Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-10 / 187. szám
1975. augusztus 10. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Nyírbátortól délre, Piricse «tán egy bekötő útra mutató táblán furcsa községnév — En- csencs — tűnik az utazó szemébe. Ha valaki a tipikus nyírségi tájat keresi, itt valamennyi ismertetőjegyével koncentráltan találkozik. Minden kanyar után azonos a kép: utak, táblahatárokat szegélyező akácsorok, fiatal és régi erdők, dombra kapaszkodó almások, rozzsal vetett homokhátak, dohánytáblák váltogatják egymást. Az encsencsi bekötő út két oldala sem nyújt más látványt. Talán annjjban mégis, hogy július közepén a két gazda gazdagságáról, annak különbözőségéről árulkodnak a futóhomok „hegyek” ültetvényei. Baloldalt learatott rozstábla, az aljból már a szalmát is betakarították. A meredek domboldalakon, ahová nem tudott felkapaszkodni a kombájn ritkán — ahogy mondani szokták egymásnak kiabálva sorakoznak a soványka keresztek. A szakszövetkezetieké ez a terület. Jobbra olyan almás kíséri a falu aljáig az érkezőt, amely a legjobban termelő állami gazdaságba is beillene. A helyi Virágzó termelőszövetkezet 36 hektáros gyümölcsöse ez, 1969-ben fordult termőre. Az utóbbi két évben már rekordnak számító termést adott a fiatal almás. Tavaly és azelőtt is 230—240 mázsát takarítottak be minden hektárról. Ez a termés a megyei átlagnak több mint kétszerese. Az a baj, hogy a 3000 hektáros encsencsi határból alig több mint egy százalék az ilyen gazdagon fizető terület. A község kereső lakosságának többsége, 450 fő a mezőgazdaságban dolgozik. Közülük kétszázan a Virágzó termelőszövetkezet tagjai, a többiek a Hajnal szakszövetkezetbe léptek, illetve néhányan még az egyéni gazdálkodáshoz ragaszkodva a kis parcelláikon kínlódnak. A két szövetkezet majdnem azonos területen gadálkodik. A Virágzó termelőszövetkezet 1014 hektár közös területet mond magáénak, ennél 150 hektárral több a szakszövetkezetiek földje. A talaj minősége a két szövetkezetben szinte azonos. A községi átlag aranykorona érték hektáronként 6,1, ami még a nyírségi tájon is a leggyengébb talajok közé tartozik. A földet a szövetkezetben, ha azonos minőségűek is az eredmépyek nagyon különbözők. Ennek egyszerű oka van: a Virágzó termelőszövetkezetben hosszú évek tervszerű munkával szelídítették meg a futóhomokot. A már említett 36 hektár törpe almás mellett 29 hektár meggyet is telepített a termelőszövetkezet. Ez még nem termő, most negyedik éves. Az alma rekontstrukciós terv keretében már 1974 évi őszi ültetésre előkészítettek 40 hektárt, de oltvány hiánya miatt még a tavaszon sem sikerült betelepíteni a területet. A mai fiatal dohányosokat gép segíti a levéltörésben is. delem is. Ha még intenzívebben hódítják meg a homokot, az egyének mellett tovább gazdagodhat a község is. Biztos Ígéretet az oltványt forgalmazó vállalattól ez év őszére sem kaptak. Tavasszal dohánnyal ültették be a drága pénzen előkészített, megforgatott talajt. Jobb összhangot kellene teremteni a talaj-előkészítés és az oltványellátás között. Nagyon hosszúra nyúlik — évek óta tart — az oltványhiánymélypont. A már előkészített 40 hektáros területen a termelőszövetkezet korszerű sövénytelepítést végez majd. Ezzel a telepítési móddal az eddigi jó eredményt is túlszárnyalhatják, hiszen kétszer annyi fát ültetnek egy hektárra — pontosan 666 darabot — mint az előző módszerrel. A Virágzó termelőszövetkezet tulajdonában lévő 139 hektár erdőből már a szövetkezet telepített 100 hektárt. A saját telepítésből 53 hektár a cellulóznyár. A papíripar részére ültetett nyárfa kitermelését ez év végén megkezdik. A községben jócskán van még erdősítésre szánt terület, de a további fejlesztésnek itt is az anyagiak és a csemeteellátás szab határt. Munka után a termelőszövetkezet klubjában szórakoznak a fiatalok. A gyümölcs- és az erdőtelepítés körébe illik a gyepesítés is, mert hasonlóan a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területet szánják legelőnek. Hogy az erdő és a legeltetés, illetve az állattartás évszázados hagyományokra támaszkodik, erről tanúskodnak az egyes határrészek nevei. Többek között ilyen elnevezések maradtak a múltból, mint Sőreföld vagy Nagyerdőtanya. A futóhomokra, a gyakori szélverésre utal, hogy a határ egy részét Széllyuk néven ismerik. A szélhordta homok béklyóba törése, megkötése nem könnyű dolog, különösen nem napjainkban, amikor a modern gépek egyre nagyobb táblákat követelnek. Az 50—100 hektáros táblákon pedig a szél sokkal könnyebben nyargalászik, mint a korábbi akácfákkal határolt kisebb parcellákon. Az ésszerűen gazdálkodó nagyüzemekben ezért került a futóhomokra erdő, gyümölcsös és legelő. A fiatalabb, szegényebb testvér, a Hajnal szakszövetkezet sem termelőeszközökkel, sem terméseredményekkel nem vetekedhet a Virágzó termelőszövetkezettel. A termelőszövetkezethez hasonló természetformáló, művelésiág változtató tervekkel sem rendelkezik. Mint általában a szakszövetkezetben, náluk is kevés a tag, közülük sok az öreg. A területhez sem elegendő gép, sem munkaerő nincs. A fiatal férfiak — a családfők is — az elmúlt évtizedben elmentek az iparba dolgozni, s maradtak az asszonyok a földdel. A több mint 1100 hektár területhez négy traktorral és egy kombájnnal rendelkeznek. A közös épületük csupán két darab pajta. Nincs irodájuk, így ideiglenesen a községi sportpálya öltözőjében húzódnak meg. Az idős tagok által leadott föld évről évre szaporodik. Az összterületük kétharmada már közös művelésbe került. A közös területen lévő aratnivalójuk mintegy 200 hektár, ehhez egyetlen kombájnuk van. A még kis parcellákon gazdálkodó szakszövetkezeti tagok is egyre többen igénylik a gépi aratást. Nagy gond a kukorica, napraforgó, dohány és a többi közös táblán lévő kapás növény művelése is. Bizony, nem a legtisztábbak a kukorica- és a napraforgóföldek. Szerettek volna vegyszerezni, de nincs a szövetkezetben szakember, akire ezt a munkát rá lehetne bízni. A szakszövetkezetben nincs közös állattartás. Ezt a kedvezőtlen, sokáig nem tartható állapotot egyre többen meg akarják változtatni. Kitűnik a beszélgetésekből, hogy a tagság nagyobbik része a helyi termelőszövetkezettel a mielőbbi egyesülést kívánja. A két szövetkezet vezetősége már számba vette az adottságokat. Kiderült, hogy a Virágzó termelőszövetkezetben a gépek, berendezések, járművek egy hektárra jutó értéke 5979 forint. A szakszövetkezetben ez a mutató ennek az ötven százalékát sem érik el. Ahhoz, hogy a gazdálkodás alapvető eszközei meglegyenek, legalább a mostani termelőszövetkezeti szintre van szükség. Az egyesülésnek tehát anyagi feltételei is vannak, hogy a szintkülönbséget megszüntethessék. A termelőszövetkezet vezetői megbízták a Debreceni Agrártudományi Egyetem szakembereit a következő ötéves tervük készítésére. Az előzetes elvek szerint az erdősítés folytatása mellett az állattenyésztés és a gyümölcs- termesztés lesz a két főágazat. Az állattenyésztést mintegy 300 hektár gyep létesítésével alapozzák meg. Két állatfajjal, szarvasmarha-tenyésztéssel és juhtenyésztéssel kívánnak fog- lelkozni. A Virágzó termelőszövetkezet az elmúlt években már bebizonyította, hogy homoki gazdaságban is lehet jó tehenészetet létesíteni. Az utóbbi két évben a megyei tejtermelési versenyben elsők voltak a kistehenésze- tek között. A múlt évben 59 tehéntől évi 3379 liter volt a tehenenkénti átlag tejhozam. (A megyei átlag 2000 liter körül van.) Jövedelmező a juhtenyésztés is a szövetkezetben. A rekonstrukció végrehajtása után a termelőszövetkezet bevételének 50 százalékát a gyümölcs- termesztés adja majd. A szántóföldön a dohány kivételével a növénytermesztés szinte az állattenyésztést fogja szolgálni. A Virágzó termelőszövetkezet mindig az újat kereső, a kísérletező gazdaságok közé tartozott. A megyében elsőként termesztették a rozs és a búza kereszteződéséből származó tritikálét. Ök honosították meg a Nyírségben a nyárfarönkön a gombatenyésztést. Legelőkiegészítésre kísérletként az idén takarmányretket vetettek. Ez a növény jól bírja a szárazságot, az állatok tiprását és legeltetés után újra sarjad. A készülő középtávú tervben gondolnak az egyenletesebb foglalkoztatásra is. A dohány-, a megy- és a télialma-termesztés tavasztól- őszig szinte folyamatos munkát ad a tagság jórészének. Az erdő fokozatos vágása, újra telepítése és a hulladék papírfa helyben való gyümölcsládává dolgozása téli munkát ad. Ezzel csökkenne az a nagy különbség, ami most az állattenyésztők, gépészek, valamint a szántóföldi munkát végzők között van. Az előbbiek 300, vagy több munkanapot is tudnak egy évben dolgozni, de tekintélyes azoknak a növénytermesztőknek a száma, akik alig lépik túl a százat. Beszélgetnek arról is, hogy a letermelt nyárfa tönkjein gombatenyésztéssel növeljék a foglalkoztatottságot és a jövedelmet. A gomba másodlagos haszna, hogy két év alatt elemészti, elkorhasztja a nyárfarönköt, így a talaj minden különösebb gond nélkül művelhető, nem kell külön költséget, munkát fordítani a rönkszedésre. A készülő tervek az egész község, mind a 2300 lakos érdekeit szolgálják majd, a mostani szakszövetkezetiekét ugyanúgy, mint az iparban vagy máshol dolgozókét. Encsencsen is egyre kevesebb már a tisztán mezőgazdasággal foglalkozó család, de kevés az olyan munkás, akinek ne lenne mezőgazdasági érdekeltsége. A szépülő lakásokban (harminc év alatt a lakóházak 70 százalékát újjáépítették, vagy átalakították) ott van a munkás családtagok fizetése és a mezőgazdaságból származó jöveA több jövedelemből növekszik a községfejlesztési'alap, a kereskedelem nagyobb forgalmából juthat olyan fejlesztésre is, mint a község központjától távolabb eső kis üzletek felújítása. A mostani négy fúrott kút az egyre nagyobb területre nyújtózkodó községnek már nagyon kevés. Pénz kellene újabbak fúrására. A szolgáltatások pillanatnyilag kielégítőek. Az alapvető kisipari szakmák közül a lakatos hiányzott, néhány hónapon belül ez is megoldott lesz. Augusztus 20-tól a nyírbélteki fogyasztási szövetkezet megszervezi a déli meleg ételes közétkeztetést. Erre eddig mintegy 60— 70 személy jelentkezett már. Ebédet nemcsak alkalmazottak, hanem mezőn dolgozó termelőszövetkezeti tagok is igényelnek. Szintén kedvező, hogy október 1-től állandó orvosa lesz a községnek. Az orvosi lakás, a rendelő már készen áll. A gondok közé tartozik, hogy a termelő- szövetkezetben mindössze két gyümölcstermesztő és egy juhtenyésztő szakmunkás van a traktorosokon, szerelőkön kívül. Az általános iskolát végző fiatalok középiskolába vagy ipari szakmunkástanuló-intézetekbe jelentkeznek. Máris égető szükség lenne a szövetkezetben növényvédő és erdőművelési szakmunkásokra, de hiány van állattenyésztőkből is. Az év elején vásárolt fejőgépekhez egyetlen ember értett, aki az állami gazdaságból jött át a szövetkezetbe. Az is gond, hogy kevesen jönnek vissza a közép-, illetve felsőbb iskolát végzettek közül a községbe. Örvendetes, hogy ma rhár a községben mintegy nyolcvan cigánycsaládból 28 kiköltözött a telepről. A betelepültek gyermekei rendszeresebben látogatják az iskolát, mint a telepieké. Két cigányosztály működik. Ez év tavaszán az itt tanuló fiatalok közül négyen jutottak el a nyolcadik osztályig, kettő dicséretes eredménnyel fejezte be az általános iskolát. A fejlődés ellenére ez az arány még mindig nagyon kevés. Sajnos a nyolc osztályt végzettek sem jelentkeztek ipari tanulónak, középiskoláról nem is beszélve. A szülők segédmunkásnak viszik őket. A kiemelkedés nagyon lassú. A férfiak többsége ugyan dolgozik már, szépen keresnek, de a pénzbeosztással még baj van. Amikor hétvégeken hazajönnek, az italboltban nincs olyan áru, ami nekik drága lenne. Hétfőn legtöbben pénz nélkül hagyják a családot. Természetesen a nem cigány családok között is akad ilyen. Az elmúlt harminc év változásai, eredményei Encsencsen is sok mindenben mérhetők. Nagy dolog, ahogyan meghódítják a sovány homokot. Az a föld, ami korábban csenevész krumplit termett a szegény emberek asztalára és kevéske rozskenyeret adott, most kalácsot is juttat már, majdnem mindennapra húst és gyümölcsöt. Sajnos, egyes helyekre a kellettnél több szeszes italt. Ahol a földesuraknak is csak lófogatuk volt, most az egykori cselédek gyermekeinek az udvaráról naponta 48 gépkocsi gördül ki. Sorolhanánk még az anyagi változás számait, de van egy dolog, ami jelentőségben felér mindenféle kézzel, fogható gazdagsággal, ez pedig a műveltség, tudatváltozás. A közösségi gondolkodás fejlődésének, alakulásának nemsokára új gyümölcse érik be: az egész községet egybefogó mezőgazdasági termelőszövetkezet. Ez lesz az a keret, ami az eddiginél is tágabb lehetőséget nyújt majd a futóhomok teljes meghódítására. Csikós Balázs Encsencsen is elvétve akad már egy-egy múltat idéző szalmatetős ház. (Hammel József felvételei) VnsnRnnpi IVIelléklet II KeletMagyarország
