Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-08 / 185. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 8. Ahol a három folyó találkozik A segítség mindig „szárazon" jön A három szatmári folyó találkozásánál lévő Olcs- vaapáti nehéz utat járt be az elmúlt évtizedben. Kedvezőtlen fekvése miatt tartozott a község a mátészalkai és a vásárosnamé- nyi járáshoz, ez év január 1-től pedig a fehérgyarmati járáshoz csatolták. 1970-ig önálló tanácsa volt a községnek, aztán a Szamos másik partján lévő Olcsvával egyesítették, januártól pedig a panyolai- ak mondhatják társközségüknek Olcsvaapátit. Az elmúlt fél év alatt biza- kodóbbá vált a község 685 lakosa, de... A három folyó közül egy, éppen áradásban. (Hammel József felvételei.) Segítsenek magukon Ha a fogadónapot tartó tanácsi dolgozó telefonálni akar az ide 7 kilométerre lévő tanácsházára, akkor a Szamoson átívelő kábelen kéri a vásárosnaményi, a mátészalkai, majd a fehérgyarmati központot. Innen az úgynevezett felfűzős telefonrendszeren jut tovább a hang Nábrádra, Kérsemjénbe, végül Panyolára. A panyolai tanácsi vezetők a debreceni postaigazgatóság ígéretébe nem nyugodnak bele, amely szerint 1990-ben építik meg a hétkilométeres vonalat. Elmentek a vízügyi igazgatóságra, mondván: az igazgatóságnak a Számos-töltésen van egy vonala a két község között, hadd építsenek mellé egy postai vonalat is, s ha ez sikerül, akkor a töltésről már csak 6—7 oszlopot kell a panyolai tanácsházáig vezetni. azért is, mert már nem a kompon, hanem szárazon, Fehérgyarmatról és Panyolá- ról kapnak segítséget és hovatartozásuk végleg eldőlt. Maradjunk még a múltból származó és a természet adta gondoknál. A három fúrott kút közül csak egy jó igazán. Az árvíz után közműve- sítették volna a községet, de az akkori tanácsi vezetők passzivitása miatt erre nem került sor. 1971-ben csak Pa- nyoláig építették újjá a kö- vesutat, nyilván nem gondoltak arra, hogy négy év múlva járást változtat a község. A tavalyinál több autóbusz jár ide, azért is kellene a jobb út. Orvos — f kompon Még mindig nem tettek pontot az „átköltözés” végére, mert igaz ugyan, hogy a fehérgyarmati kórházba Vila—olcsvaapáti Közös Községi Tanács elnöke azt mondja, hogy az átlagosnál több gonddal birkózó községet vettek át fél évvel ezelőtt. De érdemes itt lakni, érdemes ezt a települést vonzóbbá tenni. Azért is, mert a folyók medre bő termést ad, a föld itt 12 aranykorona értékű. Fogadónap Az elnöknővel a volt tanácsházára érünk, ahol Bittó Gyula tanácstitkár tart fogadónapot. Mint mondja, az ittenieknek hivatalos ügyben alig kell bemenni a járási hivatalba, mert ők mindent elintéznek személyesen, vagy levélben: vasárnap kivételével minden nap fogadónapot tartanak. A megyei tanács a közelmúltban 200 ezer forintot adott soron kívül a lábadozó község fejlesztésére. Ebből alkalmassá tették a kul- túrházat a rendezvények megtartására. Az is bíztató hír — mondja a titkár —, hogy a következő januártól a községhez közelebb lévő Fehérgyarmati ÁFÉSZ gondoskodik a község ellátásáról. Simon Lászlóné, a kultúr- ház vezetője éppen doboltat- ni akarja, hogy a kultúrház- ban vasárnap színházi előadás lesz. Telt házra számít és azt reméli, hogy pezsgőbb lesz itt a kulturális élet is. Balogh Bertalan, a helyi tsz fogatosa azzal dicsekszik, hogy nemrégiben 50 ezer forint értékű vízvezetéket és fürdőszobát építtetett a lakásába. Reméli, az új járás többet hoz majd, mint a régi. Reményét csak a helyi aktivitás fokozásával és társadalmi összefogással lehet valóra váltani... Nabrádi Lajos Az egyik társközség, Panyola új házsora. Ember és környezet Nyíregyházáit acél: megelőzni Szerencsés helyzetben van Nyíregyháza. Itt a környezetvédelem gondja elsősorban mint a bajok megelőzése vetődik fel. Mindehhez azonban jó tudni, mi is a mai helyzet, mi határozza meg a város egészséges környezetének, levegőjének jövőjét. Por és por A 86 ezres város területét tekintve is nőtt az elmúlt években. Változatlan viszont a korszerűtlen külterület, és a kiterjedt tanyavilág. Ez eleve megadja a képletet: más és más teendők vannak a modern részeken és a falusias peremterületeken. Az egész város szempontjából meghatározó viszont az, hogy a széljárás uralkodóan észak kelet-délnyugati irányú. A gyakori és erős szél a környékről hatalmas mennyiségű port és homokot hajt a város fölé. Havonta 30—50 gramm por rakódik le minden négyzetméterre. A legnagyobb a lerakódás a Jósa- városban. A tapasztalat azt mutatja, ■ahol már beálltak a fák, kialakultak a parkok, a helyzet kedvező. Mindezek ellenére is a javaslatok között, melyek a környezetvédelmet szolgálják, első helyen az szerepel, hogy o várost szélfogó és porvédő erdősávval kell övezni. Ha ez nem történik meg, rövid idő múltán a sóstói övezet is védtelenné válik, mert a nagy fakitermelés kedvezőtlen körülményeket teremtett. A homok és a por megnehezíti a köztisztaságiak munkáját is, szinte reménytelen a város tisztán tartása. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyik fő szennyező éppen a köztisztaság a borbányai szemétteleppel. akkor igazán furcsa helyzetet láthatunk. Kémények A szerencsés ipartelepítés révén a nyíregyházi levegőt nem szennyezik túlságosan a gyárak. Kivétel talán a TITÄSZ, de ezt a helyzetet sajnos tudomásul kell venni. Annál aggasztóbb viszont a járművek által kibocsátott gázok nagy mennyisége. A belterületen lévő buszpályaudvar, a legszűkebb helyen kialakított parkolóhelyek, a bérházak közé épített garázsok ott is mérgezik a levegőt,' ahol a port sikerült megfékezni. A város központját ezenkívül még mindig fertőzik a hagyományos tüzelőt használó bérházak és intézmények. A levegő szennyezése mellett a fő gondok közé tartozik a vizek piszkossága. Az Ér szinte mérgező, élőlény nem tud benne megmaradni. Az Igrice és az Ér egyaránt nyílt szennyvízcsatornának minősíthető. A megoldás a szigorú bírságolás helyett az lenne, hogy a szennyezőket figyelmetlenségből adódó hangosság okozza. Itt elsősorban a lakótelepek jelentik a „fertőzött” gócot. Baj, hogy a városban nincs kürtölési tilalom, és éjjel-nappal ez csak sűríti a zavaró körülményeket. A figyelmetlenség így olyan zajszintet idéz elő, ami nagyobb városokat is megszégyenítene. A nyíregyházi környezet és az ember egészségének védelme most hamarosan, a város vezető testületé elé kerül, köteleznék a tisztításra, a vizek mentét pedig sétánnyá, bokrokkal és fákkal védett parkosított résszé alakítanák. Zajban élünk Az ember nyugodt életéhez szükséges csend is egyre inkább hiánycikk. Nem a természetes, az élettel velejáró zajokról van szó. A gondot az emberi felelőtlenségből és mint megvitatandó és megoldandó téma. Várható, hogy a még viszonylag könnyen kivédhető bajok megelőzésére olyan határozatok születnek, melyek lehetővé teszik, hogy mind a város belterülete, mind a környéken kialakult üdülőkörzetek valóban a tiszta és nyugodt település biztonságát adják ittélőknek és idelátogatóknak egyaránt. (bürget) Talán hamarább mondanának igent az illetékesek, ha a tsz felajánlana 6—7 oszlopot, a lakosság pedig felajánlaná, hogy segédkezik a szerelésnél. Jó lenne,^ha az itteniek társadalmi munkakedve megjönne, ha látnák, hogy most minden eddiginél érdemesebb mozdulniuk, szik a súlyos betegeket, de orvosegészségügyileg továbbra is a vásárosnaményi járáshoz tartozik a község: a vitkai körzeti orvos kompon jár ide gyógyítani a június 21-én átadott új egészségházba. A védőnő április 1. óta a gyarmati járásból jár, de az orvosok még tárgyalnak a község hovatartozásáról. Surányi Amália, a PanyoA Balkán földrengés katalógusa A balkáni országok és az UNESCO hetven tudósa — egy ENSZ-programban — négy évi közös munkával elkészítette a Balkán-félsziget földrengés-katalógust. Ezzel a tanulmánnyal, amely hatszáz térképet' tartalmaz és ötezer, időszámításunk előtt 2100-ból keletkezett földrengést regisztrál, a balkáni országok kormányai jelentős eszközt kaptak kezükbe a földrengések és azok következményei elleni küzdelemhez. Az ENSZ-program keretében hatvan földrengésjelző állomást létesítettek az érintett országokban — egyedül Jugoszláviában tizenötöt. Ez volt a balkáni országok első, közösen elvégzett munkája a földrengéskutatás területén. PANASZOS LEVÉL NYOMÁN Az 5/1968 (IV. 6.) sz. ÉVM-rendelet értelmében az építési-szerelési munkáknál a szavatossági jogok elévülési ideje az átadás-átvételi eljárás befejezésétől számított egy év, illetve rejtett hibák esetén három év. Világos, közérthető, széles körben ismert rendelkezés, mégis nagyon sok vita, probléma van a garanciális javítások körül. Erről szól az Epreskert utca 58—60—62—64-es szám alatt lakók panaszos levele is. írják, hogy másfél éve kérik a garanciális javítások elvégzését. Az épületek üzemben tartójától — a „Váci Mihály” Lakásfenntartó és Lakásépítő Szövetkezettől — azonban még csak tájékoztatást sem kapnak, hogy milyen intézkedést tettek. A körülmények pedig aggasztóak. Egy lakógyűlésen a szövetkezet képviselője ugyan elmondta, hogy a kivitelezőt — a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatot — felszólították a garanciális javítások elvégzésére. De olyat is hallottak a lakók, hogy e bejelentéssel a szövetkezet elkésett. Ez a hír joggal okozott aggodalmat * az érintett nyolcvan csa-f Iád körében % és ekkor már úgy vélték, hogy ez túlnő a személyes bosszúság határain. A levél nyomán a lakásszövetkezettől és a kivitelező vállalattól kérdeztük meg: miért húzódik az Epreskert utcai lakások garanciális javítása? A „Váci Mihály” Lakásfenntartó és Lakásépítő Szövetkezet 1974. május 17-én jelentette be a garanciális javításokkal kapcsolatos igényt, valamennyi épületre vonatkozóan. Sajnos, nem vették figyelembe, hogy az épületek műszaki átadása 1973-ban — kis eltéréssel ugyan —, de különböző időpontban volt. így az 58-as számú ház esetében elkéstek a bejelentéssel, az átadás óta több mint egy év telt el. A SZAÉV tehát elutasította a kérést. Emiatt pedig a többi épületben sem végezték el a garanciális javításokat. 1975 februárjában a szövetkezet ismételt kérésére a kivitelező vállalat korábbi álláspontját megváltoztatta és valameny,- nyi lakásra vonatkozó garanciális bejelentést elfogadta. Ugyanakkor garanciális részlegük túlterheltségére való hivatkozással még csak megközelítő határidőt sem mondtak a javítások elvégzését illetően. Emiatt tette a szövetkezet azt a javaslatot, hogy ők a hibákat kijavítják, amennyiben a vállalat a költségeket megtéríti. A költségvetést elkészítette a szövetkezet és július 28-án megállapodtak. Most már a lakásszövetkezeten múlik, hogy mikor kerül pont az ügy végére, melynek elhúzódásáért mind a lakásszövetkezet, mind pedig a kivitelező vállalat felelős. (soltész) Garanciát a garanciára!
