Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-27 / 200. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. augusztus 27. Augusztus 20 tiszteletére Kisvárdán átadták az új versenyuszodát és a képen látható kádfürdőt, amelyben szauna is helyet kapott. (Elek Emil felvétele) Egészségügyi szervek, köz­ségi tanácsok, üzemek, ter­melőszövetkezetek, társadalmi és tömegszervezetek sorakoz­nak az idei nyírségi egész­ségnevelési napok rendezői között. Mindez azt bizonyít­ja, hogy ez az igen fontos feladat kilépett a szűk kör­ből, és valóban társadalmi üggyé vált. A szatmári és beregi rendezvények után most a nyírségi terület állt csatasorba, hogy bizonyítsa: az egészséges ember nevelé­se, formálása igazán közügy. Szeptember 16-án kezdő­dik az eseménysorozat, mely­nek első színhelye Nyíregy­háza lesz. Itt a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára ad otthont az előadásoknak, bi­zonyítva az üzemek felelőssé­gét. Ezen a megnyitó napon az üzemegészségügy kerül a napirendre. A téma szorosan kapcsolódik ahhoz a pártha­tározathoz, amely sürgetően írja elő azt, hogy a gyárak­ban megteremtődjenek azok a feltételek, melyek a bizton­ságos munkavégzés mellett az emberről történő fokozott gondoskodást is tükrözzék. Rangos előadók sora taglal­ja e tárgykör tapasztalatait, és konkrét példák tükrében elemzi a megyei helyzetet. Az elméleti vizsgálódás után üzemlátogatáson ismerik meg a részvevők jó néhány gyár sajátos helyzetét. A második nap program­jának Tiszavasvári ad ott­hont. A környezetvédelem világviszonylatban is sokat tárgyalt kérdése a téma. Or­vosok és mezőgazdasági szakemberek éppúgy szere­pelnek az előadók között, mint erdészek és tanácsi ve­zetők. Filmvetítés, tájlátoga­tás, természetvédelmi szak- körűt, gyárlátogatás teszi színessé és kompletté a prog­ramot. A harmadik tanácskozási nap U jfehértón lesz. Itt az egészséges életmódra nevelés kerül napirendre. Pedagógu­sok, közegészségügyi szakem­berek, újságírók, gyógyszeré­szek lépnek a közönség elé, hogy a kérdést sok oldalról világítsák meg. Ezen a na­pon nyitják meg az immár hagyományos alkoholellenes hónapot is. A programban is­mét szerepelnek kirándulá­sok és üzemlátogatások. A negyedik, befejező nap a családvédelem kérdéscsoport­ját veszi górcső alá. A népe­sedéspolitika, azonkívül a megyénkben sajnos romló csecsemőhalandóság teszi na­gyon is aktuálissá a téma na­pirendre tűzését. Nem vélet­len, hogy a legjobb megyei szakemberek tartanak elő­adást, kitérve minden rész­letre, az orvosi területtől az iskoláig bezárólag. Mint ahogy az már hagyományo­san kialakult, az egészségne­velési napok fórummal zá­ródnak. Az előre beküldött és a helyben feltett problémák­ra megyei vezetők válaszol­nak. Ez a Nyíregyházán zaj- dó program városnézéssel fe­jeződik be. Molnár Ferenc egyik pári­zsi tartózkodása alatti sétára indult. Egy utcasarkon meg­szólította egy éjjeli pillangó, felajánlva társaságát, — És mennyibe kerüln,e ez nekem? — kérdezte az író. — ötszáz frankba. — Szó sem lehet róla. öt­ven franknál többet sosem fizetek. Az éjjeli madárka szó nél­kül elvonult. Másnap Molnár Ferenc moziba ment a feleségével. Az előcsarnokban összeakadt az előző éjjeli hölgyikével, aki miután körbesétálta őket, halkan az író fülébe súgta: — Most legalább láthatja, mit kap ötven frankért!... Kosztolányi Dezső, Farkas Imre és Harsányi Zsolt Kecs­kemétre készült, a Pesti Napló hangversenyére, ép­pen akkor, amikor legélén­kebb volt Kecskemét és Nagykőrös rivalizálása. Egyik este megszólalt a vidéki tele­fon a szerkesztőségben. Far­kas Imrét kérték a telefon­hoz: — Itt a Kecskeméti Irodal­mi Kör elnöke beszél. Közön­ségünk nevében arra kérem a szerkesztő urat, tessék in­kább Nagykőrösre menni felolvasni. Természetesen Karinthy Frigyes beszelt a másik szo­bából... Amikor Móricz Zsigmond első leánygyermeke megszü­letett, s azt az anyakönyvbe Csipetnyi bors akarta Íratni, a református lelkész azt mondta, hogy a „Virág” nevet nem hajlandó bevezetni, mert a „Virág” az magyarul: „Flóra”. — Rendben van. Akkor megyek a katolikus plébáni­ára! Ettől megijedt a reformá­tus lelkész, és így lett Mó­ricz Virágból — Virág... Juhász Gyulával egy író­társa arról vitatkozott, hogy hol van az a jelenet Az em­ber tragédiájában, amikor a tudós azt mondja Ádámnak, hogy a nap négyezer év múl­va ki fog hülni. Juhász Gyula azt mondta, hogy a kérdéses passzus a falanszterjelenetben van. A másik kétségbe vonta. — Mit vitatkozunk? — mondta ekkor Juhász Gyula. — Azonnal megmutatom a könyvből. Előkereste Az ember tragé­diáját, bebizonyított^, hogy neki van igaza, Majd moso­lyogva megszólalt: — Persze, jegyezd meg, hogy én csak olyankor nézek meg valamit a könyvben, ha biztosan tudom... Móra Ferenc beült egyszer egy könyvnapon egy utcai sá­torba. Egyszer egy fölényes modorú asszony állt meg előtte, belelapozott az egyik Móra-regénybe, és azt kér­dezte a deresedő hajú író­tól: — Tessék megmondani, ér­demes megvenni ezt a köny­vet? Ön jónak találja? Móra enyhe iróniával vála­szolta: — Nem tudom, asszonyom, én ugyanis nem olvastam el. Csak megírtam... Nagy Endre és Rákosi Vik­tor együtt távoztak egy tár­saságból. Ahogy leértek az utcára, épp az orruk előtt ol­totta le a gyújtogató az utolsó gázlámpát. Nagy Endre jókedvű han­gulatban odakiáltotta a sze­gény embernek: — Gazember, miért oltod el szemem előtt az utolsó lámpát? A derék lámpagyújtogató joggal megsértődött a ke­mény támadás hallatára és Nagy Endrének támadt. Sipu- lusz azonban közbevetette magát, és így nyugtatta meg a felindult embert: — Ne haragudjék, bácsi! Elvégre maga az oka min­dennek. A barátom gáz­embert mondott volna, ha nem oltotta volna el a lám­pát. De a sötétben nem lát­hatta a vesszőt... R. T. Á zene nyelvén — a népek barátságáért Szabolcsi pedagógus a Nemzetközi Kodály Társaságban Amikor T. Hunyadi Viktó­riával az augusztus közepén, Kecskeméten rendezett nem­zetközi Kodály-iSzimpozion után találkoztunk, éppen csak elkezdte a friss élmé­nyek rendszerezését. A meg­hívó tizenhat ország hetven küldöttének tanácskozására szólt, tehát gazdag program­ra számított. Nem csalódott, sőt egészen váratlan meglepetésben is része volt. A szimpozionon ugyanis megalakult a régóta tervezett Nemzetközi Kodály Társaság, amelynek alapító tagja lett. — Nekünk, zenepedagó­gusoknak óriási jelentőségű ez az esemény — magyarázta a szimpozionra és a társaság megalakulására utalva. — Közvetlen hatása a zenepe­dagógiai elméletben és mód­szertanban érezhető, a leg­fontosabb cél mégis az, hogy nemcsak a tanácskozáson részt vett kutatók, tudósok és tanárok munkájára vonat­kozik, hanem az ének-zene oktatáson át érinti az egész oktatási hálózatot. Ennek megfelelően a szim- pozion programja is elméle­ti és gyakorlati részre bom­lott. — Ragyogó bemutató taní­tásokat láttam. Ezeken szó volt arról, hogy már az óvo­dás kiscsoportosok ének-zene oktatását a Kodály-módszer adaptálásával kell elkezdeni, a tiszta forrásra, a népzenére építve. Ezt támasztották alá a bemutató tanítások a na­gyobb csoportokban, s ezt egészítették ki az előadások. S mert zenei témájú ta­nácskozás nem képzelhető el zene nélkül, minden reggel énekórával kezdődött. — Addig nem is volt baj, míg a népdalok kottáival is­merkedtünk. A bábeli hang­zavar akkor kezdődött, ami­kor énekelni kezdtünk tatár, izlandi, vagy éppen cserenisz nyelven. A másik ilyen emlékezetes esemény az volt, amikor be­jelentették, hogy a Nemzet­közi Kodály Társaság éves tagdíja 20 dollár. Viktória és Tóth Lajos megyei szakfel­ügyelő, a másik szabolcsi alapító tag bizony törte a fe­jét, honnan vesznek húsz dollárt. Szerencsére kiderült, hogy a magyar alapító tagok költségeit a társaság más forrásból fedezi. Az apróbb kis élmények mellett a legnagyobb termé­szetesen az volt, amikor a szimpozion átalakult a tár­saság alapító közgyűlésévé. Az országok delegátusai alapszabályt fogadtak el, ez tartalmazza a társaság mű­ködésének céljait és formáit. Hogyan tudja kamatoztatni T. Hunyadi Viktória a ta­nárképző főiskolán a szim­pozionon elfogadott szabá­lyokat ? — A Kodály-módszert jól ismerik az egész világon, a japánok, vagy a kanadaiak ugyanolyan tájékozottak, Traubisoda Szabolcsnak A Tiszántúlt és Borsod me­gyét látja el termékeivel az a Traubisoda-üzem, amelyet négy állami gazdaság köz­reműködésével létesítettek Debrecenben. A korszerűen automatizált üzem teljes ka­pacitásával évente 40 millió palack hűsítő italt készít majd. A létesítmény har­mincnégy milliós közös beru­házásból épült. mint mi. Ezért tartom fon­tosnak, hogy a zene minden nép barátságának szolgálatá­ban egy közvetítő szerepet kapott ezen a tanácskozáson. A kölcsönös megértés és a barátság közvetítését. Erről jut eszembe, hogy kötelez is valamire ez a tagság. Engem például arra, hogy a két év múlva sorra kerülő közgyű­lésig meg kellene tanulnom egy idegen nyelvet. Ami pedig a gyakorlati munkát illeti, Viktóriának ugyanaz a célja, mint a pe­dagógusoknak általában: harmonikusan fejlett gyer­mekeket és a teljes emberi élet igényére oktató pedagó­gusokat nevelni. — Ezzel kapcsolatban lát­tam néhány zenepszicholó­giái kísérletet. Arra követ­keztettem ezekből, hogy a pedagógiában egyre keve­sebb teret kap majd az is­kolás módszer, s egyre töb­bet a készségfejlesztő okta­tás, nevelés. Ennek megvaló­sulásához azonban egy fontos követelményre van szükség: a tanárjelöltek és az őket ta­nító pedagógusok megfelelő felkészültségére. (be) A Román Szocialista Köz­társaság felszabadulása 31. évfordulójáról a Román Kul­túra Hete címszó alatt szá­mos programmal emlékezett meg a rádió. Ezek közül há­rom hangjátékról számolunk be. A Rádiószínház bemutató­ként tűzte műsorára Victor Birladeanu „Ház a lövészár­kok között” c. rádiójátékát, mely az 1944—45-ös magyar- országi felszabadító harcok­ban Gáli Irma, a gyárudva­ron elesett magyar munkás­asszony és Traian Fuiorea kö­zött szövődött szerelemről szólt egyik rétegében. A má­sikban a megmentett gyerek, Gál Ferenc kereste évtizedek múlva megmentője és az anyja emlékét Máramaros- ban. Traian Fuiorea időköz­ben meghalt, de megtalált naplójából egy tiszta és mind­végig megőrzött szerelemről győződött meg a fiú, mely az egykori katonát az ő anyjá­hoz fűzte. A háború borzal­mait lírával oldó történet mentes volt minden felesle­ges érzelgősségtől, a román vendégrendező, Dán Puican biztosan tartotta egységes tó­nusban a darabot. Gáli Irma szerepében Horváth Teri ki­emelkedő alakítást produkált. Kevés jót írhatunk az Ifjú­sági Rádió műsorában va­sárnap délelőtt bemutatott Veronica Birladearui-hangjá- tékról. („A sárkány titka”.) Pedig a cselekményindítás nem is volt rossz benne. Egy németek elől annak idején el­titkolt új érclelőhelynek a sárkányfejes gyűrűben elrej­tett helyszínrajzát keresi a háborúban meghalt profesz- szor geológus tanítványa, út­törők segítségével. A kalan­dos műfaj szabályainak meg­felelően bonyolódott tovább a cselekmény, azonban sok-sok naivitással, még több vélet­lennel. Az ósdi „rekvizitu- mokat” nem pótolták az út­törők rejtjeles rádióüzenetei sem. A Román Kultúra Hete legkiemelkedőbb irodalmi produkciója Mihail Sadove- anu világhírű kisregényéből, „A baltá”-ból 1966-ban ké­szített rádiódráma vasárnap esti felújítása volt. A 30-as években játszódó moldvai pásztortörténet igazi drámai költészet, magas rendű szim­bólumokkal. A nép eszessé­gének, erejének, becsületes­ségének és igazságosságának jelképévé magasodik benne Vitoria Lipan, aki a pásztor­társai által megölt férje meg- bosszulására indul. A kisre­gény mindvégig drámai fe­szültségű cselekményét Bródy Imre kitűnően fogta össze a rádiódrámában. Török Tamás rendezésében a jellemek plasztikus kiemelésére töre­kedve csak a legszükségesebb külső hatásokat alkalmazta. A jobbnál jobb színészi ala­kítások (pl. a Gáti Józsefé, a Görbe Jánosé és másoké) kö­zül is kiemelkedő, ritkán hall­ható jó produkcióval hálálta meg Medgyesi Mária Vitoria nagy szerepét. „A balta” nagy rádióélmény volt. Merkovszky Pál A KÉPERNYŐ mm ELŐTT A riportfilmeknek is megvan a maguk varázsa, tényszerűsé­gükkel. a mai életről adott je­lentéseikkel, kortársainkról ké­szített fotóikkal kötik le a né­zőt. A riport, úgy gondolom, akkor emelkedik a dokumentum szintjére, ha a jelent úgy mu­tatja be, hogy nemcsak a ma, hanem egyúttal a jövő számára is. tanulságos tényeket és lénye­ges vonásokat is rögzíti. Varga János (szerkesztő), Bárány György (operatőr) és Oláh Gáj- bor (rendező) Két kovács című riport-dokumentumfilmje, az ősi kovácsmesterség két mai folyta­tójáról, ilyen alkotás. Azzal pe­dig, hogy az azonos foglalkozás ősi és nagyipari módjáról, mondhatnám: technológiájáról, a kétféle életvitel jellemző jegyei­ről is közöl egymás mellé vá­gott, szemléletes képsorokat, a riportalanyok tartalmas gondo­latait, mindezzel a filmszociog­ráfiához is közel kerül. Kiemel­kedő erénye e filmnek, hogy szerzői kommentárok, magyará­zatok nem rágják meg a néző számára az alkotók mondandó­ját, a képek és a két kovács szavai önmagukért beszélnek. Az Egy nap címet kapott soro­zat figyelmet lekötő filmmel indult tehát. Amikor másfél-két évvel ez­előtt még nagy viták folytak a kispolgáriság mibenlétéről a sajtóban, a rádióban, a televí­zióban, a közélet fórumain és a magán érintkezés legkülönbö­zőbb alkalmain, akkor nagyon jó szolgálatot tett volna Szabó Sípos Tamás új rajzfilmsoroza­ta, A Fejvízvédelmi Kutató Inté­zet jelentései. Bár a téma ak­tuális ma is, a vita viharának elmúltával egy kicsit „utánlö- vésnek” tűnik ez a sorozat. Eb­ben azonban sem a televízió, sem az alkotók nem marasztal­hatok el teljes mértékben. Mint a műsorfüzetbeli előzetesből ki­tűnik, még a viták heve ide­jén meghirdette a televízió do­kumentumfilm osztálya a té­mában a pályázatot (amelyre kevesen neveztek be), azonban kiderült, hogy ebben a műfaj­ban igen nehéz, csak megkö­zelítő pontossággal is, röviden meghatározni a kispolgáriság lényegi vonásait. Szabó Sipos Tamás arra vál­lalkozott, hogy megkísérli rajz­filmek sorával megvilágítani a témát. Minden leegyszerűsítés a fogalom bizonyos mértékű sze- gényítését is okozza. Már az első két "részből is látszik, hogy e sorozat is küzd e problémá­val. Észrevehető igyekezettel úgy akarja — az egy hallásra való megértés érdekében — egy­szerűsíteni közlendőjét,' hogy mégse szürkítse el. Szellemes rajzokkal, fényképekkel tűzdelt képsorokkal támasztja alá a szöveget. Abban azonban van erőltetettség, hogy a beszélő komputert interjúvolja meg a riporter. Ez a fordulat eleggé elhasznált már ahhoz, hogy a kispolgáriságnak jövőnk alaku­lására tett kapcsolatában ér­demes legyen felhasználni. Egyébként igazán kíváncsian várhatjuk, milyen lesz a folyta­tás. Seregi István A litHM MELLETT SZEPTEMBERBEN: Ember, környezet. esalad Az egészségnevelési napok színhelye: a Nyírség

Next

/
Thumbnails
Contents