Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1975. július 6. HÉTFŐ: Olof Palme svéd miniszterelnök befejezte kubai látogatását — Kína és Thaiföld diplomáciai kapcsolatot létesített. KEDD: Tűzszüneti megállapodás Libanonban — A ciprusi nemzeti tanács tiltakozott a görögök áttelepítése ellen. SZERDA: Brezsnyev fogadta a Moszkvában tartózkodó amerikai szenátorokat — Genfben folytatódott a szovjet—amerikai tárgyalás- sorozat a hadászati fegyverek korlátozásáról. CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev tárgyalt Willy Brandttal, az SDP elnökével — A portugál forradalmi tanács úgy döntött, hogy államosítja a rádióállomásokat. PÉNTEK: Ford beszéde az amerikai ünnep alkalmából. — Bomba robbant Jeruzsálemben. SZOMBAT: Genfben ülésezett a koordinációs bizottság — Argentínában sztrájkhatározatot adott ki a szakszervezet. Ezekben a napokban még nagyobb érdeklődéssel tekint világközvélemény a szov- amerikai viszony alakulására, mint az elmúlt hónapok során. Ezen a héten jelentették be, hogy július 10— 11-én Genfben találkozik Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter. Most ért véget az amerikai szenátorok szovjetunióbeli látogatása. Újrakezdődött a SALT, a szovjet—amerikai tárg .^sorozat a hadászati fe">í.^.\ck korlátozásáról. Ugyanakkor az úgynevezett „héják”: az enyhülési politi- Tca ellenfelei és a fegyverkezés haszonélvezői, az Egyesült Államokban kampányt indítottak a Szovjetunióval már kialakult kapcsolatok továbbfejlesztése ellen. Ilyen körülmények között túlnőtt a parlamenti küldöttségek szokásos cseréjének jelentőségén az amerikai szenátorok szovjetunióbeli % togatasa. Tudnivaló, hogy az alkotmány az USA-ban a szenátoroknak adja a törvények meghozatalának jogából a nagyobb részt. A mai amerikai belpolitikai fejlődést éppen az határozza meg, hogy a kongresszus és azon belül a szenátus mind több hatalmat akar magának biztosítani az elnökkel és a kormányzattal (amerikai szó- használat szerint: az adminisztrációval) szemben. A szenátus döntésének nem egyszer negatív tartalma van, mint ahogyan ezt a télen megszavazott kereskedelmi törvény is mutatta: akkor a honatyák többsége az Egyesült Államok és a Szovjetunió már meg is kötött kereskedelmi megállapodásait utasította el. Az amerikai szenátorokat Leonyid Brezsnyev is fogadta, ez a tény egymaga jelzi, mekkora fontosságot tulajdonítottak szovjet részről a látogatásnak. A vendégek találkoztak Szuszlovval, Pono- marjovval, alaposan megismerhették a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdések mindegyikében, az európai biztonságtól a Közel-Kelet problémakörén át az energia- ellátásig. A delegáció egyik vezetője, a republikánus Scott szenátor, hangsúlyozta, hogy az amerikai nép békében és barátságban kíván élni a szovjet néppel és annak a véleményének adott kifejezést, hogy „aki ma a szovjetelle- nesség platformján áll Amerikában, az aligha számíthat arra, hogy beválasztják az ország törvényhozó testületébe...” Annál különösebb, hogy még az amerikai kormányon belül is hallani ettől eltérő hangokat: Schlesinger hadügyminiszter például mostanában egyre-másra nyilatkozik az atomfegyverek bevetésének ilyen-olyan „elvi” kérdéseiről, fenntartva a „jogot”, hogy az esetleges háborúban az USA elsőként alkalmazza a tömegpusztító fegyvereket. Schlesinger nyilván annak a katonai-ipari komplexusnak a szócsöve lett, amely az enyhülési politika folytatódásától és elmélyülésétől a hadikiadások csökkentése miatt, a fegyvergyártásban jelentkező haszon elmaradása miatt valósággal retteg... Az enyhülés ellenfelei nemcsak Amerikában mozgolódnak, hanem Európában is. Tanúsítja ezt az a huzavona is, amelynek Genf a színhelye, amely a körül folyt, hogy végre fejezzék be az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszát, hívják össze Helsinkibe a legmagasabb szinten a konferencia zárószakaszát. A mai nyugatnémet kormány „keleti politikája” különbözik attól, amelyet még Willy Brandt kancellársága idején kezdeményezett, — a volt kancellár, aki ma a szociáldemokrata párt elnöke, most szovjet meghívásnak tesz eleget. Nyomban Moszkvába érkezése után. fogadta őt Leonyid Brezsnyev. Találkozásuk nemcsak Brandt politikai súlyának, tekintélyének újbóli megnövekedését mutatta, hanem arra js szolgálhatott, hogy a nyugatnémet kormánypárt elnökének az SZKP Központi Bizottságának főtitkára sürgősen ki7TS? 5. Azt mondja nekem: — Pusztai határőr. Velem jön. Vele voltam hajnalig. A két lány valóban megérkezett. Szó szerint igaz, hogy a karjainkba sétáltak. Úgy sikítottak félelmükben, mint a választási malacok. Bevittük őket az őrsre, szabályszerűen rendeztük a dolgaifejthesse az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel kapcsolatban a maga, a pártja, és az országa álláspontját. Európán kívül most a Kö zel-Kelet kezd újból az ér deklődés homlokterébe nyomulni. Hírek szerint a jövő héten a Gromiko—Kissinger- találkozó után az amerikai külügyminiszter kapcsolatot keres majd az izraeli kormánnyal és új amerikai elgondolásokat terjeszt eléje. Tel Avivban máris „amerikai nyomásról” beszélnek és ami — sajnos — minden tárgyalási kísérletnek már szinte törvényszerű velejárója, egy véres esemény történt, amelyre Izraelban hivatkozni tudnak: ilyen körülmények között nem lehet arabokkal, palesztinokkal egy asztalhoz leülni. Libanonban, amely minden korábbi „megtorlás1 színhelye és szenvedő alanya volt, mostanában úg^is dörögtek a fegyverek. A palesztin szervezet és a jobboldali keresztény falangista fegyveresek között már hetek óta kisebb fajta polgár- háború dúl. (A falangisták mögött nem nehéz felfedezni az imperialista titkos- szolgálatok embereit. ..) Ta Ián csak most lendül el a holtpontról a libanoni vál ság: a héten új kormány alakult és fegyverszünetet is nyélbe tudott ütni az egymással szembenállók között. Ezen a héten volt egy esztendeje, hogy Perón meghalt és az elnöki posztot özvegye, Isabella Perón vette át. Az elnökasszonynak és kormányának egy év alatt egyre több gonddal kellett megküzdenie, „Isabella” ta nácsadói mind kevesebbet érő tanácsokkal szolgáltak, s most már az argentin munkásosztály nagy részét szembefordították a kormánnyal. A peronizmus valaha épp azzal ért el sike reket, högy szociális demagógiája a dolgozók nagy hányadára hatásos volt — most a Buenos Aires-i kor mány a bérek befagyasztásával, a szakszervezetek elleni intézkedésekkel a nép támogatásáról lemondani látszik. Az eredmény: mind hevesebb sztrájkok. S közben a politikái gyilkosságok szűnni nem akaró sorozata csak növeli a bizonytalanság légkörét. Pálfy József kát, ahogyan illik. Azt hiszem, a parancsnok sem volt álmos, nekem sem jött álom a szememre, ott ücsörögtünk az őrs előtt a pádon. Nyár volt, kellemes, langyos’hajnal. Ritkaság itt a hegyvidéken. Megkérdeztem tőle. Őrnagy elvtárs, miért éppen katona lett. Hogyan jutott eszébe? Hogyan adta rá magát? — Nagyon furcsát mondok magának.' Gyerekkoromban elhatároztam... Tudja, Pusztai, messziről, nagyon lentről indultam. Egy olyan pici faluban születtem én, amit a térképen csak kigúvadt szemmel lehet megtalálni. Mindennek a tetejébe szégyennek is születtem. Megesett lány volt az édesanyám. Volt egy vőlegénye, huszár. Elvette volna az, csak akkoriban a közhuszár nem akkor házasodott, amikor neki kedve volt hozzá, hanem akkor, amikor a felsőbbség kegyesen engedélyezte. Én megérkeztem szerelemgyereknek, az apámat pedig valahol megnyúvasztották. Édesanyám úgy beszélte el, hogy szökni próbált, amikor megtudta, hogy én érkezem. Szabolcsiak a Parlamentben Pénteken délelőtt pontosan 11 órakor elfoglalták helyüket a Parlament széksoraiban a június 15-én megválasztott országgyűlési képviselők, köztük Szabolcs- Szatmár megye 20 választó- kerületének képviselője. Az ülésteremben az országgyűlés elnökétől jobbra Somogy és Zala megye képviselői foglalnak helyet a szabolcsiak szomszédságában. Pávai Mária a 11-es számú választókerület képviselője megtisztelő megbízatást látott el az alakuló ülésen: a legfiatalabb képviselők közül őt választotta az ország- gyűlés az egyik körjegyzőnek. Feladata az volt, hogy — az elnöki emelvényen, a korelnök jobbján — felolvassa a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa levelét, amely az országgyűlés tisztségviselőire tett együttes javaslatot tartalmazta. Érthető elfogódottsággal foglalta el helyét az ország- gyűlés elnöki emelvényén és olvasta: — Az országgyűlés elnökének javasoljuk, Apró Antal elvtársat. — Először vagyok a Parlamentben — mondta az országgyűlés szünetében Pávai Mária —, és az alakuló ülés a körjegyzői megbízatás miatt külön is nagyon emlékezetes lesz számomra. Bevallom, nagyon izgulok; új még a képviselői munka is, szokatlan az ilyen nagy nyilvánosság előtti szereplés. Jó, hogy olyan tapasztalt képviselő mellett lehettem körjegyző, mint dr. Pesta László, akit most tizedik alkalommal választottak meg képviselőnek, ő is segített, hogy megfelelően végezhessem a munkát, a felelősség- teljes megbízatást. — Tudom, hogy otthon, Mátészalkán szüleim és munkatársaim, a választókerület községeiben pedig ezenkívül sokan mások figyelik a Parlament munkáját. Szeretnék én is jól megismerkedni az itt zajló munkával, és az alakuló ülés számomra nagy feladatai után a választókerületben is jól dolgozni. Több választó keresett már meg, remélem, hamarosan néhány kedvező eredményről is beszámolhatok, mit tudtam intézni. j Jeszenszky Gábor, az 1-es számú választókerület képviselőjét, az építési és közlekedési oizottság tagjának választotta az országgyűlés. — Az előző ciklusban ugyancsak az építési és közlekedési bizottság tagja voltam, ahol nagyon sok új ismeretet szereztem. Ä bizottság vitáiban áz ország- gyűlés elé kerülő törvény- javaslatok elemzése, véleményezése, az egyik legfontosabb feladat — mondta a képviselő. A mi megyénkben is tartott ülést a bizottság: Záhony fejlesztése, az itteni munka, az ország _ így az országgyűlés és annak bizottsága számára is — nagyon fontos. Szeretném a korábbi tapasztalataimat hasznosítani a most következő években is, hiszen az országos tervekkel összefüggően megyénk fej- lesétésében is nagy jelentőségű a beruházási, építési, iparfejlesztési munka, a környezetvédelem — egyenként is rendszeresen visszatérő témák lehetnek az építési-közlekedési bizottság munkájában. Az időszerű tennivalók mellett ezekkel szeretnék én is behatóbban foglalkozni. Grácsin András a 17-es számú választókerület fiatal képviselője többszörös izgalmakkal készült a parlament ülésére. A közéleti munka mellett nagy családi esemény volt náluk; lányuk született. Grácsin András csütörtökön haza vitte a családot Vásárosniaményból, majd hamarosan elindult Budapestre, a parlament ülésébe. — A jelölő gyűlések óta sok olyan tudnivalóval ismerkedem meg, — mondja a képviselő amivel a korábbi közéleti munka során még nem találkoztam. Egyre több országos és megyei összefüggést is meg kell ismerni — sokat segítenek a régebbi képviselők, de magam is igyekszem minél több mindent elsajátítani. A választó- kerületben elsősorban a helyi fejlesztésekkel általában a helyi kérdésekkel foglalkoztam eddig, ilyen ügyekben kerestek meg a választók. Ezekben igyekszem segíteni. — A parlamentben egyelőre még csak ismerkedek a tennivalókkal, az ügyrenddel, a Ház szabályaival, de egyáltalán az ország Házával, amelyet régebben csak a tankönyvből és kívülről ismertem. Egy nagyon szép és felemelő idézetet olvastam az egyik szünetben a parlament kupolacsarnokában: „Tanácskozásaink legyenek megfontoltak, hogy minden cselekedetünket a bölcsesség mértékéhez mérjük.” — én is így szeretnék dolgozni, — mondta a szabolcsi képviselő. Marik Sándor Lapzártakor érkezett Todor Zsivkov hazánkba látogat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívására Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke július 8-án Budapestre érkezik. Todor Zsivkov részt vesz a budapesti bolgár nemzeti kiállítás július 9-i megnyitásán. (MTI) Magyar javaslat Genfben Szombaton délelőtt az európai biztonsági értekezlet Genfben tárgyaló munkaszervei közül elsőnek az államok közötti kapcsolatokat szabályozó alapelveket tárgyaló albizottság ült össze. A genfi dokumentum legfontosabb politikai mondanivalóját kidolgozó testület is elérkezett munkájának végső szakaszához, miután a politikai enyhülésre vonatkozó részt — amely a dokumentum bevezetőjében preambu- lumában kap helyet — magyar előterjesztés alapján megvitatta és elfogadta. Az elfogadott megfogalmazás szerint a konferencián résztvevő államok kifejezik meggyőződésüket: erőfeszítésekre <van szükség annak érdekében, hogy az enyhülés életképes és átfogó folyamattá legyen. Az alapelv bevezető részében az enyhülésről szóló pontot rekordidő alatt sikerült elkészíteni. Két hivatalos és egy nemhivatalos tanácskozáson; amely közül az egyik éjfélig tartott, végső formába öntötték ezt a bekezdést. Az enyhülést tartalmazó politikai dokumentum szövegére a magyar delegáció! nyújtott be a napokban javaslátöj az albizottsághoz, és a testületben a szocialista országoknak hosszas viták eredményeként sikerült érvényre juttatniuk az európai realitásoknak megfelelő álláspontjukat. Az ilyesmit akkoriban kérlelhetetlen szigorral büntették. — A falu csúfja lettem. Az iskolában minden gyerek a nyelvét öltögette rám. A templomban nekem csak az utolsó pad mögött;, az állóhelyen lehetett .fohászkodni. Az áldozáshoz nem engedtek, mondván, édesanyám egy szentséget nem vett magához, akkor nekem bűnhődni kell, tőlem megtagadják a többi szentséget is. Igaz, megvoltam én ettől jó egészségben, vidáman. A falu szája azonban sokszor olyan sebeket ejtett, rajtam, amit nem lehét egykönnyen kiheverni. Ha bementem a boltba, taszítottak rajtam egyet, hogy te zabi, te fattyú, állj odébb. Ha a gyerekekkel leálltunk játszani, a rátartibb szülők már kiáltoztak: nem jöttök el attól a fattyától. Egy darabig kísérleteztem, próbáltam a többiek között maradni. Felhasználtam rá ügyességemet. Sípot faragtam, vízipuskát csináltam, rajzoltam a homokba, meg a fészer oldalára. A gyerekek megtűrtek volna maguk között, de a felnőttek gonoszok, hajthatatlanok. Magányos lettem. Naphosszat ődöngtem egyedül a kiserdőn, a réten, a nagy vetések között. Egyedül szedtem ki a szarkafészkét, egyedül csentem tejes kukoricát, magamban olvastam a megsárgult kalendáriumot. Nagyanyám lopta el hozzánk, mert oda sem mehettem ám. Nagyapám volt a legkeményebb szívű ember. Már csak akkor engedett magához, amikor a keZét sem tudta felemelni. Megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg. — Furcsa, de a legkedvesebb emberek énhozzám a csendőrök voltak. Eljöttek a házunk előtt* megálltak. Édesanyámhoz is szóltak egyet-kettőt. Mondták ne'ti: te szegény Zsófi, neked kijutott.. Ne búsulj. —r;; íjéin búsulok én, tiszthelyettes, úr — mondta nekik anyám. — Csak az bántja á telkemet, hogy ennek a gyereknek nem hagy békét senki. így lett az egyetlen szánakozom a csendőr. Ha jöttek, még kedveskedtek is. Egyszer szentjánoskenyeret, máskor medvecukrot, vagy egy stanecli promenszli cukrot hoztak. Ettől kezdve sóvárogva néztem a kakastolla- kat. Nem tudhattam én akkor, hogy ezek voltak a legszebb gondolatok fékentartói, nem tudhattam, hogy ezek fojtogatták a legszentebb, legemberibb indulatokat. Én csak azt láttam, hogy jönnek, .megállnak a házunk előtt, s szólíjanak. — Hé, kis Balázs',1 gyere elő, te kuvasz! — Szép lassan kiformálódott az én buta kis fejemben az álom, a vágy. Még éjszaka is minduntalan az járt a fejemben, hogy egyszer nekem is lesz puskám, meg kakastollas kalapom, fényes övem, meg sokgombos zubbonyom. Akkor aztán mindenki megsüvegél, 'mindenki félrehúzödik előtető, hogy ne kelljen nekem a pocsolyába ugrani, ha gazdaemberrél találkozom. Ezekben az álmokban az is kialakult, hogy sorra megleckéztetem azokat, akik édesanyámat gúnyolják, akik engem fattyúnak mondanak. Ettől kezdve egy kicsit elkotyogtam már a szándékomat. A tiszthelyettes meg-megkérdezte tőlem, mi lesz belőled, ha megnősz, kis Balázs. Hetykén mondtam: csendér. Mert így mondják felénk: csendér. (Folytatjuk) «Mr ff jcsji 4 x>i&L. jyBMJB1 Cfw flC-fraiSa 2 nmi '' 11 CTn* 11 -111 *Y o. íA im I i i V ___I ■ I I i t A 1 A ^