Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-30 / 203. szám
1975. augusztus 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Vasmunkások érdekvédelme NEM IS OLYAN REGEN egyedül a Kisvárdai Vulkás képviselte a vasasszakmát a Nyírségben. Néhány esztendeje — amióta ez a megye is elindult a dinamikus iparfejlesztés útján — új üzemek születtek, felnövőben van a homokországban egy új vasasnemzedék. Üzemek sora jelzi; olyanok, mint a HAFE, a MOM, a Kisvárdai Villamosszigetelő és Műanyaggyár, a Mátészalkai ISG, az UNIVERSIL és a többiek. Hírnevet szereznek megyénkben, s az ország határain túl is. Már ezért is érdemes szólni a vasasokról, az ősi szakma szervezett dolgozóiról. Szabolcs-Szatmár- ban a vasasok — a szervezett dolgozók — száma meghaladja a 6 és fél ezret! Finiséhez érkezett a szakszervezeti választás megyénkben, s a sort egyebek között ők zárták. Itt is sor került 12 szak- szervezeti alapszervezetben a választásokra. Figyelemre érdemes, hogy a választások során előre törtek a fiatalok és a nők. Az alapszervezetekben a szakszervezeti bizottsági tagok cserélődési aránya elég magas volt. A 108- ból 68 új bizottsági tagot választottak. Négy helyen — áz UNIVERSIL-nél, a HAFE-ban, a Vulkánban, s a. Vásárosnaményi Elektromechanikai Vállalatnál került sor szakszervezeti tanács választására, 12 helyen pedig szakszervezeti bizottságot választottak. A FIATAL SZAKMUNKÁSOK, a nők, a tapasztaltabb generáció köréből egy sor új dolgozó került szakszervezeti funkcióba, lát el tisztséget a szerve zett dolgozók megbízásából. A választások során 299 bizalmit választották. Ebből 219 a munkás, s belőlük 90 az új, 130 a nő és 144 a harminc évnél fiatalabb munkás. Bizonyos tekintetben tehát egy megújhodás következett be a vasas alapszervezetek vezetésében. Ez is szükségessé teszi, hogy még következetesebben kell segíteni őket. Csak így tudnak megfelelni a bizalomnak. De van egy másik tényező is, amely segítésüket sürgeti. Ez éppen a vasasszakszervezet felépítéséből következik. Ugyanis a megyékben nem szakmai megyebizottságok képviselik a vasas szervezett dolgozókat, hanem az alapszervezet, s a vállalati szb-k és vszt-k. A lezajlott választások, a beszámolók, a tanácskozások légköre, a vita, a felszólalások bizonyítják, sokrétű feladata van a vasas alapszervezeteknek az iparfejlesztéssel, a munkássá neveléssel, az üzemi demokrácia fejlesztésével, a munkafegyelem javításával kapcsolatban. SOK ÉSZREVÉTEL, JAVASLAT hangzott el a vasasszakszervezetek alapszervezeteinek választásain. Olyanok, amelyek fokozott figyelmet érdemelnek. Jórészt ezek megvalósításától függ, hogy fiatal munkásosztályunk helyt tud-e állni, képes-e végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket a párt XI. kongresszusa, az MSZMP KB 1974. évi decemberi határozata jelent. Mindez a fiatal vasas alapszervezetek és tisztségviselők fokozott támogatását, segítését sürgeti a helyi párt- és gazdasági vezetés, másrészt a felső párt-, állami, szakszervezeti szervezetek és vezetőik részéről. F. K. Megyénk a mezőgazdasági kiállításon A MEZŐGÉP Tröszt csarnokában három nyíregyházi gyártású gépet, köztük a KD 120-as háztáji kisdarálót is bemutatják a mezőgazdasági kiállításon. Bizonyára megnyeri a szakemberek tetszését a KC 6-os cukor répa-betakarító kombájn (képen balról) Az önjáró borsócséplö gépet a budapesti MEZŐGÉP gyár állította ki. (Elek Emil felvételei) Kilenc . árva A lattomos betegség gyor- " san végzett Vesszős János MÁV átrakómunkással — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Ancsán Lász- lóné pedagógus, a megyei tanács tofnyospálcai tagja. Az édesapa halálával kilenc gyerek maradt árván. A család választókörzetemben egy szobában, szűkös körülmények között lakik. A legnagyobb gyerek 17 éves, a legkisebb öthónapos, az édesapa halálát követő napokban született. Amíg az édesanya a kórházban volt, a legidősebb kislány, Éva látta el a családot. Amikor Vesszősné hazajött a szülészetről, meglátogattam. Nem panaszkodott, nem kért segítséget. Mindössze azt említette, hogy sok a mosnivaló, jó lenne egy centrifuga. Eny- nyi az óhaja, pedig lenne ott több is. Kérem adjanak tanácsot, milyen módon segíthetnénk a családon? A levél vétele után megkerestük az elhunyt férj munkahelyét, a MÁV záhonyi átrakót. A pártbizottságon már arról tájékoztattak bennünket, hogy Vesszős János brigádtársai, az átrakó munkásai már szervezik volt munkatársuk családjának megsegítését. LEHETNE JOBBAN ? Az MSZMP Központi Bizottsága 1974. decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munka- területén tudja legjobban, hogy mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást, alkalmazottat: milyen területen lát eddig kiaknázatlan tartalékokat. Aki válaszol: Trencsényi Sándor, a MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi gyáregységének művezetője. Nálunk változtatni lehetne az üzem szervezésénél, az anyagellátásnál. Tudjuk, hogy a kereskedelmi anya- gok beszerzésénél problémák vannak, mégis úgy hiszem, jobban oda kell figyelni. A központi gyáregységben ugyanis a tervezetthez képest lemaradás volta termelésben, s ez nálunk is megvolt, a lakatos üzemrészben, mert anyaghiány miatt nem tudtuk határidőre elkészíteni a borsóvonalon szükséges berendezéseket. Igaz, hogy a szervezéssel azon voltunk, senki se álljon, hiszen az emberek teljesítménybérben dolgoznak, úgy alakul a fizetésük, ahogy teljesítenek. Az üzemrészünkben két szocialista brigád van. Mind a kettő régi, az egyik harmadszor aranyjelvényes. Én azt szeretném, hogy olyan munkahelyi légkör alakuljon ki, amely lehetővé teszi egy szocialista üzemrész létrehozását. Ahhoz, hogy jobban menjen a munka, nekem, a művezetőnek igen sok közöm van. Ismerni kell az embereket, hogy olyanok dolgozzanak együtt, akik megértik egymást. De még az is a szervezéshez tartozik: valaki olyan rendben dolgozzék, hogy behunyt szemmel is tudja hol az a szerszám, ami kell a munkához. Javítani kellene — legalábbis a mi üzemrészünkben — a szerszám- és kéVÁLASZOL: Trencsényi Sándor, a MEZŐGÉP Vállalat Nyíregyházi gyáregységének művezetője szülékellátáson. Sokszor jóval nehezebb ugyanazt a munkadarabot megcsinálni, mert nincs hozzá megfelelő szerszám. Próbáljunk újítani — mondtam, mert ezzel termelékenyebbé válik a gyártás. Egyébként is, ahol nem teljes a munkaidő kihasználása, az nemcsak az emberek hibája, hanem az enyém is, másoké is. Februártól vagyok művezető. Figyelmeztettek, igen nehéz lesz, gondoljam meg. Én meg szinte csak azért is vállaltam. Annyi mindent kaptam a vállalattól, hogy valamit vissza kell adni. Itt voltam tanuló 1962-ben, innen jártam technikumba, munkáslakást kaptam. Tudom, hogy még saját magamon is kell változtatnom, hogy jobb vezető legyek. A véleményem, hogy a döntések előtt minél több embert meg kell hallgatni, az tudja igazán a tennivalókat, aki itt dolgozik. Sok jó ötletet kaptam a munkásoktól. A hármas követelményt kell teljesítenie egy vezetőnek. Amikor arról beszélek, hogyan lehetne jobban, akkor részben a gazdasági irányítással, az üzemszervezéssel foglalkozom, de az is beletartozik, hogy rend legyen az emberek fejében, felelősségtudat legyen az üzemért, s akkor valóban eredményt érünk el. Tűzött a nyári nap az átrakón a széles és normál vá- gányú vagonok között, amikor a segítőkész munkatársakat megkerestük. Az emberek itt nyáron is teljes testet borító ruhát, bőrkötényt viselnek. Vasat, fát, cementet, palát, téglát, csomagolt árut raknak át a szovjet vagonokból a mienkbe. — Lehet itt szépen keresni — mondja Sallai Géza, a B/I-es átrakó szocialista brigád vezetője. — Nagy családban a kenyérkereső elvesztése különös tragédia. Ezért döntöttünk úgy, hogy szabadnapra kérünk plusz műszakot, és bejövünk dolgozni, hogy enyhítsünk a Vesszős gyerekek sorsán. — Én magam is tornyos- pálcái vagyok. Jól ismertem Vesszős Jánost, — halljuk Földesi Sándortól, a B/II-es szocialista brigád vezetőjétől. — Tudom, hogyan szerette a családját. Értük nem ismert fáradtságot. Nem is szenvedtek azok a gyerekek eddig semmiben hiányt. Bajba mindannyian kerülhetünk. Az egymás segítése emberi kötelesség. És az átrakó dolgozói jöttek a plusz műszakokra, hogy tudják segíteni az árvákat. A Vesszős gyerekeknek szervezett műszakokban a kétkezi munkásokkal, Rebenku Ist- vánékkal egy sorban ott dolgozott Csíki Ferencné adminisztratív szocialista brigádja éppen úgy, mint Sajtos Gábor és Szabó Imre vezénylő tisztek. És segített a községi tanács is. Gyűltek a forintok, amelyeket hol egyik, hol másik munkatárs juttatott el a családnak. A végösszeg a 6700 forintot is meghaladja. Szép bizonyítéka ez a munkásemberek összetartozásának. A segítés a pénzgyűjtéssel nem ért véget. Szender Elek brigádja, amelynek Vesz- szős János is tagja volt, azt vállalta, hogy a gyerekek sorsát, tanulmányi előmenetelét a jövőben is figyeli, és ha segítségre lesz szükségük, akkor a támogatás sem marad el. Sigér Imre A kisvárdai Rákóczi Tsz hízósertéseit mutatja be a kiállításon. A tunyogmatolcsi termelőszövetkezet libái.
