Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

1975. július 30.

KELET-MAGYARORSZÁG — KISVÁRD AI MELLÉKLET

III

Arany a vezetékben

Gyógyfürdő, de mikor?

Amikor dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes megállt a kisvárdai strand kapujánál, tartósan olvasta a vízre vonatkozó jellemzőket. Aztán annyit mondott: „— Arany folyik a vezetékeiben. Itt mielőbb gyógyfürdőt kell csinálni." Mindez érthető is, hiszen a bu. dapesti és nyíregyházi laboratóriumi vizsgálatok azt mutatták, hogy a víz hidrogéncarbo- nátos jellegű, és összetevői alapján kedvezően befolyásolja a gyomormüködést, enyhíti a gyomorsavtúltengést, segít a gyomorfekélye- seknek, befolyásolja a szervezet szénhidrogén- cseréjét, jól hat a vér cukor szintre, csökkenti a vesekőképződést, de hosszú távon a golyvát, a fogszuvasodás veszélyét is megszüntetheti. A vizsgálatok ezenkívül bebizonyították, hogy a mozgásszervi betegségek gyógyítására, sőt, nő- gyógyászati célokra is alkalmas.

Az orvostársadalom a városban össze is fogott. Besegített a megyei KÖJÁL, az Országos Közegészségügyi Intézet és az ügy sürgetője az egyik legismertebb magyar szakember, Dongó Pál dr. is.

Azonnal kapcsoltak

A város vezetői egy percig sem haboztak akkor, amikor az eredmények ismertté váltak. Szívesen bocsátottak próbaképpen vizet a megye kórházainak rendelkezésére palackozva, (amit társadalmi munkában végeztek a szeszipar munkásai), és ennek megfelelően be is nyújtották a kérelmet a hivatalos gyógyvízzé nyilvánítás ügyében. De az ügy — mint oly sok más — ez is fekszik valahol a fiók mélyén, s hiába érdeklődik már a minisztérium is a kisvárdaiaktól, ők már csak arra hivatkozhatnak: elküldték a megyének.

Pedig ez a víz, pontosabban az élet már régen legyőzte a pecsétet. Amikor az első kutat kiásták, klottgatyában, szalmakalappal ültek a vízbe a gyógyulni akarók, akik közül sokan már a régi botot is eldobták. A környék orvosai utalnak ide beteget, noha nincs meg a „státusz”: A megye szakorvosai élnek a víz

adta lehetőséggel, annak ellenére, hogy a hivatalnál elmerült a víz aktája.

Mi a terv?

Amikor Ury Dezsőnek felteszem ezt a kérdést, akkor igen reális feleletet ad az elnökhelyettes: — Nem akarunk mi világhírességek lenni. De tervünk, hogy a vizet elsősorban a környék és a város lakói érdekében hasznosítsuk, és adjunk a megyének is annak megfelelően, ahogy kapacitásunk bírja. Egy kis pa. lackozó már van, és a fürdő fejlesztését is a gyógyvíznek megfelelően tervezzük. A nagy tranzitforgalom máris felkeltette az érdeklődést, így törvényszerűen ki fogjuk alakítani a kempinget és a motelt, erejűnkhöz mérten. A területet úgy hasznosítjuk, hogy adott esetben építeni akarókat is fogadni tudunk, szállodának, gyógykórháznak megfelelő hellyel. Ezenkívül az új kórház komoly szellemi hátteret ad ahhoz, hogy a gyógyvizet a betegségek

elleni küzdelembe minél szélesebb körben alkalmazzák.

Egészséges várost!

Ury Dezső elmondja, hogy a gyógyvíz egy részét képezi annak a programnak, amely a városban folyik. Mert igaz, a vezetékekben folyó arany okszerű felhasználása fontos cél, de ezzel égy időben szeretnék bővíteni a strandot, sokkal kulturáltabbá tétetni a SZA- VISZAV-val, amely most kicsit mostohán kezeli. Ezzel a tervvel egy időben kezdik meg a kisvárdai tavak rendezését is. Mintegy 300 holdnyi vízfelület alakult ki a földkitermelések után, melyek mentén pihenő- és üdülőövezet létesül, horgászási, csónakázási lehetőségekkel. Erdővel övezik a várost, gondosan elválasztják az iparterületet a kórháztól, a lakónegyedektől. Parkosítanak minden talpalatnyi helyet, hogy a zöld felület nagy lélegzetű tüdővé váljék.

— Vannak ma zavaró tényezők — mondja az elnökhelyettes. Levegőt szennyező gyárak, télen a hagyományos fűtés. Mi a békés megoldásokat választjuk. Erdősáv az egyik, a másik a TIGÁZ-zal közösen a gázprogram. Felméréseink szerint ha megépül Nyírmadától ide a vezeték, akkor az ötödik ötéves terv időszakában száműzhetjük a kormot Kisvárda felől. Elsőnek például éppen az Öntödei Vállalat jelentette be: kész a gáztüzelésre áttérni.

Vannak álmok

— Vannak álmaik?

— Enélkül nem jutnánk előre. Mi úgy

hisszük, hogy Kisvárdát az egészség városává tehetjük. Nemcsak azzal, hogy gyógyulást ígérünk, adunk és kínálunk, hanem

azzal, hogy az itt élőknek is biztosítjuk a feltételeket. Elképzelem, hogy a

strand körül egykor lesznek gyógyszállók, hogy a nem mindig érthető bürokrácia miatt akadozó nemzetközi kemping is helyet kap, lesz erdőnk és tavunk, virágos városunk olyan lakónegyedekkel, ahová becsempésszük a természetet. Megszűnnek a füstölő kémények, s inkább újra feltúrjuk a várost, hogy bekusz- szon a gázvezeték.

— Pénz, pénz és pénz.

— Nem ezzel kezdeném. Ebben a városban elég annyit mondani: sportudvar az iskolákban és százak jelentkeznek munkára. Megpengettük az erdő gondolatát, és kilátásban van a KISZ és az ifjúság védnöksége. Ha azt mondom strand és gyógyvíz, az egész város megmozdul, még az öreg Kálmán bácsi is, aki a két mankót egy görbebotra cserélte a pár évi fürdőzés után. Ezek a mi rejtett millióink, és a nyílt garanciánk.

Ha úgy tetszik — közelítés kérdése — Kisvárda észak felől az első, illetve az utolsó magyar város. Nem mindegy tehát, hogy hogyan mutatkozunk be, vagy éppen hogyan búcsúzunk látogatóink szemében. Ha tehát a városban a reálig tények és a valós elképzelések együttesét nézzük, akkor a gyógyvíz, az erdőgyűrű, a virágos, egészséges város kicsit nemzeti ügy is. Hogy ez túlzás? Nem hinné ezt senki Kisvárdán, de másutt sem. Ez a tudat többek között annak a rendkívüli társadalmi aktivitásnak a forrása, mely éppúgy ott van a Vulkánban, mint a kórházban, bútorgyárban, iskolában, hivatalban.

Amikor július 15-én átadták a strandon az új olasz medencét, a város apraja-nagyja kíváncsi volt az eseményre. Nem is a víz miatt kizárólag, hanem azért, mert ebben a létesítményben újra láttak valamit az álmok való- raválásából. De épp így lesik, mint mennek el a kórház mellől az építők, hogy helyükre ültethessék a fákat. Ritka siker, amikor egy város elmondhatja, hogy minden tő virág közüggyé válik. Kisvárda most ezt a korát éli, túlzásaival és eredményeivel együtt.

Hatszáz munkanap

A város vezetőinek munkáját most nagy. mértékben segíti az a komplex vizsgálati eredmény, amelyet a megyei közegészségügyiek 600 napos kemény munkával, sok ezer vizsgálat keretében készítettek. Az elemzés a vezetők napi olvasmánya, hiszen csak ennek segítségével folytathatják a munkát, hogy a külső szépség mellett minden területen jelentkezzék a higiénia, a tisztaság, az egészséges körülmény.

— Kifogástalan ivóvizünk van, adottságaink jók — állapítja meg a jelentés — mondja Ury Dezső. A helyzet ma nincs szinkronban az adottsággal. A gyors városiasodás megkívánja, hogy ezen a téren is utolérjük magunkat, még akkor is, ha ez erőfeszítésekbe kerül. Ha ehhez a megértést és segítséget megkapjuk a megyei szervektől is, akkor nem leszünk álomkergetők, hanem a fiatal város büszkesége lehet Szabolcs-Szatmárnak.

Országos program a felszíni és termálvizek hasznosítása. Viszonylag kis beruházás, gyors visszatérülés. Haszon az embernek, de haszon a népgazdaságnak is. így aztán jogosan sürgeti minden kisvárdaival együtt a megye lakossága is, lépjünk végre, mindannyiunk érdekében.

Bürget Lajos

Hatvan fok árnyékban!

Milyen a hangulat a Vulkánban?

t EGALÁBB HATVAN FOK árnyékban.-‘-'Ha egyáltalán lenne árnyék a kupola kemencénél, amelyből vékony sugárban állandóan folyik a vas. Kegyetlenül, kellemetlenül szép látvány, hogy a targoncavezető barna hátán feszül az izom és a gerincén le patakot formál a veríték. Ez a munka.

Hőség, por, zaj. Ilyen a disamatic öntöde a Vulkánban. Kis keszeg, de inas, kemény ember lép elő a kupola kemence mögül. - Gondja van rá, hogy ez és a végén ipszilon a neve, így: Rubóczky Balázs. Csapos a funkciója. Tele szájjal derül a saját szójátékán; nem kinizsit, vasat csapol.

— Jól nézzen körül az elvtárs — mondja — úgy jöttünk ide dolgozni, hogy azt gondoltuk, de mondták is, nyáron hűvös lesz, télen meleg. Fehér köpenyre vártunk. Ezt az inget reggel vettem fel és még alig van dél, de már szennyes és koszos.

Nincs hűvös és nincs fehér köpeny. Köpenyben csak egy dolgozót látni, Pacsuta Menyhértnét, aki a nagy présgép mögött bukósisakkal a fején dolgozik. (A sisak kötelező lenne, de nem hordják, az is melegít.) Rubóczky Balázzsal a beszélgetésben nem időzünk sokat a környezetártalom taglalásánál. A termelés lesz a téma.

— Most már jobban megy, kezdünk belerázódni. Húsz éve vagyok a gyárban, de eddig ez volt a legnehezebb. Már a hangulat is jobb. Műszakonként lecsapolunk 120—200 mázsa vasat, mikor-hogy, de utána nehéz hazamenni. A baj itt inkább az, hogy nincs még megszokott törzsgárda. Most már teljesítményben dolgoznánk, de úgy, hogy nem egy ember, hanem az egész műszak teljesítményre számít. Ha nincs törzsgárda, ezt nehéz megvalósítani. Most még minden nap új ember jön, akit előbb be kell tanítani. Nem győzök le-felszaladgálni, hogy mutassam, magyarázzam: mit, hogyan kell tenni. Ezért is égtem

meg.

a CSAPOS MELLÉN három kis pontot égetett a folyékony vas szikrája. Hátul, a rámológépnél Nagy Miklós izzadt vállaira ujjnyi porréteg rakódik, mert nem működik jól a ventillátor. A targoncavezető Kozma Sándor (aki egyébként autószerelő és csak helyettesít, mert nincs ember) perc megállás nélkül kering, viszi a vasat, hozza az üres öntő üstöt. Az új öntödében ezt lehet látni és hallani. Mindebből nehéz lenne olyan tanulságot, következtetést levonni, amit a gyáregység párttitkára, Onda Antal fogalmazott meg:

— Most már jó sínen vagyunk, csak egyenesen és folyamatosan kell haladni. Az év elején sok volt az emberi és termelési gond, de azoknak jó része megoldódott, megoldódik. A pártszervezet, a csúcsvezetőség azt tartotta és azt tartja a legfontosabbnak, hogy a tervfeladatokat teljesítsük. Sok szó esett ezekről a taggyűléseken, a vezetőségi üléseken, a gazdasági vezetők beszámoltatásánál. Értékeltük például a Központi Bizottság decemberi határozatának gyáregységi szintű teljesítését. Kemény bírálatok hangzottak el.

— Hiányosságok voltak például az

anyagtakarékosságnál. A munka- és üzem- szervezés nem úgy történt, hogy az a feladatok teljesítését szolgálja. Ezért is javasoltuk többek között, hogy a satuműhelyből az emberek egy részét a termelékenyebb üzemrészekre irányítsák át, például a radiátorgyártáshoz. Hogy mennyire igazunk volt, az

már a mostani eredményekben megmutatkozik.

— A pártvezetés részéről az az elvárás, de ezt egyben saját feladatinknak is tekintjük — hogy teljesítsük az éves tervet, a IV. ötéves tervet és jól előkészítsük az új ötéves tervet. Ehhez elsősorban a féléves tervlemaradást kell megszüntetni és én úgy látom, ez sikerülni fog, de csak nagyon kemény munkával.

Onda Antal szavait jegyezve a „kemény munkát” aláhúzva arra kell gondolni, biztatás nélkül is eléggé „forró”, kemény a munka az öntödében. A nyár — ahogyan az egy későbbi beszélgetésből kiderül — szó szerint tizedeli a létszámot. Sokan betegednek meg. A szürke öntöde 360 dolgozójából 39 van táppénzen, több mint 2 százalék. Csortos Béla főmérnök ez utóbbi adatból a termelést tekintve egy kedvező jelenséget, a párttitkár szavait igazoló tapasztalatot vont le:

— A szürke öntöde az első negyedévben jobb létszámfeltételek mellett 3880 tonnás tervét csak 3550 tonnára teljesítette, 12,58 százalék selejttel. A II. negyedév eredménye, hogy kevesebb létszámmal a tonnatervet 105,7 százalékra teljesítették, s a selejt 11,33 százalékra csökkent. Nálunk a selejtnek nagy a jelentősége, hiszen 1 százalék csökkenés éves szinten 1 millió forint megtakarítást jelent. A szürke öntöde eredményét nézve abban nemcsak a vezetők erőfeszítése látszik, inkább a javuló munkamorál az, hogy a dolgozók körében is jobb lett a hangulat.

A VULKÁN, vagy ahogyan hivatolosan

^ jegyzik az öntödei vállalat 4-es számú gyáregységére erre az évre 260 millió árbevételt és 45 millió forint eredményt tervezett. Az árbevételi lemaradás az első félévben 11 millió forint volt. Annak indokolására, hogy év végéig miként hozzák a tervet, a főmérnök vállalkozott.

— A disamatic-öntöde üzembeállításával késtünk. A tervezett novemberi átadás után sok volt a megoldásra váró műszaki probléma, így gyakorlatilag csak februárban tudtunk indulni. Ez nagy mértékben hozzájárult a tervlemaradáshoz, hiszen a disamatic termelése az összes árbevétel 25 százalékát jelenti. A kezdeti hibák megszüntetése után júniusban már 152 tonnát termeltünk és júliusban lehetőség van a 300 tonna elérésére. Egyébként az új öntöde éves terve 2600 tonna,"és mostmár, hogy két műszakra állunk át, az emberek betanulása is megtörtént, a 2600 tonna teljesíthető.

— A szürke öntödében a sokmilliós fejlesztési rekonstrukciós munka ma már kedvezően érezteti hatását. Jórészt ennek eredménye volt a második negyedévi túlteljesítés is. Ha az év hátralévő részében a második negyedévihez hasonló lesz az ütem, akkor a tervet gyáregységi szinten teljesíthetjük, túlteljesíthetjük. Ezzel a IV. ötéves tervet is túlteljesítjük.

RADIÁTOROK, MÁV-FÉKTUSKÓK és

“ satuk mindenfelé a gyáregységben. Rájuk pillantva nehéz elképzelni, hogy menynyire bonyolult az emberi, a gazdasági, sőt a politikai feltétele annak, hogy a folyékony vas minél nagyobb mennyiségben, jó minőségben késztermékké merevedjen. Hosszú lenne leírni, mi minden adat és vélemény került még a jegyzetfüzetbe. A lényegük azonban egy: mindenre úgy érvényes, ahogyan Rubóczky Balázs egyik mondatában megfogalmazta:

„Most már jobban megy, kezdünk belerázódni.”

Seres Ernő