Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-14 / 190. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. augusztus 14. A KGST és a nagyvilág Szerdán Moszkvában aláírták a KGST és Mexikó együttműködéséről a megállapodást. Júliusban hasonló egyezmény jött létre a KGST és Irak között, korábhan pedig Finnország kötött megállapodást a szocialista or­szágok gazdasági együttműködési szervezetével. Korunk gazdasági életét kétségkívül az integrációk jellemzik. Még jóhiszemű kapitalista szemleírók is gyak­ran abba a hibába esnek, hogy kellő tájékozottság nél­kül, elhamarkodottan úgy tüntetik fel a KGST-t, mint­ha az kizárólag a szocialista államok gazdasági érdekeit szolgálná, s elzárkóznék más társulások vagy egyes or­szágok együttműködési szándéka elől. Nos, a valóság egészen más. Mint a szerdán aláírt megállapodás és a korábbi, hasonló egyezmények is bi­zonyítják, a szocialista országok gazdasági szervezete igenis hajlandó az egyenjogúságon és a kölcsönös elő­nyökön alapuló együttműködés minden formájára. Ezt az elvet Helsinkiben, az európai biztonsági konferencián valamennyi szocialista államférfi nyomatékosan alá­húzta, s ezt igazolja a KGST sokéves gyakorlata is. Vegyük például a KGST és az ENSZ tekintélyes európai gazdasági szerve, az Európai Gazdasági Bizott­ság kapcsolatát. Az EGB áprilisi, 30. ülésszakán tanács­kozási joggal ruházta fel a KGST-t. Joggal: az együtt­működés ugyanis már hosszabb múltra tekint vissza. Évek óta létrejött például a két szervezet között a sta­tisztikai évkönyvek cseréje. Eljuttatják az EGB-nek a KGST állandó külkereskedelmi bizottságába kidolgozott szabványokat tartalmazó dokumentumokat. A KGST- titkárság képviselteti magát az EGB villamos energia bizottságának és munkaszerveinek a munkájában, s részt vesz a kelet- és nyugat-európai energiarendszerek egyesítésének célszerűségét kutató tevékenységben. Rendkívül nagy gondot fordít a szocialista gazdasá­gi integráció a környezetvédelmi teendőkkel Összefüggő kérdésekre. Erre utal a szervezet 27. ülésszakán hozott határozat is, amely az érdekelt országokkal és nemzet­közi szervezetekkel való együttműködésre tett javasla­tot a tagországoknak. Hasonló gyümölcsöző kapcsolat körvonalai bontakoznak ki a vízgazdálkodásban. Közö­sen készül egy vízgazdálkodási kifejezéseket tartalmazó szótár, amely a konkrét együttműködés alapjául szolgál majd. Az utóbbi időbén elmélyült a KGST és az EGB kap­csolata a közlekedés témakörében. Előirányoztak példá­ul közös munkákat a vasúti gördülőállomány fő részei­nek és alkatrészeinek szabványosításában, a vasúti köz­lekedés meggyorsításában, a nemzetközi autópályák fej­lesztésében, a közúti közlekedés biztonságának növelé­sében. Ciprusi képek (2.) Mérsékelt reménység Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szerdán közzétett nyilatkozatában cáfolta azo­kat az állításokat, amelyek szerint a hatalmon lévő In­diai Nemzeti Kongresszus Párt a rendkívüli állapot ide­jén egypártrendszer bevezeté­sére törekedne. A Socialist India című kongresszuspárti hetilapnak adott nyilatkozatában hang­súlyozta, hogy a rendkívüli ál­lapotot a belső rendzavarások megelőzése érdekében kellett bevezetni. Az a tény, hogy az elmúlt hat hétben nem voltak nagyobb incidensek az or­s^ciguciii, nem jeiciui uugy a veszély elmúlt volna. A miniszterelnök-asszony bírálta az indiai események­ről beszámoló nyugati sajtó­jelentéseket. Beigazolódtak a nyugati sajtószervek fontos orgánu­maival kapcsolatos kétségek és aggályok —, mondotta In­dira Gandhi. — Kijelentette, hogy az új gazdaságfejlesztési program nem volt oka a rend­kívüli állapot bevezetésének, éppen ellenkezőleg: a rendkí­vüli állapot teremtette meg a feltételeket a program meg­valósításához. Lapzártakor érkezett PEKING Pekingben szerdán este hi- ■ vatalosan bejelentették, hogy Khieu Samphan miniszterel­nök-helyettes, hadügyminisz­ter és hadsereg-főparancsnok, *a felszabadított Kambodzsa tényleges vezetője kormány- küldöttség élén augusztus 15- től hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. WASHINGTON Az amerikai külügyminisz­tériumban szerdán megkez­dődtek a tárgyalások az Izra­elnek nyújtandó 2 milliárd 800 millió dolláros amerikai segélyről. A két tárgyalókül­döttséget Joseph Sisco, euró­pai ügyekkel megbízott ame­rikai miniszterhelyettes, il­letve Szumha Dinitz, Izrael washingtoni nagykövete ve­zeti. Washingtoni források szerint a csaknem 3 milliárd dolláros segélyösszeg döntő — 2,1 milliárdos — hányadát Izrael fegyvervásárlásokra nyújtott hitel, illetve segély formájában szeretné megkap­ni. MOSZKVA Az Egyesült Államok kong­resszusa képviselőházának Szovjetunióban tartózkodó delegációja kedden Carl Al­bert vezetésével országjáró kőrútjának első állomáshelyé­re, a Krím-félszigeti Szimfe- ropolba érkezett. Az amerikai vendégeket útjukra elkísérték Vitalij Ruben, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsá­nak elnöke, Georgij Arbatov és Leonyid Zamjatyin, a Leg­felsőbb Tanács képviselői, va­lamint Walter J. Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete. TOKIÓ A VDK külügyminisztériu­ma kedden nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államo­kat amiatt, hogy a két Viet­nam ENSZ-be történő felvé­telét Washington megvétózta. A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériuma szintén nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok magatartá­sát. A nyilatkozatot a Felsza­badulás rádió ismertette szer­dán. LONDON Yakubu Gowon tábornok, Nigéria közelmúltban állam­csínnyel eltávolított elnöke kedden este Acraból Lon­donba érkezett, hogy meglá­togassa a brit fővárosban tar­tózkodó családját. Gowon a londoni repülőtéren adott nyi­latkozatában ismét leszögez­te, hogy alkalmas időpontban vissza akar térni hazájába Megy az öreg a Ledra ut­cán, hóna alatt a maga ké­szítette nádsipokkal. Vala­honnan északról telepítették az omoloyitadhesi menekült- táborba, Nicosia mellé. Megy, és keserves mediterrán dal­lamot fúj, miközben el­adásra kínálja áruját. Kis pótlás ez a segélyhez. Döbbe­netes példája ez 200 ezer menekült sorstragédiájának. Larnacában, Ormidhiában, Nicosiában az otthonukból elüzöttek sorra írják alá a „ciprusi tekercs” elnevezésű okmányt, amelyet az érsek­elnök az ENSZ elé akar terjeszteni. CIA — tragédia Alig egy évvel Ciprus észa­ki részének török megszállá­sa után a szigetországon csak látszólagos a nyugalom. A hatalmas pálmák zöldje, a hibiszkus égő pirosa, a leánderek tarkasága csupán csalóka díszlet, mint ahogy valami hamis van abban a szinte könnyelmű nyüzsgés­ben, ami Nicosia utcáin lát­ható. A falakon a plakátok sűrítve közlik a ciprusi hely­zet lényegét: CIA — tragédia. Az ősi görög szó és az ame­rikai titkosszolgálat egy- másmelletisége történelem. De ez az utcákon száguldó megannyi ENSZ katonai au­tó a kéksisakosakkal, az ut­cák végét eltorlaszoló hö- mokzsákbarrikád, a zászló­párbaj a szektorhatárok mentén úgyszintén. Mert a keserű valóság ma az: a sziget területének 40 százalékán török csapatok állomásoznak. Negyvenezer jól felszerelt katona, repü­lőkkel, harckocsikkal. Az ön­kényesen kikiáltott „ciprusi török szövetségi állam” a sziget leggazdagabb részén található. A lakosság nyolc­van százaléka, több mint 400 ezer ember pedig Ciprus dé­li részén vár a megoldásra. Kettéosztott a főváros is, örö­kös ostromállapotot sej tető­én. Van-e megoldás? Veszek egy Cyprus Mail-t, és olvasni kezdem a lap hí­reit az ősi várfal alatti park­ban. „Mérsékelt reménység” — int az egyik cím. A másik írás így szól: „Nem fogadhat­juk el az ,új realitást’!” Egy fiatalember ül mellém, And- reasz Kszenoforidesz, tanító Nicosiában. — Ez az igaz — bök a „mérsékelt reménység” cím felé. — Sajnos, nem sok remény van gyors megoldás­ra. Sétány a várfal mentén. Közben a török területen lévő Ledra-szállóban, ahol az ENSZ-erők székhelye van, Luis Weckmann-Munos, a fő­titkár személyes megbízott­ja tehetetlen. Hiába tárgyal Kleridesszel, a görög ciprió- ták vezetőjével és Denktas- sal, a török közösség szószó­lójával, a ciprusi válság nem mozdul a holtpontról. A szenvedélyek sűrűsödnek, a biztonsági erők Makariosz el­leni merénylettől tartanak. Az elmúlt hét végén érke­zett hírek, amelyek egy lelep­lezett merényletről szóltak, alátámasztják a korábbi, ott- jártamkor közölt aggodalmat. Államszövetség? Egy kormánytisztviselő így próbálja a kivezető utat ma­gyarázni : * — Hajlandók lennének az államszövetségre, de kizáró­lag közigazgatási alapon. Semmilyen földrajzi meg­osztást nem fogadunk el. Az országot kettéosztani nem le­het, az viszont elképzelhető, hogy lennének görögök és törökök által igazgatott te­rületek. Ez Makariosz érsek álláspontja is. Andreasz Fantisz, az AKEL képviselője, a ciprusi kommunisták ismert vezető­je szerint a legfontosabb most olyan nemzeti egység­kormány létrehozása, amely minden pártpolitikai érdeket félretesz, és csak a válság politikai rendezésére kon­centrál. Mindez feltétele an­nak, hogy minél nagyobb nemzetközi támogatást ér­hessenek el a ciprusiak. A Marcos Dracos téren, ahol a rádió és a telefonköz­pont van, a népkert csodála­tos zöld paradicsomában próbálom összefoglalni a hallottakat. És közben nézem a Paphos utca sarkán lengő török, a szétlőtt fal mellett lebegő görög zászlót, és a rá­dió tetején lengő ciprusi lo­bogót. Fehér alapon sárga színnel a sziget, és alatta a zöld olajágkoszorú. A béke jelképe. Mindez így együtt ma és most inkább valóság­nak tetsző látszat. Bürget Lajos 36. — Ilyen jól ismeri az er­dész kutyáját? — Igen, ismerem. Zoli bácsi megígérte, hogyha Fürge el­lik, akkor nekem is ad egy kölyköt. Már kicsi koromban szerettem volna egy igazi ma­gyar vizslát, csak a szüleim nem nagyon akarták. Talán most már megengedik. — Mondja csak, elmondta már Csicsmann elvtársnak, hogy mi az a Tányér? — Jelentem, elmondtam, hogy az egy kő, de többet magam sem tudok róla. —Ejnye, Faludi. Maga er­ről is elfeledkezett, mint a rádiómról ? Tudja Faludi, miről beszél Máté. Egyszer erőszakkal, kiokumulálta, hogy Máté bízza csak rá a rádióját. Már felrakták volna a kocsi­ra, hogy viszik a varosna a GELKA-hoz, amikor Faludi erőszakkal itthon tartotta, hogy neki ez az egész csak gyerekjáték. Két este kínló­dott vele, vizsgálta .darabokra szedte, aztán gyalog cipelte be a GELKA-hoz, mert nem boldogult vele. Égett is a ké­pe, de cipelte zokszó nél­kül. — Jelentem, nem feled­keztem meg róla, de csak annyit tudok, hogy azért tá­nyér, mert olyan alakja van annak a nagy kőnek... — ...Arról a kőről azt tart­ja a néphit, hogy valamikor óriások tanyáztak a hegyek­ben. Itt laktak a Pirityi bar­langban, itt mosakodtak a Kerkában, itt falatoztak a fennsíkon, a füves ligeten. A Tányér pedig úgy maradt, a jelenlegi helyén, hogy az egyik óriás nem szerette a lencsét. A felesége azt adott neki, ő pedig mérgében, utá­latában úgy földhöz csapta a tányért, hogy azt azóta sem tudják onnan felszedni. Hogy lencse volt, az biztos, mert a pázsit füvei között rengeteg apró, lencsealakú kavics hever. Hát ezért Tá­nyér, a Tányér, kedves Fa­ludi. Ezt most már Csicsmann is jegyezze meg. Nem árt az, ha egy vizes tud valamit a népmesék kincseiből is. — Értettem — nevet Csics­mann. — Legalább lesz miről írni az otthoniaknak. Úgyis mindig töröm a fejemet, hogy mi a ménkűt írjak. Mindig csak azt, hogy köszönöm, jól vagyok! Jó tudni, hogy van itt mese is. Nekem azt mond­ta apám, no, fiam, majd meg­tudod a seregben, ott aztán nincs mese. Hű, de jó. Majd megírom neki! Megírom, hogy van mese, méghozzá óriási. — Hány asszony volt az er­désszel? — kérdi a főhad­nagy. Ez nem puszta kíván­csiság. — Jelentem, tizenegy. — Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ket- ten egy kétfüles kosarat. Zöld valami volt bennük. Va­lószínű, hogy kiültetésre va­ló csemeték, vagy boróka gallyak. Gyűjtik valaminek a gyenge boróka bogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnak belőle, vagy mosdószappant. — Hány kosár volt? — öt. Az egyik asszony szerszámokat cipelt. Azt hi­szem, az egyik nő Kati volt. Tetszik tudni, a postás Kati, aki Balogh miatt otthagyta a postát és eljött az erdészet­hez, hogy közelebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhad­nagy elvtárs! — Talán baj? — mosoly­gott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Balogh- nak a bajusza is kinőtt már. Ne tessék félni, olyan lo- vagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig azelőtt! — Faludi, maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Isten bizony egy cseppet sem érdekelnek a nők. Há­tamra vegyek egy púpot? — No, ha rajta lesz, akkor maga is másként viselkedik majd. Miért? Főhadnagy elvtárs már lassan harminc éves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga. Dehogy nincs! — Látja, ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Már nekem is illenék meg­nősülni. Ha segítség kell, szó­lok. Remélem azzal nem já­rok úgy, mint a rádióval. Ezzel a rádióüggyel min­dig telibe talál. A szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lekvárt csenő gyerek, akit fülöncsíptek. — Még azt akartam jelen­teni, főhadnagy elvtárs, hogy már harmadik napja figye­lem. A túloldalra ilyen déli időben megérkezik egy fehér mikrobusz. Valami fehér szí­nű tartályokat szednek ki be­lőle. — Jó megfigyelés. Ponto­san megjegyezte az erdészeti munkásokat is. Valóban ti­zenegy asszony volt a cso­portban. 'Valóban mindig ilyen időben érkezik a fe­hér mikrobusz. A túloldali erdészet kocsija, ebédet szál­lítanak vele. Szombaton és vasárnap még soha nem lát­ták a járőrök. Tovább indultak. Szeret­nék beérni Takácsot és Go- lubics határőrt. Itt kell ha- ladniok a nyomsáv mellett, akkor biztosan találkoznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondterhelten kapasz­kodott a nyeregbe, amikor a fűvel borított platóra értek. Vajon igaza van-e ennek a Faludinak? Vajon jobb len- ne-e, ha egy asszony is állna mellette, akinek legalább el­mondhatná, hogy néha elfá­rad, néha jó lenne elmenni színházba, koncertre. Néha szívesebben ülne össze egy társasággal, helyette éjszakai portyára indul, tüskékkel csapatja magát, esővel áztat­ja a bőrét, köves vadcsapá­sokon botorkál. Nem azért megy ilyen lelkiismeretesen, mintha nem bízna a fiúkban, mintha kételkedne egy pilla­natig is lelkiismeretességük­ben, hanem azért, mert tudja, hogy azoknak is jólesik, ha éjjel, zord időben is mellet­tük van a parancsnokuk. Ne­kem meg különösen illik ott lenni velük, ne csak azt hall­ják, hogy a politikai foglal­kozásokon emberi tartásról, helytállásról szavalok (Folytatjuk) Indira Gandhi nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents