Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-10 / 187. szám
6 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. augusztus 10. Kölcsey Ferenc (1790-1838) „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt.” (Emléklapra) * „Szeresd a hazát! Boldog leszel, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell.” (Parainesis) *„Örök vágy és remény, Örök remegés a múlt után, S a jövendő felé: íme ez a lánc, melyen függ életünk...” (Küzdés) * „Az élet fő célja: tett. Tehát tégy! S tégy minden jót, ami tőled telik s mindenütt, hol alkalom nyílik.” (Parainesis) * „Az emberiség sorsnak enged: de nem mint rabszolga. Mindenkinek lehet szabad akarata felemelkedni.” (Parainesis) * „Az önszeretet saját hibáink iránt nem vakságot s kedvezést, de szemességet s kérlelhe- tetlenséget parancsol.” (Berzsenyi versei) * „A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a régi elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék számára könyveikbe letették.” (Parainesis) * „Ősz atya! Homlokodon zöldell a pálma, pihenj el; ifjú! Pálmádért pályafutásnak eredj.” (Alkalomra) Szerb Antal: Simon István: KÖLCSEY FERENC KÖLCSEY FERENC (— RÉSZLET —) „Nem közénk való volt”, így kiáltott fel Wesselényi Miklós, amikor Kölcsey halála hírét meghallotta. Nem közénk való volt, földi emberek közé, így gondolhatta a báró, ezt mondta Kossuth is, amikor „túlvilági jelenésnek” nevezte Kölcseyt, a szónokot. Borotvált, szikár alakja, sötét ruhában, a bekötött fél szemmel már első pillanatra és külsőleg is megkülönböztette. Nem ivott, nem dohányzott, irtózott a cigányzenétől, a zajos pajtáskodástól, a női nemet kerülte, még idősebb korában is mélyen elpirult, ha valami sikamlós anekdotát mondtak előtte. A magyar köznemes életformája idegen volt számára. Közvetlen környezetében oly ellenszenvet váltott ki, hogy a szomszédok a jószágaikat rávezették a földjére, letiporták a termését, és azt mondják, hogy még a koporsóját is megdobálták. Kérlelhetetlen kritikusa volt a magyar hibáknak, abban a korban, amikor a magyarság egészséges öntömjénezéssel próbálta megerősíteni az évszázados háttérbeszorulásban megingott önbizalmát. Ez a világpolgár európai, aki a távoli Weimar és Jéna kékvirágos, elérhetetlen álmát vérezte falusi magányában, a legmélyebben, a legmisztikusabban magyar is volt. A hazaszeretetei ő emelte fel a filozófiai gondolat és a vallási világkép síkjába, ő talált szavakat a magyar idealizmus számára, és mint a nemzet legfájdalmasabb embere, ő alkotta meg a nemzet imáját. A lélek reszkető érzékenysége, amely kortársainál mint a szentimentális divat af- fektációja jelentkezett, benne emésztő valóság volt. Szomorú gyermekkora óta, amikor egymás után vesztette él szüleit és fél szeme világát, a borongó bánat úgy hozzánőtt természetéhez, hogy nélküle talán élni sem tudott volna. Beburkolódzott a bánatába, és ködön át szemlélte a világi dolgokat. A pre- romantika a lélek felfedezésének a kora. Szerelmes volt a saját leikébe, egyetlen öröme lelkének sokfélesége, örök vibrálása, belső életének intenzív eseménygazdagsága volt. Az emberi relációkról olyan magas képet alkotott magának, hogy azokat a valóságban nem találhatta fel. # Kölcsey Ferenc született 1790-ben Sződe- meteren (a későbbi Szilágy m.) Kálvinista nemescsalád. Anyja erdélyi. 1796—1809: Debrecenben tanuk Rövid pesti joggyakorlat után 1812-től Bihar megyei birtokán gazdálkodik. 1823: a Himnusz. 1826: az úgynevezett Iliász-pör következtében elhidegül Kazinczy iránt. 1829: kezd részt venni a vármegyei életben. 1830: az Akadémia tagja lesz. 1832- ben mint országgyűlési követ, Pozsonyba megy, ahol az ellenzék egyik vezére. 1834- ben az ellenzéki irány Szatmár megyében megbukik, Kölcsey lemond megbízásáról. Az országgyűlési ifjúság fáklyásmenetben búcsúzik tőle, Kossuth Országgyűlési Tudósításai gyászkeretben jelennek meg. 1837: parasztjai fellázadnak ellene. 1838: Wesselényi Miklós védelmén dolgozik. Ez évben hirtelen meghal. A reformkor nagy hatású politikusai többnyire írók is voltak. Ugyanakkor némelyik író tevékenysége közéleti és politikai hatásában jelentősebb lett az irodalminál. Széchenyi mellett Kölcsey Ferenc (1790—1838) életműve a legszámottevőbb ilyen értelemben. Igaz, költőként is maradandót alkotott — ő írta a Himnuszt, és mellette még ott van nyolc-tíz nagy verse —, de az ország, a nép jövője érdekében mint gondolkodó reformer és a közéletben aktívan részt vevő politikus alkotott igazán nagyot. A gyerekkorában árvaságra jutott, betegségekkel küszködő, fél szemére vak és — e testi fogyatékossága miatt is érzékeny Kölcsey egészen más utat futott be, mint a kortárs Berzsenyi... Magányában a felvilágosodás íróinak, majd a görög kultúrának tanulmányozása révén jutott el — kezdetben Kazinczy istápolásával — a romantika leghatásosabb képviselői közé. Kitűnő, jó ízlésű és főleg mély gondolatokkal a kor lényeges problémáira tapintó esztéta. Jóllehet tévedett is elég nagyokat, de szándékának iránya helyes volt. Ez inkább később derült ki, már a húszas években, amikor vidéki birtokára vonulva, a magyar népköltészet hatására valami új népi lírát próbált teremteni a maga költészetével. Ez a próbálkozása is hozzájárult népbaráti érzelmeinek kiteljesedéséhez. S mivel a saját osztályát már csak tragikusan tudja látni, búskomor és pesszimista világlátása, mely verseiben is kifejeződött, a nemzeti föladatok vállalására ösztönözte. A reformkor leghatásosabb politikusa, már, amikor az 1832—36-os országgyűlésen megyéje követeként a reformgondolatokat — vallásszabadság, jobbágyfelszabadítás — képviselő nemesi ellenzék vezéreként a függetlenségi harc élére áll. Nagyszerű szónok is, ezért hatása, különösen a fiatalokra, óriási. Próbálják is a konzervatívok elszigetelni, háttérbe szorítani. S mikor belátja, hogy a reakció sikeresen meggátolja őszinte közéleti tevékenységét, Parainesis című hatalmas erkölcstanában foglalja össze nemzetnevelő gondolatait: „...A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a rég elhunytakat is, kik tanulások, vizsgálatok és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek; s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt, ne könnyen végy kezedbe olyan művet, amely a genie lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elvesztve...” — írja a többi közt, épp az irodalom nevelő szerepének fontosságáról. Az elmúlt másfél században minden nemzedék úgy tisztelte, mint nemzeti imánk költőjét. 15 ÉVES A PÉCSI BALETT Az 1950-es évek vége a magyar balett fejlődésének érdekes korszaka volt. A budapesti Operaház balettegyüttese fiatal koreográfusokat kutatott, akik a magyar balett klasszikus tradícióit tovább fejleszthetik. Ugyanekkor az együttes koreográfusa és magántáncosa Eck Imre elhatározta, hogy önálló együttest szervez, saját koreográfiái eképzeléseinek megvalósítására. 1960-ban különböző igények és lehetőségek szerencsés találkozásából jöhetett létre a Pécsi Balett. Eck Imre Pécsett az új magyar balettek műhelyét alakította ki; koreográfiái zömmel kortárs magyar zeneszerzők műveire készültek, együttesének sajátos egyéni arculatot adva országos érdeklődés középpontjába emelte. Gondolatait megfelelő formákkal hozta egyensúlyba, de ez nem a a klasszikus balett anyagának eldobását jelentette — ahogy sokan tévesen értelmezték, hanem arra építve tágította ki a régebbi lehetőségek határait. Szimfonikus balettjei a műfaj megújulását jelentették; a korábban csak gyönyörködtetést szolgáló formát első ízben töltötte meg gondolati, érzelmi, filozófiai tartalommal. Az együttes nemcsak helyi kulturális szükségleteket elégít ki. Mint utazó együttes, tulajdonképpen az országot is ők látják el balettel, és gyakran szerepelnek külföldön is. A jubileumi beszámoló keretében Eck Imre nem tulajdonított döntő fontosságot a külföldi turnék felsorolásának; azt mondta, hogy természetesen jóleső elismerés minden külföldi siker, de fontosabb, hogy itthon Pécsett, Budapesten és országszerte ismerjék és szeressék az együttest. Szerepléseik jelentős részét teszik ki a községekben, vidéki városokban tett látogatásaik. Sokszor lépnek fel olyan közönség előtt, amelyik még soha nem látott balettelőadást. A Pécsi Balett ily módon nagyszerű új törekvéseivel, formanyelvével és mozgáskultúrájával jelentős helyet vívott ki magának a világ balettművészetében, hazai turnéikkal pedig a kultúraterjesztés, a közöníj ségnevelés fontos fórumává vált. Hagyomány és modernség „Messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort: hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!9’ (HUSZT) s.
