Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1975-08-17 / 193. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975. augusztus 17. FESZTIVÁLNAPOK „Nagyszerű három nap volt! A mielőbbi viszontlátásra ...” — ölelték át egymást a régi és új barátok a búcsúzáskor. A szovjet és a magyar fiatalok féltve szorították kezükben a nevektől, címektől, cirill és latin betűktől tarkálló sapkákat — rajta az első magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál emblémájával. A két szomszédos megye liataljai- nak régi barátsága újabb szoros szálakkal erősödött — a fesztivál alkalmából Szabolcs-Szatmárban tartózkodó Kárpá- tontúli területi Komszomol-küldöttség tagjai és a megye KISZ-esei között személyes barátságok szövődtek. Itt-tartóz- kodásuk napjai alatt a szovjet fiatalok megismerkedtek megyénk mindennapi életével, ellátogattak három fiatal városunkba, üzemeket tekintettek meg — és még hosszan sorolhatnánk a gazdag program részleteit. Az egyik legfontosabb esemény a szovjet és a magyar ifjúsági szövetség munkájáról, eredményeiről és gondjairól tartott tapasztalat- csere volt, ahol a fiatalok részletesen beszámoltak egymásnak mozgalmi életükről. Az ifjúsági barátságfesztivál alkalmat adott arra is, hogy munka és pihenés közben egyaránt találkozzanak egymással a szovjet és magyar fiatalok — vidám nótaszótól, tapstól hangos esték tették elevenné a sóstói KISZ-tábort, a vendégek szálláshelyét. A megyénkben töltött utolsó délutánon pedig otthonukban kerestek föl KISZ-eseket a szovjet vendégek — jelképezve, hogy a fiatalok többnek tekintik ezt a találkozást, mint formaságnak. Akadtak olyanok, akik e három nap alatt barátkoztak össze, de nem egy örömteli találkozásra is sor került. A szovjet és a magyar fiatalok közül már jártak néhányan egymás hazájában — megyéink között évente jönnek és mennek a „barátságbuszok”. Vendégeink sokat utaztak a barátságfesztivál napjai alatt. Ahol a szovjet rendszámú Ikarus föltűnt, integető kezek szegélyezték útját — a kissé fáradt, de vidám tekintetű szovjet fiatalok pedig újra és újra visszaintegettek. Mint mondták, ez a legkevesebb, amivel viszonozni tudják az őket körülvevő kedvességet, barátságot... ^ T. Gy. Hogyan dolgoznak, élnek a magyar fiatalok a gyárban — erre kerestek választ a vendégek. Gál Valéria Czipa Mária Gemzsi Mária Lányoknak való Divatot diktálnak A hatalmas szabóműhelyben zörögnek a varrógépek, fiatal lányok és asszonyok szab- ják-varrják a szebbnél szebb női ruhákat. A Nyírség Ruházati Szövetkezetbe sok fiatal jött dolgozni a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után júliusban. Az utóbbi időben elég magas azoknak a száma, akik nem saját szakmájukban helyezkednek el. Magasabb fizetésért más munkát vállalnak, ugyanakkor esetleg az ő szakmájukban szakemberhiánnyal küzdenek. Az itt megkérdezett fiatalok már a szakmunkásképzőből is ide jártak három évig gyakorlatra és amikor végeztek, itt kértek munkát. Gemzsi Mária az egyik hosszú szalagsor közepén ül. Gyorsan illeszti össze és gépeli egy szép női ruha darabjait. Még hetedik osztályos volt, amikor az édesanyja tűt, cérnát adott a kezébe. Már akkor ismerkedett a szabás-varrás alapelemeivel. — Hamar megszerettem a varrást, hiszen olyan érdekes egy darab sima anyagból csinos, szép ruhát varrni. A szakmunkásképző éveiben ide járt szakmai gyakorlatra és mikor végzett, már ismerősként jött a szövetkezethez. Augusztus 8-án kapta első fizetését. — Körülbelül 1500 forintot fogok keresni, de később ez biztosan emelkedik. Először elég szokatlan volt a varrógéppel bánni, hiszen már nem lehetett elszabni az anyagot. Jelentős kedvezményt kapunk, három hónapig nem baj, ha nem teljesítjük a normát. Bizony ez jól jön, mert most körülbelül 50—60 százaléknál tartunk, pedig nagyon igyekszünk. Középiskolában KISZ-tag volt és itt is be akar lépni az alapszervezetbe. Többször volt már a szövetkezet ifjúsági házában, ahol a Nap együttes játszik és disc jockey is van. Gál Valéria még általános iskolába járt, amikor varrta a babaruhákat és megszerette ezt a munkát. Édesanyja is tud varrni és ő tanácsolta, hogy a lánya is tanulja ki ezt a mesterséget. Czipa Mária nehezebb helyzetben van. Apagyról jár be mindennap, így fél 4-kor csörög neki az óra. De szívesen „ingázik”, mert így a szakmájában dolgozhat. — Szívesen varrók, hiszen otthon is sok pénzt meg lehet takarítani, ha én készítem el a ruhákat. Középiskolás korában KISZ-tag és ifjúgárdista is volt. A mozgalmi munkát itt is folytatni akarja. — Nagyon szeretek kézimunkázni is. Sokféle keresztszemes párnát, hímzést, garnitúrát készítek otthon. — Nagyon jól megértjük magunkat az idősebbekkel. Kedvesen fogadtak bennünket, sokat segítenek nekünk, nemcsak a munkában, hanem a beilleszkedésben is. Először féltünk, hogy milyen lesz az új kollektíva, örülünk, hogy ilyen* családias, baráti légkörben dolgozhatunk. Tóth Kornélia Vendégünk volt Klára Kárpátontúlról A z elmúlt héten fejezték be a sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz-ben háromhetes munkájukat a nemzetközi építőtábor résztvevői. A szovjet fiatalok közt sok kiváló komszomolista van. Közülük is kitűnik Klára Popovics, a Kárpátontúli terület megyei tanácsának tagja, a dolgozók képviselője. 1973- ban bízták meg ezzel a jelentős funkcióval. Még egyetemi hallgató, az Ungvári Állami Egyetem orvosi karára jár. Először nem vették fel az egyetemre, második „nekifutásra” sikerült. — Örültem, hogy felvettek, mert mindenképpen orvos akarok lenni. Ezen a területen leginkább az idegsebészet érdekel és ilyen szakorvosi vizsgát teszek. De még sokat kell addig tanulnom, hiszen ősztől még csak harmadéves leszek. A bizalomnak, amelyet megválasztásával a megye előlegezett neki, nagyon örült. Amikor az egyik újságírónő megkereste a mamája volt otthon, ő is Klára. Az újságíró kérdésére készségesen válaszolt, csak mindig utalt a lányára. Később derült ki, hogy nem is a mama a képviselő... — Először a tanulmányi csoportban voltam. A téma érdekelt és az iskolák gondjai közel álltak hozzám. 1974- ben új csoportba került. Ettől kezdve ifjúságpolitikai kérdésekkel kell foglalkoznia. A csoport helyettes vezetője. — Ez a munka már nehezebb, de egyben érdekesebb is. Úgy érzem, itt nagyobb a felelősségem, többet tehetek a hozzám hasonló korúakért, a fiatalokért. Bizony, sokszor azt sem tudtam, hová kell fordulni valamelyik problémával. A legnehezebb az irányítási rendszer megismerése volt. Most már eljutottam oda, ha kérdeznek valamit, tudom, hogy hová tartozik az ügy. Az ügyintézés sorrendje így alakul. Először felkeresi a panaszos levél íróját, elbeszélgetnek. Ezután elintézi az ügyet, majd megint felkeresi az illetőt. Bizony elég sokat kell járkálni és kevés a szabad ideje. Pedig mint fiatal lány, ő is szívesen menne szórakozni, vagy klubba. Ehelyett minden szabad idejét a sportpályán tölti. Asztaliteniszezik, és nem is akárhogy. Sportmesterjelölt. Sokat utaznak a sportkörrel, többek közt Magyarországon is járt velük. — Ha még mindig marad egy kevés szabad időm, színházba, könyvtárba járok. A szépirodalmat szeretem. Emellett bélyeget és jelvényeket is gyűjtök. De rendezgetni, nézegetni alig-alig marad időm. Klári már otthon hozzászokott a felelősségteljes munkához. Édesapja meghalt, édesanyja otthon van, nővére egy vegyi üzemben dolgozik. Az orvosi hivatást már a családban megszerette. Ehhez nagyon közel áll képviselői munkája is. Mindkettő az emberekért van. A magyar fiatalokkal megismerkedett, a barátságfesztivál ifjúsági nagygyűlésén ő is ott volt. — örülök, hogy részt vehettem az építőtábor munkájában. A magyar fiatalok nagyon kedvesek hozzánk, szeretettel várjuk őket a Szovjetunióban! (t. k.) Kiránduló fiatalok a sóstói nyárfasorban. (Hammel József felvétele) A fiatalok több üzembe ellátogattak. E képünk a gumigyár bejáratánál készült.
