Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-30 / 203. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. augusztus 30. (Folytatás az 1. oldalról) A kiállítással az a célunk, hogy mindezekről, különösen pedig a IV. ötéves tervben elért hazai fejlődésről ké­pet adjunk. A válogatás le­hetősége nagy volt, de a 110 ezer négyzetméternyi terüle­ten nem helyezhettünk el minden fontosat. Helyt kel­lett adni — és szívesen helyt adtunk — 17 ország és Nyu- gat-Berlin bemutatójának is, valamint az egyidejűleg meg­rendezett nemzetközi gép- kiállítás, az AGROMASEXPO igényeinek is. A kiállításon bemutatott eredmények az egész nép munkájának gyümölcsei, nem különben azoké a szocialista országoké, amelyek segítőké­szen és cselekvőén mellet­tünk voltak az elmúlt három évtized alatt. Az érdem mindazoké, akik a műhelyekben, a mezőn a laboratóriumokban, vagy másutt a közös cél érdeké­ben odaadóan dolgoztak. In­nen is köszöntöm mind- annyiu-kat. Köszöntőm a szocialista brigádok példás munkáját, a gazdasági vezetők helytál­lását. Biztosak lehetünk ben­ne, hogy jól értik céljainkat és készek a jövő feladatai­nak megoldására is. Az idáig megtett út nem volt könnyű és nem lesz könnyű a követ­kezőkben sem. Pártunk XI. kongresszusán megfogalma­zott politikai céljaink azon­ban világosak, mindannyi­unk érdekeit tükrözik és meggyőződésem, hogy né­pünk szorgalma, a szocialista közösség ereje lehetővé teszi e célok elérését. Agrárpoli­tikánk bevált és ismert mód­szereit követjük. Következő kiállításunkig újabb nagy lé­pést teszünk előre és újabb eredményekről számolhat majd be az 1980. évi kiállí­tás. Az 1975. évi jubileumi ki­állítást ezennel megnyitott- nak nyilvánítom. Dr. Romány Pál megnyitó­beszéde után a vendégek Ván- csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes és dr. Kőrösvolgyi László kiállítási igazgató kí­séretében megtekintették a bemutatókat. Havasi Ferenc nyilatkozata Havasi Ferenc, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a kö­vetkezőkben összegezte ta­pasztalatait az MTI munka­társának adott nyilatkozatá­ban. — A kiállítás gazdag anya­ga, egész hangulata kitűnően érzékelteti a mezőgazdaság három évtizedes fejlődését. A ma eredményei is emlékeze­tünkbe idézik a szocialista nagyüzemek megalapítóinak rendkívül nehéz és nagy je­lentőségű munkáját, amellyel annak idején létrehozták az első állami gazdaságokat, gép­állomásokat, akik az első ter­melőszövetkezetek megalapí­tásával a mai szocialista nagyüzemek úttörői voltak. — A kiállítás is jól érzé­kelteti, hogy a főbb növények termesztésében egyre nagyobb jelentőséget kapnak a kor­szerű, iparszerű módszerek. Helyes, hogy a kiállítás azokra a lehetőségekre, mód­szerekre és eszközökre is fel­hívja a figyelmet, amelyek segítségével a közepes gazda­ságok az élenjárók közé, az átlagon aluliak pedig leg­alább a közepes szintre emel­kedhetnek. — Bár számunkra termé­szetesen a szocialista nagy­üzemek a legfontosabbak, de figyelemmel kísérjük a ház­táji gazdaságok, a kiskertek lehetőségeit is, hiszen a kis kapacitások is jelen vannak a mezőgazdaságban. - A fő irány a mezőgazdaságban a nagyüzemek további korsze­rűsítése, az iparszerűség nö­velése. Változatlanul fontos azonban a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint a nagy­üzemek hagyományosan kiak­názható lehetőségeinek jobb hasznosítása. A háztáji és ki­segítő gazdaságok munkájá­nak szervezett befolyásolása, termékeik felvásárlása nagy­mértékben segíti az ellátás további javítását, a fogyasztás struktúrájának korszerűsíté­sét. — Örülünk annak, hogy a vásár a mezőgazdaság ered­ményeinek, új módszereinek és eszközeinek szinte teljes skáláját bemutatja. Köztük azokat az eredményeket is. amelyek a KGST-országok együttműködése, a tudomá­nyos kutatások új értékeinek kölcsönös átadása nyomán jöttek létre. Bízunk abban, hogy a kiállítást sok szakem­ber, minél több állami gazda­sági és termelőszövetkezeti vezető megtekinti, és az itt tapasztaltakat alkalmazza a magyar mezőgazdaság továb­bi fellendülése érdekében. Á PKP nyilatkozata A politikai és a katonai erők képviselőinek találko­zóját javasolta Alvaro Cu- nhal a portugáliai belpoliti­kai válság megoldásának elő­mozdítására. A PKP főtitká­ra csütörtökön éjszaka meg­tartott nemzetközi sajtóérte­kezletén kijelentette: a pol­gári és a katonai hatalom (a direktórium, az ideiglenes kormány és a forradalmi ta­nács), hivatalos képviselői­nek, valamint az MFA-n be­lüli fő politikai irányzatok és a politikai pártok delegátu­sainak találkozót kellene tar­tamok a válság kiküszöbölé­sére. A PKP KB Politikai Bi­zottsága nevében elhangzott nyilatkozatában Cunhal rá­mutatott: Portugáliában ve­szélyes mértékben elhúzódik a politikai-katonai válság. A döntések meghozatalára ala­kított központi szervekben tovább éleződnek a nézetel­térések. fokozódik az ellen­ségeskedés. A portugál népnek tudatá­ban kell lennie annak, hogy az országot olyan katonai konfrontáció veszélye fenye­geti, amely végül polgárhá­borúba torkollhat. Ezért a politikai és a katonai erők képviselőinek a veszélyes helyzetre való tekintettel ha­ladéktalanul meg kell kezde­niük a tárgyalásokat, hiszen a jelenlegi válságban nem egy csoport sikeréről vagy vereségéről van szó, hanem a portugál forradalom győ­zelméről vagy bukásáról — hangsúlyozta a Portugál Kommunista Párt főtitkára. A háromtagú direktórium­nak és katonai vezetőknek az elnöki palotában megtar­tott tanácskozása a késő éj­szakai órákban ért véget. A megbeszélésekről lapzártáig nem adtak ki közleményt. Lapzártakor érkezett: w Államcsíny Peruban Az AFP és az AP hírügy­nökség a perui rádió adására hivatkozva gyorshírben je­lentette, hogy pénteken a hadsereg államcsínnyel meg­döntötte Juan Velasco Alva­rado elnök kormányát. A ha­talmat Francisco' Morales Bermudez eddigi miniszter- elnök, a hadsereg vezérkari főnöke vette át. Peruban nyilvánosságra hozták az ország öt katonai körzete parancsnokainak Bermudez tábornokot támo­gató nyilatkozatát. Aláírói állást foglalnak „a szabad haza” mellett, s kijelentik: készek arra, hogy „forradal­mi szellemben távolítsák el a perui forradalom jellegét megmásító perszonalizmust és elhajlásokat”. A nyilatko­zat szerzői hangoztatják, bíz­nak abban, hogy Bermudez tábornok „eleget tud tenni a nép, a fegyveres erők és a perui rendőrség igazságos tö­rekvéseinek”. A hadsereg szóvivője beje­lentette, hogy Juan Velasco Alvarado, a megdöntött el­nök Limától 25 kilométerre levő rezidenciáján háziőri­zetben van. Felavatták Ho Si Mink mauzóleumát Pénteken reggel, a VDK kikiáltásának 30. évforduló­jára tervezett ünnepségsoro­zat első nagy eseményeként Hanoiban megnyitották a Ho Si Minh-mauzóleumot. Az ünnepélyes megnyitást nagy­gyűlés előzte meg a Ba Dinh téri kongresszusi palotában. A nagygyűlés elnökségében fog­laltak helyet: Ton Duc Thang államelnök, Le Duan, a VDP KB első titkára, Pham Van Dong miniszterelnök, a Poli­tikai Bizottság tagjai, Észak- és Dél-Vietnam politikai és társadalmi életének képvise­lői, valamint a Szovjetunió küldöttsége Mihail Szolomen- cevnek, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága póttagjának, az Oroszországi Föderáció miniszterelnökének vezetésé­vel. A nagygyűlést Truong Chinh, a nemzetgyűlés állan­dó bizottsága elnökségének elnöke nyitotta meg. Bejelen­tette: a VDP Központi Bi­zottsága a vietnami nép aka­ratából építette fel a mauzó­leumot, hogy Ho Si Minh el­nök testi valóságában is né­pe között maradhasson. A mauzóleum Hanoi, sőt egész Vietnam új szimbóluma, szov­jet szakemberek segítségével épült fel a Ba Dinh téren, azon a helyen, ahol 30 évvel ezelőtt Ho Si Minh a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság megalakítását deklarálta. Mihail Szolomencev tolmá­csolta az SZKP Központi Bi­zottsága és az egész szovjet nép baráti jókívánságait és őszinte tiszteletét, amellyel Ho Si Minh-nek, Lenin hűséges tanítványának emlékét őrzi. Ezután került sor a mauzó leum megnyitására. Első lá­togatói a VDK vezetői és a ■szovjet küldöttség tagjai vol tak. A vendégek is megálla pították, hogy mind az épü let, mind pedig a 35 ezer négyzetméteres tér — amely­be Hanoi új sugárútjai tor­kollnak — a VDK fővárosá­nak igazi ékessége. A klasszi­kus stílusú mauzóleumot 1973. szeptember 2-án kezd­ték építeni Vietnamban fel­lelhető 27 fajta értékes kőből, és körülötte, a frissen létesült parkban az ország húsz leg­szebb fa- és virágfajtája vi­rít. A 21 méter magas és 31 méter széles épület őrzi Ho apó márvány szarkofágját, amely előtt mától fogva a vi­etnamiak százezrei vonulnak majd. Pósfai H. Dános: Hontalanok zsákutcája „Átbeszélik a harangok a tengert. Megrendítik a tavakat Kanadában. Meg­rendülnek a távoli ha­zaiak a cethalcsontokkal megtámasztott alkonyi tűz­falaknál. Távoli havas tá­borokban karolják a ha­rangok a tántorgókat. . (Nagy László: Jönnek a harangok értem) 4. Kirándulás Kelet­Európába Attila nincs még három éves. Szépen beszél, tisztán ejti ki a szavakat. Angolul nem tud. Édesanyja nem en­gedte óvodába járni, nehogy elfelejtse a magyart! A kis­fiú Perivaleben, Nagy-Bri- tanniában született 1972. szeptemberében. Félénk ide- : gességgel bújik anyja ölébe. Reszket. Attól fél, hogy el kell válnia édesanyjától? Miféle élmények riasztgat- hatják csöppnyi szivét? Fejét dacosan anyja ölébe fúrja akkor is, amikor csokival kí­nálják. Nem, nem akarja el­hagyni ezt a két ölelő kart. Hiába veri a déli nap oda­kint a kertet, hiába leng a nagypapa eszkábálta hinta a kert közepén, Attila most nem akar hintázni, nem akar hemperegni a zsenge fűben. Az a bácsi, aki szemben ül anyukával, ki tudja, nem ra- gadja-e karon, s viszi el va­lahova messze... A két kis öreg tétován áll a gerendás mennyezet alatt. — Itt laknak, egyelőre itt laknak nálunk — mutat kör­be a nagymama. — Aztán majd meglátjuk. Néhány éve nekivágtak ők is a nagy útnak. Irénke hív- ta-invitálta őket: jöjjenek nézzenek meg bennünket a Nagy Szigeten. A két idős ember sokáig kérette ma­gát, mert életükben alig hagyták el a simonyi határt. Aztán mégis nekivágtak, legalább meggyőződnek ró­la, hogyan élnek Londonban a gyerekek. Attila akkor még nem volt. Irénke dolgozott, ők úgy tudták, hogy valami­lyen patikában. Pedig nem patika volt az, csak egy ame­rikai vállalkozó gyógyszer­csomagoló üzeme. Irénke férje, Kálmán, a Hoover-cég- nél állt akkor alkalmazásban. A ház szép volt: emeletes, kényelmes. Fölül a szobák, alul a mellékhelyiségek, a garázs. Két kocsijuk is volt a gyerekeknek. Az egyiken Kálmán, a másikon Irénke indult a munkahelyére reg­gelente. A két kis öreget ott­hon hagyták, amíg ők dol­goztak, a papa-mama kitaka­rította az emeletes házat. Lát­szólag minden rendben volt a Mormington 111-ben, Lon­don Greenfordi külvárosá­ban. A szülők azonban, valahol a lelkűk mélyén már akkor megsejtették: valami még- sincs rendben. Most, négy év­vel később, amikor Irénke és a kisfiú már a gerendás mennyezet alatt hajtja álom­ra a fejét, ezt mondja Csiz­madia László, a nagypapa: — Az emeletes házban is lehet valaki boldogtalan, s Szovjet-dán megállapodás Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke fogadta Ip. Norgar- dot, Dánia külgazdasági kap­csolatokkal foglalkozó mi­niszterét, aki a Szovjetunió­ban megrendezett dán tudo­mányos és műszaki napok alkalmából tartózkodik Moszkvában. Itt-tartózkodá- sa alkalmat adott 10 éves dán—szovjet gazdasági, ipa­ri és műszaki együttműködé­si megállapodás aláírására. A csütörtökön aláírt szov­jet—dán megállapodás ér­telmében a két ország a hajó­gyártásban, az építőiparban, az építőanyagiparban, vala­mint a vegyiparban és a me­zőgazdaságban fokozza együttműködését. Az új meg­állapodás fő célja az — je­lentette ki az aláírás alkal­mából Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Norgard, hogy elősegítse a kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatok fejlődését és új lendületet adjon a kereske­delemnek. a kunyhóban is boldog. — Hát igen — teszi hozzá a nagymama, Irénke édes­anyja. öt gyermekük volt. Egy Celldömölkön, egy Tokor- cson, egy a fővárosban, egy itt a szomszédban rakott fészket. Irénke is innen röp­pent ki. Sokáig a sömjéni gyermekotthonban óvónős- ködött, aztán egy affér miatt Zalaszentgrótra kérte ma­gát. Ott élt majdnem tíz évig. S akkor jött Kálmán, a hazát cserélt magyar, az an­gol állampolgár. Autóval jött, szépeket mondott, gazdag vi­lágról áradozott. Néhány he- tes udvarlás után megtartot­ták az esküvőt, s 1969-ben konzuli útlevéllel a férje után ment Angliába. — Éppen ma hat éve — jegyzi meg Irénke, s az arcán átsuhan az emlék. Ez az arc még így is szép, bár a gyöt­relmek nyomot hagytak raj­ta. Ez az asszony majdnem hat éven át éjt nappallá tett azért, hogy visszakerülhes­sen Magyarországra. Mert mi tagadás, az első naptól fogva nem érezte jól magát odakint. Együtt szeretett vol­na visszajönni a férjével, akit azonban sok minden London­hoz kötött: a részletre vásá­rolt ház, az autók, a kételke­dés az itthoni lehetőségek­ben. Később a viszony^ meg­romlott közöttük, amit már a gyerek sem tudott megszelí­díteni. Ettől kezdve Irénke magában őrölte a terveket. Tudta, hogy egyszer sikerül­ni fog: hazajön. A férje éveken át magán­detektívvel figyeltette. Iszo­nyatos volt! Hallani sem akart arról, hogy visszaen­gedje Magyarországra. Az asszonyka leleményessége, a visszatérés vágya azonban fe­lülmúlta a férj ellenkezését. Valamilyen klub kelet-eu­rópai kirándulást szervezett. A társaság útja Magyaror­szágon is átvezet majd, közölték vele. Irénke titokban jelentkezett erre a kelet-eu­rópai útra. Három nagy bő­röndbe pakolta a legszüksé­gesebb holmikat, s amikor eljött az utazás napja, kis­fiával együtt elutazott Lon­donból. Furcsa, de nagyon egyszerű kis történet ez. Azoktól len­ne izgalmasabb, amiket Irén- ke tapintatosan elhallgat. Amiket nem akar megoszta­ni senkivel. Amit magánügy­nek tart, s amiért úgy érzi, pironkodnia kellene. Tudja, hogy jól cselekedett. Ez az út vezetett ki abból a pokolból, amelyben idegei felőrlődtek, s amit úgy sem birt volna so­káig. — Hadd mondjam azt, hogy nagyon fájt a szívem Ma­gyarországért! Nálam a hon­vágy betegség volt. Olyan körülmények között pedig, amilyenbe keveredtem, szin­te elviselhetetlenné vált. Ennek az asszonynak van tartása! Titkokat kellene megfejteni ahhoz, hogy ért­sük. Kint —a szó anyagi ér­telmében — nem élt rosszul. Igaz, hogy végzettségének megfelelően soha nem dol­gozhatott, óvodában még da­dának sem alkalmazták. A gyógyszercsomagolóban, s egy másik munkahelyén, ahol porszívókhoz készített elszí­vó zsákokat, többnyire asz- szonyokkal dolgozott együtt. Akadt köztük magyar is. De másról soha nem tudtak be­szélni, csak egyről. S ez az egy mindig ez volt: hazajön­ni. Amikor alkalom nyílott rá, élt a lehetőséggel, megtalálta a haza vezető utat. A simo­nyi kis házat, amelynek ge­rendáit majdnem eléri barna kontyával, de amelyben va­laha nagyon boldog volt. A jövő? Majd dolgozik, folytatja valamelyik óvodá­ban, itthon. Bizonytalanul, de titkolt reménykedéssel ar­ra is gondol, hogy utánajön a férje. Csak egyben biztos: hogy jól döntött, amikor há­tat fordított Angliának. (Folytatjuk) T 5-----------------!------------------------------------'---- -------------------— A budapesti vásárközpontban megnyílt az országos mezőgazdasági kiállí­tás és vásár. Képünkön: (balról jobbra) Havasi Ferenc, a kormány elnök­helyettese, Németh Károly, az MSZMP PB tagja és dr. Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter a kiállításon. (Kelet-Magyarország , teleíotó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents