Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
1975. július 27. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A kommunisták hivatása P ártunk központi lapja, a Népszabadság tömören a következőkben határozta meg az lVíá/MP Központi bizottsága junus 2-i haiarozataool a pártszervezetekre, a kommunistákra váró feladatokat : minden pártszervezet, minden kommunista „vallja magáénak, de egyben hirdesse is a határozatban foglalt célokat, munkatársi körben, négyszemközt éppúgy, mint a munkahelyi és pártszervezeti fórumokon, dolgozzék, éljen azok szerint mint termelő és fogyasztó, érezzen felelősséget a végrehajtásért úgy is mint a szűkebb és úgy is, mint a szélesebb munkahelyi kollektíva tagja, és úgy is, mint a szocializmust építő társadalom tagja. Nehéz, kritikus időszakban mindig ez a fajta kötelességtudat, felelősségérzet vezérelte a kommunistákat. És át tudták ültetni azt másokba is, építve a szocialista emberre jellemző szép tulajdonságokra, az élenjárók, a példamutatók vonzására, áldozatkészségére. Hogy mennyiben sikerül ez most a Központi Bizottság határozatának megvalósítása során, ez ismét jelentős részben a kommunistákon múlik. Azon, hogy képesek lesznek-e érvényt szerezni a politikai, a pártmunka eszközeivel a Központi Bizottsági határozatnak a gazdasági élet nem egyik vagy másik, hanem minden területén és a népgazdasági feladatok sorát eldöntő munka minden szintjén ...” Vállalni a tettek nehezét, példát adni a munkában, mutatni az irányt, szítani a kedvet. Eddig is ez volt, ezután is ez lesz o kommunisták hivatása. Pedig ők sem valamiféle különös emberek. Nem csalhatatlanok. Emberek, mint mások, tévednek és botladoznak is. Mégis messzebb látnak másoknál,* mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják legjobban a harcot, mert bennük több a hit, a bizalom. S a csüg- gedés óráiban megújulnak a. közös nagy erőforrásból, a párt erejéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gondok élén menetelni. Kommunistának lenni annyit jelent, mint vállalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgával, cipelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az önzetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelősséget is, melyet a kor minden valamire való embere kell, hogy vállaljon a jelenért és a jövendőért. E z a nagy munka, ez a megalkuvást nem ismerő magatartás belső ízzású embereket követel. Olyan embereket, akiket a tették kényszere hajt, a becsület, az élet és az emberek szeretete vezérel. Csak ilyen érzésekkel és elvekkel lehet helytállni, szin-* te pihenés nélkül alkotni, építeni. Hány kommunista mondja már el évek során, ha pihenésre figyelmeztették: „Ha mi elkezdünk pihenni, hogyan jutunk tovább?” Pihenni ugyan szükséges dolog és mindenkinek kijár, aki a nagy munkában elfáradt. Mégis érthető ez a vélekedés. Hogyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyázniuk, hogy ki r.e hüljön az építés láza. Fejlődésünk sodrában igen gyakran kedvtelve vesszük sorra eredményeinket. Üj városok, erőművek, modern gyárak, termelőszövetkezetek látása gyönyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőműveseket, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük legjavát adva állnak az új világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi életük minden szép álmát beleépítik új hazánk falaiba. I gazi kommunista másképpen nem is tud élni, csak munkában és küzdelemben. Pedig sokan felmorzsolódtak közülük. Betegséget szereztek, kimerültek a rengeteg munkában. Néhányuknák szemére hányták, hogy nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De valakinek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött. A legerősebbek, a legharcedzettebbek ugyan ebben is állták a versenyt. Akadt közöttük, aki megtévedt munka közben, és olyan is, aki elherdálta a bizalmat. De a csapat mindig elég bátor és erős ■ volt ahhoz, hogy a hibákkal szembenézzen és kijavítsa azokat. Állják és kérik a bírálatot, kritikus szemmel figyelik önmaguk és egymás dolgait is. így töltődnek fel a leszűrt tanulságok erejével. Azzal a sok tanulsággal és tapasztalattal, melynek mai, kiegyensúlyozottabb életünket is köszönhetjük. Nem különös emberek. Akad köztük is, aki elfárad, ideig-óráig kedvét veszti. De a legjobbak nem ismerik a kiábrándulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy is sűrűsödjenek a gondok, nem engedik legyőzni magukat. Töretlenül küzdenek tovább egymásért és az új társadalomért. K. F. Fehérgyarmati új üzletsor. (Elek Emil felv.) Naponta mintegy 350—400 mázsa zöld dohány érkezik a nyíregyházi fermentáló gyár átvevőihez. Képen: a vajai II. Rákóczi Tsz-ből érkezett dohányt mérlegelik. Á decemberi párthatározat nyomában (1.) Nem kampány a takarékosság! Gazdasági életünkben kiemelkedő jelentőségű az a határozat, amelyet pártunk Központi Bizottsága 1974. december 5-én hozott, mert a szocialista építés vitathatatlan eredményei mellett a gazdálkodásban olyan jelenségek is mutatkoznak, melyek gátolják a gyorsabb előrehaladást. Ennek okai objektívek és szubjektivek^ Objektívek a külső feltételek, hiszen nyitott gazdaságunknak számolni kell a világgazdasági változásokkal. Szubjektivek, mert az már csak rajtunk múlik, hogy lehetőségeinkkel jobban éljünk: szervezettebb fegyelmezettebb és takarékosabb gazdálkodással teljesítsük az idén záruló IV. ötéves tervi feladatainkat. A Központi Bizottság határozata ezekre hívta fel a figyelmet. Mit tettek a határozat végrehajtásáért megyénk üzemei? Erre kísérelünk meg választ adni néhány írásunkban. Az idén ez a sláger — mondta egy igazgató, amikor az év elején a nyíregyházi városi pártbizottság egy megbeszélésen a határozat helyes értelmezésére és a végrehajtás szorgalmazására hívta fel a gazdaságvezetők figyelmét. A „slágert” viszont csak a takarékosságra értette, holott a Központi Bizottság sokrétű, pontosan kilenc pontból álló határozatának csak egy pontja a - takarékosság. Mégis ezt vettük előre, mert a megye üzemeinek terveiben ez kapott legnagyobb hangsúlyt. Jó és általános ezekben a tervekben: szinte valameny- nyi vállalat szándékában áll csökkenteni az anyag- és energiafelhasználást, amelyet az energiaszolgáltató rendszerek karbantartási színvonalának javításával, az energiacsúcsok csökkentésével, a gépjárművek üzemanyag-fogyasztásának szabályozásával az üres járatok csökkentésével kívánnak elsősorban elérni. A cipő- és ruházati iparban dolgozók például jelentős mennyiségű anyagot takaríthatnak meg azzal, ha a szabászok precízebben dolgoznak. mert így lényegesen kevesebb a hulladék. Az építőipari vállalatok általában 15—20- százalékkal növelik az olcsóbb ömlesztett cementfelhasználást a betonkeverő telepeken. Nyíregyháza 85 üzeme közül még a terveknek is csak egyharmada olyan, amilyennek lenni kell: sok helyütt nem ismerték fel, hogy minden eddiginél bonyolultabb helyzetben kell erőforrásaikkal gazdálkodni és sokoldalúan szükséges az egyensúlyt biztosító feladatokat megteremteni. Mi ennek az oka? Elsősorban az átfogó elemzés hiánya, a vezetők egy részének igénytelensége és — bármennyire kellemetlen — az irányító apparátus felkészültségének fogyatékosságai. Ezt támasztja alá, hogy tudományos igényű elemzést csak néhány intézkedési terv tartalmaz: ilyen_a SZÁÉV-é, az ÉPSZER-é és a konzervgyáré. Van még néhány olyan terv, ahol nem csak a költségcsökkentésre alapozták a termelés'hatékonyságát. & termékszerkezet változtatását is tervezte például a HAFE, a Vasipari Szövetkezet, a MEZŐGÉP, az állásidő csökkentésében rejlő lehetőségeket pedig mindösz- sze a. gumigyár, az ÉPSZER és a papírgyár tervezi kihasználni. E téren jócskán van még tartalék a megye minden üzemében. Növelni lehetne például a műszakszámot, de ezt is csak az ÉPSZER, a MEZŐGÉP és a cipőgyár tervezi. Van erre természetesen jó példa is: az UNIVERSIL Vállalat például a tervezettnél két hónappal korábban elkezdte az üvegalapanyaggyártást és ebből olyan termékeket készít, amelynek külföldön is jó piaca van és amelynek alapanyagát korábban Franciaországból szerezték be. Hasonlóan jó példának lehet említeni a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyárát, ahol a kormány által is kiemelten fontos programhoz, a járműprogramhoz járulnak hozzá több hazai alkatrészszel. Ez önmagában még csak termelésnövekedést jelent, az viszont már hatékonyságot, hogy a tavalyinál 74 százalékkal több termékből közel 50 milliós értéket a termelékenység növelésével érnek el. A Központi Bizottság határozata óta hét hónap telt el, és az idei gazdasági év is túl van a felén. Nem nagy idő ez és nem is könnyű számot adni a teljesítésről. Hogy mégis ezt tette június 2-án a Központi Bizottság és ezt teszik rendszeresen a pártszervek is, azt jelenti: nem egyfajta rövid távú kampányról van szó, hanem hosszú távú és átgondolt munkáról. Ez pedig annyit is jelent, hogy bár több tízmilliót hozott már eddig is megyénk gazdaságának a takarékosság, még nagyobb erőfeszítésekre van szükség. És nem csak a takarékosság terén. Következik: Nyereség pénz nélkül. Balogh József Boldizsár Iván: Faköszöutö A fák valóban állva halnak meg. Láttam őket, a füredi sétány fáit, álltukban kiszen. vedni, hallottam is utolsó sírásukat a télen, hajnali ötkor. Fasiratókat írtunk, éveken át, először cikkekben, az. után feljegyzésekben a helyi és az országos hatóságokhoz: a négyes füredi fasort meg kell menteni! A csatát elvesztettük. A nyárfákat januárban kivágták. A csatát megnyertük. Megnyerte az irodalom, mert ' a méltóságosan lehanyatló fák látványa nélkül nem született volna meg Kereszturv egyik szép verse. És megnyertük mi mind, élet és irodalom, mert márciusban elültették az új fákat. Szebbeket, tartósabbakat, nemeseb. beket. Platánokat. A fahalá! után a faszületésnél is jelen lehettem. Tanúsíthatom: a fák állva születnek is. Születésük éppen fordítottja haláluknak. Az öreg fák álltak, eldőltek, vízszintesen feküdtek a parton. A fiatal fák fekve érkeznek, vízszin. tesen hevernek néhány óráig a víz mellett, azután egykettőre kiegyenesednek. Az ifjú platánok a Mohácsi Állami Gazdaságból érkeztek, Alsó- Dédéről, a határszélről. Hathét-nyolc éve nevelték őket a faiskolában, most végezhették el az általános iskolát. Teherautón érkeznek Bala. tonfüredre. naponta tizenöt. Ennyi fér rá „labdástul” a kocsira, és ennyit tudnak beültetni egy nap alatt a füredi erdészmunkások. A kivágott fák helyén még a télen okos gépekkel nemcsak mély lyukat ástak, de összemorzsoiták a halott f^k gyökereit is. A kis platánt beállítják a gödörbe, óvatos kezű fagondozók ügyelnek arra, hogy függőlegesen álljon. Aztán ketten támogatják a még gyenge fát, jaj, csak le ne dőljön, de ettől nem fél más, csak az egykori íasirató, a mai faköszöntő, mert az erdészek keze biztos. Ketten ráhányják a hazai földet, magasabbra, mint a talaj szintje, mert a föld majd megsüpped. Addig még, majd egy hét múlva eliszaposítjáík: öntő. zőkocsi halad végig lassan az újjászületett fasorban és bőven meglocsolja a fák alját. Ez a kis platán tíz perc alatt született meg. Már áll, egyenesen, peckesen, három- méteresen. Az erdészek nem hagyják magukra a 290 újszülöttet. Mindegyik köré három vaskos póznából védőőrséget állítanak, ezt majd bedrótozzák, hogy egy hirtelen szélroham ki ne döntse, derékba ne törje. vagy haszontalan kamaszok meg ne rongálják a suhanc fákat. Nézegetem a fácskámat, az enyémet, mert láttam szüle, tését. Olajbarna a kérge, fényes. csillog a fiatalságtól. Mellmagasságban aranysárga foltot festettek rá. így jelölték meg Alsó-Dédén azokat a kiváltságosokat, amelyek a Balaton partjára kerülnek. Sokszor fogom látni, remélem még, a következő években, mert ha merőlege. sen egyenest húzok szokásos szívkórházbeli szobám ablakából a Balaton-partra, a fát a vonal éppen érinti. Rálátok majd, figyelem. Ha megered. „Biztosan”, nyugtat meg az erdészfőnök. „Kilencvenöt százalékra kezességet vállaltunk. Ez annyit jelent, hogy a majdnem 300-ból legfeljebb hat-hét születhetik halva. De még annyi se. Ezeket pótoljuk. Azután nem lesz rá gondjuk az utódainknak, de még azok unokáinak se.” Igen, a platán sokáig él. Hatvannyolc májusában, a párizsi zavargásokkor, a Szent Mihály útján kidöntöttek olyan platánokat, amelyeket már Robespierre is láthatott. Az ő korában akkorák lehet, tek, mint ezek most. „Elélnek 150 évig” — mondja a főerdósz. Biztos? „Biztos. Győződjék meg róla, ha nem hiszi.” Elhiszem, hogyne hinném. Mindenesetre megállapodtunk abban, hogy százötven, egy év múlva megmeózzuk a füredi platánfasort.
