Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

1975. július 30. KELET-MAGYARORSZÁG — KISVÁRD AI MELLÉKLET III Arany a vezetékben Gyógyfürdő, de mikor? Amikor dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes megállt a kisvárdai strand kapujánál, tartósan olvasta a vízre vonatkozó jellemzőket. Aztán annyit mondott: „— Arany folyik a vezetékeiben. Itt mielőbb gyógyfürdőt kell csinálni." Mindez érthető is, hiszen a bu. dapesti és nyíregyházi laboratóriumi vizsgá­latok azt mutatták, hogy a víz hidrogéncarbo- nátos jellegű, és összetevői alapján kedvezően befolyásolja a gyomormüködést, enyhíti a gyomorsavtúltengést, segít a gyomorfekélye- seknek, befolyásolja a szervezet szénhidrogén- cseréjét, jól hat a vér cukor szintre, csökkenti a vesekőképződést, de hosszú távon a golyvát, a fogszuvasodás veszélyét is megszüntetheti. A vizsgálatok ezenkívül bebizonyították, hogy a mozgásszervi betegségek gyógyítására, sőt, nő- gyógyászati célokra is alkalmas. Az orvostársadalom a városban össze is fogott. Besegített a megyei KÖJÁL, az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet és az ügy sürge­tője az egyik legismertebb magyar szakember, Dongó Pál dr. is. Azonnal kapcsoltak A város vezetői egy percig sem haboztak akkor, amikor az eredmények ismertté váltak. Szívesen bocsátottak próbaképpen vizet a me­gye kórházainak rendelkezésére palackozva, (amit társadalmi munkában végeztek a szesz­ipar munkásai), és ennek megfelelően be is nyújtották a kérelmet a hivatalos gyógyvízzé nyilvánítás ügyében. De az ügy — mint oly sok más — ez is fekszik valahol a fiók mélyén, s hiába érdeklődik már a minisztérium is a kisvárdaiaktól, ők már csak arra hivatkozhat­nak: elküldték a megyének. Pedig ez a víz, pontosabban az élet már régen legyőzte a pecsétet. Amikor az első ku­tat kiásták, klottgatyában, szalmakalappal ül­tek a vízbe a gyógyulni akarók, akik közül so­kan már a régi botot is eldobták. A környék orvosai utalnak ide beteget, noha nincs meg a „státusz”: A megye szakorvosai élnek a víz adta lehetőséggel, annak ellenére, hogy a hiva­talnál elmerült a víz aktája. Mi a terv? Amikor Ury Dezsőnek felteszem ezt a kér­dést, akkor igen reális feleletet ad az elnökhe­lyettes: — Nem akarunk mi világhírességek lenni. De tervünk, hogy a vizet elsősorban a környék és a város lakói érdekében hasznosít­suk, és adjunk a megyének is annak megfele­lően, ahogy kapacitásunk bírja. Egy kis pa. lackozó már van, és a fürdő fejlesztését is a gyógyvíznek megfelelően tervezzük. A nagy tranzitforgalom máris felkeltette az érdeklő­dést, így törvényszerűen ki fogjuk alakítani a kempinget és a motelt, erejűnkhöz mérten. A területet úgy hasznosítjuk, hogy adott esetben építeni akarókat is fogadni tudunk, szállo­dának, gyógykórháznak megfelelő hellyel. Ezenkívül az új kórház komoly szellemi hátte­ret ad ahhoz, hogy a gyógyvizet a betegségek elleni küzdelembe minél szélesebb körben al­kalmazzák. Egészséges várost! Ury Dezső elmondja, hogy a gyógyvíz egy részét képezi annak a programnak, amely a városban folyik. Mert igaz, a vezetékekben folyó arany okszerű felhasználása fontos cél, de ezzel égy időben szeretnék bővíteni a strandot, sokkal kulturáltabbá tétetni a SZA- VISZAV-val, amely most kicsit mostohán ke­zeli. Ezzel a tervvel egy időben kezdik meg a kisvárdai tavak rendezését is. Mintegy 300 holdnyi vízfelület alakult ki a földkitermelé­sek után, melyek mentén pihenő- és üdülő­övezet létesül, horgászási, csónakázási lehető­ségekkel. Erdővel övezik a várost, gondosan el­választják az iparterületet a kórháztól, a la­kónegyedektől. Parkosítanak minden talpalat­nyi helyet, hogy a zöld felület nagy lélegzetű tüdővé váljék. — Vannak ma zavaró tényezők — mondja az elnökhelyettes. Levegőt szennyező gyárak, télen a hagyományos fűtés. Mi a békés megol­dásokat választjuk. Erdősáv az egyik, a másik a TIGÁZ-zal közösen a gázprogram. Felméré­seink szerint ha megépül Nyírmadától ide a vezeték, akkor az ötödik ötéves terv időszaká­ban száműzhetjük a kormot Kisvárda felől. Elsőnek például éppen az Öntödei Vállalat je­lentette be: kész a gáztüzelésre áttérni. Vannak álmok — Vannak álmaik? — Enélkül nem jutnánk előre. Mi úgy hisszük, hogy Kisvárdát az egészség városává tehetjük. Nemcsak azzal, hogy gyógyulást ígé­rünk, adunk és kínálunk, hanem azzal, hogy az itt élőknek is biz­tosítjuk a feltételeket. Elképzelem, hogy a strand körül egykor lesznek gyógyszállók, hogy a nem mindig érthető bürokrácia miatt akadozó nemzetközi kemping is helyet kap, lesz erdőnk és tavunk, virágos városunk olyan lakónegyedekkel, ahová becsempésszük a ter­mészetet. Megszűnnek a füstölő kémények, s inkább újra feltúrjuk a várost, hogy bekusz- szon a gázvezeték. — Pénz, pénz és pénz. — Nem ezzel kezdeném. Ebben a város­ban elég annyit mondani: sportudvar az isko­lákban és százak jelentkeznek munkára. Meg­pengettük az erdő gondolatát, és kilátásban van a KISZ és az ifjúság védnöksége. Ha azt mondom strand és gyógyvíz, az egész város megmozdul, még az öreg Kálmán bácsi is, aki a két mankót egy görbebotra cserélte a pár évi fürdőzés után. Ezek a mi rejtett millióink, és a nyílt garanciánk. Ha úgy tetszik — közelítés kérdése — Kisvárda észak felől az első, illetve az utolsó magyar város. Nem mindegy tehát, hogy ho­gyan mutatkozunk be, vagy éppen hogyan bú­csúzunk látogatóink szemében. Ha tehát a vá­rosban a reálig tények és a valós elképzelések együttesét nézzük, akkor a gyógyvíz, az erdő­gyűrű, a virágos, egészséges város kicsit nem­zeti ügy is. Hogy ez túlzás? Nem hinné ezt senki Kisvárdán, de másutt sem. Ez a tudat többek között annak a rendkívüli társadalmi aktivitásnak a forrása, mely éppúgy ott van a Vulkánban, mint a kórházban, bútorgyárban, iskolában, hivatalban. Amikor július 15-én átadták a strandon az új olasz medencét, a város apraja-nagyja kíváncsi volt az eseményre. Nem is a víz mi­att kizárólag, hanem azért, mert ebben a léte­sítményben újra láttak valamit az álmok való- raválásából. De épp így lesik, mint mennek el a kórház mellől az építők, hogy helyükre ül­tethessék a fákat. Ritka siker, amikor egy város elmondhatja, hogy minden tő virág köz­üggyé válik. Kisvárda most ezt a korát éli, túlzásaival és eredményeivel együtt. Hatszáz munkanap A város vezetőinek munkáját most nagy. mértékben segíti az a komplex vizsgálati ered­mény, amelyet a megyei közegészségügyiek 600 napos kemény munkával, sok ezer vizsgá­lat keretében készítettek. Az elemzés a veze­tők napi olvasmánya, hiszen csak ennek segít­ségével folytathatják a munkát, hogy a külső szépség mellett minden területen jelentkezzék a higiénia, a tisztaság, az egészséges körül­mény. — Kifogástalan ivóvizünk van, adottsá­gaink jók — állapítja meg a jelentés — mond­ja Ury Dezső. A helyzet ma nincs szinkronban az adottsággal. A gyors városiasodás megkí­vánja, hogy ezen a téren is utolérjük magun­kat, még akkor is, ha ez erőfeszítésekbe kerül. Ha ehhez a megértést és segítséget megkapjuk a megyei szervektől is, akkor nem leszünk álomkergetők, hanem a fiatal város büszkesége lehet Szabolcs-Szatmárnak. Országos program a felszíni és termálvizek hasznosítása. Viszonylag kis beruházás, gyors visszatérülés. Haszon az embernek, de haszon a népgazdaságnak is. így aztán jogosan sürgeti minden kisvárdaival együtt a megye lakossága is, lépjünk végre, mindannyiunk érdekében. Bürget Lajos Hatvan fok árnyékban! Milyen a hangulat a Vulkánban? t EGALÁBB HATVAN FOK árnyékban.-‘-'Ha egyáltalán lenne árnyék a kupola kemencénél, amelyből vékony sugárban ál­landóan folyik a vas. Kegyetlenül, kellemetle­nül szép látvány, hogy a targoncavezető bar­na hátán feszül az izom és a gerincén le pa­takot formál a veríték. Ez a munka. Hőség, por, zaj. Ilyen a disamatic öntöde a Vulkánban. Kis keszeg, de inas, kemény ember lép elő a kupola kemence mögül. - Gondja van rá, hogy ez és a végén ipszilon a neve, így: Rubóczky Balázs. Csapos a funk­ciója. Tele szájjal derül a saját szójátékán; nem kinizsit, vasat csapol. — Jól nézzen körül az elvtárs — mond­ja — úgy jöttünk ide dolgozni, hogy azt gon­doltuk, de mondták is, nyáron hűvös lesz, té­len meleg. Fehér köpenyre vártunk. Ezt az inget reggel vettem fel és még alig van dél, de már szennyes és koszos. Nincs hűvös és nincs fehér köpeny. Kö­penyben csak egy dolgozót látni, Pacsuta Menyhértnét, aki a nagy présgép mögött bukósisakkal a fején dolgozik. (A sisak köte­lező lenne, de nem hordják, az is melegít.) Rubóczky Balázzsal a beszélgetésben nem időzünk sokat a környezetártalom taglalásá­nál. A termelés lesz a téma. — Most már jobban megy, kezdünk be­lerázódni. Húsz éve vagyok a gyárban, de ed­dig ez volt a legnehezebb. Már a hangulat is jobb. Műszakonként lecsapolunk 120—200 mázsa vasat, mikor-hogy, de utána nehéz ha­zamenni. A baj itt inkább az, hogy nincs még megszokott törzsgárda. Most már teljesít­ményben dolgoznánk, de úgy, hogy nem egy ember, hanem az egész műszak teljesítményre számít. Ha nincs törzsgárda, ezt nehéz meg­valósítani. Most még minden nap új ember jön, akit előbb be kell tanítani. Nem győzök le-felszaladgálni, hogy mutassam, magyaráz­zam: mit, hogyan kell tenni. Ezért is égtem meg. a CSAPOS MELLÉN három kis pontot égetett a folyékony vas szikrája. Hátul, a rámológépnél Nagy Miklós izzadt vállaira ujjnyi porréteg rakódik, mert nem működik jól a ventillátor. A targoncavezető Kozma Sándor (aki egyébként autószerelő és csak helyettesít, mert nincs ember) perc megállás nélkül kering, viszi a vasat, hozza az üres öntő üstöt. Az új öntödében ezt lehet látni és hallani. Mindebből nehéz lenne olyan tanulsá­got, következtetést levonni, amit a gyáregység párttitkára, Onda Antal fogalmazott meg: — Most már jó sínen vagyunk, csak egye­nesen és folyamatosan kell haladni. Az év ele­jén sok volt az emberi és termelési gond, de azoknak jó része megoldódott, megoldódik. A pártszervezet, a csúcsvezetőség azt tartotta és azt tartja a legfontosabbnak, hogy a tervfel­adatokat teljesítsük. Sok szó esett ezekről a taggyűléseken, a vezetőségi üléseken, a gazda­sági vezetők beszámoltatásánál. Értékeltük például a Központi Bizottság decemberi ha­tározatának gyáregységi szintű teljesítését. Kemény bírálatok hangzottak el. — Hiányosságok voltak például az anyagtakarékosságnál. A munka- és üzem- szervezés nem úgy történt, hogy az a felada­tok teljesítését szolgálja. Ezért is javasoltuk többek között, hogy a satuműhelyből az em­berek egy részét a termelékenyebb üzemré­szekre irányítsák át, például a radiátorgyár­táshoz. Hogy mennyire igazunk volt, az már a mostani eredményekben megmutatko­zik. — A pártvezetés részéről az az elvárás, de ezt egyben saját feladatinknak is tekint­jük — hogy teljesítsük az éves tervet, a IV. ötéves tervet és jól előkészítsük az új ötéves tervet. Ehhez elsősorban a féléves tervlema­radást kell megszüntetni és én úgy látom, ez sikerülni fog, de csak nagyon kemény mun­kával. Onda Antal szavait jegyezve a „kemény munkát” aláhúzva arra kell gondolni, bizta­tás nélkül is eléggé „forró”, kemény a mun­ka az öntödében. A nyár — ahogyan az egy későbbi beszélgetésből kiderül — szó szerint tizedeli a létszámot. Sokan betegednek meg. A szürke öntöde 360 dolgozójából 39 van táp­pénzen, több mint 2 százalék. Csortos Béla fő­mérnök ez utóbbi adatból a termelést tekintve egy kedvező jelenséget, a párttitkár szavait igazoló tapasztalatot vont le: — A szürke öntöde az első negyedévben jobb létszámfeltételek mellett 3880 tonnás ter­vét csak 3550 tonnára teljesítette, 12,58 száza­lék selejttel. A II. negyedév eredménye, hogy kevesebb létszámmal a tonnatervet 105,7 szá­zalékra teljesítették, s a selejt 11,33 százalék­ra csökkent. Nálunk a selejtnek nagy a jelen­tősége, hiszen 1 százalék csökkenés éves szin­ten 1 millió forint megtakarítást jelent. A szürke öntöde eredményét nézve abban nem­csak a vezetők erőfeszítése látszik, inkább a javuló munkamorál az, hogy a dolgozók kö­rében is jobb lett a hangulat. A VULKÁN, vagy ahogyan hivatolosan ^ jegyzik az öntödei vállalat 4-es számú gyáregységére erre az évre 260 millió árbe­vételt és 45 millió forint eredményt terve­zett. Az árbevételi lemaradás az első fél­évben 11 millió forint volt. Annak indokolá­sára, hogy év végéig miként hozzák a tervet, a főmérnök vállalkozott. — A disamatic-öntöde üzembeállításával késtünk. A tervezett novemberi átadás után sok volt a megoldásra váró műszaki problé­ma, így gyakorlatilag csak februárban tud­tunk indulni. Ez nagy mértékben hozzájárult a tervlemaradáshoz, hiszen a disamatic ter­melése az összes árbevétel 25 százalékát je­lenti. A kezdeti hibák megszüntetése után jú­niusban már 152 tonnát termeltünk és jú­liusban lehetőség van a 300 tonna elérésére. Egyébként az új öntöde éves terve 2600 ton­na,"és mostmár, hogy két műszakra állunk át, az emberek betanulása is megtörtént, a 2600 tonna teljesíthető. — A szürke öntödében a sokmilliós fej­lesztési rekonstrukciós munka ma már ked­vezően érezteti hatását. Jórészt ennek ered­ménye volt a második negyedévi túlteljesítés is. Ha az év hátralévő részében a második negyedévihez hasonló lesz az ütem, akkor a tervet gyáregységi szinten teljesíthetjük, túl­teljesíthetjük. Ezzel a IV. ötéves tervet is túl­teljesítjük. RADIÁTOROK, MÁV-FÉKTUSKÓK és “ satuk mindenfelé a gyáregységben. Rájuk pillantva nehéz elképzelni, hogy meny­nyire bonyolult az emberi, a gazdasági, sőt a politikai feltétele annak, hogy a folyékony vas minél nagyobb mennyiségben, jó minő­ségben késztermékké merevedjen. Hosszú lenne leírni, mi minden adat és vélemény került még a jegyzetfüzetbe. A lényegük azonban egy: mindenre úgy érvényes, aho­gyan Rubóczky Balázs egyik mondatában megfogalmazta: „Most már jobban megy, kezdünk bele­rázódni.” Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents