Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-14 / 190. szám
1975. augusztus 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Á takarékosság vízválasztója NE MAGYARÁZKODJUNK: manapság takarékoskodik az egész világ. Például a svéd parlament júniusban tízéves energiatakarékossági programot fogadott el, s ebben egyebek között meghatározta az energia-felhasznalás évi növekedési ütemének mérséklését — az eddigi négyről két százalékra — a munkahelyek és lakóépületek fűtésének korszerűsítését, s július elsejétől tetemesen emelte a magánfogyasztók villanyáram-, benzin, stb. díjszabását. Nem azért utalunk erre, hogy azt mondhassuk, no lám, a gazdag svédek is. Sokkal inkább annak érzékeltetésére: a jelenlegi világgazdasági helyzetben törvény- szerű jobban sáfárkodni mindazzal, amit emberi kéz alkotott, amit földünk nyújthat. A párt Központi Bizottsága 1974. december 5-i ülése, s a XI. kongresszus határozata, miközben erőteljesen figyelmeztetett a takarékosság szükségességére, többszörösen aláhúzta annak fontosságát, hogy ez terveinkkel összhangban, minden esetjaen a hatékonyságot segítve menjen végbe. Nem a lényeggel törődnek azok, akik „legyünk túl ezen a kampányon is” felkiáltással csak látszatintézkedéseket tesznek, s közben hagyják, hogy továbbra is hulladékba kerüljön a nagy értékű acélötvözet sok-sok tonnája a forgácsolóüzemből, kilowattok százait nyeljék el a szükségtelenül forgó villanymotorok, a senkinek se. világító égők. PERSZE, NAGY BAJ LENNE, ha csupán a takarékosság címkéjével ellátott csacskaságokra figyelhetnénk fel, s nem kerülnének szemünk elé nagyon is bíztató tények. Mint például az, hogy az ország erőműveiben mérséklik a fajlagos hőfelhasználást, hogy az idén már — tekintélyes tőkésbehozatalt fölöslegessé téve — az ipar tejles petrolkémiai termékigényét 58 százalékban fedezi a hazai gyártás, hogy kimozdult a holtpontról a másodlagos nyersanyagok, a hulladékok hasznosításának — főként összegyűjtésének — ügye. Az ésszerű, az érdekeket jól egyeztető takarékosságra nagy számban lelhetünk tényeket a gyógyszer-, a műszeriparban, — így a röntgenberendezések eddig importból származó bizonyos alkatrészeinek hazai előállítása egymillió devizaforint kiadásának elkerülését teszi lehetővé —, azaz előre halad, bővül, s mindeközben szilárdul a takarékosság szemléletének, gyakorlatának frontja, de ... de ne feledkezzünk el azokról, akik csupán felmutatni akarnak valamit. Megelégednek bármivel, csak hivatkozni lehessen rá, nem veszik észre — vagy nem akarják? — hogy a náluk jól mutató takarékosság más vállalatoknál, iparágakban zavart, esetleg többszörös kárt okoz. Ök azok, akik „leállítanák az importot”, akik számlálatlanul sorolják a tippeket, mit kellene a takarékosság érdekében másutt tenni, ám saját munkahelyükön a legelemibb dolgok sem kapnak figyelmet, ott pazarlódik anyag, energia, munkaerő, még egy műszakban is akadozva dolgoznak a gépek ... Nem ilyen ötletadókra, nem kibicekre van szükség, hanem cselekvőkre, józan mérlegelőkre, elemzőkre, akik értik az összefüggéseket, társítják az utakat és módszereket, akik tudják, hogy a takarékosság folyamat, állandó kísérője mindenfajta — azaz nemcsak a termelő — tevékenységnek. SOKAN VANNAK ILYENEK? Igen, sokan. Csak nem mindenütt kérdezik őket, s ha kéretlenül mondanak valamit, süket fülekre találnak. Munkások, mérnökök, tisztviselők, szövetkezeti tagok nagy tábora ez, vezetőké és beosztottaké, akik jól érzékelik, hol húzódik a vízválasztó ésszerűtlen és észszerű, tényleges és látszat között. Figyelmet az ő szavuk, szabad utat az ő cselekedetük érdemel. M. O. A tiszavasvári Alkaloida gyárban korszerű gépeken folyik a termelés. Korszerű ujja összevasaló és Átlag 20 évesek a zsebkészítő brigád tagjai. KISZ-esek. Át- vállvasaló gépet szereltek fel lagkeresetük mintegy 2000 forint havonta. (Hammel József a VOR nyíregyházi gyárában, felvételei) ARATÁS UTÁN BIRIBEN Ellenszer: a szorgalom Pihen a három öreg SZK 4-es kombájn a dohánypajták árnyékában. A versenytáblán már megfakult a krétaírás, hogy a kombájnolási versenyben a Vasas János és Terdik Sándor kettős lett az első. De jól dolgoztak valamennyien, hiszen a 232 hektár rozsot a tervezett húsz kombájnolási nap helyett 18 nap alatt vágták le és több mint 17 mázsás átlagtermést takarítottak be. Az aratás megtörtént és ismét vetni kell, erről beszélgettünk Kardos László fő- agronómussal, a biri Táncsics Termelőszövetkezetben. Közel a gyárhoz — Az Őszi betakarításról, a felkészülésről csak annyit, semmivel sem lesz könnyebb, mint a korábbi években volt. A legnagyobb gondot az alma szüretelése jelenti majd. 85 hektár termő almásunk van, a fehér alma már érik, augusztus 21-én megkezdjük a szedését. Az almaszedéshez sok ember szükséges és most szembe kell néznünk azzal is, hogy felépült Nagykállóban a posztógyár és sok ember ment oda dolgozni, akik eddig a szüretben részt vettek. A nagykállói két gimnáziummal vettük fel a kapcsolatot, a diákok segítségétől sokat várunk. A beszélgetés közepébe csöppent Tóth István párttitkár, aki fiatal kora ellenére — 25 éves — már nagy termelési, mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezik. — A mi legnagyobb gondunk, hogy mindenhez kevés a létszám. A szalmabetakarítás sem olyan ütemben történik, ahogyan azt szeretnénk. Baj van egy-két gépünkkel is. Az őszi szántásba eddig csak egy Dutrát tudtunk beállítani, a másik még rossz. Nem megfelelő a szerelőműhelyünk. Van olyan gondunk is, hogy a szállító- eszközök felújítását — ezekre ősszel nagy szükség lesz — szinte lehetetlenség megoldani. Előtérben : az alma A föagronómus és párttitkár egymást kiegészítve mondták el, hogy az egyik Csepel tehergépkocsijukhoz négy hüvely hiányzik és már az egész országot bejárták, sehol sem kapnak. A gazdaságok — köztük a biri Táncsics is — ilyen esetekben várják az operatív segítséget. Visszatérve a beszélgetésben az őszi munkákhoz, megint az alma került előtérbe, és a párttitkár mondta: A szüret előkészítése megtörtént. A ládák és a szükséges eszközök ott vannak a területen. Tart a mozgósítás a munkára. A pártszervezet mipt mindig, most is fontosnak tartja, hogy a párttagok példát mutassanak, a fiatalok a munkában élenjárjanak. Szerencsénkre a tagság nagy része fiatal. Legutóbb az ifjúsági parlamenten 44 fiatal vett részt és számítunk arra, hogy az.őszi betakarításban a termelőszövetkezet nagy segítségére lesznek. A biri Táncsics Termelő- szövetkezet területét tekintve, amely 924 hektár, nem tartozik a legnagyobb gazdaságok közé. A föld, amit művelnek, gyenge termőképességű. Mindezek ellenére hírből sem ismerik a mérleghiányt, mert a kedvezőtlen adottságot szorgalommal és jól jövedelmező ágazatok kialakításával ellensúlyozzák. A kertészet mellett fő ágazatuk az állat- tenyésztés. összesen 305 szarvasmarha az állömány, tehén, üsző, borjú, hízó. Tóth János állattenyésztési üzem- ágvezető az őszi munkákat a gondjaira bízott állatállomány szempontjából ítéli meg. Jó kilátások — Nagyon jó a terméskilátás silókukoricából, kukoricából. A silóterület 86 hektár, hektáronként mintegy 30 mázsa takarmányra számítunk. Szervezetten és nagy erőfeszítésekkel kell dolgozni, hogy ez a termés a földekről bekerüljön. A lucernát eddig kétszer kaszáltuk, a harmadik van hátra. — Küszöbön az ősz. Az elmúlt évi esőzésekre, hidegekre gondolva nem a legderü- sebben nézünk- a nagy munka elé. Sok függ attól, hogy meddig lesz derült az ég, de még több függ attól, hogy mennyire lesz szervezett, gyors a munka. Egy termelő- szövetkezet, történetesen a biri Táncsicsén is le lehet azt mérni, az emberekben nemcsak aggódás van, de tettre- készség is. Jó termésre várunk és ezt mindenképpen be is takarítjuk. Seres Ernő „Képzett" betegek A lakosság erőnléti állapota, a közegészségügyi beszámolók szerint örvendetesen javul. A tbc leküzdésében, a csecsemőhalandóság csökkentésében számottevő eredményeket mutatunk fel. A táppénzgörbe mégis évről évre felfelé ível. Kétségtelen ugyanis, hogy a táppénzes állományban lévők túlnyomó többsége valóban beteg. Pontosabban, szakszerűbben : foglalkozásában keresőképtelen. És a keresőképtelenségnek a törvényben meghatározott időtartamára megilleti a táppénz. v Ezt a költséget, illetve a költségnek ezt a részét nem sokallja senki. So- kallható viszont az a rész, az az egy-két tized százalék, ami illetéktelen eszközökkel illetéktelen kezekbe jut. Nyilvánvaló, hogy a táppénzcsalókról van szó. Azokról, akik nem restellnek némi honoráriumot is kilátásba helyezni a körzeti orvosuknak a táppénz, a néhány napi lógás, vagy szabad „fusizás” reményében. De nemcsak az korrupt, aki elfogadja, hanem az is, aki adja. Hiszen szándéka egyértelmű. Pénzért akar vásárolni magának illetéktelen előjogokat. Ellenszolgáltatásért óhajt hozzájutni ahhoz, ami nem jár neki. így kapcsolódik a gyakran emlegetett orvosetikához, az orvosi munkaerkölcshöz a beteg etikája. Illetve az etikai érzék minimumának hiánya. És ez az a hiány, amiért nehéz milliókkal fizet a társadalom. Hiszen — elég talán erre utalni — a táppénz csupán egytized százalékos csökkentése, nem számítva a termelési többletet. 40—50 millió forinttal gyarapítja a költségvetést. Ilyen összegekkel rövidítik meg becsülettel dolgozó társaikat a „képzett” betegek. L. M. Hosszú napok H át miért pont őt választották? Ha írni akar, van még a tsz-ben sok jól dolgozó asszony... Furcsa mondatok egy brigádvezető szájából, miközben a brigád egyik tagjához igyekszik az újságíróval. A mentség: a riportalanynak kiszemelt asszony a felesége... Zöld dohánylevél tornyosul a szekéren a pajta mellett — napsütötte arcú, vidám tekintetű, középkorú asszony adogatja le társainak. — Varjú Józsefnét keressük — kiáltja oda nagy komolyan a brigádvezető. — Jöjjön csak, Varjúné... A felesége meglepődve kászálódik le a levélhalmok közül. Tenyerét hiába törölgeti ruhájába — feketére fogta a dohány. — Menj csak — „utasítja” a férje mosolyogva. — Benne leszel az újságban... Addig én csinálom. — Azzal máris az asszony helyén áll a kocsin, megmozdulnak a dohánycsomók. — No, jól van — rándít zavartan a vállán Varjúné. — Üljünk le itt valahol. Tessék kérdezni. — ... ötvenegy éves vagyok. a tsz növénytermesztő brigádjának egyik munkacsapat-vezetője. Negyvenkilenctől a szövetkezet tagja, két gyerek édesanyja, háromszoros nagymama... A lányomék Debrecenben laknak, ott vettünk nekik lakást. A fiam és a menyem itthon laknak — most akarnak építeni. Persze, a mi támogatásunkkal. A fiam gépszerelő itt a tsz-ben, a menyem esztergályos a gépállomáson. Vagyis a MEZÖGÉP-nél... Több, mint két hete kezdték a dohánytörtést az asszonyok, telnek az egymás mellett elnyúló szárítók. — Nem túl nehéz ez a munka, csak piszkos — fordítja a nap felé erős kezeit, feketéllő tenyerét. — Meg aztán ilyenkor nincs nyolcórázás. Reggel hatkor megyünk ki, s este hatig csináljuk. Egyik nap törünk, másik nap meg fűzünk idebent... — ... Hosszúak a napjaim mindig. Rendszeresen fél négykor kelek télen- nyáron... Aztán munka után este fejés, viszem a tejet a csarnokba, meg- étetem a disznókat, a csirkéket; belelapozok a Nép- szabadságba, belepillantok a tv-híradóba. — Mint mondhatnék még? Szeretek dolgozni... Vagyis inkább úgy mondanám: nem tudok meglenni dolog nélkül... Nem keresünk rosszul, igaz. Három és fél, négyezret vittem haza az utóbbi hónapokban. De nem is any- nyira a pénzért... — Ösztökél a kereset is, bár most már csak a gyerekek miatt; nekünk megvan, ami kell... De bennem van valahogy az is, hogy nem tudok otthagyni egy lehullott dohánylevelet a földön... Kocsizörgés hallatszik a dohánypajta túloldaláról beszédfoszlányok szűrödnek át a nedves rongyként csüngő levélcsomók között. Befejezték a lerakodást, indulnak vissza a földre. Az asszonyok fölemelik aí árokszélre döntött kerékpárokat, elkari- káznak, n'evetve évődnek Varjúnéval. Varjú Józsefné egy évvel ezelőtt megkapta „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést. Hosz- szú évek óta párttag". A termelőszövetkezet nőbizottságának tagja. Ám ez mind csak következmény... Az előzmény: a munka. Tarnavölgyi György
