Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-08 / 185. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. augusztus 8. Ma leteszi a hivatali esküt Megalakult az új kormány Portugáliában Katalóniai utakon (1.) Irány: Costa Brava A portugál miniszterelnöki hivatal csütörtökön bejelentette, hogy Vasco Goncal- ves miniszterelnök megalakította új kormányát és a miniszterek péntekep teszik le a hivatali esküt. Akkor fogják közzétenni a kormány névsorát is. A kormányválság megoldásának bejelentését megelőzően, még szerdán késő este Lisszabonban ülést tartott az MFA háromtagú irányító csúcsszerve, majd Goncalves külön is tanácskozott Gomes elnökkel és az MFA más vezetőivel. A COPCON — a biztonsági eFŐk — parancsnokságának szóvivője közölte: a parancsnokság pontos utasításokat küldött az alakulat valamennyi alcsoportjának az ország minden részébe. Ezek értelmében legerélyesebben meg kell hiúsítaniuk minden további erőszakos cselekményt. Otelo Saraive de Carvalho, a COPCON parancsnoka és Carlos Fabiao, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke csütörtökön Portóba utazott, a Portugália északi részében kialakult helyzet tanulmányozására. A két tábornok az északi katonai körzet parancsnokaival megvitatja a fasiszta bandi- tizmus megfékezésének módszereit. Utazásukat különösen szükségessé tette az a tény, hogy csütörtökön az ország északi részének további városaiban és falvaiban került sor ellenforradalmi kilengésekre. Bombarralban megtámadták és kifosztották a kommunista párt helyi szervezetének épületét, felgyújtották, az utcára kihordott ingóságokat és csak a véletlennek köszönhető, hogy az épület nem lett a lángok martaléka. Porto de Espadában szintén megostromolták a kommunista párt, valamint a demokratikus mozgalom helyiségeit. Barcelosban egy autóból lövéseket adtak le a KP helyi szervezetének épületére. Faiéban szintén megtámadták a helyi kommunista párt helyiségét. Itt az őrség fegyverét volt kénytelen használni a támadók feltartóztatására. Többen megsebesültek, egy támadó kórházba szállítás közben meghalt. Nyugati hírügynökségek jelentéseiből egyébként kitűnik, hogy a támadásokat viszonylag kislétszámú csoportok hajtják végre, nincs szó arról, hogy a reakció tömegeket tud mozgósítani. Porto de Espadában például mindössze húszán vettek részt a KP épülete elleni támadásban, Bombaralban pedig háromszázan ostromolták a párt székházát. A rendőrség és a biztonsági erők különben lezárták a Faiéba és a Bombarralba vezető utat. A rendkívül feszült helyzetben a Portugál Kommunista Párt szerdán este felhívással fordult az ország demokratikus erőihez, és ennek szövegét ismerteti a L’Huma- nité. — A reakció nemrég még népi demokratikus, látszatra szocialista álarcot öltött... Ma már azonban levetette álarcát. Hangoztatja a kiáltvány. A párt székházai ellen folyó programokra utalva, megállapítva, hogy e bűncselekmények az ellen- forradalom előhírnökei. Ki hogyan csinálja, az jórészt az illetőn múlik. Ezzel a véleménnyel sem próbálom lefokozni az utazási irodák szerepét, felelősségét a társasutazások szervezésében. Jóformán másnaponként indulnak turistacsoportok a spanyol tengerpartra. Az IBUSZ-nak ez ügyben különben sincs szüksége reklámozásra. Az utakra sok a jelentkező, sőt a túljelentkező. Costa Brava. Utazás Bécs- től Bécsig autóbusszal. Ezt választottam az idei programból. Egyébként a legnépszerűbb spanyolországi utak egyike. Meglepődtem, hogy útitársaim fele vidéki. — Sőt mondta idegenvezetőnk —, voltak olyan csoportok, amelyeket például veszpréminek, nyírséginek, szegedinek neveztek mivel csupa ottaniakból tevődtek össze. Ez örvendetes — gondoltam, de .az már kevésbé, hogy a legtöbben jó kövér bőröndöket hoztak. Sok turista a maga kárán tanulja meg, mennyi felesleges holmit cipelt — ez esetben hat országon át. Nyolc szállodába kellett bevinni, illetve onnan kihozni a csomagjainkat. Mennyire bölcs volt a fiatal győri házaspár és az idős pesti néni: mintha ösz- szebeszéltek volna, csupán egy neszeszert meg farmer válltáskát hoztak. És mondhatom, mindig frissen vasaltak, csinosak voltak. De egyelőre még úton vagyunk odafelé. A busz mintha légpárnán siklanánk a kitűnő autópályákon. Az ember jobbra-balra tornáztathatja a nyakát, hogy figyelje és rögzítse a napfényben fürdő, hóborította hegyeket, a csillogó tavakat, az addig nem látott városokat. És közben jó hangosan: „A titkárnőm kérdezte, mit hozok neki Spanyolhonból, mondtam, hogy egy torreádort”. És eztán következett — focinyelven szólva — a helycserés támadás. A program szerint ugyanis az autóbuszban az utasok naponta cserélik az ülőhelyeket. Ez így helyes, bár megjegyzendő: mindenhonnan jó a kilátás és akadtak, akik az egész úton — oda- és hazafelé — készségesen hátul maradtak. De voltak, akik ösz- szevitatkoztak, s pillanatok alatt elfelejtették, hogy előző napon szikrázó napsütésben hógolyóztak egymással 1800 méter magasságban, az Arlberg-hágón. Nem mindenki utazó alkat, rutinos turista, de legközelebb biztosan higgadtabban és okosabban utazik majd. A tanulópénzt meg kell fizetni — szokták mondani. De ez a tanulópénz olykor nem kevés. Sokan hosszú ideig takarékoskodnak az utazásra. Hát érdemes akár csak néhány percét is megkeseríteni? Azért például, hogy milyen szobát harcolunk ki —egy éjszakára? Ez különben is az idegenvezető dolga. Nem rajta múlt, ha esetenként alulmaradt a recepciókon folyó harcban. Lyonban például az ifjonc szállodatulajdonos gesztikulálva, fülsértő hangon kiabált vele. Helyesen tette egyik útitársunk: mindnyájunk nevében határozottan rendreutasította és értésére adta, hogy fizető vendégek vagyunk. Anélkül, hogy a magyar utazási iroda fogadatlan prókátorául szegődnék, megjegyzem, hogy programjában nem ígért apartmant, s aki az otthoni kényelmet nem tudja nélkülözni, jobb, ha nem vállalkozik ilyen utazásra. Más kérdés persze az, hogy az IBUSZ-nak az utak során felhalmozódott észrevételekre figyelnie kell, s ideje értékelni a jogos bírálatokat. — Az embert csak úgy átrántják fél Európán, alig lát és hall valamit, mert ez a nő (mármint az idegenvezető) mulya — fakadt ki egy útitárs. Nálunk munkaerőhiány van, s azt hiszem, tökéletes idegenvezetőkben sem bővelkedünk. Meg aztán ők sem robotgépek. Nem beszélhetnek ezer meg ezer kilométeren át. Szóval az idegenvezető meghallotta az útitárs kifa- kadását, s azt is, ami abból rá vonatkozott. Csendesen mondta: — Meg kell tanulni utazni... László Márta Frontok és nézetek Mint korábban már annyiszor, ismét kiéleződött a helyzet Libanon és Izrael határán. Válaszul az izraeli hadsereg egységeinek támadására, palesztin gerillák rakétatüzet nyitottak ellenséges célpontokra. A súlyos incidens emberáldozatot is követelt. A világ közvéleményét joggal aggasztja az újabb ellenségeskedés. Annál is inkább-, mert a diplomáciai frontokon megélénkült a közel-keleti béke érdekében álló tevékenység. Néhány napja nem is annyira az amerikai közvetítéssel összefüggő hírek kerültek az érdeklődés középpontjába, mint inkább a belső arab frontok tisztázására tett lépések. Ezek sorában bizonyára fontos hely illeti meg Szádat egyiptomi államfő és Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke alexandriai eszmecseréit. Mint a megfigyelők tudni vélik, elsősorban a Sínai-félszigetre vonatkozó újabb egyiptomi—izraeli megállapodást vitatták meg. Nem kerülhette el a két arab politikus figyelmét a Libanon határán lezajlott incidenssorozat sem, ami arra figyelmeztet, hogy ideje félretenni a kisebb jelentőségű nézetkülönbségeket és minden erőt a közös arab front összekovácsolására kell fordítani. Bizonyos eltérések máig sem tisztázódtak Egyiptom és a palesztinok között. Közéjük sorolható az a Kam- palában, az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozóján előterjesztett indítvány, amely Izrael ENSZ-ből való kizárását követelte. A javaslatot Kairó ellenzi, a palesztinok viszont támogatják. A PFSZ szerint Tel Aviv cinikusan megtagadja az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak végrehajtását, s nem hajlandó kiüríteni az elfoglalt arab területeket. Egyiptom viszont úgy véli: ha Izraelt kizárnák a világszervezetből, semmiféle kötelezettséget nem tartozna viselni az említett határozatok teljesítésével kapcsolatban. Ügy tűnik —és tegyük hozzá: örvendetes a hír —, hogy Szíria és Jordánia között elsimul a korábbi nézet- eltérés. Az arab egység szempontjából rendkívül fontos Damaszkusz és Amman közeledése, amire az a közös közlemény is utal, amelyet szerdán hoztak nyilvánosságra a Szíriái népi tanács elnökének jordániai látogatásáról. Figyelemre méltó az arabközi frontok tisztázása szempontjából az a hangsúly, amelyet a közös közleményben az arab országok szolidaritása, a két ország együttműködése kapott. Bár a Közel-Kelet békéjének megnyugtató rendezése — ma már alig akad, aki ezt kétségbe vonná — a genfi konferenciára vár, az arabközi nézeteltérések tisztázása nélkül ott sem lehet előbbre lépni. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet az arab politikusok eszmecseréje. 31. — Bagócs László határőr. Korom, tapasztalatom, származásom ellenére, szinte mindentudó vagyok. Mindenevőnek mondanak, ha állatfajta lennék. Ugyanis jártam rendes gimnáziumba, de csak két évig, mert Freisin- ger tanár úr felismerte bennem a lusta kutyát, a cvidert, a jég hátán is megélőt, és maximalista lett velem szemben. Csak a minimumot teljesítettem, s úgy rúgtak ki a gimnáziumból, mint a tisztes úri házból a szopornyicás macskát. Aggódó szüleim bekönyörögtek a papokhoz. Egy évig jártam lesütött szemmel, halk csendességgel a bencések iskolájába, aztán nagy ívben letapostam onnan. Beálltam egy Hupka nevű furfangos úrhoz újságkihordónak. A család szégyene, a család alja, és OTP- fiókja lettem. Aztán Hupka úr bevezetett a kertészkedés meghitt, költői világába. Az kérem nagyobb üzlet, mint a maszek kötős. Mert a piacon még híre sincs a paradicsomnak, de a mi újságolvasóink már kaphatnak tőlünk. Drágán, mintha aranyat vennének, de hát februárban friss paradicsomot, jó paradicsomot csak Hupka úr szolgáltat, no meg én Bagócs László, Első Hupka adjutánsa. — Ijesztgetni akar? Nekem már van egy kupecem! A múltkor a denevér kulát akarta aranyra váltani! — Tudom, ezen az őrsön" van Suhajda? — sóhajtott fel Bagócs, nagyon jól titkolt örömmel. No, még egy dudás! — Úgy látom, már csak Hupka hiányzik! — nevetett az őrnagy. — Öt nem csempészték ide magukkal? — ö, őrnagy elvtárs. Hupka már régen obsitot kapott. öreg cserkész az. Megrögzött agglegény, nazarénus vagy bicsérdista, vagy vegetáriánus, vagy micsoda. Nem eszik húst, pacifista, nem iszik bort, és még ruhára is csak akkor ad ki pénzt, ha már kilóg a fara a nadrágjából. Van egy biciklije, lehet vagy százéves. Még a kispesti sógorához ü azzal jár. Nem fizet villamosra. Inkább gyalogol. De az üzleti életben rendkívül korrekt. Ha egyszer Hupka azt mondja, ezért a munkáért ennyi, akkor arra mérget lehet , venni. Kérem, az a Hupka mindig csak mosolyog, káposztát eszik, sárgarépát, almát, meg mindenféle füvet, mint a kecske, de olyan szívós, mint egy öszvér. Hajnali kettőkor kel, este tízkor fekszik és kezdi elölről. Én még egyszer sem láttam ásítani. Igaz, egyszer bementünk a tanácshoz, várni kellett. Elaludt a folyosón állva. Akkor vettem észre, hogy alszik, amikor beesett a titkárságra. Az ajtó előtt aludt el. O biztosan nem kap szívinfarktust. Olvasom a lapokban, hogy a sok zsír meg hús okozza ezt a népbetegséget. Hupkának van esze, nem eszi a húst. A tojást is csak a cérnametéltben. — Mondja, Bagócs elvtárs, ennek a Hupkának is így felvágták a nyelvét? — Dehogy. Hupka csak mosolyog a satnya bajusz^,, alatt. Mert satnya neki. Min-'*' dig hajnali kettőkor borotválkozik, nem lát rendesen s emiatt csálé a bajsza. Hupka szófukar, inkább hallgatni szeret, meg bólogatni. Mellette szoktam rá a beszédre. Mindig biztatott, beszélj már Laci, elharaptad a nyelvedet. Kérem én a Hupkától megtanultam, hogyan kell megfiaztatni a pénzt. Hupka mindenhova bejár. Négyszáz lakónak visszük az újságot. Négyszáz lakó, az minimum ezer ember. Ezer embertől rengeteg információ befut. Egyiktől megtudjuk, hogy van egy eladó telke. A másiktól megtudjuk, hogy venne egy telket. Közvetítünk, egyik sem kívánja ingyen. Ugrik egy kis dohány. Egyik lakó megkér, hogy szerezzünk már neki tengeri herkentyűt, mert hiánycikk. A másik lakótól megtudjuk, hogy van neki tengeri herkentyűje, de nem tud tőle megválni a szentnek sem, itt rohad a nyakán. Mondjuk, hogy sebaj, adja ide bizományba, majd mi túladunk rajta. Nem kap érte annyit, mint a tengeriherkentyü- ben szűk időkben, de nem fizet rá. A kereslet és kínálat nagy zűrzavarában Első Hupka tisztes polgári haszonkulccsal bonyolítja ezt a viszonylag egyszerű árucsere-forgalmat. Így lettem büszke családom szégyene, számkivetettje, és OTP-fiókja. Bezzeg most, hogy a haza szolgálatát választottam, most aztán ríttak, szaladgáltak az ismerősökhöz, hogy kivakarjanak a seregből. Már majdnem sikerült nekik. Behívattak a kiegészítőre, hogy ugyan mondjam már meg, tényleg nem akarok katona lenni? Mondtam. Ki mondta? Ki az a pimasz, aki engem megakadályozna abban, hogy teljesítsem hazafias kötelességemet? Nem azért, mintha túlságosan fuldoklottam volna az öntudattól. De az öreg Hupkától megtanultam egy bölcs dolgot. Soha ne aköny- nyebbel kezd, vedd előre a nehezét. Az újságot is mindig a harmadikra vittük először, nem a földszintre. Lefelé olyan kényelmes volt. Így tehát tartottam magam a hupkizmushoz. Essünk túl a nehezén! Igazam van, őrnagy elvtárs? — Jól van Bagócs! Más szokásokat nem szedett fel? Nem vált nazarénussá? — Ugyan, az magánügye a Hupkának. — Nem vegetáriánus? Mert nálunk mindennap eszünk húst! — Bolond lettem volna, imádom a jércemellett! — Nagy akasztófavirág maga, Bagócs! — őrnagy elvtárs, mintha csak az anyámat hallanám. — Ő is azt mondta, és úgy megsiratott, amikor elhozott a fekete vonat. Mondtam, nyugi mutter, nem vagyok én cukorbaba. örülj, hogy végre olyan egzisztencia lettem, amit nem kell restellned a kikulimászolt dilis barátnőd előtt. Tudod, milyen sikkes lesz, ha azt mondod: óh, kedvesem, Lacikám, a nagy fiam, katona. Olyan fess, mint a János vitéz!' — Nem Háry Jánost mond majd? — nevetett a parancsnok, mert szórakoztatta ez a nyílt arcú, mosolygó szemű, csupa derű, csupa huncutságra kész fiú. — Nem tetszik hinni a Hupkát? ír majd. Beszámol mindenről. Itt egy levele, még a kiképzésen kaptam tőle. „Tisztelt üzlettársam! Olyan gyönyörűen fejlődnek a ribizkék, hogy öröm nézni. Szereztem egy másik kicsapott diákot. Mamlasz, lusta és szemtelen, öregúrnak mert nevezni. Azt a rossz motort elpasszoltam, jár belőle neked is egy lila. Intézkedj, hová küldjem! A Kug- lerék macskája kinyúlt. Legalább nem vágódok el a piszkán, hogy a guta üsse meg. Szabó tanár úr elvesztette a fogsorát. írd meg már annak a fusizó fogtechnikusnak a címét. Izsóné lemondta a Nők Lapját. Nem baj. Két hónap múlva újból megrendeli. Már a nyolcadik lemondása. Vettem egy motoros fűkaszálót. Jó, ha van. Küldenék egy kis epret, de félek, hogy tönkremegy a postán. Ha valaki jön Péstre, küld el hozzám, jól megpakolom gyümölccsel. Tiszteltetem a parancsnok urat. Mondd meg neki, nehogy valami fegyvert adjon a kezedbe, mert amilyen kelekótya vagy, még bajt csinálsz vele. Tiszteltetek és várlak a tanyára. Hazafias üdvözletei: Hupka.” (Folytatjuk) Costa Brava — sziklás part.
