Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-14 / 190. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 14. Divatos szakmák — divatos iskolák Az egyik ilyen „druzsbázó” kislány a folyosó végén hatalmas kézmozdulatokkal próbál valamit egy magyar fiúnak megmagyarázni. Mielőtt ez sikerülne, néhány percre félbeszakítjuk a „társalgást”. — Csodálatos ez a fesztivál — kezdi a beszélgetést Haninecz Hilda negyedéves orvostanhallgató az ungvári Állami Egyetemen, a szovjet testvérdelegáció tagja. — Egész itt-tartózkodásunk alatt érezzük azt a kedvességet, vendégszeretetet, amivel magyar barátaink körülvesznek bennünket. Ez olyan őszinte, testvéri, hogy mindannyian otthon érezzük magunkat. A szülei is közel állnak az orvosi munkához, a papája orvos, a mamája asszisztens- nő. Hilda nagyon érdekes és az orvostudomány kevésbé ismert ágában szeretne dolgozni : kormetológus akar lenni valamelyik klinikán. Kitűnően tanul első osztálytól kezdve, a Komszomol- szervezetben titkári feladatot lát el. így került az utazó delegációba. Ezerből huszonhat Beszélgetés a megyénkben vendégeskedő szovjet fiatalokkal A barátságfesztivál egyik legjellemzőbb epizódja, amikor egy magyar és egy szovjet fiatal „druzsbázik” tolmács hiján — alkalomadtán kézzel-lábbal mutogatnak, de megértik egymást. — Nagyon örülök, hogy részt vehetek a fesztiválon, mert tőlünk közel ezer fiatal jelentkezett és 26-an jöhettünk. Az itteni programok igen változatosak, szinte nincs egy szabad percünk sem, eddig én majdnem mindig elkéstem mindenről. Szinte lehetetlen ilyen szoros program mellett „tartani” az időt. Hilda magyarul is egész jól beszél. De elmondta, hogy a szülei ukránok, így az az anyanyelve, és az iskolában oroszul is megtanult. Az egyetemen aktív részese egy nagyon hasznos kezdeményezésnek. Egy olyan önképzőkör működik itt, amely különböző előadásokat, felolvasásokat tart üzemek dolgozóinak, betegeknek. Hilda is régóta tagja ennek a szakkörnek. Az emberek szolgálatában — Úgy érzem, sokat segíthetünk ezzel az embereknek. Szívesen csinálom, mert mindig az emberek, a betegek szolgálatában akarok állni. Már járt néhányszor Magyarországon, de ez volt a legkellemesebb itt-tartózko- dás. Elsősorban annak örül, hogy új magyar barátokat szerzett és eljuthatott a fesztiválra. — Ha megkérdezik hogy éreztük magunkat, annyit mondok, klassz volt. A többit látni, kellett és részt venni a programokon, elmondani ezt a hangulatot nem lehet. Mihail Kuckir, a Kárpá- tontúli terület Komszomol- bizottságának első titkára a delegáció vezetője mindig nagyon elfoglalt. Nemcsak a magyar vezetők, hanem a szovjet fiatalok is gyakran megkeresik. A keddi ifjúsági nagygyűlés után és egy másik baráti találkozó között kérdeztük a fesztiválról. Fejlődő kapcsolatok — Részt vettem a csoport összeállításában, az előkészületekben is. A több hónapos előkészítő munka meghozta gyümölcsét. Az első percektől érezzük barátaink kedvességét, megkülönböztetett figyelmüket. Mint Komszomol-titkár, nagyra értékeli az ifjúsági szervezetek barátságának és kétoldalú kapcsolatának fejlődését, amelyet a fesztivál teljes mértékben biztosított. — A magyar fiataloknak ezután kívánok jó munkát, szép eredményeket. Ebben a baráti légkörben közelebb érezzük népeinket, ifjúságunkat egymáshoz. Szeretettel várjuk magyar barátainkat a II. magyar—szovjet barátsági fesztiválon a Szovjetunióban. Petro Gerics, a tyácsevói körzet Komszomol-titkára éppen a Tv-híradót nézte. A fesztiválról szóló jelentéseket, képsoronként, szöveg nélkül is érti. Színes forgatag — Kárpátontúl legnagyobb megyéjéből jöttem, ahol több mint 13 nemzetiségű nép él. A küldöttek közt is megtalálhatjuk több nemzet képviselőit. Ez a színes forgatag olyan kedves, baráti hangulatot ad a fesztiválnak. A szervezésben, az előkészítésben számítottak az évek óta kialakult és egyre erősödő barátságra, amely a testvérmegyék és városok között kialakult. — Csak átutazóban jártam Magyarországon és most nagy öröm számomra, hogy megismerkedhetek ennek a testvéri népnek a fiataljaival. Csak azt szeretném, hogy magyar barátaink is ugyanilyen jól érezzék magukat nálunk a második barátságfesztiválon, mint mi itt Magyarországon és Nyíregyházán. Ma már csomagolnak a résztvevők és visszautaznak a fővárosba. De a sok nyíregyházi barátot, a gazdag programot, a kellemes emléket nem felejtik el. Tóth Kornélia Pályaválasztás után, tanév előtt Mi leszel, ha nagy leszel? Tanárnő, mozdonyvezető, űrhajós, felnőtt — válaszol a gyerek ugyanolyan játékosan, mint amilyen a kérdés. Egyszer azonban a játék hirtelen komollyá változik, dönteni kell, felelősséggel, egyedül, vagy szülői, tanári segítséggel. Sokszor egy egész életre előre. Az idén végzett több mint kilencezer nyolcadikost nem érte váratlanul a kérdés. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai még az előző tanévben, hetedikes korukban érdeklődtek szándékukról. Az akkori adatokat összehasonlítva a tényleges jelentkezésekkel az derül ki, hogy sokan változtattak eredeti elképzelésükön. Jelentős változás, hogy 85 százalékuk helyett végül 92 százalékuk döntött a továbbtanulás mellett. Hétszáz gyerek tekinti egyelőre befejezettnek iskolai tanulmányait. A következő tanévre 1200 szakközépiskolai, 1900 gimnáziumi és 3500 szakmunkástanuló felvételét tervezték az intézmények. Hogyan alakultak a jelentkezési arányok ezekre a helyekre. Erről érdeklődtünk Tanító Bélától, az intézet munkatársától. Megtudtuk, hogy a pályaválasztás gondjai nem szűntek meg, sőt inkább növekedtek. A divatos szakmák fogalma mellett ugyanis új jelentkezett, a divatos iskoláké. A tanulók sok esetben nem pályát, hanem iskolát választanak. Gyengébb bizonyítvánnyal is inkább a rangosabbnak ítélt iskola ajtaján kopogtatnak, bár ugyanazt a szakot más intézményben is oktatják. Ha az ösz- szes jelentkező létszám és az intézmények keretszámai között nincs is túl nagy eltérés, annál nagyobb a káosz az egyes iskolatípusok és az egyes szakmák között. így alakultak ki az aránytalanságok. A gimnáziumi helyekre mindössze 1360 jelentkezési lap érkezett, míg a szakközépiskolákba több mint kétezren pályáztak. Tovább csökkent az érdeklődés az Eszményképem: Hány éves voltál amikor az első műved komponáltad? — Négyéves. — A mű címe? — Akkor még nem tudtam címet adni. Ma már azt mondhatnám, hogy önmagamat, a gyermeki virtuozitásomat adtam elő zongorán, a hangjegyek ismeretének hiányában szerény kis lakásunkban. — Azóta komponáltál más művet is? — Igen, de ezeket már kottára rögzítettem, de azóta inkább tanultam. Emlékszem, 5 éves koromban vitt el édesapám a nyíregyházi zeneiskolába beíratni. A felvételi korhatár 9 év. Csodálkozva néztek rám, először el akartak küldeni, de Sára Jenő tanár úr a zongora mellé ültetett. — Játszál — hangzott a biztatás. — Mit? — Mindegy. — Hozzáfogtam és a tanár úr hirtelen felállt és csak annyit mondott: „Ez az én emberem. Felvesz- szük!” Megsimogatta a hajam, bátorítóan megveregette vállam és én, a kis törpe, akit embernek neveztek, Beethoven után élő példaképemül a tanár urat választottam. — Most hányadik osztályba jársz? — Hatodikba, meg ötödikbe, válaszolja huncut mosollyal. — Ezt most magyarázd meg érthetőbben. — A zeneiskolában hatodikos, a Il-es számú általános iskolában ötödikes vagyok. — Mikor szerepeltél a nagy nyilvánosság előtt először? — 1973-ban a TIT-ben egy koncerten Károlyi Pál alkotását adtam elő, majd 1974. áprilisban a megyei ifjú zenei tehetségek versenyen léptem fel, 25 ve- télytársammal. Igaz, a legtöbben 16, sőt 22 évesek voltak. — Eredmény? Itt már az édesapja idézi a budapesti Zeneakadémia és a debreceni Zeneművészeti Főiskola zsűri bizottság döntését; „Az első díj odaítélésében nincs nehézségünk.” — A fiamnak ítélték oda. — Legnagyobb élményed? — Biztosan tetszik tudni, hogy ebben az évben a nyíregyházi zeneiskola tanáraiból megalakult a városi kamarazehekar. Tessék elképzelni, a József Attila Művelődési Házban volt az első hangverseny, telt házzal, még álltak is. A színpadon körülöttem mind tanárok. Sose fogom elfelejteni, június elseje volt és a zongoránál én, aki szinte elvesztem a többiek között. Lámpaláz, izgalom volt, amíg le nem ültem a zongorához. Óriási siker, négyszeri ismétlés. — Édesapád népzenész. — De a zenén nem vitatkozunk vele. Mi jó barátok vagyunk. — Miért szereted Beethovent, Bachot, Mozartot és a virtuóz számokat? Mielőtt válaszolnál, melyik a legkedvesebb számod? — Bach Invenciója. Azért szeretem, mert a szépséget érzem az alkotásokban, az igazi muzsikát, amit szavakban nem tudok megmagyarázni. Például Bach muzsikájának mondanivalóját nem lehet megérteni csak akkor, ha szétboncoljuk a művet és utána alakul ki egy varázslatos szépség, amit csak érezni lehet. " — Szeretsz játszani? — Igen, a tollaslabda, meg a foci a mindenem. — Mi akarsz lenni? — kérdezem Gubás Nagy Róberttól. — Tisztelem édesapám és bátyám zenetudását, de én több akarok lenni. Zenetanár. Mert nincs szebb, mint a klasszikus muzsikát tanítani. Kecskovszki József általános tantervű gimnáziumok iránt, különösen a nem megyeszékhelyi kisgimná- ziumok sorsa figyelemre méltó. Némelyik leendő osztály tanulóit csak a többszöri átirányítás után sikerül „ösz- szeszedni”. A jelentkezőknél kevesebbet fogadnak a szakmunkás- képző intézetek. Itt is a belső aránytalanság okozza a legtöbb gondot, s ebben változatlanul vezetnek az úgynevezett nehéz szakmák. Kevés a jelentkező az ács-állványozó, a kőműves, a hegesztő, a forgácsoló szakmákra. Ha végül mégis ezek közül választ a jelentkező, inkább a kollégiumot, majd munkásszállást ígérő nagyvárosi munkahelyen köt ki. Ismertek a megye kollégiumi gondjai, főleg a lányok pályaválasztása nehezebb emiatt. Sok esetben a rossz közlekedés, az albérlet tartja vissza az érdeklődőket az áhított szakmától. Változatlanul nagy a túljelentkezés az évek óta divatos szakmákra. Autószerelőnek, kereskedőnek négyszer, festőnek, fodrásznak ötször, víz-gázszerelőnek hétszer annyian jelentkeztek, mint amennyire szükség van. Az idén először induló egészségügyi szakmunkásképzőbe is többszörös a túljelentkezés. Az elutasított kérelmek száma még akkor is magas, ha figyelembe vesszük, hogy évente kétezer fiatalt fogadnak megyén kívüli intézetekben, munkahelyeken. Mi történik azzal a 910 fiatallal, aki elutasító választ kapott. Az intézet segítségével négyszáz fiatal sorsát külső, vagy belső átirányítással rendezték. Sajnos ezek az átirányítások olykor a lab- dázáshoz hasonlítanak, a felajánlott hely sokszor nem is hasonlít az eredetileg elkép- zelthez, s ebben a legszomorúbb, hogy a szenvedő alanyok az önállóság első lépéseit próbáló, az életet tanuló fiatalok. ötszáz ifjú ember sorsa tehát még mindig bizonytalan. Kár, hogy többszörös csalódás után kerülnek majd első munkahelyükre, vagy az iskolába. Újra csak arra figyelmeztetnek ezek a példák, hogy meggondoltabb, jobban előkészített pályaválasztásra és pályairányításra van szükség, hogy az egyéni és a népgazdasági érdekek összehangolásával időben, közösen és jól dönthessenek a gyermekek, a szülők és a pedagógusok. B. E. Háromcentes a jegyzőkönyvben — Nem az a dolgunK, nogy, ha kell. ha nem, valami hiányosságot fedezzünk fel — — mondja Szikszai József, aki már több, mint két évtizede végzi a társadalmi ellenőri munkát. — A mi munkánk segítség a vásárlóknak és segítség a keres- kedelmi-vendéglátóipari dolgozóknak is. A fogyasztói érdekvédelem eszköze a társadalmi ellenőrzés. — Aztán persze ki így, ki úgy reagál erre — egészíti ki Bállá József, akivel együtt járják a boltokat. — Van, aki megköszöni, van, aki szid bennünket.. . A két társadalmi ellenőr nyugdíjasként végzi munkáját a Szakszervezetek Megyei Tanácsának közgazdasági bizottságánál — a munkásellátás vizsgálatával is foglalkoznak a kereskedelmi ellenőrzésen kívül. Mindketten vasutasok- voltak a nyugdíj előtt. Szikszai bácsi vonatvezető, Bállá bácsi pedig állomásfőnök. De — mint mondják — képtelenségnek tartják, hogy nyugdíjas korukban a semmittevés töltse ki napjaikat... — Ha elindulunk, egy napon négy-öt ellenőrzést is tartunk. Persze, nem csupán az árakat, meg a mérést kell ellenőrizni. A rendtől a személyi tisztaságig, a dolgozók egészségügyi kiskönyvétől a vásárlókkal való bánásmódig mindenre figyelnünk kell... — Ez a jegyzőkönyv például az egyik nyíregyházi presszóban készült — mutatják. — A felszolgáló negyven fillérrel drágábban számolta a bort és a kikért konyak se volt három cent... Ilyenkor aztán itt, a kereskedelmi felügyelőségen végződik a dolog ; szabálysértési bírság lesz a következménye a csalásnak. — Persze nem csinálunk minden apróságból ügyet — magyarázza Szikszai József. — Ha valami tévedést, jelentéktelen hibát fedezünk fel, először csak figyelmeztetjük rá a dolgozót, s nem jegyzőkönyvezzük ... De később visszatérünk oda, s ha újra észleljük a dolgot, akkor már azt nem tekintjük véletlennek ... Néha viszont arra is szükség van. hogy a kereskedelmi dolgozót védjék meg az alaptalanul reklamáló vásárlóval szemben. Rendszeres továbbképzésen vésznek részt minden évben, ahol a szakmai tudnivalókkal ismerkednek. Helyettünk, „átlagvásárlók” helyett járja figyelő szemmel a boltokat, szórakozóhelyeket, éttermeket a több száz társadalmi ellenőr — bennünket képvisel. Azért mi is sokat tehetünk: a panaszkönyvbe akárki bejegyezheti, ha megkárosították, udvariatlanul bántak vele. T. Gy. A honismereti nyári egyetem programjából A megye jelene és jövője Szabolcs-Szatmár jelene és jövője címmel hallgatnak előadást augusztus 14-én a honismereti ny.:ri egyetem resztvevői. Ezt k . /et .-en tájékoztató hangzik el a honismereti nyári egyetem 1976 évi programjáról. Délután a hallgatók ellátogatnak a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság Ilona- tanyai kerületébe, ahol a gazdálkodás korszerű formáival ismerkednek. „Csodálatos ez a fesz
