Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-30 / 177. szám
1975. július 30. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Készletezés mindenáron ? 1974-BEN 35 MILLIÁRD forinttal nőttek a népgazdaság készletei. Ez kétszerese- háromszorosa az előző évek növekedésének: 1972-ben 10.6 milliárd forinttal, 1973-ban pedig 18,6 milliárd forinttal emelkedett a készletállomány. Igaz, 1974-ben a termelés és az értékesítés is igen dinamikusan nőtt, ami természetesen egyben nagyobb készletvonzattal is járt. A 35 milliárdos készletfelhalmozás azonban mégis túlzottnak, károsnak minősíthető. Miért aktuális még most, 1975 közepén is a múlt évi készletezést elemezni? Ezt a korántsem örvendetes időszerűséget az indokolja, hogy az 1974. évi készletalakulás — nem egyetlen, de döntő — okát a vállalatok tudatos készletfelhalmozásában, túl- biztosítottságra való törekvésében kell keresni, és sajnos e magatartással bizony még idén is sűrűn találkozunk. Annak ellenére, hogy a tartós készletfelhalmozás a vállalatok fejlesztési alapját terheli, s annak ellenére, hogy időközben több korlátozó rendelkezés is napvilágot látott, lassú a szemléletváltozás és nem eléggé gyors a felesleges készletek csökkentése. Sok vállalatvezetőben szinte babonás félelem alakult ki, hogy nem sikerül elegendő anyaghoz juttatnia vállalatát és ezért szüneteltetni, vagy lassítani kell majd a termelést. Ezt megelőzendő egymás után adták fel az anyagrendeléseket és egymás után teltek meg a vállalati raktárak — olyan anyagokkal is, amelyekről talán még azt sem tudják, mikor kerülnek felhasználásra. Mi történik, ha e készletek mennyisége a szükségesnél nagyobb mértékűre duzzad ? ILYENKOR ARRÓL VAN SZÓ, hogy az illető vállalat több pénzt ölt anyagba, alkatrészbe mint amennyi feltétlenül szükséges a folyamatos termeléshez. A túlzott készletezés tehát olyan összegeket köt le, amelyeket talán jövedelmezően befektethetett volna a vállalat. Népgazdasági szinten gyakorlatilag ugyanez a helyzet: a készletek indokoltnál nagyobb növekedése azt jelenti, hogy feleslegesen megterheljük ' a nemzeti jövedelmet. Olyan összegeket kötünk le, amelyeket pedig jó lenne más célokra fordítani, jövedelmezően felhasználni. Tagadhatatlan, hogy néhány vállalatnál tényleges anyaghiány lépett fel és néhány helyen valóban lassítani kellett a termelést. Azonban mégis úgy tűnik — és ezzel egyre több közgazdász ért egyet —, hogy a vállalatok többféle anyagból, félkész termékből saját maguk idézték elő a hiányt. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha a vállalatok egyik csoportjánál felesleges készletek gyűlnek fel a raktárakban, akkor másoknál nehézkessé válik az utánpótlás. Mit lehet ezután tenni? Nyilván az utóbbi csoporthoz tartozó vállalatok is igyekeznek minél több anyaghoz jutni, s ha sikerül szállítót találni, akkor már ők is logikusan sokkal több anyagra adnak fel rendelést, mint ameny- nyire valójában szükség van. Ezzel azután még tovább fokozzák a hiányt más vállalatoknál, amelyek szintén próbálnak anyagtartalékokat gyűjteni — és így tovább. sokáig folytatható a sor. Öngerjesztő folyamatról van tehát szó, amelyet, ha már egyszer megindult, már igen nehéz megállítani, mert egyre inkább elhara- pódzik. egyre nagyobb hullámokat vet. A KÉSZLETGAZDÁLKODÁS javítása tehát nem egyedül vállalati feladat. Ehhez átgondolt, széles körű népgazdasági intézkedésekre van szükség. Azok a büntető jellegű rendelkezések is csupán utólagos orvoslást jelentenek, amelyek nemrégiben jelentek meg, s amelyek különböző anyagi terheket rónak a készleteiket túlzottan növelő vállalatokra. A valódi megoldást az jelentené, ha azokat a körülményeket és feltételeket számolnák fel, amelyek egyáltalán lehetővé teszik, hogy a tavalyihoz hasonló gyűjtögető szenvedély ha- rapódzhasson el vállalataink között. F. K. KISFÁS A decemberi párthatározat nyomában (3.) Káros huzavona ik emlékeznek még Aft a Vaji báró uradal- ■ V mára, Szomjasék pusztájára? A mai Kisfástanya idősebb lakosai még bizonyára, s hallomásból a fiatalabbak is, mert abban az időben nem lakott ebben a szétszórt tanyavilágban sem, aki ne az uradalom egyetlen olyan család cselédje lett volna. Ez a 300 család együtt maradt. Tanúja volt annak, amikor a felszabadulás után Szomjaspusztát átvette az állami gazdaság, amikor a tsz megalakult, s annak is, hogyan gyarapodott tanyaközponttá Kisfástanya egy sor háza és az ispán lakása. Az már a legújabbkori történelemhez tartozik, Ha a III. ötéves tervben befejezésre tervezett és folyamatban lévő termelő beruházásokat sikerült volna a döntéskor meghozott határidőre üzembe helyezni, akkor a társadalmi termelés értéke 30—35 milliárd forinttal meghaladta volna a tervidőszak tényleges eredményeit. Bár a példa régi és nem megyei, hanem országos állapotot fejez ki, mégis elegendő ahhoz, hogy megértsük: lehetetlen helyzet, hogy a befejezetlen beruházások évente egész nemzeti jövedelmünk mintegy negyed részét kötik le, vagyis ezt a horribilis összeget kihasználatlanul, gyümölcsözetlenül hagyjuk. És ez ráadásul még csak az egyik kár, a másik, hogy hiába tervezi egy vállalat a legkorszerűbb gépek üzembe állítását, ha azokat — mert jó előre megvásárolja — tétlenségre kárhoztatja és az így elpocsékolt idő miatt már a kivitelezés ideje alatt elavulnak a beruházás termékei, csökkennek az értékesítés lehetőségei. A Központi Bizottság múlt évi, decemberi határozata nyomatékosan felhívja a figyelmet a beruházások hatékonyságának javítására, a befejezetlen beruházási állomány csökkentésére és arra, hogy javítani kell az összhangot, az együttműködést a beruházók, a tervezők és a kivitelezők között, hiszen ez alapvető feltétele a beruházásokra fordított idő csökkentésének. Nem kiemelt, de... Megyénkben tulajdonképpen korábban sem volt és most sincs úgynevezett kiemelt "nagy beruházás, nekünk azonban valamennyi beruházásunk fontos és kiemelt, mert minden egyes ipari létesítmény több száz embernek ad munkát, vagy egészségesebbé, biztonságosabbá teszi a munkát, és minden egyes gép gyorsítja, növeli á termelést, megköny- nyíti a sokszor bizony nehéz fizikai munkát. A gyorsaság, a hatékonyság fontos nálunk is és a legtöbb helyen sokat tesznek ennek sikeréért. A legtöbb helyen, de nem mindenütt. Mert például megtettek-e mindent azok, akik a kisvárdai Vulkánban a folyamatos öntést lehetővé tevő Diesematicot üzembe helyezték? A nyugati importból forintban 70 milliót érő berendezésnek már novemberben üzemelnie kellett volna, de a hiánypótlások, a próbaüzemelés akadozása, az ott dolgozók gyakorlatlansága következtében még ma sem termel annyit a berendezés, mint amennyire képes lenne folyamatos üzememelés esetén. Ugyanezt mondhatjuk el a mátészalkai bútorgyárról, ahol hosszú hónapokig nem használták ki a korszerű gépsorokat és a múlt évi elmaradásuk után az idei terv teljesítése is bizonytalan. Még rosszabb a helyzet a mátészalkai húskombinát építése körül: itt már a tervezés sem volt tökéletes, a hosszú ideje tartó huzavona pedig még mindig kilátástalanná teszi a kombinát felépülését. Említhetjük a Nyírségi Nyomda példáját is, ahol bár határidőre készült a létesítmény, a termelés folyamatosságát ma is akadályozza néhány olyan mulasztás, amelyet már a tervezéskor elrontottak és amit a kivitelezők tovább tetéztek. Ráfizet a népgazdaság A Vulkánéhoz hasonló gonddal küzd a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat is: több, mint egy éve, tavaly májusban kellett megkezdeni egy 40 millióért vásárolt angol gyártmányú ko- csányozó gépsor próbaüzemelését, ez azonban még ma is tart. Az óránként 55 mázsa dohány kocsányozására képes gép még most is csak 30—35 mázsát produkál és ki tudja, mikor állhat teljes kapacitással a gyár rendelkezésére. Igaz, a gyár szakembereinek véleménye szerint ebből nem származik káruk, mert a gyártó cég viseli a gép tökéletes működéséig a költségeket, de vajon nem ráfizetés-e — ha nem is a gyárnak, de a tröszthek, a népgazdaságnak —, hogy nem azt produkálja a gép, amire megvételekor számítottak? Vannak igazán jó példák arra. hogy kellő előkészítéssel időre és a tervezett költséggel épülnek fel megyénkben is az üzemek. Nem idei, de követésre méltó példa a nyíregyházi tejporgyár esete, hogy 1969 óta a Tiszalöki Faipari Vállalat egyik telepe itt működik, a volt uradalom egy részén. A telepet tizenhatan alapították. Ezek az emberek hat évig a vállalat központjában dolgoztak, s amikor szó volt egy helyi telep létesítéséről, kaszával ők aratták le a búzát. Bukovics János, a telep helyettes vezetője még jól emlékszik az indulásra. — Az aratás után nyomban felépítettük a csarnokot, csak az alapozásnál segített a vállalat kőművesbrigádja. Egy hónap és 10 nap alatt elkészültünk, majd megkezdődött — többségében még kézi erővel a zár- lécgyártás. Egy évvel később már Szabolcs ládát is gyártottak a telep dolgozói. Az irodák legutoljára készültek el. A létszám gyorsan feltöltődött, mert csábított a helyi munkaalkalom. A férjek a termelőszövetkezetekből idehozták feleségüket, Bukovicsnéból is így lett faipari dolgozó. — Már 11 éve gépmunkás vagyok. Két műszakot nehéz volt megszokni. Itt mindig megvan a biztos keresetem. Mi, asz- szonyok 9 forintos órabért kapunk, s erre jön a teljesítés százaléka. Havonta megkeresünk 1900 forintot. A férfiak alapórabére 10 forint. A különbséget a munka nehézsége miatt tették. Négy méteres rönköket vágnak^- ez ideig kézzel emelték a nehéz anyagot. A rakodógépeket nem régen kapták. A két műszakban két brigád dolgozik. Jól megértik egymást, gyakran járnak kirándulni a vállalat autóbuszán. így közösen jobban ki tudják használni szabad idejüket, mert ha otthon maradnak, nemigen szabadulnak a házi munkától. Sok energiát kíván a háztáji, az állattartás. A szórakozás már keveseknek fér a heti programjába. Több családnak kikapcsolódást csak a televízió jelent. A kisfástanyaiak takarékos emberek. Szabóék és Bukovicsék a lakásukat teszik kényelmesebbé, fürdőszoba-berendezésre gyűjtenek és a gyermekek iskoláztatására. A „házi kasszát” elsősorban a magasabb fizetéssel gyarapíthatják, s ezért a munkaidejük minden percét kihasználják a jobb teljesítményszázalék eléréséért. 4 telep Tiat év alatt nyolcvan egynéhány ember munkahelye lett Kisfás- tanyán. Fokozatosan számolták fel a nehéz fizikai munkát, most építik a szociális helyiségeket. Megszűnt az ingázás, a dolgozók kényelmesebb körülmények között megtalálták számításukat. Balogh Júlia vagy a tiszavasvári Alkaloida rekonstrukciója, a megyei kórház belgyógyászati pavilonjának építése és nem régen számoltunk be a TITÁSZ hőerőművének avatásáról, amelyet negyedévvel korábban adtak át, mint ahogy az eredeti tervekben szerepelt. Ennek a beruházásnak külön jelentőséget ad, hogy a város üzemeinek, lakásainak fűtése, melegvíz-szolgáltatása mellett — mintegy melléktermékként — villamos energiát is termel. Határidő előtt A jó példák között említhetjük a KEMÉV és az ÉPSZER Vállalatot, ahol a múlt évben a kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny folytatásaként erre az évre azt vállalták, hogy minden általuk végzett beruházást határidő előtt, két-három hónappal átadnak rendeltetésének. így lehet az időből pénzt csinálni, hiszen a terv szerint, vagy annál korábban felépült, üzembe állított beruházások korábban állíthatók a termelés szolgálatába. Megyénkben ebben az évben az ipari termelést 6—7, a mezőgazdaság termelését 5— 6, az építőipar termelését 6— 7 százalékkal kell emelni. Reális számok ezek, de teljesítésükhöz, túlteljesítésükhöz megfontoltabb beruházási politikára van szükség minden vállalatnál. Következik: elavulttal. Szakítani az Balogh József Kóborlók Sok még az olyan munkahely a megyében, ahol a fiatal szakemberek nem a lakáshiány és a végzettségüknek nem megfelelő munka miatt vándorolnak, hanem, mert „nem jönnek ki" a feletteseikkel. Akik még megbeszélni sem tudják elképzeléseiket, nemhogy megvalósí- sítani. Ilyenkor aztán kevésbé számít az, hogy annak a gyárnak az ösztöndíjasa volt hosszú evekig. De nemcsak a fiatalokkal történnek ilyen esetek. A gumigyárban, a Nyírségi Patyolatnál, a termelőszövetkezetben az utóbbi öt évben a középvezetők nagy része kicserélődött és a felső vezetésben is jelentősebb változások történtek. Több esetben olyanok változtattak állást, akik a gyár, a vállalat alapításában aktívan részt vettek, s mostanra már 8—10 éves gyakorlat állt a hátuk mögött. A meg nem értés, a személyes összeütközések miatt mégis állást változtatnak. Az ismétlődően és nagyobb számban jelentkező vezetővándorlás erősen hat a termelésben dolgozók teljesítményére, sőt munkájuk minőségére, erkölcsi megbecsülésükre is. Mire átvesznek egy vezetői módszert — azt megtanulják és jól végre is hajtják — addigra kezdhetik elölről az alkalmazkodást. Arról nem beszélve, hogy egy-egy sikeres munka után hiába várják a szóbeli dicséretet attól a vezetőtől, aki csak hallomásból tud a feladatról, a munka jelentőségét nem érzi. A gazdaságirányítóknak ma már számolniuk kell azzal, hogy nemcsak a technikai korszerűsítésekkel, a munkakörülmények javításával növelhető a teljesítmény, hanem a termelés során kialakult emberi magatartások hatásának figyelem- bevételével is. Ha mindezeket átgondolják sokat tehetnek azért, hogy a gyakran emlegetett belső tartalékokat jobban ki tudják használni. B. J. KORSZERŰ TERMÉK - JÓ TERVTELJESÍTÉS Új minták a háziipari szövetkezetben Térítők, blúzok, párnák A nyíregyházi háziipari szövetkezet országosan elismert üzem. Dolgozói kiváló munkát adnak ki kezükből. Legutóbbi sikerüket a budapesti Fehérvári úti kultúr- házban rendezett kiállításon érték el paszabi szőtteseikkel: első, második, harmadik helyezést. A felszabadulás 30. évfordulójának jegyében nyíló őszi bemutatón kötött, horgolt, népművészeti és gyermekkonfekciós termékekkel vesznek részt, remélhetőleg sikerrel. Készülnek a megyei szervezésű sóstói kiállításra is. Érdekes, hogy a szövetkezetnek nincsen külön tervezőcsoportja és mégis újabb és újabb formákkal lepi meg vevőit. Mostani új termék ötlete Lendvay Jánosné műszaki csoportvezető-helyettestől származik. Furtai blúzok ihletésére készült minta alapján gyönyörű és korszerű népművészeti ingeket varrnak. Munkájukat sok gép segíti. Nemrég vettek egy olasz pántkötő gépet, amely egészen automata és különféle kellékeket lehet vele készíteni pulóverekhez. Érkezett az NDK-ból három Dia- mont kötőgép is. Automaták és programozottak. Kiváló pulóverek készülnek rajtuk. A háziipari szövetkezet jó kilátásokkal készül az év végére: a termelési tervet az első fél évben túlteljesítették a második fél év egész kapacitását lekötötték. A különféle térítőkét, blúzokat, párnákat leginkább nyugati országokban vásárolják, a kötöttáru termékek 80 százaléka pedig hazai piacon kél el. A legjelentősebb exportőrük Anglia, Francia- ország és az NSZK. (h. zs.) Szolgáltatások a Tempónál A megye minden bizonynyal legsokoldalúbb szövetkezete a Tempó' Általános Szolgáltató Ipari Szövetkezet. Szerencsére egyre kevesebb a teljesíthetetlen kérés, mert újabbnál újabb szolgáltatásokat vezetnek be. Egyik ilyen lépés 'volt, amikor a város peremén kilenc gázcseretelepet hoztak létre. A legsürgősebb feladat a városon belüli szénszállítások megoldása. Közismert probléma, hogy a város központjában lovas fogatok nem közlekedhetnek, így az itt lakók csak teherautóval szállíthatják lakásukra a tüzelőt. Most tervezik négy új teherautó munkába állítását. Ezzel sokat enyhítenek a több éve tartó gondon.
