Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-31 / 178. szám
1975. július 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Össztársadalmi érdek KÖZÖSSÉGI ÉRDEK MINDAZ, ami társadalmunk zökkenőmentes tevékenységét, ami az állampolgárok folyamatos, „normális” életvitelét biztosítja. Ilyenek azok a tevékenységek, amelyek a társadalmi együttműködés és érintkezés feltételeinek, kereteinek állandósítását, megóvását és fejlesztését célozzák. Közösségi érdek minden egyes ember érdeke — például, hogy szilárd legyen a közbiztonság. Közösségi érdek, hogy ha valaki visszaéléseket tapasztal és jogosan panaszt tesz, ne kerüljön hátrányos helyzetbe, csak azért, mert bírál. Közösségi érdek környezetünk szennyeződésének megakadályozása — s a felsorolás még hosszan folytatható. A közösségi érdekek biztosításával, feltételeik megteremtésével különféle társadalmi intézmények foglalkoznak. Ezek az érdekek jól érzékelhetők az egyén, az egyes ember által is. És ez a legdöntőbb. Csorbulásukat, megsértésüket a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Ezért a közösségi érdekek jó részéről elmondható, hogy azok — éppen, mert „bevonódnak” az egyéni életvitel szervezésébe — indítékává, mozgatórugójává is válnak ez egyéni cselekvésnek. Gondoljunk pl. arra, hogy a lakosság milyen nagy arányban hajlandó segíteni a rendőri bűnüldöző szervek működését, amikor azok kéréseikkel hozzá fordulnak. S az is nyilvánvaló, hogy a közösségi érdek ellen • vétőket, azokat tehát, akik a társadalmi együttműködés alapvető feltételeinek nem tesznek eleget, a társadalom — különböző szankciók, szabályozórendszerek útján — kiveti, illetve kitessékeli sorai közül: (vagy börtönbe kerülnek, vagy elmegyógyintézetbe). Létezik tehát a közösségi érdeknek egy olyan tartománya, amely az egyének hétköznapi tevékenységében mozgatóként, belső hajtóerőként működik. Érdekesebb már most, ha ott tesszük fel a kérdést, ahol hasonlóképpen közösségi érdekek fogalmazódnak meg — csakhogy az említettektől eltérő formában. A DEMOGRÁFIAI HULLÁMVÖLGY elkerülése tehát közösségi érdek, ám ebben az elvont, tézisszerű formájában nem lesz az egyéni cselekvés motívumává. Tapasztalat, hogy ebből a szempontból keveset ér a felvilágosító-felhí- vó szó: olyan társadalom- politikai (szociálpolitikai, elosztáspolitikai) eszközökre van szükség, amelyek valóságosan képesek az egyes ember mozgósítására, arra, hogy a kívánt cél irányába mutató tevékenységindítékokat építsenek ki. Ez a kiragadott példa is mutatja; meg kell tanulnunk, hogy a társadalmi céljaink és értékeink síkján jelentkező közösségi érdekeket hogyan lehet közvetíteni az egyes ember felé, hogyan lehet az egyes ember igényeit, tapasztalatát, élményvilágát — mondhatnánk : egyéni érdekét — rákapcsolni a közösségi érdekek áramkörére. Bonyolódik a helyzet, ha átlépünk az össztársadalmi érdekek világába. Ezek . az érdekek is nevezhetők közösséginek ám felépítésük, működési mechanizmusuk az említettektől jórészt eltérő sajátosságokat mutat. Vegyünk megint egy példát. Az életszínvonal emelése — társadalmunk egészének érdeke. Kivitelezése azonban alapvetően más képletet mutat, mint mondjuk a közbiztonságban megtestesülő közösségi érdek megvalósítása. Az életszínvonal emelése például azt is jelenti, hogy fehérjedúsan táplálkozunk. Ehhez húsra van szükség, viszont a húst elő kell állítani, tehát ösztönözni kell az állattenyésztőket, emelni kell a felvásárlási árakat. Ehhez persze valahonnan el kell vonni a pénzt. Mármost mindazok, akik a társadalmi munkamegosztás olyan ágazataiban tevékenykednek, ahol nem állattenyésztéssel foglalkoznak, meg- kédezik: miért az én zsebemből fedezik a húsprogramot? Miért a nekem szánt támogatások megvonásával juttatják magasabb keresethez a mezőgazdaságban dolgozókat, vagy azok egy részét? LÁTHATÓ TEHÁT, HOGY AZ ÖSSZTÁRSADALMI ÉRDEK kivitelezése a beruházásnak és az elosztásnak, a ráfordításnak és a támogatásnak olyan rendszereit jelenti, ahol egy bizonyos társadalmi csoport szükségképpen előnyben részesül, míg mások ezeket a preferenciákat — legalábbis az adott időszakban — nem élvezik. Más út azonban nincs: a társadalom munkamegosztásának valamennyi ágazatából helyet foglalók elvárásait egyszerre és egyforma mértékben soha nem lehet figyelembe venni. Más szóyal: léteznek olyan össztársadalminak nevezhető érdekeink, amelyek érvényesítése bizonyos csoportok érdekeinek a megkülönböztetett figyelembe vétele útján történhet. A politika feladata, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt, s az anyagi és szellemi erőforrásokat a termelési szektor egyes ágazataiba összpontosítsa, hogy az ágazatokat átrendezze, hogy támogasson és elvonjon. Politikánk, — éppen az össztársadalmi, érdek figyelembevételével — olyan döntéseket jelent, amely az egész társadalom érdekét a létező csoportok meghatározott arányainak, érvényesülésük feltételeinek állandó változtatásával biztosítja. De ebből következik az is, hogy az össztársadalmi érdeknek éppen ilyen, bizonyos különös érdekek kiemelésén keresztül történő megvalósítása, a döntések indokoltságának széles körű és meggyőző társadalmi jóváhagyatását igényli, a társadalmi demokratizmus növelését feltételezi. EL KELL FOGADNUNK tehát, hogy az össztársadalmi érdek — adott esetben — nem egynemű, itt és most mindenkire nézve előnyös: éppen ezért egyéni elsajátítása és követelése iránt nem lehet mindig azokat a követelményeket támasztani, mint mondjuk a közösségi érdekek — fentebbi — tartományában Ahogy el lehet és el is keli várni, hogy a környezet szennyezésének elhárítását — a közösségi érdeket -- társadalmunk csoportjai és egyénei köznapi tevékenységükben is elősegítsék, úgy kevesebb joggal lehet megfogalmazni azt a követelményt, hogy az egyes ember a munkapad mögött a „népgazdaság egyensúlyára” függesztve szemét termeljen. Utóbbinak a bizto ■ sítása elsősorban önálló döntési jogkörrel rendelkező politikai és szakigazga tási szervek ' feladata, amelyhez a széles társadalmi tömegek támogatását kell kivívni. Egyetértésük az össztársadalmi érdek elfogadását jelenti — ami nem zárja ki, hogy egyes társadalmi csoportoknál ugyanaz az össztársadalmi érdek eltérő keretfeltételeket biztosít az egyéni tevékenység indítékainak kialakításában. Papp Zsolt, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének munkatársa fl decemberi párthatározat nyomában (4.) Szakítani az elavulttal A Vörös Csillag Traktorgyár például korszerűtlen körülmények között részben külföldi nyersanyagból gyártott traktorokat, amelyek előállítási ára magasabb volt, mint amennyiért a Szovjetuniótól tudtunk traktort vásárolni és a minősége még így sem érte el az exportált olcsóbb traktorok minőségét. A gyökerek Ha nem is ilyen nagy tételben, de hasonló jelenségek más vállalatoknál is mutatkoztak, amelyek gyökerei szintén a múltba nyúlnak. Egészen odáig, amikor „fentről” határozták meg a vállalatoknak, hogy mit gyártsanak, a gazdaságvezetőknek mindössze arra volt gondjuk, hogy — a szintén „fent” meghatározott — mennyiség meglegyen. Ha volt is ebben valami rossz — hogy a termelés a termelésért szemlélet dogmává merevedett — mégis szükség volt rá, hiszen akkor elsődleges cél volt a termelési eszközök gyártása, amelyet azonban nem rendeltek alá a fogyasztásnak. , Azóta sok év telt el és a gazdaságvezetők jelentős része megtanult élni az önállóságnak azzal a részévei amely közvetlenül hat a termelésre, amely befolyásolja a jövedelmezőséget, a nyereséget, de nem használták és ma sem használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a termékszerkezet megváltoztatása rejt magában. Volt ebben jó adag kényelmesség is, hiszen ameddig a termelői árakban nem fejeződött ki a sokszor drága import alapanyagok értéke, addig a vállalatok nem voltak különösebben érdekeltek termékszerkezetük átalakításának gyorsításában, olyan szerkezeti változtatások végrehajtásában, amelyek elősegítik a rendelkezésre álló energia és nyersanyag jobb felhasználását, a gazdaságosan «értékesíthető export árualapok termelését, a tőkés import csökkentését, helyettesítését. Nem is olyan régen gyakori témája volt a lapoknak, a rádiónak és a televíziónak, hogy részletesen beszámoljanak azokról a változásokról, amelyek a Vörös Csillag Traktorgyárban, a Magyar Hajó- és Darugyárban, a Ganz-MÁ- VAG-ban, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyárában és a Csepel Motorkerékpárgyárban történtek. Vagyis arról, hogy megváltozik ezeknek a gyáraknak a profilja: ezután nem a tőlük megszokott terméket gyártják, hanem valami mást. Ha a megyénkben eddig végrehajtott szerkezetátalakításokat nézzük, azt kell mondani, hogy kevés a tudatos és több a spontán változtatás, amelyre valamiféle kényszer ösztönzi a vállalatokat. Kényszer, hogy például csökken a termék iránt a fogyasztók igénye, vagy gazdaságtalanná válik a termék gyártása a vállalatnak. Van persze még egy fajtája, mint amilyen történt, illetve történik a HAFE-nál: ebben az évben megszüntetik a felvonósínek gyártását, mert ezt a profilt átvette a Ganz- MÁVAG a gyár központjától. Vagyis központi utasításra, ami nem megyei érdem, ám a népgazdaság szempontjából mégis jelentős változtatás. Mindenkinek jó Változtatott terméklistáján a Taurus nyíregyházi gyára: a 16,5 százalékos termelésnövelés nagy részét a kerékpárköpenyek és a külföldön is keresett szőnyegek mennyiségének növelésével érik el, amely jelentős ösz- szegű valutát jelent a népgazdaságnak. Ha nem is exportra, de a nyugatról vásárolt import helyettesítésére növeli meg a növényvédő szerek gyártását a tiszavas- vári Alkaloida és az export csomagolóanyagok helyettesítésére termel több száz millió értéket a nyíregyházi papírgyár. Kisebb tételben, de a vállalat nagyságához mérve legalább ilyen jelentős az a termékszerkezet-változtatás, amelyet a VAGÉP-nél hajtottak végre, amikor a járműprogramhoz és a lakásprogramhoz igazították 4 ^11 a levegő az ófehértói határban. Rekkenő a hőség. A gabonatáblában kombájn közeledik. Vezetőhídján porfelhőbe bur- kolódzva pattanásig feszülő izmokkal és idegekkel napbarnított férfi áll. Szeme a vágóasztalra meg az előtte fejet hajtó gabonaszálakra szegeződik. Együtt él együtt lélegzik a hatalmas masinával. Hol a kaszát engedi lejebb, vagy emeli feljebb, ahogy a szál meg a talaj kívánja, hol pedig a dob hangjának engedelmeskedve a gép haladását gyorsítja, vagy lassítja. Ezen a nyáron ült először kombájnra. Háromszáz, nyeregben töltött munkaóra és mintegy kétszáz hold tarló van mögötte. A Búzakalász Termelőszövetkezet. kombájnosának a neve Tamás János. Harminckilenc éves. Négy apró gyermek édesapja. Tagja a termelőszövetkezeti pártalap- szervezet vezetőségének. „Családjának, munkának élő, jókedélyű ember” — mondja róla Fekete Sándor, a közös gazdaság elnöke. Szemében a bemutatkozáskor öröm bujkál. — Az időjárással nem szállhatunk perbe. Ami megtermett, azt kell szemveszteség nélkül betakarítani. Hajnali négykor kelek. öt órakor már bent vagyok a géptelepen. Ha az időjárás engedi, két nap alatt végzünk. A beszélgetés idejére a bennünket hozó GAZ gépkocsi vezetője száll a kombájn nyergébe. Tamás János óvó szeme követi minden mozdulatát. Félti a fiatalembert, nehogy „medvét fogjon”. — A dob eldugulását nevezzük medvefogásnak. A kombájnosnak nem csak a kormányra, a kasza fekvésére, a vágóasztalra kell figyelnie. A sokszor három-négy irányba elfektetett gazos rozsban elég egy pillanatra félre nézni, elgondolkodni, és már le is fullad a dob, megfogtuk a medvét. A látszólag élettelen gabonatáblákon élet vesz bennünket körül. Nem csak a nyomukban szállingó galambok jelentik a mező állatait. Előttünk itt vannak a fogoly-, fácáncsibék, a kis nyulak és az őzgidák. Az erősebbje, idősebbje ki tud menni előlünk, de a fiatalabbiára nekünk kell vigyáznunk. A minap két kis őzikének törtem utat a még járhatatlan rozstengerben. A természet harmóniájában élő ember nyeregbe szállva küld még felénk egy barátságos mosolyt, biccent fejével- és már újra átadja magát a gépnek, a munkának. Sigér Imre termelési elképzeléseiket és kooperációkban olyan termékek gyártásához kezdtek, amelyre mind az együttműködésben részt vevő partnernek, mind a népgazdaságnak szüksége van. A nagyhalászi zsákgyár is módosítani kíván: a kender alapanyag helyett műanyagszálas zsákok készítését szorgalmazza, amelyhez igaz az alapanyag-szükséglet egy részét importból kell beszerezni, a gyártás azonban még mindig gazdaságosabb lenne a mostaninál és a minőség is javulna. Ha nem is tiszta szerkezetváltoztatás, mégis ehhez a kategóriához kapcsolható, amit a megye több ruházati üzemében végeznek : bérmunkát végeznek nyugati országoknak, így nem kell megvásárolniuk az alapanyagot és ezzel jelentősen javítják készletgazdálkodásukat. Ennek azonban megvannak a maga veszélyei: az erre alapozott termelés egyik napról a másikra megváltozhat, elég csak egyetlen rendelést visszavonni. Lehetőségek parlagon A meglévőnél, az eddig kihasználtnál lényegesen nagyobb lehetőségek állnak megyénk üzemei előtt a termékszerkezet megváltoztatásával elérhető gazdaságosabb termelésre. Az közismert, hogy kapitalista országokban csak olyan termékünknek van piaca, amely jobb az övékénél és mivel a tőlük vásárolt termékekre nekünk is szükségünk van, így ennek ellenértékét magunknak kell megtermelni. Ehhez azonban a műszaki fejlesztésre költhető forintokat valóban műszaki fejlesztésre kell fordítani és komolyan kell venni a nálunk meglehetősen elhanyagolt piackutatást is. Következik: Fegyelem és demokrácia. Balogh József A kerület gazdái Nyíregyházán a 16 ezer lakost számláló harmadik kerületben az alapszervezethez tartozó kommunisták — száztízen — tizenhat pártcsoportban végzik munkájukat. Elérték, hogy a kerületi párt- és művelődési ház a lakosság minden korosztályának igazi otthonává lett. A kommunisták irányításával a kerületi népfrontbizottság nemcsak az utcák rendezésében, parkosításában, fásításában ér el eredményeket, hanem politikai felvilágosító munkában is. A fiatalok tevékenységét sem csak az jelzi, hogy őszszel kétezer platán és juhar csemetét ültettek el, hanem az is: annyiféle ifjúsági foglalkozás van a művelődési házban, hogy egyszuszra felsorolni nehéz. A kerület szellemi központja a párt- és művelődési ház. Itt éli sajátos belső életét az alapszervezet is. A kerületben a párttaggyűlésekről indul ki minden kezdeményezés. A héttagú vezetőséget rátermett, mozgékony, nagy mozgalmi tapasztalattal rendelkező, a kerület minden gondjára odafigyelő pártcsoportbizal- miak, aktivisták segítik. A pártbizalmiakkal a vezetőség rendszeresen megbeszéli a feladatokat. Hogy a lakosság által felvetett gondokat a lehető legjobban és időben tudják megoldani, az alapszervezet állandó bizottságokat hozott létre. Közülük a legeredményesebb munkát a kulturális, a területi és ellátási, valamint az egészségügyi bizottság végzi. Ott vannak a kommunisták a mindennapi gondok megoldásánál. A múlt öröksége a kerületben a hét kis boltocska. A háziasszonyok sokszor felét bejárják, mire mindent meg tudnak bennük vásárolni. Nem elegendő a napközis, az óvodai és bölcsődei helyek száma. Ez csak az egyik gond. A másik az, hogy két-három kilométerre kell a kismamáknak a gyermekeket hordani. Uj gondjuk: veszélyben látják eddigi eredményeiket. A párt- és művelődési ház igazgatóját más munkaterületre helyezték, a művelődési osztály megnyugtató megoldást eddig nem talált. A harmadik kerület kommunistáinak érdeme, hogy ezek ellenére nem fordultak befelé. Igyekeznek maguk köré tömöríteni és irányítani a területi társadalmi és tömegszervezeteket, a lakosságot. Arra is van erejük, hogy tovább formálják életüket. Erre a közeljövőben különös szükség lesz, mivel a 4-es fő közlekedési út építkezései átalakítják a kerület egész eddigi szerkezetét. (sigér) Holdanként 18—20 mázsa Szép búzatermést takarítanik be a kótaji Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. (Hammel József felv.) Háromszáz óra
