Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-14 / 190. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1975. augusztus 14. A KGST és a nagyvilág Szerdán Moszkvában aláírták a KGST és Mexikó együttműködéséről a megállapodást. Júliusban hasonló egyezmény jött létre a KGST és Irak között, korábhan pedig Finnország kötött megállapodást a szocialista országok gazdasági együttműködési szervezetével. Korunk gazdasági életét kétségkívül az integrációk jellemzik. Még jóhiszemű kapitalista szemleírók is gyakran abba a hibába esnek, hogy kellő tájékozottság nélkül, elhamarkodottan úgy tüntetik fel a KGST-t, mintha az kizárólag a szocialista államok gazdasági érdekeit szolgálná, s elzárkóznék más társulások vagy egyes országok együttműködési szándéka elől. Nos, a valóság egészen más. Mint a szerdán aláírt megállapodás és a korábbi, hasonló egyezmények is bizonyítják, a szocialista országok gazdasági szervezete igenis hajlandó az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés minden formájára. Ezt az elvet Helsinkiben, az európai biztonsági konferencián valamennyi szocialista államférfi nyomatékosan aláhúzta, s ezt igazolja a KGST sokéves gyakorlata is. Vegyük például a KGST és az ENSZ tekintélyes európai gazdasági szerve, az Európai Gazdasági Bizottság kapcsolatát. Az EGB áprilisi, 30. ülésszakán tanácskozási joggal ruházta fel a KGST-t. Joggal: az együttműködés ugyanis már hosszabb múltra tekint vissza. Évek óta létrejött például a két szervezet között a statisztikai évkönyvek cseréje. Eljuttatják az EGB-nek a KGST állandó külkereskedelmi bizottságába kidolgozott szabványokat tartalmazó dokumentumokat. A KGST- titkárság képviselteti magát az EGB villamos energia bizottságának és munkaszerveinek a munkájában, s részt vesz a kelet- és nyugat-európai energiarendszerek egyesítésének célszerűségét kutató tevékenységben. Rendkívül nagy gondot fordít a szocialista gazdasági integráció a környezetvédelmi teendőkkel Összefüggő kérdésekre. Erre utal a szervezet 27. ülésszakán hozott határozat is, amely az érdekelt országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre tett javaslatot a tagországoknak. Hasonló gyümölcsöző kapcsolat körvonalai bontakoznak ki a vízgazdálkodásban. Közösen készül egy vízgazdálkodási kifejezéseket tartalmazó szótár, amely a konkrét együttműködés alapjául szolgál majd. Az utóbbi időbén elmélyült a KGST és az EGB kapcsolata a közlekedés témakörében. Előirányoztak például közös munkákat a vasúti gördülőállomány fő részeinek és alkatrészeinek szabványosításában, a vasúti közlekedés meggyorsításában, a nemzetközi autópályák fejlesztésében, a közúti közlekedés biztonságának növelésében. Ciprusi képek (2.) Mérsékelt reménység Indira Gandhi indiai miniszterelnök szerdán közzétett nyilatkozatában cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a hatalmon lévő Indiai Nemzeti Kongresszus Párt a rendkívüli állapot idején egypártrendszer bevezetésére törekedne. A Socialist India című kongresszuspárti hetilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a rendkívüli állapotot a belső rendzavarások megelőzése érdekében kellett bevezetni. Az a tény, hogy az elmúlt hat hétben nem voltak nagyobb incidensek az ors^ciguciii, nem jeiciui uugy a veszély elmúlt volna. A miniszterelnök-asszony bírálta az indiai eseményekről beszámoló nyugati sajtójelentéseket. Beigazolódtak a nyugati sajtószervek fontos orgánumaival kapcsolatos kétségek és aggályok —, mondotta Indira Gandhi. — Kijelentette, hogy az új gazdaságfejlesztési program nem volt oka a rendkívüli állapot bevezetésének, éppen ellenkezőleg: a rendkívüli állapot teremtette meg a feltételeket a program megvalósításához. Lapzártakor érkezett PEKING Pekingben szerdán este hi- ■ vatalosan bejelentették, hogy Khieu Samphan miniszterelnök-helyettes, hadügyminiszter és hadsereg-főparancsnok, *a felszabadított Kambodzsa tényleges vezetője kormány- küldöttség élén augusztus 15- től hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. WASHINGTON Az amerikai külügyminisztériumban szerdán megkezdődtek a tárgyalások az Izraelnek nyújtandó 2 milliárd 800 millió dolláros amerikai segélyről. A két tárgyalóküldöttséget Joseph Sisco, európai ügyekkel megbízott amerikai miniszterhelyettes, illetve Szumha Dinitz, Izrael washingtoni nagykövete vezeti. Washingtoni források szerint a csaknem 3 milliárd dolláros segélyösszeg döntő — 2,1 milliárdos — hányadát Izrael fegyvervásárlásokra nyújtott hitel, illetve segély formájában szeretné megkapni. MOSZKVA Az Egyesült Államok kongresszusa képviselőházának Szovjetunióban tartózkodó delegációja kedden Carl Albert vezetésével országjáró kőrútjának első állomáshelyére, a Krím-félszigeti Szimfe- ropolba érkezett. Az amerikai vendégeket útjukra elkísérték Vitalij Ruben, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnöke, Georgij Arbatov és Leonyid Zamjatyin, a Legfelsőbb Tanács képviselői, valamint Walter J. Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete. TOKIÓ A VDK külügyminisztériuma kedden nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államokat amiatt, hogy a két Vietnam ENSZ-be történő felvételét Washington megvétózta. A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériuma szintén nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államok magatartását. A nyilatkozatot a Felszabadulás rádió ismertette szerdán. LONDON Yakubu Gowon tábornok, Nigéria közelmúltban államcsínnyel eltávolított elnöke kedden este Acraból Londonba érkezett, hogy meglátogassa a brit fővárosban tartózkodó családját. Gowon a londoni repülőtéren adott nyilatkozatában ismét leszögezte, hogy alkalmas időpontban vissza akar térni hazájába Megy az öreg a Ledra utcán, hóna alatt a maga készítette nádsipokkal. Valahonnan északról telepítették az omoloyitadhesi menekült- táborba, Nicosia mellé. Megy, és keserves mediterrán dallamot fúj, miközben eladásra kínálja áruját. Kis pótlás ez a segélyhez. Döbbenetes példája ez 200 ezer menekült sorstragédiájának. Larnacában, Ormidhiában, Nicosiában az otthonukból elüzöttek sorra írják alá a „ciprusi tekercs” elnevezésű okmányt, amelyet az érsekelnök az ENSZ elé akar terjeszteni. CIA — tragédia Alig egy évvel Ciprus északi részének török megszállása után a szigetországon csak látszólagos a nyugalom. A hatalmas pálmák zöldje, a hibiszkus égő pirosa, a leánderek tarkasága csupán csalóka díszlet, mint ahogy valami hamis van abban a szinte könnyelmű nyüzsgésben, ami Nicosia utcáin látható. A falakon a plakátok sűrítve közlik a ciprusi helyzet lényegét: CIA — tragédia. Az ősi görög szó és az amerikai titkosszolgálat egy- másmelletisége történelem. De ez az utcákon száguldó megannyi ENSZ katonai autó a kéksisakosakkal, az utcák végét eltorlaszoló hö- mokzsákbarrikád, a zászlópárbaj a szektorhatárok mentén úgyszintén. Mert a keserű valóság ma az: a sziget területének 40 százalékán török csapatok állomásoznak. Negyvenezer jól felszerelt katona, repülőkkel, harckocsikkal. Az önkényesen kikiáltott „ciprusi török szövetségi állam” a sziget leggazdagabb részén található. A lakosság nyolcvan százaléka, több mint 400 ezer ember pedig Ciprus déli részén vár a megoldásra. Kettéosztott a főváros is, örökös ostromállapotot sej tetőén. Van-e megoldás? Veszek egy Cyprus Mail-t, és olvasni kezdem a lap híreit az ősi várfal alatti parkban. „Mérsékelt reménység” — int az egyik cím. A másik írás így szól: „Nem fogadhatjuk el az ,új realitást’!” Egy fiatalember ül mellém, And- reasz Kszenoforidesz, tanító Nicosiában. — Ez az igaz — bök a „mérsékelt reménység” cím felé. — Sajnos, nem sok remény van gyors megoldásra. Sétány a várfal mentén. Közben a török területen lévő Ledra-szállóban, ahol az ENSZ-erők székhelye van, Luis Weckmann-Munos, a főtitkár személyes megbízottja tehetetlen. Hiába tárgyal Kleridesszel, a görög ciprió- ták vezetőjével és Denktas- sal, a török közösség szószólójával, a ciprusi válság nem mozdul a holtpontról. A szenvedélyek sűrűsödnek, a biztonsági erők Makariosz elleni merénylettől tartanak. Az elmúlt hét végén érkezett hírek, amelyek egy leleplezett merényletről szóltak, alátámasztják a korábbi, ott- jártamkor közölt aggodalmat. Államszövetség? Egy kormánytisztviselő így próbálja a kivezető utat magyarázni : * — Hajlandók lennének az államszövetségre, de kizárólag közigazgatási alapon. Semmilyen földrajzi megosztást nem fogadunk el. Az országot kettéosztani nem lehet, az viszont elképzelhető, hogy lennének görögök és törökök által igazgatott területek. Ez Makariosz érsek álláspontja is. Andreasz Fantisz, az AKEL képviselője, a ciprusi kommunisták ismert vezetője szerint a legfontosabb most olyan nemzeti egységkormány létrehozása, amely minden pártpolitikai érdeket félretesz, és csak a válság politikai rendezésére koncentrál. Mindez feltétele annak, hogy minél nagyobb nemzetközi támogatást érhessenek el a ciprusiak. A Marcos Dracos téren, ahol a rádió és a telefonközpont van, a népkert csodálatos zöld paradicsomában próbálom összefoglalni a hallottakat. És közben nézem a Paphos utca sarkán lengő török, a szétlőtt fal mellett lebegő görög zászlót, és a rádió tetején lengő ciprusi lobogót. Fehér alapon sárga színnel a sziget, és alatta a zöld olajágkoszorú. A béke jelképe. Mindez így együtt ma és most inkább valóságnak tetsző látszat. Bürget Lajos 36. — Ilyen jól ismeri az erdész kutyáját? — Igen, ismerem. Zoli bácsi megígérte, hogyha Fürge ellik, akkor nekem is ad egy kölyköt. Már kicsi koromban szerettem volna egy igazi magyar vizslát, csak a szüleim nem nagyon akarták. Talán most már megengedik. — Mondja csak, elmondta már Csicsmann elvtársnak, hogy mi az a Tányér? — Jelentem, elmondtam, hogy az egy kő, de többet magam sem tudok róla. —Ejnye, Faludi. Maga erről is elfeledkezett, mint a rádiómról ? Tudja Faludi, miről beszél Máté. Egyszer erőszakkal, kiokumulálta, hogy Máté bízza csak rá a rádióját. Már felrakták volna a kocsira, hogy viszik a varosna a GELKA-hoz, amikor Faludi erőszakkal itthon tartotta, hogy neki ez az egész csak gyerekjáték. Két este kínlódott vele, vizsgálta .darabokra szedte, aztán gyalog cipelte be a GELKA-hoz, mert nem boldogult vele. Égett is a képe, de cipelte zokszó nélkül. — Jelentem, nem feledkeztem meg róla, de csak annyit tudok, hogy azért tányér, mert olyan alakja van annak a nagy kőnek... — ...Arról a kőről azt tartja a néphit, hogy valamikor óriások tanyáztak a hegyekben. Itt laktak a Pirityi barlangban, itt mosakodtak a Kerkában, itt falatoztak a fennsíkon, a füves ligeten. A Tányér pedig úgy maradt, a jelenlegi helyén, hogy az egyik óriás nem szerette a lencsét. A felesége azt adott neki, ő pedig mérgében, utálatában úgy földhöz csapta a tányért, hogy azt azóta sem tudják onnan felszedni. Hogy lencse volt, az biztos, mert a pázsit füvei között rengeteg apró, lencsealakú kavics hever. Hát ezért Tányér, a Tányér, kedves Faludi. Ezt most már Csicsmann is jegyezze meg. Nem árt az, ha egy vizes tud valamit a népmesék kincseiből is. — Értettem — nevet Csicsmann. — Legalább lesz miről írni az otthoniaknak. Úgyis mindig töröm a fejemet, hogy mi a ménkűt írjak. Mindig csak azt, hogy köszönöm, jól vagyok! Jó tudni, hogy van itt mese is. Nekem azt mondta apám, no, fiam, majd megtudod a seregben, ott aztán nincs mese. Hű, de jó. Majd megírom neki! Megírom, hogy van mese, méghozzá óriási. — Hány asszony volt az erdésszel? — kérdi a főhadnagy. Ez nem puszta kíváncsiság. — Jelentem, tizenegy. — Vittek valamit? — Igen, vittek. Ketten-ket- ten egy kétfüles kosarat. Zöld valami volt bennük. Valószínű, hogy kiültetésre való csemeték, vagy boróka gallyak. Gyűjtik valaminek a gyenge boróka bogyókat. Azt hiszem, orvosságot csinálnak belőle, vagy mosdószappant. — Hány kosár volt? — öt. Az egyik asszony szerszámokat cipelt. Azt hiszem, az egyik nő Kati volt. Tetszik tudni, a postás Kati, aki Balogh miatt otthagyta a postát és eljött az erdészethez, hogy közelebb legyen. Nagy ott a szerelem, főhadnagy elvtárs! — Talán baj? — mosolygott a főhadnagy. — Hogy lenne baj! Balogh- nak a bajusza is kinőtt már. Ne tessék félni, olyan lo- vagias lett, mintha ő lenne az erénycsősz. Pedig azelőtt! — Faludi, maga irigykedik! — Én, főhadnagy elvtárs? Isten bizony egy cseppet sem érdekelnek a nők. Hátamra vegyek egy púpot? — No, ha rajta lesz, akkor maga is másként viselkedik majd. Miért? Főhadnagy elvtárs már lassan harminc éves lesz, mégse kötötték be a fejét. Nincs jó dolga. Dehogy nincs! — Látja, ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Már nekem is illenék megnősülni. Ha segítség kell, szólok. Remélem azzal nem járok úgy, mint a rádióval. Ezzel a rádióüggyel mindig telibe talál. A szeplős fiú fülig pirul, ijedten néz, mint a lekvárt csenő gyerek, akit fülöncsíptek. — Még azt akartam jelenteni, főhadnagy elvtárs, hogy már harmadik napja figyelem. A túloldalra ilyen déli időben megérkezik egy fehér mikrobusz. Valami fehér színű tartályokat szednek ki belőle. — Jó megfigyelés. Pontosan megjegyezte az erdészeti munkásokat is. Valóban tizenegy asszony volt a csoportban. 'Valóban mindig ilyen időben érkezik a fehér mikrobusz. A túloldali erdészet kocsija, ebédet szállítanak vele. Szombaton és vasárnap még soha nem látták a járőrök. Tovább indultak. Szeretnék beérni Takácsot és Go- lubics határőrt. Itt kell ha- ladniok a nyomsáv mellett, akkor biztosan találkoznak. A főhadnagy szótlanná vált, kicsit gondterhelten kapaszkodott a nyeregbe, amikor a fűvel borított platóra értek. Vajon igaza van-e ennek a Faludinak? Vajon jobb len- ne-e, ha egy asszony is állna mellette, akinek legalább elmondhatná, hogy néha elfárad, néha jó lenne elmenni színházba, koncertre. Néha szívesebben ülne össze egy társasággal, helyette éjszakai portyára indul, tüskékkel csapatja magát, esővel áztatja a bőrét, köves vadcsapásokon botorkál. Nem azért megy ilyen lelkiismeretesen, mintha nem bízna a fiúkban, mintha kételkedne egy pillanatig is lelkiismeretességükben, hanem azért, mert tudja, hogy azoknak is jólesik, ha éjjel, zord időben is mellettük van a parancsnokuk. Nekem meg különösen illik ott lenni velük, ne csak azt hallják, hogy a politikai foglalkozásokon emberi tartásról, helytállásról szavalok (Folytatjuk) Indira Gandhi nyilatkozata
