Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-24 / 198. szám

1975. augusztus 24. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Munkásváros — munkássá válás TIZENEGY ESZTENDŐ­VEL EZELŐTT úttörő sze­repet töltött be a Nyíregy­házi Konzervgyár: a me­gyeszékhelynek ez volt az első nagyüzeme, amely több ezer nyíregyházi és város- környéki lánynak, asszony­nak munkát adott. Volt olyan nyári szezon is, ami­kor a szokásosnak kétszere­sére nőtt a létszám: négy­ezernél többen dolgoztak a gyárban, amelynek ezzel akkor nemcsak termelési, hanem politikai-társadalmi küldetése is volt. Gondot és örömet jelen­tett ez egyszerre. Az 1960- as évek közepén végre munkához juthatott sok olyan nő, aki korábban hiá­ba akart dolgozni Nyíregy­házán. Egyben ez adta a legfőbb gondot is, mert a háztartásból, a földekről a gyár kötött — sőt három műszakos — munkarendjé­be beilleszkedni nagyon sok először ipari munkát válla­ló lánynak, asszonynak nem sikerült. A gyár elmúlt tíz eszten­dős, jelentősen megváltoz­tak a feltételek. A konzerv­gyár az első nagy gyár volt: azóta Nyíregyháza munkás­város lett. Sok minden vál­tozott időközben a konzerv­gyárban is. Az itteni erőfe­szítések, gondok és eredmé­nyek jól reprezentálják mindazt, ami — más for­mában ugyan, de — a vá­ros rohamléptekkel fejlődő iparára csaknem mindenütt jellemző. A városi pártbizottságnak különösen fontos, hogyan alakul munkássá Nyíregy­háza iparának -30 ezer dol­gozója. Éppen ezért a város egyik legnagyobb, már tíz­éves múlttal, tapasztalatok­kal , rendelkező nagyüzemé­ben, a két és fél ezer dplggt- zót foglalkoztató és jévente*. több,- mint félmilliárd forint értékű terméket előállító konzervgyárban, a helyszí­nen tárgyalt a munkássá válásról, a párthatározatok végrehajtásáról. Szóba került a vb ülésén a gyár egyik munkásasszo­nyának rövid nyilatkozata, amely a televízióban hang­zott el nemrégiben:.. Elő-, szőr idegenkedtetT)n;mjnáat^ tói, amit itt találtam,-.-.-isiér, sőbb megkedveltem a mun­kát. majd elkezdtek érde­kelni az üzemi események és észre sem yettem. hogy a gyár második otthonom lett.. NAGYON JÓL JELLEM­ZIK a munkásnő szavai a munkássá válás legfonto­sabb csomópontjait: hogvan jut el a külső szemlélőtől a gvár életének cselekvő, al­kotó formálásáig. A vállalat pártvezetőségének titkára és a gyár igazgatója sokoldalú elemzésben mutatta be a gondokat és az eredménye­ket. Még az ötéves gyárban is a munkásvándorlás nagy gondjával küszködtek. 1970- ben 2700-an léptek ki a vál­lalattól. (Az átlagos mun­káslétszám ekkor 2200 volt.) Intézkedések tucatja rejlik a tavalyi számok mögött: nagyjából azonos létszám mellett az öt évvel ezelőtti­nek mindössze egynegyede lépett ki. Volt időszak, ami­kor szezonban a létszám kétszeresére nőtt — ma lé­nyegében egész évben tel­jes a létszám, de ehhez át kellett alakítani a termelés szerkezetét. Megteremtet­ték egy széles és hosszú tá­vú kooperáció alapját a pversanvagtermelő gazda­ságokkal. A munkaidő-osök- kentés mellett is jelentős eredményeket értek el a túlórák, a szabad szombati —vasárnapi munka, az éj­szakai műszak mérséklése terén. A nőpolitikái határozat végrehajtására a szociális intézkedések egész sorát ad­ták ki a kisgyermekes, több gyermekes, vagy gyer­meküket egyedül nevelő anyák védelmére, segítésé­re a továbbtanulók egymű­szakos beosztásától az üzemorvosi rendelés, az üdültetés bővítéséig. Mindezt — politikai, gaz­dasági, szervezési intézke­dések sora — egyetlen fon­tos feladat, a munkásván­dorlás természetes mérték­re csökkentése érdekében. Az eredmény: 1972-hez ké­pest a termelés közel 50 százalékos növelését csök­kenő létszám mellett valósí­tották meg, több, mint nyolcszáz fős tevékeny törzsgárda kovácsolódott, s most az üzemhez, munka­helyhez ragaszkodás, a gon­dokból és munkasikerekből részvállalás a gyár minden részlegében természetesnek számít. A MUNKÁSSÁ VÁLÁS egyik nagyon jelentős sza­kasza zárult tehát sikerrel az első tíz esztendő második felében. Lépést tartani, újabb ered­ményeket elérni csak egyre fejlettebb, képzettebb, szé­lesebb látókörű dolgozókkal lehet. Néhány éve ezen is következetesen dolgoznak. A gyár „Közművelődésünk helyzete és feladata — 1974” címet viselő intézke­dési terve alapján is lé­nyegbevágó, értékes kérdé­seket tehettek fel a párt-vb tagjai. A gyár vezetőinek válaszai számos eredményt és jó kezdeményezést iga­zoltak. 1970 és 74 között például megkétszereződött a női szakmunkások száma és csaknem tízszeresére nö­vekedett a betanított mun­kásnők száma. A gyárban szervezett tanfolyamon az icjéft harmincnégyen sze­reitek szakmunkás-bizo­nyítványt, csaknem teljes egészében korábbi fizikai munkások. Az új tanévben újabb három csoport ípdúi. egyíkkef ‘f^léntős kézdpmé- nyelés megvalósításához kezdenek: ebben az osztály-' ban a gyermekgondozási szabadságon lévő' kismamák közül tanulnak majd, hogy mire visszatérnek, szak­munkás-bizonyítvánnyal a kézben nágyobb szakérte­lemmel, magasabb- f izetéssel állhassanak újra munkába. A'Z/ 1974—75-ÖS 0KTA- ; TÁÉI ÉVBEN á ngyáí<-' 73 munkása folytatott gimná­zi.mi, szaktechnikumi ta­nulmányokat, s az idén újabb negyven jelentkezett továbbtanulni. A szakmai és állami képzés mellett nö­vekszik az érdeklődés a po­litikai képzés iránt is. A munkások bevonása elsősor­ban a politikai szemináriu­moknál jelentős, de egyre jobb az arány a marxizmus —leninizmus esti középisko­lában is, amelynek kihelye- ' zett osztálya működik a gyárban. Mindezek — sok más fel nem sorolt eredménnyel együtt — teszik lehetővé, hogy a munkások képvise­lői eredményesen vehesse­nek részt mindazon fóru­mok tevékenységében, ame­lyeken a munkásokat érin­tő döntések előkészítését végzik. Uj eredmény, hogy most a vezetői szintű ta­nácskozásokra — vállalati gazdasági tanácsülés, mű­szaki konferencia — rend­szeresen munkásküldöttet is meghívnak, olyan elis­mert szakembereket, akik a tárgyalt témában széles kö­rű ismeretekkel rendelkez­nek. AZ ÉRTÉKELÉS KÖZ­BEN gondokat is feltárva többször elhangzott a vég­rehajtó bizottság vitájában: a konzervgyári tapasztala­tok igazolják, hogy a gyár­ba lépés önmagában nem változtathatja meg egyik napról a másikra a belépő dolgozót. A párt- és a tár­sadalmi szervek, a gazdasá­gi vezetők számára egyaránt napi feladat, hogy ápolják, fejlesszék kapcsolataikat a munkáskollektívákkal. Marik Sándor A nyíregyházi Taurus Gumigyár campingüzemében Faragó Júlia és Bakai Mária az ágybetétek oldalfalá- Konténeres rakodás a záhonyi átrakóban. nak ragasztását végzik. (Elek Emil felv.) Nyolcvanhét szabolcsi kiállító Munkánk a Sóstón Gyors ütemben halad a sóstói termékbemutató csarnok építése — már a belső szerelési munkáknál tartanak az építők. Készül a Sóstói Kulturpark előtti nagy parkolóhely is, va­lamint a belső körút és annak közvilágítása. Szep­tember elsején átadják a helyet az építők a kiállí­tóknak — nyolcvanhét vállalat, szövetkezet, gaz­daság jelentette be rész­vételét a Szabolcs-Szat- már harmincéves fejlő­dést bemutató termékki­állításra, amely szeptem­ber 15-én nyitja meg ka­puit a látogatók előtt, o A jubileumi termékbemu­tató megnyitása előtt la­punkban folyamatosan tájé­koztatjuk olvasóinkat a kiál­lítás előkészületeiről, a részt vevő üzemek, szövetkezetek, gazdaságok kiállításra kerü­lő újdonságairól. Papírgyár: Csomagolás technika Szabolcs-Szatmár évi ipari termelésének közel tizenöt százalékát a Papíripari Vál­lalat nyíregyházi gyára adja a maga másfél milliárd forin­tos termelésével. A korszerű nagyüzem ezerkétszáz dol­gozójának munkáját hazánk­ban és külföldön egyaránt ismerik — az ez évben Bu­dapesten rendezett „Buda- transpact” nevű csomagolás- technikai kiállításon a nyír­egyházi papírgyár nagydíjat és több különdíjat kapott termékeikért. Évente kilencvenezer ton­na különféle csomagolóanya­got gyártanak: hullámpapír­ból készült dobozokat, ki- sebb-nagyobb papírzsáko­kat, polietilén bevonatú pa­pírtermékeket. Ez utóbbiak a legmodernebb termékeik — különleges technikával mű­anyagréteget visznek föl a papírra, mely ezáltal kiváló tulajdonságú, tetszetős cso­magolóanyaggá válik. A ter­mékbemutatón a közönség elé kerülnek áz éddig cfcak áruvá! mégtÖltVé1' ismert do­bóitok, zsákok, valamint az említett — Magyarországon egyedül itt gyártott! — „mű­anyagpapírból” készült ter­mékek. Konzervgyár: A munka- szervezés eredményei Megyénk élelmiszeripará­nak legnagyobb üzeme a Nyíregyházi Konzervgyár. Évente öt és fél ezer vagon konzervet, befőttet szállít megrendelőinek — ebből 4000- ret külföldre. Az utóbbi években rohamos fejlődés­nek indult gyár 1975-re öt­százhetven millió forint ér­tékű terméket tervezett — húszmillióval többet a tava­lyinál. Jelentős eredmény, hogy a nagyobb értéket ke­vesebb munkással állítják elő a közel két és fél ezer embert foglalkoztató gyár­ban — ez elsősorban az idén bevezetett „dolgozz hibátla­nul” rendszer munkaszerve­zési eredményeinek köszön­hető. A konzervgyár a szeptem­beri kiállításon azokat a termékeit mutatja be, me­lyekkel eddig már sikereket aratott, ezenkívül több új készítményt is kiállítanak. A vágott zöldbab például Er­furtban aranyérmet kapott, de nemzetközileg elismertek a gyár friss gyümölcsből ké­szített dzsemjei is: szamóca, málna, sárgabarack, meggy. Újdonság a cukormentes, sa­ját levében készült alma- és meggybefőtt, valamint a las­kagombából gyártott négy­féle gomb^készítmény. MEZŐGÉP: Burgonya- válogató, almaszedő .. . t -h A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat termékei jól ismer­tek az egész országban — sőt, nemzetközi kapcsolatai is je­lentősek. A kilenc megyénk­ben gyáregységben három és fél ezer ember dolgozik — 1975-re ötszázhatvan millió forintos termelési' értéket terveztek. Az egykori gépál­lomásokból komoly ipari üze­mek lettek az elmúlt évek alatt. A különféle mezőgaz­dasági gépek gyártása mel­lett jelentős szolgáltató tevé­kenységet is végeznek: ők az egyedüliek a MEZŐGÉP- tröszt vállalatai között, akik szerszámgépek felújításával foglalkoznak. A termékkiállításon több újdonságot is bemutafca nyír­egyházi MEZŐGÉP. A köz­ismert és közkedvelt KD— 160 jelzésű háztáji kisdará­ló továbbfejlesztett változa­ta a kisebb teljesítményű, ám, szebb, korszerűbb KD— 120-as daráló. Üj termékük a KM—1 jelű háztáji mor­zsoló is. Kiállítanak egy rá­zórostélyos burgonyaszedő gépet és néhány felújított szerszámgépet is. Nemcsak a csarnokban igényeltek helyet a MEZŐGÉP-esek: a szabad­ban bemutatják a BV—40-es burgonyaválogató asztalt, va­lamint több almaszedő áll­ványt. Emellett fényképek, makettek jelzik majd a vál­lalat sokirányú tevékenysé­gét. (t. gy.) A páciens A páciens szélesre tár­** ta a körzeti rendelő ajtaját és kiszólt a folyo­sóra. — Kérem a következőt! Alacsony, hajlott hátú, idős nénike tipegett be a szobába. A páciens barát­ságosan megjegyezte: — Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? — Elég rosszul, kedves­kém. A fiam már négy hónapja nem járt nálam. Sajnos, a menyem ellenem uszítja, pedig tessék elhin­ni, én igazán egy rossz szót nem mondok róla senkinek. A páciens együttérzően bólogatott: — Ilyen az élet. Min­denkinek van panaszkodni valója. Most miről beszél­gessünk? Talán az időjá­rásról? — Beszélhetünk, lei­kecském. Reggel, amikor lementem tejért, nagyon fújt a szél. Álig győztem átmelegedni. Hiába, már nem vagyok a régi. A páciens továbbra is türelmesen érdeklődött: — Miről beszélgessünk még, nénikém? — Most már inkább el­mondanám, hogy oldalt, deréktól felfelé van egy tojás a hátamban !... A páciens gyorsan köz­bevágott: — Ezt már ne nekem tessék elmondani, hanem a doktor úrnak. Gyors mozdulattal el­húzta a fehér függönyt. — Főorvos úr, legyen szíves. Remélem, sikerült gyorsan bekapnia az ebédjét, amíg én elbeszél­gettem a nénikével. A doktor egy falat ke­nyérrel felitatta a pörkölt- szaftot, és lenyelte az utolsó falatot. Aztán a páciens fülébe súgta: — Köszönöm a segítsé­gét. A betegek a rendelő­ben az első tíz percben magánjellegű panaszaikat mondják el. Ezek meg­hallgatásához nem kell or­vos, megteszi egy laikus is. Ezek az improduktív tíz percek csak rengeteg felesleges időt jelentenek. Még egyszer köszönöm fá­radozását. Most már én foglalkozom a nénikével. A páciens udvariasan meghajolt: — Viszontlátásra hol­nap délben. Amíg megeszi a töltött káposztát, szíve­sen rendelek ismét. Galambos Szilveszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents