakor kész. Közben számoltunk. A végzett munkáért 3500 forintot fizet a tsz. Tehát alig 60 forintba került egy hektár napraforgó lombtalanítása. A terméstöbblet viszont legalább egy mázsa lesz hektáronként (700—800 forint), meggyorsul és megkönnyebbül a betakarítás, ami további haszon. És a napraforgó után még időben el lehet vetni a búzát. Jenő rakodott, az öreg búcsúzott és beült a gépbe. Egy tiszteletkört repült Nagydobos fölött. Az emberek integettek neki. Látni lehetett, hogy ő is integet és kedvesen mosolyog. Szendrei József Kétezer-hetven tonna fémhulladékot gyűjtöttek össze Szabolcs-Szatmár fiataljai az üzemekben, szövetkezetekben, gazdaságokban. A KISZ Központi Bizottságának júniusi felhívása nyomán megyénkben is megindult a műhelyek, udvarok, telepek átfésülése — az ott rozsdásodó, hasznavehetetlen gépalkatrészek, vasdarabok egy kupacba gyűltek. hogy a MÉH-tele- pékről aztán a kohókba kerüljenek. A július 1-től szeptember 15-ig tartó országos fémhulladékgyűjtési akció során 40 000 tonna volt a kitűzött cél — megyénk dolgozó fiataljai a rájuk jutó részt becsülettel teljesítették. — Már vége van? Nem is kellene ezt propagálni... Hadd gyűjtsék csak tovább — mondta valaki félig tréfásan, félig komolyan az utolsó napokban. Elgondolkodtató megjegyzés. Az ócskavasra rendkívüli szüksége van a kohóiparunknak — nemcsak most, hanem mindig. Hatalmas összegeket takaríthatunk meg a népgazdaság számára a fémhulladékok összegyűjtésével — nyersanyagszegény országunkban minden elfelejtett, kidobott vasdarab érték. Nem elegendő tehát, ha lelkesen részt vesznek a fiatalok egy ilyen kampányban, ha felbuzdulva összeszedik az évek óta ott heverő fémhulladékot. Rendszeressé kellene tenni üzemeinkben, szövetkezeteinkben ezeket az akciókat — mint ahogy néhány helyen ez már meg is valósult. A mátészalkai MEZÖGÉP-gyáregy- ség KISZ-esei például idén még július előtt összegyűjtöttek több, mint kétszáz mázsa vasat. Természetessé kellene válnia annak, hogy a rossz alkatrészek, kiselejtezett gépek vagy akár a lehulló lemezvégek ne az udvar valamelyik sarkába dobva várják az enyészetet — egy helyre gyűjtve rendszeresen szállítsák a MÉH-telepre azokat. Ha egy akció során ennyi fémhulladék összegyűlt, akkor az vagy azt jelzi, hogy eddig nem foglalkoztak vele rendszeresen, vagy pedig, hogy minden évben van eny- nyi. Azt hiszem, az előbbi feltevés a valószínűbb. Megkockáztatom a kijelentést: remélem, a legközelebbi ilyen kampány nem jár ekkora eredménnyel. Mert talán nem is lesz rá szükség... (t- gy.) Kereskedelem az egészséges életmódért Kiállítás nyílik csütörtökön a Nyírségi ősz keretében „Kereskedelem az egészséges életmódért” címmel az újfehértói művelődési házban. A bemutatón korszerű háztartási gépek, mosó- és tisztító- szerek, élelmiszerek tekinthetők meg. A látogatók szak- tanácsadáson vehetnek részt az élelmiszerek és a háztartási gépek használatáról. Kiállítás Három város szociális otthon lakóinak .hímzéseiből, kézimunkáiból, szőtte • seiből rendeztek kiállítást Nyíregyházán a sóstói szociális otthonban. A miskolci, debreceni és nyíregyházi otthon között már régóta szoros együttműködés, kapcsolat alakult ki. Ennek alapján kiállítások cseréjére, az idős lakók üdültetésére kerül sor. A most megrendezett kézimunka-kiállításon mintegy kétszáz alkotást mutatnak be az idős lakók munkáiból. Hímzett térítők a nyíregyházi öregek munkái. (Elek Emil felv.) ÉVENKÉNT NEGYVEN Újabb munkáslakások Záhonyban A megyeszékhelyen kívül egyedül Záhony van kijelölve Szabolcs-Szatmárban a munkáslakás-építési akcióra. Ennek keretében a múlt évben egy 12 lakásos épületet adtak át, az idén pedig újabb 36 lakásba költözhetnek be, javarészt vasutasok. A nagyközségi tanács az OTP-vel karöltve most két újabb épülethez végezte el a terület-előkészítést. A Lenin utca megnyitásával két, egyenként háromemeletes, 24 lakásos ház építéséhez kezd hozzá még az idén a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A két- és háromszobás lakásokat egyrészt a vasutasok kapják, másrészt az ÉRDÉRT, a posta, a sütőipar fizikai dolgozói is hozzájuthatnak a jelentős kedvezménnyel épített lakásokhoz. A tervek szerint a következő ötéves tervben évente mintegy 40 lakást építenek fel Záhonyban a munkáslakás-építési akció keretén belül. A KÉPERNYŐ ELŐTT A „Szombat este ...” műsorblokkja hangulatosan kezdődött. Kovács Kati és Varga József „Ismerős hangok” c. műsorában igazán jó köny- nyűzenei számok illusztrálták az ezúttal „rákérdező” szerepkörben bemutatkozó népszerű táncdalénekesnő beszélgetését a nem kevésbé ismert szerkesztő-bemondóval. Varga József érezhetően szívesen beszélt volna még többet a televíziós 'mesterség”, szereplés néhány műhelytitkáról, pl. a különbözőségéről a közvetlenül közönség előtti pódiumi, színpadi szerepléstől (és mi szívesen hallgattuk volna ilyenekről tovább is!), ám Kovács Kati minduntalan visszakanya- rította őt a műsor tulajdonképpeni tárgyához, az ismerős, vagy megismertetni szándékozott hangokhoz. A sokoldalú tehetségű költő, író, harcos publicista Gábor Andor (1884—1953) pályájának még a polgárikispolgári ízlésvilágot tükröző szakaszából való (1914-es) „Ciklámen” c. vígjátékából készített tévéfilmet láthattuk ezután. A darab Gábor Andor színművei sorában a kevésbé sikerűitekhez tartozik és ezen nem sokat segített a mostani tévés felfrissítés sem. A szokványos háromszöghelyzetből a túl mesterkél- ’ten konstruált bonyodalomból kifejlődő új szerelem során csupán a franciás köny- nyedségű és eleganciájú párbeszédek és a jól jellemzett figurák tudták lekötni a figyelmünket. Az utóbbiak közül Piros Ildikó karikirozott alakítását emelhetjük ki Magda és Margit kettős szerepében, valamint Horesnyi László szenvelgő, magánéletében is teátrálisan pózoló Szendreijét. A nagyvárosi elidegene- dettséget, a magányos, tehetetlen sodródást, az akaratnélküli céltalanságot próbálta nyilván érzékeltetni a szombati éjszakai előadásban bemutatott francia film, a „Valahol valaki”. Mindezt azonban csak legfeljebb sejteni lehetett a csaknem esemény nélküli, a szinte do- kumentáris eszközökkel készített filmből, amelyben néhány kiválasztott alany csellengett ide-oda, nehezen kitalálható okból és céllal (talán ők sem tudták!), miközben tulajdonképpen nem történt velük semmi. így ezután ez a film nem is győzhetett meg bennünket semmiről. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Megírni, megőrizni hangjátékban korunk asszonyhősét! Megmintázni, megformálni a szó, a hang erejével azt a nőt, aki köznapi cselekedetekből építi — tudtán kívül, akarata ellenére — az önmaga és kortársai emlékművét! Ez maga is emlékmű, betűvel és hanggal írott. Patetikusan hangzik mindez? Annak talán, aki nem hallotta László Anna hangjátékát, a Körön kíviilt. Mennyit, de mennyit beszélünk a nők egyenjogúságáról! Tettünk is érte igen sokat. De nem eleget. Talán soha nem is fogúnk tudni érte elegendőt tenni, mert mindig kevés lesz majd az adott pillanatban az, amit a társadalom megtehet. László Anna hangjátékának hősnője is az érdekek ütközésének szenvedője, ritkábban aktív résztvevője. A napi csatákban és a hosszú, évekig tartó küzdelemben teljesen egyedül van. Nemcsak a munkatársak segítő tetteit nélkülözi, hanem családja együttérzését is. így, ilyen helyzetben kell megküzdénie kollégái irigységével, szánakozó lenézésével. Szövetségese sincs, nemhogy harcostársa, erejét önmagából veszi. Magányossága megrendítő, törhetetlensége, szívóssága ellenére is nagyon szánandó, ez az asszony, aki a napi gyógyító munka mellett tudományos kutatásra is ráadja a fejét, eredménnyel, de a publikációval — éppen körülményeiből eredően — elkésve. Alakja kissé túlnagyított, bár az író megjegyzései, kommentárjai ebből igyekeznek lefaragni. Kozik Magdolna hősvolta nem is e nőcentrikus túlnagyítottságban található, inkább abban, hogy nemcsak környezetét múlja felül, hanem hogy elsősorban saját- gyengését, lelki elfáradásait győzi le. Társadalmunk elvi képlete erre a témára az, hogy a nőt segíteni kell hivatása, foglalkozása gyakorlásában éppúgy, mint egyénisége kiteljesítésében. László Anna éppen az e tételt tagadó alaphelyzet felállításával és a darab folyamán mindvégig való következetes tagadásával sokkolja, mozgósítja a hallgatót e tétel igazságának (tudván tudottan egyáltalán nem gyorsan lehetséges) győzelme érdekében. E dramaturgiai képletet és megoldást tehát lehet indokolni, de a belőle levonható következtetést — azt, hogy minden nőnek egyedül kell megvívnia a maga egyenjogúsági harcát — nem szabad elfogadni, nem lehet igazolni hosszú távra. Az egyéniség kiteljesedése azonban — bár ösz- szefügg az egyenjogúság igazi megvalósításával — mindenki saját erőfeszítésének az eredménye elsősorban. Seregi István
