Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-08 / 185. szám

1975. augusztus 8.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

INGÁZÓK

Miért élnek falun?

MIÉRT MARADTAK nagy számban falun a jó* részt paraszti sorból származó munkások? Ebben — az adminisztratív intézkedéseken túl — feltétlen szerepe volt annak, hogy a városok nem tudták befogadni — elsősorban megfelelő lakással ellátni — az újonnan iparba kerültek nem csekély hányadát. Az sem növelte egyértelműen a városba költözési hajlandóságot, hogy a hagyományos ipari centrumok csu" pán a leromlott övezetekben, elöregedett városrészekben tudtak az úi városlakóknak hajlékot adni. így a helyzetet mérlegelve sokan a zsúfolt városi la* kások helyett megmaradtak eredeti falusi lakhelyükön, kivált a 60*as évektől kezdve, amikoris fellendült a községekben az építkezés. Köztudott, hogy jóval olcsóbban lehet a községekben lakást, házat építeni, mint a városokban, s ez megint csökkentette a városokba áramlást.

Ennél is fontosabb, a faluhoz kötő tényező azonban az, hogy a községekben élő munkásoknak java nem szakadt el végleg a mezőgazdasági munkától. S itt nemcsak az un. „kettős jövedelmű” családokra gondolunk, amelyekben az aktív keresők egy része a mezőgazdaságban, a másik része az iparban dolgozik, hanem azokra a családokra is, amelyeknek ugyan már egyetlen keresője sem mezőgazdasági foglalkozású. de változatlanul megművelik a ház körüli kertet, állatot tartanak és

gyakran piacra is termelnek.

AZ IPARI MUNKA és a mezőgazdasági tevékenység közti átmeneti szakasz tartósulása egyben számos problémát és kedvezőtlen jelenséget rejt magában. Ennek csupán egyik jellemzője, hogy az a munkás, aki az üzemben eltöltött nyolc óra után még otthon számottevő mezőgazdasági munkát is végez, olyan „önelfogyasztó” életformára rendezkedik be, amely minimálisra csökkenti a szabad idejét.

Jelentős a különbség — az ipari munkához való alkalmazkodásban, az életformában — azok között, akik naponta kis távolságra városba, vagy iparosodott községekbe járnak dolgozni, és azok között, akik ideiglenes városi lakóhelyükről csak hetente vagy annál ritkábban járnak haza. Míg az előbbi csoporthoz tartozók közül többen az iparban eltöltött idő mennyiségével párhuzamosan képesek kialakítani egy sajátos előmunká- si életmód családi, életformabeli kereteit, addig ez jóval több nehézséget jelent a családi környezettől tartósan elszakadt ingázó munkásoknak.

EGYES VIZSGÁLATOK ARRA UTALNAK, hogy épp ezt a munkáscsoportot érintette a legkevésbé az iparosodás „szelleme”. Gyökértelenségük miatt nem tudnak meghonosodni az iparban.

(Folytatása következik)

A szatmár-beregi tsz-ek

Repülőgépről érlelik a napraforgót

A napraforgó az idén nemcsak azért fontos növény Szatmár és Bereg termelő- szövetkezeteiben, mert jó termést ígér és a felvásárlási ára is kedvező, hanem azért is, mert nagy területen, összesen 12 000 hektáron terem. Ez a növény sikeres termesztés — jó időjárás, veszteség nélküli betakarítás — esetén megfelelő jövedelmet és nyereséget biztosít.

Jó növény a napraforgó, a tapasztalatok azonban erőteljesen figyelmeztetnek. Tavaly, 1974-ben is jó napraforgótermés ígérkezett, legalább 15 mázsa hektáronként, néhány tsz-ben még több, de sehol se tudták veszteség nélkül betakarítani. Nagyüzemiig, zárt rendszerben és nagy területen azonban nem lehet, nem szabad a napraforgó betakarítását csak az időjárásra bízni, attól függővé tenni. Van módszer, amely javíthatja a napraforgó sikeres betakarítását. Ennek neve: deszikálás. Magyarul: vegyszeres lombtala- nítás a napraforgószemek érése előtt. A magas, erős napraforgószárak miatt

lombtalanítani azonban csak a levegőből, repülőgépről, vagy helikopterről leszórt permetezéssel lehet.

A tt rmelőszövetkezetek kérésére a Szatmár-beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Heves megyéből, pontosabban: a dél-hevesi termelőszövetkezetek és állami gazdaságok repülőgépes egyszerűbb társulásától bérelt egy repülőgépet.

Ennek teljesítménye légióránként 80—100 hektár terület permetezése, lombtala- nítása. Egy hektár közvetlen lombtalanítási_ költsége átlagosan 100 forint.

Egy mázsa napraforgó fel- vásárlási ára — fajtától és minőségtől is függően — 700 —800 forint. A lombtalaní- tás az érést meggyorsítja, legalább két héttel előbbre hozza a betakarítás idejét. És meg is könnyíti a gépi betakarítást, hiszen a lombtalaní- tott szárak közt könnyebben, gyorsabban halad a kombájn.

További előnye a napraforgó lombtalanításának, meggyorsított beérésének, hogy így két héttel korábban szabadul fel a terület, s akár búzát — de különösen rozsot — is lehet vetni a napraforgó után.

Szatmár-Beregben hat termelőszövetkezet —■ a tyukodi, ökörítófülpösi, fehérgyarmati, győrteleki, tarpai — már be is adta az igényét a napraforgó repülőgépes

lomtalanítására. A bérelt repülőgép teljes kapacitását még nem köttöték' le.

Sz. J.

Az új gyár gárdája

Színhely: MOM, Mátészalka

dolgozók terven felül. Csak ennek az értéke 1 200 000 forint.

Egy termék, a vízóra gyártása ,is most kezdődött a MOM mátészalkai gyárában. Vállaták, hogy éves tervüket 102 százalékra teljesítik és megtakarítanak 50 000 forint értékű anyagot, öt értékes újítás kidolgozását is vállalták. Eddig négy újítás elkészült, az ötödik is alakul. Köszönhető ez annak is, hogy a 120 munkás közül 75 vesz részt szakmai, politikai, vagy állami oktatásban. Egyébként ez az egész gyárra, minden üzem kollektívájára jellemző. A műanyagfröccsentők például, a tavalyi eredményekre építve az idén már 110 százalékos tervteljesítést, 10 százalék anyagmegtakarítást vállalták úgy, hogy a se- lejtet egy ezrelékre csökkentik.

Az optikai üzem dolgozói — ők végzik a legkényesebb munkát — is nekibátorodtak a kongresszusi verseny második szakaszában. Száz százalékos tervteljesítés mellett most nem 25, hanem csak 10 százalék selejtet vállaltak.

• A MOM mátészalkai gyárában a XI. pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaverseny fordulatot eredményezett és most, a második szakasz sokkal többet ígér, mint amennyit az első adott.

Szendrei József

Korszerű csiszológépeken készülnek a szemüveglencsék. (Hammel József felvételei)

Az optikai üzemben például, tavaly még 25 százaléknál több volt a selejt. Éppen az volt akkor az optikai üzem legfontosabb kongresszusi felajánlása, hogy a selejt arányát 25 százalék alá szorítják. Vállalásuk másik fontos tétele volt, hogy az exporttervet maradéktalanul teljesítik. Az üzem mindkét nehéz felajánlását teljesítette, sőt, a kétmillió darab szemüveglencsét szovjet exportra már december 20-ra elküldték.

A mechanikai üzemben se könnyebb a munka. Nem tudták teljesíteni a tervet, éppen 86 százalék átlagnál tartottak, amikor kezdődött a kongresszusi munkaverseny. És merték vállalni, hogy éves átlagban 100 százalékos lesz a tervteljesítés, hogy a selejtet is két százalékra csökkentik. Sikerült a tervteljesítés is, sőt, a selejt csak 1,75 százalék lett.

A kongresszusi verseny előtt, hogy sok volt a kiesés, a terven aluli teljesítés, az igazolatlan hiányzás, a selejt, gondatlanság miatt is gyakran törtek a drága szerszámok és gépalkatrészek, jóformán senki sem törődött az újításokkal A kongresszusi munkaverseny második szakaszához úgy kezdtek hozzá, hogy normakarbantartást is végeztek, ami 4,5 százalékos szigorítást, normaidő-csökkentést jelent. Egyetlen normaóra termelési értéke 200 forint. A normaszigorítás ellenére 6000 normaórát vállaltak a

A MOM mátészalkai gyárának eredményei sok vonatkozásban máris ki- emelkedőek, de vannak még ebben a gyárban gondok, problémák is bőségesen. Azért — vagy elsősorban azért — vannak, mert új gyár, gyorsan fejlődik és á munkásgárdája még „nem érett”, nem kialakult. A munka fizikailag nem nehéz ebben a gyárban, de maximális figyelmet, ügyességet és begyakorlást kíván.

Jelzés

A termeltetői, kereskedelmi magatartás sokoldalúan megvilágítja, mennyire vállaljuk azt, hogy gazdái vagyunk egy-egy területnek. Itt az újság hasábjain már volt arról szó, hogy a szerződött mennyiségtől több málna termett a megyében. A néhány szavas kritika azzal kapcsolatban is elhangzott, hogy az értékesítési gondokra későn keresték a megoldást. Néhány vagon málna a bokrokon maradt. Nem szedték le a termelők, mert a munkadíj jóval meghaladta a felvásárlási árat.

Sok málna termett. Az ésszerűség azt mondatná, hogy a bőség csak jó dolog. A málna esetében ilyen tanulságot azonban nem lehet levonni. A bő termés egy része elveszett. Nem jutott el sem a piacokra, sem a feldolgozó üzemekbe.

A többlettermés nem egyedi, hanem ismétlő jelenség. Eltérés csak abban van, hogY egyszer málnából, másszor almából, vagy burgonyából terem sok. Mindez az időjárás függvényében. A többletterméssel mindig lehet és kell is számolni. A többlettermés hasznosítása rugalmasságot, szervezőkészséget és tulajdonosi magatartást igényel. Ezek nélkül csak idő. energia és pénz pocsékolódik. Mert hiába termett több málna, a málna nem lett olcsóbb és málnaszörpöt továbbra sem lehet kapni mindenütt.

Számolni kell azzal, hogy idén a mezőgazda- sági üzemekben 1-2 kultúránál a korábbi évek átlagától jobb lesz a termés. Már most jelzik a szakemberek, hogy burgonyából többet szedünk fel, kukoricából többet törhetünk le. A jelzés megtörtént, és erre reagálni kell.

Seres Ernő

A

kísérőgyűrű

G itta, a másodvirágzásának örvendő, elvált orvosfeleség felvillanyozva, kipirult arccal állított be barátnőjéhez. Rá volt írva, hogy úszik a boldogságban, s szinte dicsekedve kezdte mesélni

barátnőjének, a szépszemű özvegynek: drágám, megtaláltam az igazit, úgy érzem, újra a boldogság csónakjában evezhetek az élet tengerén.

Klára, a mindig megértő, s barátnőjének valóban a boldogságát akaró szépasszony hellyel kínálta, s szokásához híven — mert tudta, hogy Gitta utál főzni — az éppen frissen sült májjal kínálta. Egyél kedvesem, s mesélj. Oly boldog vagyok, igazán örülök, hogy végre nem leszel egyedül.

Gitta nem sokáig kérette magát. Evett, s két harapás közben kezdte mesélni. Képzeld el, összeismerkedtem egy aranyos' férfivel, autója van, ví- kendháza a budai hegyekben, s ő is éppen olyan árva, egyedülélő, mint én. Most mond drágám, milyen szerencse! Az isten is úgy akarta, hogy találkozzunk.

Barátnője, aki már három hete nem látta, akkor lepődött meg igazán, amikor Gitta tudatta vele, már félig-meddig el is költözött. Tudod, volt egy alkalmi fuvar, s a neobarokk garnitúrái elküldtem, a sok szép tányérkollekció minden darabját külön- külön becsomagoltam, vigyázva, hogy egyetlen darab se sérüljön meg, s elszállítottuk azt is. Aranyos ember. Olyan mű~ veit, inteligens, nem is gondoltam volna.

Klára asszony kíváncsian itta Gitta szavait. Valami nagyképűséget érzett bennük. Maga sem gondolta volna, hogy az ö barátnője ilyen. Tudta, hogy nagyravágyó, de hogy Gittának csak az számítson, hogy valaki inteligens, hogy művelt, meg, hogy milyen pozícióban van, erre nem gondolt. Voltak együtt nyaralni, tudott kicsapongásairól, de nem vette komolyan. Gondolta, felejteni akar, szabadulni abból az akaratát, szellemét börtönbe záró szellemtől, amelyben előző férje tartotta. Meditált, vajon ki volt a hibás? Zsiga az orvos, a férj, aki inkább élt hobbyjának, a csecsebecséknek, a képgyűjtésnek, az óragyűjtésnek, mint családjának, feleségének, szakmájának. Vagy Gittában van a baj’ Az uborkafára is felkapaszkodó, egzisztenciát kereső óvónőben, aki játszik az érzelmekkel?

Hallgatta mézédes szavait, csevegését az új vőlegényről. Próbálta megérteni, talán mégis a boldogságot keresi, a férfit, akivel újra boldog lehet. De apaikor odáig ért Gitta a mesében, nagy gondban vannak, mert nem tudja, hogy az arany karikagyűrűhöz valójában milyen kísérőgyűrűt is kérjen, amelyet az esküvőhöz

használhat, Klárában felforrt a vér. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy Gitta újra az úriasszonyt akarja megjátszani. Egzisztenciát és nem élettársat, megértő, vele együtt élni és gondolkodni akaró férfit keres.

Kérte Klárát, javasoljon már neki valamilyen szép, fél- vagy drágaköves gyűrűt. Tudod drágám, a zöld köveset nem kedvelem, a kék szín meg olyan rideg. Valamilyen meleg színű kellene. Ugye?! Már napok óta ez foglalkoztat. Imrének is említettem már, de ő rám bízta, s én nem tudok dönteni.

Klárika türtőztette magát. Legszívesebben kioktatta volna, de tapintatos maradt, s vigyázott minden szavára, arcmozdulatára, hogy észre ne vegye, mennyire megveti alürje miatt most Gittát. Gondolkodott, hogy nem ismerte jól eddig, milyen jellemet is takar a mézesmázos arc, a hízelgése, a Klára boldogságát, az ő felfogását mindig kifogásoló, gáncsoló Gitta?

És mielőtt Gitta elrobogott volna munkájára való hivatkozással, a soksok unszolásra Klára, a barátnője csak ennyit válaszolt : mond drágám,

nem lesz korai még kísérő gyűrűről gondoskodnod?

De drágám, csak nem képzeled?

Farkas Kálmán