Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-30 / 203. szám

2 kelet-magyarorszag 1975. augusztus 39. Üzenet napjaink valóságáról ** i l 1 * - -- ^ ^ A szolnoki képzőművészet bemutatkozása Nyíregyházán A fennállásának 900 éves évfordulóját ün­neplő Szolnok — a két megye közötti kultu­rális kapcsolatok fej- . lesztése jegyében — gyűjteményes képző- művészeti tárlattal mutatkozott be Sza­bolcs központjában, Nyíregyházán. A városi művelődési köz­pont kiállítótermében meg­nyílt kiállítás újabb lehető­ség a kitekintésre, az orszá­gos körkép megismerésére, közönségnek és művészeknek a meditációra. Szolnok gaz­dag művészeti hagyományok­kal rendelkező város, a fes­tészetnek ott 125 éves múltja van. Az alapozás August von Pettenkofen osztrák tiszt, festőművész nevéhez fűződik, aki 1849 elején mint csata­képfestő járt először Szolno­kon. Ö lett tulajdonképpen az elindítója az azóta folya­matos képzőművészeti élet­nek. E gazdag forrásra hivatko­zik egy reprezentatív kiállí­tás művészi igénnyel készült katalógusában Pogány Ö. Gá­bor, a Nemzeti Galéria fő­igazgatója. A Nyíregyházán látható kiállítás, illetve a szolnoki művészeti élet haj­szálgyökerei a 125 évvel ez­előtti talajból táplálkoznak. A művészettörténetből is­mert, milyen széles körű visszhangot keltettek Pet­tenkofen szolnoki, magyar- országi utazásai. Rangos fes­tőket vonzott a magyar Al­föld témaköre, olyanokat, mint Hat alkatrészt gyártunk— 62 ezer kocsit kapunk Lesz-e elég színválaszték ? Száz kilométer hosszú gyár Látogatók a kiállításon. (Gaál Béla felv.) J. G. Raffalt, Otto von The- ron, Tina Blau, köztük még a múlt századi osztrák festé­szet legizgalmasabb egyéni­ségét is, Anton Romakot. „A magyarok közül akkoriban Bőhm Pál Pettenkofen révén került közvetetten Szolnok megtermékenyítő hatása alá, s ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar piktura egyik leg­nagyobb mestere, Paál Lász­ló mint Böhm Pál növendé­ke indult útjára, a Tisza-parti ösztönzés még becsesebbnek minősül a hazai művelődés- történet számára.” Munkácsy Mihály Szolnok­ra települt növendékei közül Aggházy Gyula, Deák Ebner Lajos, Pataki László, Bihari Sándor munkássága a század- forduló éveiben műtörténel­mi korfordulót jelzett, a va­lóságábrázolás közvetlensé­gével hatott a fejlődésre, fel­szabadultan tükrözte a ter­mészetet. 1899-ben tizenegy jónevű művész, Bihari Sán­dor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Kato­na Nándor, Kernstok Ká­roly, Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vaszary János beadvánnyal fordult a kultuszminiszter­hez. Támogatást kértek ah­hoz, hogy Szolnokon letele­pedhessenek és ott alkotó te­vékenységet folytassanak. Az évszázados képzőművé­szeti hagyomány folytatói és megújítói a mostani festők, szobrászok, akiknek alkotá­saiból a nyíregyházi közön­ség is lemérheti Szolnok kép­zőművészeti fejlődését. A meglévő alkotásoknak csak egy kis része került a sza­bolcsi közönség elé s a vá­logatás nagy gondot jelent­hetett a rendezőknek. A kiállított művek válto­zatosságuk mellett is jól tük­rözik azokat a művészi jegye­ket, amelyeket a régi, patinás szolnoki festőiskola alakí­tott ki. De az is észrevehető, hogy a mai szolnoki alkotók együtt élnek koruk valóságá­val, művészeti törekvései­vel. A kollektív tárlat együt­tesen ad képet a szolnoki képzőművészeti életről, mégis néhány számunkra szembe­ötlő alkotás külön is fi­gyelmet érdemel. Baranyó Sándor és Bényi László alko­tásairól van szó, amelyek nem csak számszerűleg „ural­ják” a teret, hanem művészi kifejező eszközeikkel, mo­dernségükkel is. Gratulálunk a 900 éves fennállását ün­neplő Szolnoknak és művé­szeinek, akik alkotásaikat küldték el megyénkbe, bizo­nyítva, hogy napjainkban mindjobban elmosódnak a megyehatárok a művészeti életben, s mindjobban elérhe­tővé válnak a közönség szá­mára is a távolabb élő alkotó művészek munkái. (P) A magyar autósok kíván­csian várják az első P. 126p-t. A „mini” Polski Fiatokból már 22 ezer fut a lengyel utakon. Februárban, a lengyel mi­nisztertanács tervbizottságá­nak lengyel—magyar külke­reskedelmi referense orszá­gaink gazdasági kapcsolatá­ban újszerű kezdeményezés­ként jellemezte a mini Fiat kooperációt: 4974 és 1985 kö­zött hazánk 6 alkatrészt gyárt ehhez a kocsihoz, ezért,ugyan- csak a jövő évtized közepéig 62 500 kész kisautót kapunk a bielsko-bialai gyárból. A Mercurtól kapott tájé­koztatás szerint az idén a ne­gyedik negyedévben 400 érke­zik hozzánk. Az új autó pon­tos áráról és a megrendelési feltételekről még a mai na­pig nem jelent meg infor­máció. Ismét egy adat a len­gyel tervbizottságtól: csupán az idei keret ilyen alacsony, hiszen a következő öt év vé­géig mintegy 25 ezer P 126p futhat már a magyar utakon. Ennyi tehát a közeli és tá­voli előrejelzés. És most pil­lantsunk át a lengyelekhez, ahol sok fut e kisautóból. Természetes, hogy szülőföld­jén már beceneve is van. „Maluch”-nak, magyarul „Pi- curinak” hívják. A becenév önmagában is népszerűséget jelent. Tréfák, anekdoták cél­pontja. Katowicéi újságíró­kolléga mesélte: egy barátja — amikor megkapta a „Ma- luch”-ot — néhány jó erőben lévő társával együtt felcipel­te a kocsit az első emeleti la­kás folyosójára, s ott mutat­ták be a jövevényt a család­nak... A kis Fiatok tulajdonosai­nak már klubja is van Len­ÁRAK, BOLTOK, EMBEREK Becsapták — az ellenőrt is. Van, vagy nincs? Jó, vagy rossz? Drága, vagy olcsó? Ha nem is ilyen prózai fogalmazásban, de ha­sonló tartalmú kérdésekkel a tarsolyukban tartottak vizsgálatot hivatásos és társadalmi ellenőrök me­gyénk négy városa több települése zöldség-gyümölcs, vagy élelmiszerboltjaiban arról; milyen a lakosság ellátása zöldségekből és gyümölcsökből. Azt is. meg­nézték, az értékesítő vállalatok, szövetkezetek árpoli­tikáján túl mi szólhat még bele az árak alakulásába. A végeredményt egy mon­datban talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az el­látás megfelelő volt, bőven akad azonban javítani való a vásárlók érdekeinek védel­mében. A legkirívóbb példát erre a MÉK jósavárosi boltjában találták, amit a legjobb szán­dék ellenére sem lehet vélet­lennek mondani, hiszen a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz és a megyei ta­nács vb kereskedelmi osz­tályához egymás után érke­zett bejelentések arról tanús­kodnak, hogy nem egyedi esetről van szó. A próbavá­sárláskor a boltvezető diák­eladóként foglalkoztatott lá­nya négy tételnél 43,40 he­lyett 65,30-at számolt, va­gyis 21,90-nel akarta becsap­ni a vásárlót. A módszer — ahogy a leg­több boltban tapasztalták — az volt, hogy az aznapi árak helyett az előző napi, drá­gább árakon számolt, sőt az őszibarackot a két nappal korábbi áron adta. Az el­lenőrök a bolt vezetőjét — bár korábban volt már bün­tetve — kétezer forintra bír­ságolták, mert figyelembe kellett venniük, a család szo­ciális és anyagi körülmé­nyeit, ez azonban nem je­lenti azt, hogy hasonló eset­ben ne tanácsolják el erről a pályáról. Súlyos szabálytalanságot, árdrágítást találtak a MÉK fehérgyarmati boltjában is: itt az eladó a paprika kiló­ját adta 4 forinttal drágáb­ban. 140 kilót értékesített így az ellenőrzés napján, és ezért 3000 forint a bünteté­se. Nyírbogdányban a Keme- csei ÁFÉSZ boltjának ve­zetője az ellenőrzés reggelén kapott 50 kiló hagymát és amikor az ellenőrök mérleg­re tették, még 54 kiló volt belőle eladatlan, A paprikát sem adta olcsón: az 5 forin­tos árut összekeverte a 9 fo­rintossal és ennyiért értéke­sítette. Találtak még nála 400 forint értékű lejárt sza­vatossági idejű árut, árjel­zést azonban — amiből a vevők is láthatnák mi meny­nyibe kerül — egyetlen zöld­ségen, gyümölcsön sem. A büntetés 1500 forint 'ett. A MÉK kisvárdai boltjá­ban sem volt kedvezőbb a helyzet: itt 12 forintért ad­ták a 9 forintos barackot és sem az árat, sem a minősé­get nem tüntették fel árui­kon. A boltvezetőnek 1500 forintjába kerül ez a sza­bálytalanság. A nagyhalászi ÁFÉSZ-boltban mindössze 1 forint ötven fillérrel csap­ták be a vásárló ellenőrt, volt a boltban azonban 500 forint értékű lejárt szava­tossági idejű áru és a bolt­vezető olyan fűszerféléket is árult, amelyhez nem jogo­sítja fel a boltnak megálla­pított működési engedély. A büntetés 800 forint. Lenne még mit felsorolni, hiszen a 37 próbavásárlás­ból mindössze 5 olyan akadt, ahol mindent rendben talál­tak, 9 esetben a bolt kárára tévedett az eladó, huszonhá- romszor pedig a vevőt csap­ta volna be. Az árdrágítá­son, a pontatlan számoláson kívül a legtöbb helyen hiá­nyoztak az árjelzések, vagy éppen az előző nap érvényes árak maradtak kint, így az­tán az ilyen helyeken még a reklamáció lehetőségét is ki­zárják, hiszen a gyanútlan vásárlónak eszébe sem jut kétségbe vonni az árak he­lyességét. Szerencsére a vizsgálatnak nem csak rossz, hanem ked­vező megállapításai is voltak, amelynek valamennyi vásár­ló hasznát látja. Ez pedig, hogy bár nincs több zöldség- és gyümölcsbolt, mint az el­múlt évben volt, lényegesen több az áru és néhány ABC- áruház is vállalta az eladást. Az árakkal kapcsolatban is kedvezőek a tapasztalatok: a szövetkezetek egy része, a Csemege Vállalat boltjai, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat boltjai elfogadják a MÉK árait, így az állami és szövetkezeti kereskedelem jelentős szerepet tölt be a magánosok, viszonteladók árainak letörésében. A szövetkezetek egy része — Kisvárda, Mátészalka — megyén kívülről is vásárol primőr árukat, amellyel meg­javítja a lakosság ellátását. A nyírbátoriak és a fehér- gyarmatiak fóliák alatti haj­tatással segítik a termelést és javítják saját boltjaik el­látását. Van azonban néhány szövetkezet, ahol kevés gon­dot fordítanak a zöldség- gyümölcsellátásra, ahol szer­ződés nélkül, alkalomszerűen és szóbeli megállapodás alap­ján vásárolnak a termelők­től. Az ellátás folyamatosságá­nál is akadnak még gondok: megfelelő mennyiségű és mi­nőségű áru csak azokban a boltokban van, ahol a MÉK gondoskodik erről, az pedig kifejezetten rossz gyakorlat, hogy az árut akkor sem ír­ják le a boltokban, ha a mi­nősége már kifogásolható. Városaink, nagyobb tele­püléseink ellátása, ha nem is tökéletes, lényegesen jobb, mint a korábbi években volt. Ha pedig már idáig el­jutottunk, arra is nagyobb gondot kell fordítani, hogy ezt az eredményt np ront­hassák el magukról megfe­ledkezett, saját zsebükre dol­gozó boltosok! Balogh József gyelországban. A „Przekrój” című krakkói hetilap alapí­totta. Nincs tagsági könyv, nincs tagdíj. Az összetarto­zást csak a hetilapban közölt grafika felragasztásával kell jelölni, s el kell fogadni a szervezeti szabályzatot, mely „Kötelességek” címszó alatt egyetlen paragrafust ír le: „A közlekedésben kötelező az udvarias magatartás!” v A lap klubalapító felhívása mellett J. Kalkowski inter­júja közöl számunkra is ér­dekes adatokat a gyártó cég műhelyéből: —■ Mi ezzel a gépkocsival a szó legteljesebb értelmében motorizáljuk Lengyelországot — mondja Ryszard Dziopak, a bielsko-bialai FSM-művek ve­A lengyel újságíró szóvá tette a vezérigazgatónak, hogy kevés a színválaszték, mind­össze 5 árnyalat készül és mind világos tónus. A válasz: a fejlesztés során Tychyben elkészül az új lakkozóüzem, s ott majd 10—12 féle szín­ben készülhetnek a karosszé­riák. Ennyi az interjúból és még néhány érdekesség az FSM- művekből: A gyár — mondhatjuk — 100 kilométernyi hosszon fek­szik Sziléziában: Sosnowiec- től Ustronig, 12 gyáregység­gel. A „mini” Fiat történetéből: 1971. október végén kötötték meg a licencszerződést az olaszokkal és még ugyaneb­zérigazgatója. — Első felada­tunk: minél többet és gyor­sabban gyártani. Ebben az évben 20 ezer autó volt a tervünk és 35 ezret készí­tünk. A gyár dolgozóinak meggyőződése, hogy jó minő­séget gyártunk, folyamatosan dolgozunk a további tökélete­sítésen is. A gyár állandóan épül, a beruházási program 65 szá­zalékánál tartanak. A máso­dik fél év kezdetén belépett a bielsko-bialai gyár mellé a Tychyben lévő részleg is. Ké­sőbb csak itt készül a kisko­rén az évben, decemberben mozgásba lendült a lengyel gyár építése. A beruházási méretekre jellemző, hogy ma 30 hektárnyi területet foglal­nak el a már tető alatt lévő csarnokok. Az FSM-ben 25 ezren dolgoznak és 30 ezer lesz a végleges létszám. Vé­gül a gyártás ütemének szá­maiból néhány: 1973 — lefut a szalagról az első ezerötszáz „Picuri”. 1974: 11 ezer, 1975: 35 ezer, 1976: 70 ezer, 1977: 140 ezer, 1978: 200 ezer P 126p egyet­len esztendő alatt! Sz. Sz. feer cs a manók királyának lánya — Huszti Péter és Almási Éva. Prózabemutató a szegedi játékokon Lassacskán véget érnek a 17. szegedi ünnepi he­tek. A szabadtéri utolsó bemutatójáról, a Peer Gyntről kértünk rövid véleményt a rendező Len­gyel Györgytől, és a cím­szereplő Huszti Pétertől. Lengyel György: Az el­múlt évtizedben harmad­szor találkozom rendező­ként Ibsen drámai költe­ményével. Még Debrecen­ben egy önmaga fölött ítélkező hőst állítottunk a középpontba kritikusan és elemzően, majd 1970- 'ben, a Madách Színház­ban a szárnyalóbb em­beri és költői tehetség tragédiájával igyekez­tünk kirajzolni. Úgy ér­zem, az eddig megfogal­mazottak kiteljesítése tör­ténik most. Legfontosabb törekvésünk, hogy képze- letszerűen, a képek ere­jével szóljunk, hogy a lí­rai jelenetek mellett a többi látványa se vesszen el. Nagyobb szerepet szántunk Grieg muzsiká­jának, hiszen erős érzel­mi hatásokat fejez ki. Huszti Péter: Két em­ber kapcsolata, a szere­lem, a barátság, ez érde­kel elsősorban, hiszen az élet legfontosabb tartal­mai. Emberi helyzetei miatt foglalkoztatott so­káig a Peer, az évek so­rán — mert közel száz­szor játszottam — új szépségei, mélységei nyíl­tak ki előttem. A válto­zásoknak, amiket megér­tem, Peer is hordozza nyomait, következmé­nyeit.

Next

/
Thumbnails
Contents