Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-30 / 203. szám

1975. augusztus 31.

KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET

5

I BALKÁNY ÜNNEPE

; %

A tanyák gyermekeiért

A7, épület kollégiumi szárnya és a főbejárat

Ha valaki egyszer krónikát ír majd Bal- kány történetéről, a mai napot biztosan piros betűvel jelzik. Bárkit kérdeznénk meg a község lakói, vagy a tanyai diákotthon és iskola avatására érkező vendégek közül, habozás nélkül azt válaszolná, hogy ez a nap Balkány ünnepe. Pedig hasonló dolgok gyakran történnek, nem számít rendkívüli eseménynek egy- egy új iskola, vagy egyéb középület átadása. Hogy Balkányban mégis az, annak külön krónikája van.

*

A nagyközséghez tartozik megyénk leg- szétszórtabb tanyavilága. A lakosságnak több mint fele él tanyákon, több helyen még ma is villany, jó út, megfelelő közlekedési lehetőségek, közművesítés, óvoda, iskola nélkül. Sok gyereknek kellett megelégednie az álmodozással, hogy majd egyszer orvos, művész, tudós lesz, mért a napi három-nyolc kilométeres oda- vissza utak után, a pislákoló lámpa mellett, az osztatlan iskolában összegyűjtögetett tudás nem volt,elegendő. - .1 •

Értük,/esélyeikért kezdett harcba hat évvel ezelőtt á községi tanács elnöke, Dankó József. Most már biztosan tiltakozna, ha dicsérnék, s az is igaz, hogy egyedül nem lett volna képes ekkora szervező és irányító munkára, ám az is igaz, hogy az ötlet megszületésétől kezdve az átadásig mindennel-hozzá szaladtak, mint az épülő intézmény mindeneséhez.

*

Hat éve, amikor Dankó József először érdeklődött egy leendő tanyai kollégium építésének körülményeiről, támogatták is, ellenezték is ötletét. Még az igazán illetékes helyeken sem mindenütt értették meg, miért ilyen sürgős a tanyai gyerekek sorsának megoldása. Érvelt, vitatkozott, magyarázott, míg el nem

készült az első tervirányzat, majd az első kiviteli terv.

Még most is bosszúsan emlegeti, hogy két ilyen épületre futotta volna abból a pénzből, amibe a jelenlegi került, ha az első ötlet után azonnal megkezdik az építkezést. A bosszúságot azonban hamar elfelejti az ember, örül az újnak, a késznek. Az idő elhúzódásába pedig bele kellett törődni, hiszen új gond jelentkezett.

Megkezdődött az összeadás-kivonás, beszámították a Művelődésügyi Minisztérium, a megyei tanács és saját költségvetésük összegét, az összes pénzmaradványt, sőt, az idei iskolafejlesztési alapot is, s kiderült, hogy a huszonnégymilliót semmiképpen sem tudják összehozni. Ekkor kezdtek érdeklődni, vajon milyen visszhangja lenne, ha felhívást adnának ki az épülő diákotthon támogatására. Az első válaszok után már tudták; a „harc” befejeződött, kezdődhet az építkezés.

A Hazafias Népfront nagykállói járási bizottságának felhívására egymás után érkeztek ts felajánlások a társadalmi alapítványra. Ezért tiltakozik Dankó József a balkányiak dicsérete ellen, mert bár sokat tettek, a fő érdem szerinte azoké a vállalatoké, dolgozóké, akik az első szóra és jókor segítettek.

*

Sűrűn gépelt öt oldalon sorakoznak a nevek és az összegek. Csaknem kétmillió forint története. Vajon miről beszélnének ezek a sorok, ha megelevenednének? Arról, hogy kétszáznegyvenegy üzem, hivatal, vállalat, szövetkezet, tanács, iskola, KISZ-szervezet, klub, szocialista brigád, kétkezi munkások és hivatali dolgozók ezrei, idősebbek és fiatalabbak érezték személyes ügyüknek a tanyai gyerekek sorsát. A nagyobb vállalatoknál ez nem is okozott nagy gondot, a tíz-húszezer forintos kerek tételek arról vallanak; készpénzből utalták át ebeket az összegeket. Mégis ezek az összegek számítanak kivételnek, hiszen a legtöbb helyen kommunista műszakok bérét ajánlották fel.

könyvtárat. Az Oroszlányi Szénbányák KISZ- szervezetétől is megérkezett az ígért színes televízió.

*

A sorból természetesen o balkányiak sem maradtak ki. Társadalmi munkákat szerveztek, szinte az egész község figyelemmel kísérte az építkezést, s napról napra jelentkeztek, hol tudnának segíteni. Több mint egymilliót takarítottak meg az elkészült épület előzetes és utólagos területrendezésével, a takarítással, a környék parkosításával. Bár a helyi termelő- szövetkezet, a szakszövetkezetek és az állami gazdaság az építkezéshez is jelentős összegeket ajánlott fel; az utolsó percben sem mondtak nemet, amikor a mikrobusz megvásárlásához kellett a pénz. Hétvégeken — minden különösebb toborzás nélkül — százasával jöttek földet hordani, takarítani. Még a legutolsó hétre is akadt jelentkező. Bihari Ferenc ácsmester társadalmi munkában vállalta el az udvari színpad elkészítését. Nagyobb lesz, mint a művelődési ház színpada, úgy tervezik, a kállai kettős előadására a nagykállóiakat hívják meg először.

*

Szeptember elsején az új épületben kezdődik meg a tanév. Zsadányi Istvánnal, a diákotthon és az általános iskola igazgatójával járjuk körbe a modem épületet. Nyolc tantermében már az asztalosok szerelik a radiátorokat takaró burkolatot. Bogár József, a Nyíregyházi Asztalosipari Szövetkezet dolgozója nem csak azért végzi örömmel ezt a munkát, mert gyerekeknek készül a szoba. Azért is, mert a legújabb eljárásokat próbálhatja ki, a tervezők jó előre gondolkodtak. A faburkolat a gyermekek szín- és formavilágához alkalmazkodik, s mégis ez a legmodernebb megoldás.

Szakrendszerű oktatást vezetnek be, s enIgy keresték meg az egy tételben átutalt százezer forintot az Alkaloida KlSZ-szerveze- tének tagjai, de hasonló társadalmi munkákból származik a többi nagyvállalat felajánlása is. A legnagyobb tételek — a dohánygyár, a konzervgyár, a Kemecsei Állami Gazdaság, a MÉK, a cipőgyár^ a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet, a vízügyi igazgatóság, a kisvárdai öntödei vállalat, a gumigyár és az építőipari vállalatok, szövetkezetek átutalt összegei — mellett számos egyéni ajándékozó nevét is ott találjuk a listán. Volt, akinek húsz forintja akadt erre a célra, s volt akinek tizenötezer. Az egyes tételek között nem tettek különbséget, minden tíz fillért egyforma örömmel és hálával fogadták.

Ezek a számlák sem beszélnek mindenről. Mindenki, akinek fontos volt, hogy ez az épület időre elkészüljön, úgy segített, ahogy tudott. Szegedről egy tsz kertészete jelentkezett facsemetéivel. A kispesti faipari szövetkezet negyven darab széket ajándékoz, a budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyára egy tanterem teljes berendezését vállalta, s már két alkalommal hoztak két-háromezer kötetes

nek megfelelően alakítják ki a fizika, a biológia, a kémia szaktantermeket. A kémiaoktatást például egy beépített vegyi fülke segíti, de hasonló megoldásokat alkalmaznak a többi tantárgyak szemléltetéséhez, kísérleteihez is. Hatalmas tornaterme régi gondot old meg, hasonlóan a szakköri és klubszobákhoz. Az iskolai gzárnyat a kollégiumival összekötő részben található a szakköri és tanulószobákon ki- vül az orvosi rendelő, valamint a 240 adagos konyha. Rendkívül modern megoldással négyágyasokra választották szét az egyébként nyolcágyas szobákat, színei derűsek, fiatalosak.

*

Az új iskola örömei sem feledtetik azonban a gondokat. Látszólag minden elkészült, a mikrobusz is megérkezett, néhány lényeges feltétel mégis hiányzik. Nem készültek el idejében a tantermi beépített szekrények, még nincs meg az engedély három újabb napközis csoport indításához, — egy a balkányi iskolában, kettő a Béketelepen indulna — s problémákat okozott a körzetesítés is.

Az 1. számú iskolában több mint harminc tanulócsoport kezdi meg a tanévet, a másik körzeti központban, a Béketelepen, a hozzá tartozó két tanyai iskolával együtt tizenkettő. Baboss Csorna, a béketelepi 2. számú iskola igazgatója arra a legbüszkébb, hogy végre minden tanyán megszűnik az osztatlan iskola. A tanyai központi iskolában, a százezret érő szemléltetőeszközökkel a balkányihoz hasonló eredményeket érhetnének el, ha lenne jelentkező a hiányzó pedagógusállásokra. Tizenhárom nevelőből hat hiányzik. Újabb gond, hogy nem minden jelentkező fér el a kollégiumban, a kimaradókat a 2. iskolában kell elhelyezni. Az új mikrobusszal azonban sikeresen meg tudják oldani a gyerekek utaztatását, az ebéd kiszállítását, s ha a napközis engedély is megérkezik, elérik, hogy még kevesebb lesz a különbség a községben tanulók és bejárók, illetve a tanyán maradó gyerekek között.

*

Avatási ünnepségre érkeztek meghívók a héten a megye és az ország különböző helyeire. Büszkeséggel hívták a vendégeket Balkány- ba, augusztus 31-re, hogy osztozzanak örömükben, legyenek - részesei a község ünnepének. Néhány percre, órára félreteszik a gondokat, bíznak benne, hogy hamarosan megoldódnak, hiszen volt már nagyobb feladat is, amelyet sikerre vittek. Társadalmi összefogással közvetlenül 120, közvetve azonban ezerkétszáz gyermek jövőjéről gondoskodtak. Ezért piros betűs ünnep a mai nap Balkányban.

Baraksó Erzsébet Foto: Gaál Béla

Galgóczi Erzsébet:

Bizonyíték nincs

(részletek)

A fiú tátog, de nincs hangja.

Katalin megriad.

— A férjemmel van baj?

— Agyonlőtte magát.

★

Otthon barackpálinkát állított íróasztalára, s a forgatható karosszékben lengetve magát, gondolkodott. Túl a nyitott ajtón Katalin tunyult a képernyő előtt.

— Figyelsz, Katalin? Csak idő kell hozzá, hogy kiderüljön, ártatlan vagyok a vesztegetésben. Nem azért, mert úgysem tudják bizonyítani. Az igazságot nem lehet örökre elásni, mint a döglött lovat. De mit számit ez már! Hiszen annyi másban nem vagyok ártatlan. Osztályvezető elvtárs, doktor úr! Egy hétpróbás gazember, hétszer büntetett gonosztevő orromnál fogva vezetett, és átejtett, mint egy ostoba kezdőt. Hol volt a szemem, gyakorlati tudásom, éberségem, hogy meg sem környékezett a gyanú; ez a sunyi, nagyszájú alak nem való egy falu élére. Vagy semmi tudásom, emberismeretem? Nemcsak a feletteseim, a beosztottaim is ezt gondolhatják rólam, és nem is jogtalanul. Te is, ugye Katalin? Mint a többiek. Te is, ugye? Benned is kételyt ébresztettem? Kételyt? Nem, ez már bizonyosság. Vannak visszafordíthatatlan folyamatok, nemcsak a természetben, a társadalomban és a testünkben, de abban az élettörténetünkben is, ahogyan

Soltész Albert rajza

mások lelkében elkezdődünk és befejeződünk. Azonos ez a történet velünk? Nem tudom, illetve nem, semmiképpen, hiszen külön-külön szinte minden tettünk kevesebb önmagunknál, de mégis valami lényeges belőlünk. Akitől elloptunk egy kanalat, annak életünk fogytáig kanáltolvaj vagyunk. Megcsalunk egy nőt, aki ragaszkodott hozzánk, annak csak állhatatlan, hűtlen csélcsap, Én itt ezután már nem leszek más, mint egy együgyű osztályvezető, lakit becsaptak, és aki ráadásul az apja teheneivel kupeckedett. Majd keresnek alkalmasabbat, rátermettebb osztályvezetőt. Ha nem holnap, akkor két hét múlva, hónap múlva, az időnek már nincs jelentősége, tulajdonképpen már meg is történt, csak nem tették még közhírré, hivatalosan ez még nem következett be... És addig is, amíg nem helyeznek valami lepra helyre trágyafelelősnek, Ősszeröhögnek a hátam mögött. Összeröhögnek a portán, folyosón, szobám csukott ajtaja előtt, arra se vigyáznak túlságosan, hogy ne vegyem észre. Ha én vágom zsebre az egymilliót, és nem „káderem”, Ráfi, elítélnek, de nem tagadnának meg tőlem valami kis elismerést, ámulat is keveredne belé: látod, ez egy nagyszabású gazember! De így ... ? Úristen, hogyan is veszíthettem el az arányérzékemet ennyire? Ötvenhat nyarán, amint diplomát kaptam, idehelyeztek a megyei tanácsra. Meg se melegedett alattam a szék, elkezdődött a „földindulás”. Aki a piros könyvet legszívesebben a homlokára csirizelte volna, népellenes diktatúráról pofázott. Akinek feleségét autó gurította kozmetikushoz, a nép nyomorán siránkozott. Aki brosúrákat gyártott a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, az elméletet gyakorlatra cserélte: szétverte a szövetkezeteket. Aki partizánmúltjával kérkedett, anyósa ruhásszekrényét választotta tartózkodási helyéül. Recsegett a megyei gépezet, végül összedőlt. Nyiszlett kis kezdő voltam: ilyen bizonytalan hát az, amit szocializmusnak mondanak? Bizonyosság semmi? Akkor őrizzük meg a földet, az egyetlen hátországot; oda visszatérhetünk, ha újra összedől minden... Tornóczki Pestre emigrál... én hova?

— És majd nem történik semmi, de az is lassan — nevetett az asszony, de nem a férjét, hanem a tüllcsodában tirádázó operettdivát bámulta, vagy az eljövendő

életforma színterét... ?

Gyönk fölrévedt. Száraz volt az üveg, a pohárka fölborult. Mondott valamit? vagy gondolkodott csak? mennyit mondhatott?

— Úgy élünk majd — motyogta — mint egy vaksötét vidéki állomáson veszteglő harmadosztályú kupé utasai, közvetlenül a vécé mellett és... levegő, friss fény nem szivárog majd sehonnan. Apránként elfogy a remény is, hogy valaha elindul velük a vonat. Katalin, megyünk?

Az asszony lassan rakodott az íróasztalról. Zsebkendőjével itatta a pálinkatócsákat, büdös volt a kis helyiség.

★

pekete öltönyös, szikár, balját bénán

" lógató férfi.

— Bocsánatot kérek, Huszár József vagyok, őrnagy.

— Tessék. (A név ismerős volt.)

Az őrnagy beódalgott. Nem ült le. Nézte a papírhalmot. Zavart és fáradt volt.

— Én vezettem a nyomozást. Kinyomoztuk az egymillió forintot. Férje ártatlan volt, nem tapadt a kezéhez semmi. Tévedtem. Beismerem. Ő közvetve sem lopott.

— Tudtam — suttogta Katalin.

— A törvény előtt kétséget kizáróan tisztán áll. Sajnos, az emberek véleményét — megteszem, ami rajtam áll — már nem befolyásolhatjuk. Holnap nyilatkozom az újságnak. Sajnos, a közhiedelem befolyásolhatatlan, sajnos, azt hiszik majd, hogy tisztára mosdatás van megint ez egyszer, halottról jót vagy semmit alapon.* Csak ő védhetné meg a becsületét, ha élne;

Serendezik az egyik hálószobát