Kelet-Magyarország, 1975. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1975-08-17 / 193. szám

1975. augusztus 17. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Megyénk tájain NYÍRJES TANYA Beszélgetők Molnár báró odajött hozzám és azt kérdezte: mennyit ér maguknál egy munkaegység? Meglepett, mert a báró máskor tegezni szokott, másrészt azon töprengtem, honnan tudja ez, hogy mi azóta nem kommencióra, hanem munkaegységre dol­gozunk. Azután a báró kért tőlem egy cigarettát, beült a ba­tárba és elhajtatott... Barnucz Gábor Néző Sándorné Ifj. Spisák Györgyné Linkecs Istvánné öreg Nyírjes tanyai parasztember me­sélte el álmái Molnár báróval, aki a tanya egykori gazdája volt. Még visszajár az idő­sebbek éjszakáin a tanya ura, hogy megtu­dakolja, hogyan élnek egykori cselédei. A tanya, azt mondhatnánk, egy lépésnyire van Nyíregyházától, de nyomban hozzá is kellene tenni: és egy örékkévalóságnyira. Egy lépés, mert a megyeszékhely mind­össze hat kilométer. Valójában a városhoz tartozó legszélső borbányai ház és a nyírjesi szélső ház között ötven—száz méter csak a távolság. Magyar István nyírjes tanyai há­za egy kiáltásnyira van a borbányai Kovácsék házához. De milyen nagy tud lenni ez a rö­vidke .yávo. ?ság ... Oros ne.' enged el bennünket, Nyíregy­háza meg nem rajong értünk — magyarázta Barnucz Gábor, a nyírjesiek egyik tanácstag­ja. A határunk szerint és tanácsilag Őröshöz tartozunk. A kenyéradónk a nyíregyházi Ság- vári Tsz, meg a közeli üzemek, a konzervgyár, az almatároló, a szikvízüzem, a gáztelep. Az iskolánk Őröshöz tartozik, de különösen a fel­sős gyermekek többnyire a borbányai iskolá­ba járnak. Van villanyunk, első osztályú út köt össze bennünket a várossal, mégis na­gyon magunkba vagyunk... Százhárom ház, öt utca, félszáz ember — ez a Nyírjes tanya. Nem tirpák bokortanya, falusias település, utcaszerű építkezéssel, nem szétszórt házakkal. Kis falu benyomását kelti, ahol a lakosság többsége a Ságvári Tsz föld­jein dolgozik, kukoricát, búzát, kevés rozsot, újabban paprika-, paradicsom-, salátamagot termesztenek. A megélhetés jó, egy tsz-tag át­lagos keresete 25—30 ezer forint egy évben. A tanya központjában van a tsz üzem­egysége, innen indul a vontató a földekre és ide tér vissza, hogy az árokpart helyett íz­lése' ebeolooen fogyasszák el az embereit az ebédjükét, amelyet a nyíregyházi almatároló konyhájáról hordanak. Negyvenötén ebédel­nek a ,,hozott” ételből naponta 6 forintért. Már a nyelvünkön a szó, hisz ez a tanya városias, Nyíregyháza egyik kertes előszobá­ja, de vendéglátóink lelohasztják a lelkesedé­Nem igazíthatja útba az érkezőt a tanya nevét idéző nyírjes, de még egy tábla sem jelzi a nagykállől útról el­ágazó bekötő úton, hogy az utas ezt a félezer lakosú, települést találja az út végén. Egy apró pont, ahol emberek ét­nek, dolgoznak, terveznek, élni akar, tartozni valahová, jobban mint eddig, mint testhez a kar. a láb. erősödni, fej­lődni, minden nap bizonyítani életké­pességét. sünket. A Nyírjes tanya fölött régóta hatal­mas kérdőjel mered. Engedéllyel 1954-ben épült itt az utolsó lakóház. Azóta nem adnak engedélyt a tanácsi szervek, mondván: a Nyírjes tanya tovább fejlesztésre nincs kije­lölve. Ez a nagy fájdalmuk, hisz a tanya népét ez a föld tartja el és ez továbbra is így lesz. De hogyan vehetik át az idősebb nemzedék­től a stafétabotot a fiatalok, ha nem építkez­hetnek, nem lehet saját fészkük? Ahogyan az idősebbek mondták: nem örökösödhet- nek... Erre keresik, kutatják a választ, min­den járástól, megyétől ott járó embertől meg­nyugtatást remélnek. Szeretnék biztosan tudni a jövőt, a ho­vatartozást. Valójában a tanya életrevalósá­gának bizonyítékaival találkoztunk a gondo­san rendezett tsz-üzemegységben, a havonta 140 ezer forintot forgalmazó szövetkezeti ve­gyesboltban, a rendbehozott, de még így is több törődést kívánó iskolában, a jelenleg he­lyettesítéssel működő orvosi rendelőben, vagy a szinte állandóan munkában levő fú- rott kútnál, ahol a falunyi tanya lakóinak ap­ró örömei, gondjai kerülnek szóba. Kora reggel nem jó a buszközlekedés Nyíregyházára. Elkelne a vegyesbolt mellett egy néhány lépésnyi bisztróféle, ahol kultu­rált körülmények között elfogyaszthatnák a betérők az üveg sörüket, borukat. Évek óta A művelődési ház lelakatolt ajtaja VnsRRnnpi IVIelléklet van is és nincs is művelődési házuk, emiatt a fiatalok bandába verődve az iskola udva­rán randalíroznak. Nincs, aki összefogja a fiatalokat — pa­naszkodnak a felnőttek. A könyvtár is szüne­tel, s legfeljebb a heti egy alkalommal, hét­főn tartott filmvetítések jelentik a művelő­dést az itt élők számára. Emiatt, főleg a fia­talok, motorra kapnak és járják a környéket, mennek a városba, mert a tanyán legfeljebb munka van, kikapcsolódás alig. A Nyírjes főutcáján, a Gárdonyi Géza ut­cán kövesúton mehetünk, a másik takaros utca a Bajcsy-Zsilinszky utca betonlapos jár­dát kapott. A családonként befizetett évi 250 forintos községfejlesztési hozzájárulás járda, út, rendbehozott tanterem és más formában jut vissza az itt élőkhöz. Nem is panaszkod­nak, amiatt, hogy az anyaközség, Oros szűk­markú lenne hozzájuk. A tanya fekvése miatt annál inkább, mert a közeli borbányai sze­méttelep füstjét ők is szívják, különösen a Csárda utca környékén, ahol az erős szél nem csak homokot, hanem sok-sok szemetet, ron­gyot, papírt is sodor a házak elé ... Az utóbbi években kaptak nyilvános te­lefont, ez jól jött. A tsz-üzemegység épületé­nek falán elhelyezett készülék életet, értéket menthet. A kis szekrény kulcsa az éjje­liőrnél van, baj esetében bárki elérheti. A tanya lakói egy időben a városban, a Dam- janics laktanya mögött érhették el a körzeti orvosukat, itt vásárolt épületet orvosi célra a községi tanács. Egy idő óta azonban nincs állandó orvosuk, s ez azt jelenti, hogy a sür­gős betegeket nehezebb rendelőintézetbe, kórházba juttatni. Úgy tudják, szeptember; 1- vel ismét lesz „saját” orvosuk, s ez máris megnyugvással tölti el őket. A betegség és a tűz a tanyai ember legádázabb ellensége, s ha ebben érzi, hogy nincs magára- hagyva, nem tűnik olyan nagynak a távolság a lakottabb területtől. Nyírfát hiába is keresnénk a Nyírjesen, helyette két jellegzetes nyárfa áll itt őrt, ami a térképen is megtalálható, — újságolja Lin­kecs Istvánné tsz-tag, az ebédlő dolgozója. Páll Géza Nem igazíthatja útba az érkezőt a tanya nevét idéző nyírjes, de még egy tábla sem jelzi a nagykallói útról el­ágazó bekötő úton, hogy az utas ezt a félezer lakosú, települést találja az út végén. Egy apró pont, ahol emberek él­nek, dolgoznak, terveznek, élni akar, tartozni valahová, jobban mint eddig, mint testhez a kar, a láb, erősödni, fej­lődni, minden nap bizonyítani életké­pességét. M Kelet agyarország Megérkezés a földekről a szövetkezet ebédlőjé hez (Hammel József felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents