Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
V 1975. július 6. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET hámat. Nem is ;az.óyodától féltem én, amikor ide kerültem, inkább a szülőktől. A kicsik gondtalanul játszanak. Még az a kisfiú is, akit valósággal az utcáról kellett felszedni, mert a 17 éves anyja nem törődött vele, majd éhenhalt. Az óvoda körül valóságos utcasor alakult ki. Lassan tünedeznek a viskók, az úgynevezett „C-lakás” építési akcióban. Azok a cigányok, akiknek legalább egyéves folyamatos munkaviszonyuk van tízezer forintos befizetéssel fvagy helyette munkával) kapnak 85 ezer forint kamatmentes kölcsönt, amiből egyszobás házat építenek. Éppen a falazás végénél tartanak Lakatos Gyula házánál. A mester, Rinyu István irányításával dolgozik az új tulajdonos is, aki öt gyerekével lakik egy kis kunyhóban. Már harmadik éve a Pest megyei 3. számú Építőipari Szövetkezet segédmunkása. Vannak olyanok is, akik a maguk erejéből jutottak a házépítésig. Mint az öreg Rézműves Ferenc, aki húsz évig dolgozott az állami gazdaságban, onnan ment nyugdíjba. — Bikát nevelünk, hogy megpótoljuk a nyugdíjat — így az öreg. — Van egy kis kertünk is — teszi hozzá a felesége. Az új házaknál viszont sokszor csak a dudva veri fel a kertet, nincs aki egy kapavágást is tegyen. — Az olyannak istennek vétek földet adni — vélekedik az öreg. — Sok köztük dolgozni se szeret. Márpedig lopásból nem lehet megélni, minden percben foghatja meg a rendőr. A cigányok sok szempontból még ma is egy más világban élnek, amennyiben más a szokás, más a gondolkodásmód náluk, más értékrendben ítélik meg egymás cselekedeteit. Ha az iskolában arról panaszkodnak, hogy a szépen serdült cigánylányokat „elhálják” az iskolából, akkor ezen sokan felháborodnak. Ók természetesnek veszik, hogy valaki már 15—16 éves korában gyereket szül. A jobb élet iránti igény viszont bennük is megvan. A jogaikkal általában nagyon tisztában vannak, a kötelességérzet viszont egyáltalán nem erős oldaluk. Ezért van, hogy a tanácsi ügyfélforgalom tizedrészét ha kiteszik a nem cigányok. — Becslésünk szerint a községben a hétszázat meghaladja a cigányok száma — mondja Angyal Dániel tanácstitkár. — Körülbelül az egyharmaduk az úgynevezett oláhcigány. ök beszélnek cigányul, ők laknak a cigányóvoda környékén. Van közöttük olyan, aki nem boldogul, de olyan is akad, akinek autója van, havonta több ezer forintot keres. — Épültek ezek a lakások. Be kellett számolni, hányat építettek, hogyan bútorozták be. Aztán járnak-e dolgozni a szülők — ezeket beszéljük meg a népfrontnál — beszél Rézműves Mihályné. Lina ugyanis a népfront járási bizottságának a tagja. S hogy mindezt miért csinálja? — Én azt szerettem volna bemutatni, hogy lehet a cigányokkal is boldogulni, csak legyen, aki foglalkozik velük. (Mint ahogy ő is esti iskolában fejezte be az általánost.) Lina most a cigányóvoda dajkája. — Azt mondják rám sokan, hogy gőgös vagyok. Az egyik asszony, Lujza kezdte, hogy miért nem beszélek én vele cigányul, amikor hozza a gyereket, hanem csak mindig magyarul. Hiába magyaráztam neki, hogy a gyerekekkel azért kell magyarul beszélni, mert az iskolában csak akkor fognak haladni. — Herceg! Mondd csak meg, hol dolgozik az apukád?^Mi van ott Pesten — szapo- rázza a kérdéseket az egyik gyereknek, Lakatos Árpádnak az óvónő. A csillogó szemű kis fekete gyerek pedig talpraesetten válaszol, mint ahogy akkor sem jön zavarba, amikor versét kell mondani. A kis csapat és „óvónénijük”, Jakab Klára. Irta: Lányi Botond A képeket készítette: Hammel J. Rézműves Ferenc Az új és a régi sor. Lakatos Miklósné Lakatos Miklós Rézműves Mihályné örül Melinda kitűnő bizonyítványának. Ebben a három lépés előre, három .lépés jobbra kunyhóban lakik Lakatosné három unokájával. A gyerekek szülei közül ki börtönben, ki éppen munkát keres — már hetek óta’ Pesten. Szép, kőporos vakolat, nagy ablakok az utcára. Tükrös faltól csillogó előszoba, mozaiklap, a szobában olyan bútor, berendezés, hogy bárki megirigyelhetné. Nem hiányzik a rádió, a televíziókészülék sem, mint ahogy térítők teszik szebbé a berendezést. Ez Lakatos József háza a cigánysortól nem messze. S nem ő az egyetlen a cigányok között, aki jó házzal, gondozott kerttel dicsekedhet. A két példa a végletek bemutatása a ho- dászi cigánysoron. „Minek az! Úgysem lesz belőlük ember sohasem ! Csak tönkreteszik,." felesleges pénzkidobás” — ilyen és hasonló vélemények hangzottak el öt évvel ezelőtt, amikor a hodásziak- ban megszületett a gondolat: építenek egy óvodát a cigánygyerekeknek (a putrik tőszomszédságában), hogy ha nem is egyenlő esély- lyel, de kisebb hátránnyal kezdjenek hozzá az iskolához. Előtte két évig egy fiatal cigányasszony, Rézműves Mihályné — vagy ahogy mindenki ismeri, a Lina — maga köré gyűjtötte a kis cigánygyerekeket, próbált nekik dalt, verset taníjpni, beszélt hozzájuk magyarul, cigányul, hogy ismerjenek néhány alapfogalmat. Ha nem ment, elmondta, megmagyarázta előbb cigányul. A tanács, a termelőszövetkezet, a Hazafias Népfront járási bizottsága bábáskodott azon, hogy mielőbb felépüljön a cigányóvoda. Az iskola azért patronálta az építést, hogy valóban olyan gyerekek kerüljenek az első osztályba, akik tudnak asztal mellett ülni — a putriban ez se nagyon van — ne csak mesz- sziről lássanak, hanem használják is a fésűt, s főleg, hogy a cigányul beszélő környezetből már úgy jussanak az iskolába, hogy a magyar nyelvből az alapszókincset ismerjék. Az óvoda 1971-ben készült el. — Most már nem csak azért teszik be az óvodába a gyerekeket, hogy ne legyen vele gond, mehessen az anyja a faluba — mondja Jakab Klára óvónő. Az, hogy a szülők rendszeresen fizessék a térítési díjat, még most is gond. Mint ahogy kerti játékot sem lehet kint hagyni az udvaron, mert délután bemásznak a kerítésen a nagyobb gyerekek, s könnyen tönkretesznek mindent. — De ezek a gyerekek nagyon szeretnek bennünket — állítja az óvónő. — Ha csak egy pillanatra is, de idejönnek, megsimítják a ruMáté Richard: Már tudok kanállal Lakatos Árpád: Jó játékokkal játszom az oviban. (Hogy Hercegnek hívják, az náluk természetes. A sok azonos nevű között kell valamilyen becenév, amivel megkülönböztetik egymást, a családokat.) Látszólag egy csepp a tengerben, hogy Hodászon van egy cigányóvoda. De a gondos nevelés, a szépen berendezett, nagyon jól felszerelt óvoda arra is jó, hogy a legkisebbekben már felkeltse az igényt a szebbre, az életben értékesebbre. A gyerekek között van olyan, akinek nagyapja, dédapja még sátorozva járta az országot. Egy kicsit számkivetettek voltak a világban, akik megragadtak valahol a feudalizmus és az ősközösségi társadalom között. Nekik évszázadokat kell megtenni, változtatni életmódban, gondolkodásban, hogy beilleszkedjenek a mai életbe, hogy elfogadják ezt a társadalmat, s a társadalom is befogadja őket. Előítéletektől kell megszabadulni mindkét részről és ha nem is látványosan, de változni, változtatni kell, s érdemes megbecsülni azokat, akik tesznek ezért a változásért akár anyagiakkal, akár szellemiekben. enni. Megyei tájakon * Cigányóvoda és környéke Rézműves Gusztáv: Jó az oviban. ■fl KeletMagyarország ^200 ___5 A putrinak nincs is berendezése: ágy helyett szilikáttéglákkal magasított fekvőhely, ahová már szalma sem jut derékaljnak, csak a frissen szedett, szárított fű, gyom kölcsönöz valami puhaságot. Ülőalkalmatosságot és konyhai edénytartót, ágynemüst és ruhásszekrényt egyetlen bútordarab pótol: egy ütött-kopott karosláda. A szalmából, csutkaszárból tákolt tető beázik. Az egyik fal kidőléssel fenyeget.
