Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-22 / 196. szám
2 KELET-MAGYARORSZAG 1975. augusztus 22. Kisar községben az alkotmány napján avatták fel az új kultűrházat. (Elek Emil felvétele) Kiválók a vasgyűjtésben Szatmárba utaznak a pusztaújfalui fiatalok A pusztaújfalui Gárdonyi Géza KISZ-alapszervezet tagjai az ifjúsági szövetség felhívására az akció eddigi napjaiban egyénenként 3 mázsa vasat gyűjtöttek. A kisvárdai járás olyan helyén — erdő közepén —, ahol nem hogy gyár nincs, de még a tsz-ma- jor is majd' 10 kilométerre van innen. — Honnan szedtek össze nyolcán 23 mázsa vasat? — Itt helyben gyűjtöttük össze mindet — mondja Szo- boszlai István szervezőtitkár. — Mivel mi üzemek, gyárak vagy a termelőszövetkezetek gépműhelyeinek hulladékvasára nem számíthatunk, gondolkozni kezdtünk. A Új MÉK-raktár Nyíregyházán Megyénk legnagyobb zöldség-gyümölcs forgalmazó vállalata (a nyíregyházi MÉK) új városellátó raktárral gazdagodott. Az épület műszaki átadása augusztus 15-én volt. Az 1500 négyzetméteres alapterületű tranzitraktárban modern csomagoló és több más mellett két hűtőtér is található. Befogadóképessége 200 vagon. A raktár mellett egy 350 vagonos burgonyatárolót is építettek 650 négyzet- méteres manipuláló (válogató, rakodó) térrel. A beruházás értéke — nagy állami támogatással — 25 millió forint. A létesítményben 100 dolgozót foglalkoztatnak. Az emberek munkáját gépek beállításával könnyítik. Eddig öt emelővillás targoncát, mosó, szárító berendezéseket, egy holland, egy svájci és két saját rezsiben készített cso- magolót vásároltak 4 millió forintos értékben. A tároló és a raktár sokat segít a MÉK raktározási gondjain. Ez ideig egy MÁV-tól bérelt, 20 éve üzemelő elavult helyiségben tartották a zöldséget, gyümölcsöt, egészségtelen körülmények között. Az új telep minden szempontból korszerű. A forgalmat 20 teherautó bonyolítja majd le. Kapacitásuk napi nyolc vagon áru ki- és beszállítására elegendő. (házi) KISZ Központi Bizottságának vasgyüjtési akciójába mindenképpen be akartunk kapcsolódni, s munkához láttunk. A KISZ-tagok között elosztottuk a pusztaújfalui házakat — vette át a szót Fei- ber István KISZ-titkár. Mindenki felkereste a családokat, s megkérdezte, van-e felesleges vashulladékuk. Különösen az idősebb családoknál kaptak kedvező választ. A legtöbb helyen még ott volt az egyéni gazdálkodás idején használt eke, borona, ekekapa. A gazdák udvarukban egy csomóba rakták a felesleges dolgokat, mi pedig a klubunk mellé hordtuk. — Szombatonként, vasárnaponként végeztük a gyűjtést. Ahányan vagyunk, szinte annyifelé dolgoztunk, így csak hétvégeken tudtunk gyűjteni. Volt olyan nap, amikor már hajnali négykor toltuk a kétkerekű taligát, gyűjtöttük a vasat. Tizenkét mázsát már el is szállítottak, s több, mint 10 mázsa még elszállításra vár. Szabolcs-Szatmár az országos átlagtól is elmarad, a megye 594 ezer hektárnyi területéből mindössze 53 ezer hektár az erdő, ami még a 10 százalékot sem éri el. A megyében lévő fehér- gyarmati, tiborszállási, ricsi- kai, nyíregyházi, nyírbélteki és baktalórántházi erdészetek évente 180—200 ezer köbméter fát termelnek ki. Ezenkívül több — erdőt használó — szerv (termelő- szövetkezetek, vízügyi igazgatóság, MÁV) vág ki fát évente jelentős területeken. A rendelkezések é. leimében minden kivágott erdőrészt pótolni kell. Megyénkben — a talajfajták igényeinek megfelelően — elsősorban akác, tölgy, neA jó szervezés után kézenfekvő a kérdés: mire költik a kapott pénzt a KISZ-esek? — Valószínű, kirándulni megyünk belőle — mondják. — Eddig 840 forintot kaptunk, s még ennyire számolunk. Régóta tervezünk már egy szatmári körutat. Szeretnénk látni Fehérgyarmatot, Tunyogmatolcsot, a nagyari Petőfi-fát. S ha már arra járunk, feltétlenül elmegyünk Túristvándiba, meglátogatjuk egykori tanítónkat, Makkai Bélát. A beszélgetés közben megérkeztünk a fiataloknak otthont adó klubba. Az egykori iskola tanulói két évvel ezelőtt beköltöztek a mándoki tanyai kollégiumba. A tantermekben azóta tv-szobát, játék- és olvasótermet rendeztek be a fiatalok. Az olvasóteremben könyves szekrények, régi használati tárgyak, szilkék, csuprok, rokkák sorakoznak. Itt gyűjtötték a KISZ-esek. A falakon oklevelek, serlegek. A tanyai ifjúsági napokon szerezték. Az idén ők rendezik a találkozót. — Már hozzákezdtünk a szervezéshez, mind a nyolcunkra sok munka vár — mondja a KISZ-titkár. — Remélem. sikeres lesz a találkozó. Balogh Géza mesnyár és fenyőcsemetéket ültetnek. Jelenleg is ezek a fajták alkotják erdőink jelentős részét. Közülük is kiemelkedik az akác szerepe, hiszen erdőink faállományának közel 50 százalékát alkotja. A következő években új erdőket is telepítenek. Ehhez állami támogatást kapnak a vállalkozók. Különösen nagy szerepe van a telepítésben a termelőszövetkezeteknek, mert az eddig nehezen művelhető területeket az erdők révén jóval gazdaságosabban tudják majd kihasználni. Az új telepítést gondos talajvizsgálatok előzik meg, hogy a csemeték a megfelelő helyre kerüljenek. (b. g.) Pótolják a kivágott erdőrészeket Akác, tölgy, nemesnyár Megyénkben több mint kétezer hektár újonnan erdősített területet vesznek át az Állami Erdőgazdaság Felügyelőségének szakemberei ezekben a hetekben. Hazánk fában szegény ország, s a szakemberek ennek ellensúlyozására nagy erőfeszítéseket tesznek. A cél az, hogy az ország területének legalább 20 százaléka erdősített legyen.---------------------------Hozzászólás A legbelső gyűrű A Kelet-Magyarország 1975. július 23-i számában a nyíregyházi melléklet „A legbelső gyűrű” címmel foglalkozott a Kiskörút kialakításának előzményeivel és jelenlegi gondjaival. Az ismertetésben a Zrínyi Ilona utcai sávház építésének kezdési késedelméért — úgy tűnik — a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatot teszik felelőssé. A hosszú időszakra visszanyúló előkészítési időszak irataiból csak egy kisebb csokorra valót ismertetnénk, melyekből feltehetően kiolvasható, hogy a vétkes valahol másytt keresendő. Mint más beruházás esetében, a Zrínyi Ilona utcai sávház kivitelezési tervdokumentációját is gondosan felülvizsgáltuk és .az egyébként valóban igényes épület terveire műszaki észrevételeket tettünk. A mintegy 90 pontos műszakitechnológiai észrevételezésünket 1974. december 11-én küldük meg megbízónknak 1975 januárjától április 16-ig több szóbeli és írásos egyeztetésre került sor, köztük olyan lényeges műszaki kérdések megvitatására. mint a környező épületek állagának biztosítása, vagy a sávház alapozásának szakszerű megoldása. E kivitelezési munkák (földmunka, alapozás) ’ köztudottan minden építkezés első fázisában végzendők el, ezért az erre vonatkozó műszaki kérdések tisztázása alapvetően meghatározza a kivitelezés tényleges megkezdését. Megbízónk vállalta, hogy 1975. május 10-ig az összes tervkiegészítést és módosítást eljuttatja vállalatunkhoz, de 1975. május 13-i keltezéssel értesítést kaptunk a beruházón keresztül a NYIR- TERV-től, melyből szó szerint idézünk: „3. Az ellenlemez dilatációját több tervlap módosításával lehet csak megoldani, bonyolult Statikai kapcsolatai miatt, — személyi problémák — módosított terveinket későbbi időpontban küldjük. Ezért szives elnézésüket kérjük. Ugyanez vonatkozik az aláfalazás terveire is.” Műszaki észrevételeinkre, melyeknek helyességét. megalapozottságát egyébként az előzőekben közölt rövid Idézet is bizonyítja, végül is 1975. június 5-én kaptuk meg az elfogadható tervezői megoldásokat, kiegészítéseket és módosításokat. A helyszíni építésre való tényleges felkészülés csak ezek után következhetett be. A különböző okokra visszatehető beruházói, tervezői késedelem így valóban nem tett lehetővé egyebet, mint a szerény ütemű felvonulást. Az úgynevezett illetékesektől származó tárgyi tévedések mellett kötelességünknek érezzük azonban hibás általánosításokra vezető egyéb megjegyzéseket is szóvá tenni. A kivitelezési önköltség alakulását jól ismerő szakemberek tudják, hogy a házgyári paneles építést nem lehet a rendkívül kedvező nyereséget biztosító munkák között említeni. Azt ellenben mindenkinek tudnia kell. hogy a népgazdaság termelékenységi előirányzatai, vagy a lakásépítési igények mielőbbi kielégítése nélkülözhetetlenné teszik a korszerű technológia alkalmazását. Feltehetően közismert az az állásfoglalás is, mely szerint az érdekeltek megfelelő együttműködésén alapuló erőfeszítéssel kell csökkenteni a helyszíni építés munkaerő- igényességét. A cikkben említett megállapítás ellenére vállalatunk valóban becsületbeli kötelességének érzi a városközpontban adódó feladatok elvégzését és a már megvalósított építmények tételes felsorolása nélkül is belátható, hogy ezt az elmúlt években rendszeresen be is bizonyította. Talán az is jellemzi a SZÁÉV lokálpatriotizmusát, ha megírjuk, hogy 1975-ben csak Nyíregyházán mintegy 500 millió forint értékű kivitelezést valósítunk meg, többet, mint a megye összes építőipari szervezete együttvéve. Ezek között természetesen nem egy városközponti beruházás is szerepel. Végső soron azzal értünk egyet, hogy a Kiskörút szervezett megépítése valamennyi érdekelt, az eddigieknél átgondoltabb előkészítő tevékenységét, hatékonyabb együttműködését igényli. Somorjai Béla, műszaki igazgatóhelyettes A tartósítás csodája A Berezovka-mamm A felfedezés után egy évvel jól felszerelt expedíció indult a Távol-Keletre a kolosszus kiemelésére. Görnyedt tartásban találták, egyik mellső lábát a magasba emelve. Testét sűrű, sárgásbarna szőr fedte, helyenként vörösesbarna, hosszú csimbókokkal. Bőre alatt vastag szalonnaréteget találtak. Hasa vágyott és vöröses volt, mintha friss lenne. Még az olyan érzékeny szövetrészek is épségben maradtak, mint az ajkak, a nyelv, a szájüreg és a gyomor nyálkahártyái. Rendkívül érdekes felfedezés volt az állat fogai között és nyelvén talált gólyahír- és sásmaradványok. A táplálékot nyilván letépte, de lenyelni már nem tudta. Ez annak a jele, hogy teljesen váratlanul és hihetetlenül gyorsan lepte meg a fagyhalál, úgy tízezer évvel ezelőtt. Azóta nagyon sok, többé- kevésbé ép állati maradványra bukkantak ebből a korszakból az északi sarkvidéken. Mi történhetett vajon annak idején, hogy hatalmas, ellenállóképes és jól táplált állatok is olyan nagy számban hulltak el, méghozzá nem akárhogyan, hanem teljesen váratlanul, például le- gelés közben. A modern hűtőtechnikának köszönhetően, ma már tudjuk, mennyi ideig tart, 1900-ban egy tunguzföl- di vadász szinte teljes épségben megmaradt, iszapba és agyagba ágyazott mammuttetemet talált a Berezovka folyó meredek partján, a Transzszibériai vasúttól mintegy négyezer kilométerre. Szibériában és Alaszkában már korábban is találtak mammutcsonto- kat és -agyarakat. Ebben az esetben azonban a véletlen és az északi sarkvidéki örök fagy gondoskodott arról, hogy majdnem sértetlen állapotban maradjon ránk egy „tanú” azokból az időkből, amikor az utolsó jégkorszak utáni meleg periódus a csúcspontján volt, és az északi sarkvidéken olyan éghajlat uralkodott, mint ma Közép-Európában vagy Ukrajnában. amíg állati szövetek megfagynak és milyen állagúak lesznek mérsékelt vagy mélyhűtés útján. A Berezov- ka-mammutra és számos más, az északi sarkvidéken talált állatra, szokatlanul erős hidegnek kellett rátörnie — a szó szoros értelmében a derült nyári égből — ahhoz, hogy egy csapásra „mélyhűtöttek” legyenek, ahogy azt ma a hűtőházakban a folyékony nitrogén hőfokán (mínusz 200 Celsius fok) elérik. Lassú, fokozatos lehűlés mellett a szövetekben nagy szemű kristályok keletkeznek, s szétrombolják a sejtfalakat. Az ilyen hús vizes, világos és ízetlen. A hirtelen lehűtésnél ezzel szemben egészen parányi kristályok keletkeznek, és a sejtek épek maradnak. Az ilyen hús megtévesztően hasonlít a frissre és annak minőségére. Egy ilyen rendkívüli hatású hidegbetörést csak rendkívüli meteorológiai körülmények válthattak ki, például egy óriási erejű vulkánkitörés valahol a Csendes-óceán északi medencéjének törésvonalán vagy Alaszkában. A sztratoszféráig fellövellő forró gázok ott a világűr hőmérsékletére hültek le, és eredeti súlyuknál lényegesen nehezebbek lettek. Majd a Föld forgásától nyugat felé sodorva, keletkezési helyüktől nagy távolságban, pusztító erővel csaptak le. Útjuk során áttörték a me- leglevegő-burkot, orkánokat hóviharokat és néhány perc alatt óriási hőmérséklet-csökkenést okozva. Nem valószínű azonban, hogy a megtalált mammutok, óriástigrisek, orrszarvúak stb. egyetlen természeti katasztrófa áldozatául estek volna. Kihalásuk általános oka inkább abban keresendő, hogy a fokozatos lehűlés és az azzal járó növénypusztulás megfosztotta őket mindennapi táplálékuktól. Nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
