Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
II KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 1975. július 23. Az országban elsőnek kezdett komplex közegészségügyi felügyeleti ellenőrzéshez a megyei KÖJÁL. Nyíregyháza volt a csúcs, hiszen a 88 ezres város minden területét átfo. góan, felülvizsgálni monstre munkának bizonyult. Ilyen eddig az országban sehol sem volt, övék a kísérletezés elsősége, a siker dicsősége. Számok Kárfelvétel a VAGEP Lujza utcai telepé n. H a NYÍREGYHÁZA VÁROS fényeiről írnánk, elsőnek kellene említeni az Északi körút tízemeletes házának tetejéről messzire világító CASCO-fényreklámot. Dísze a városnak, de funkciója más. Informál, valamire felhívja a figyelmet. Közli, hogy a személygépkocsi-állomány a városban közületi és magánszemélyek tulajdonában túllépte a tízezres nagyságot és most is havonta átlag 50—100-al gyarapodik. Felhívja a figyelmet a reklám arra is, hogy létezik egy olyan szervezett közösség, amely megtakarított pénzének egy részét arra tartalékolja, hogy kölcsönösségi alapon az előre nem látható esemény anyagi kihatását az egyéntől átvállalja. Ezzel elérkeztünk a biztosításhoz, az Állami Biztosítóhoz. Mielőtt az Állami Biztosító nyíregyházi fiókjának munkájáról, szolgáltatói tevékenységéről bővebben írnánk, nem érdemtelen talán, ha egy kis történelmi áttekintést teszünk. A biztosítás, mint pénzügyi tevékenység a pénztőke megjelenésével, kereskedelmi funkciójával együtt jött létre. Angliában 1774-ig a biztosítás úgynevezett laza formában létezed. Gazdag kereskedők áruval dúsan megrakott hajókat indítottak a világ minden tájára, de főleg Indiába. A hajózás, és általában a kereskedelem veszélyes volt, ezért a kockázatot vállaló kereskedők az ügylet sikerére biztosítékot kerestek. Akadtak más pénztulajdonosok, akik pénzért még nagyobb kockázatot vállaltak, történetesen azt, hogy ha baj érné a hajót, az árut, a kár értékét megfizetik. A híres londoni Lloyd's kávéházban így alakult és formálódott a vagyonbiztosítás. Á társaság 1774-ben a kávéházból a tőzsdére tette át székhelyét és most már szervezett pénzintézménnyé vált. A BIZTOSÍTÁS — helyes alapelv ellenére — a tőkések kezében, a tőkésvilágban üzlet volt és ma is az. Magyarországon egészen a felszabadulásig jól megélt és megfért egymás mellett 23 nagy — ebből 9 külföldi — és több. mint 200 kisebb biztosító társaság. A megyei, nyíregyházi viszonyokról Rácz László 87 éves nyugdíjas mondta, aki 1920-tól nyugdíjazásáig volt az egyik nagy biztosító társaság munkatársa: „A biztosító társaságok egymás ellenére harcoltak az ügyfelekért. Különösen a nagy halakra, „a földesurakra” vadásztak. A földesurakat a biztosító társaságok vezetői keresték fel, nagy eszem- iszomokat rendeztek a társaság pénzén, de a kártalanítás is úgy történt, hogy ha a földes- úrnak egy pajtája leégett, pajtasorokat térítettek. A lakosság, a parasztgazdaságok biztosításának útja az volt, hogy előbb a főjegyzőt, a községi bírót kellett megnyerni, és az 5 pro- tektorságukkal már könnyű volt a községet a falut megdolgozni. A társaságok a lakosságnak, a parasztoknak is térítgették.” A felszabadulást követően még „éltek” a Gazdák Biztosító Szövetkezete, a Fonciere (olasz), az Első Magyar Biztosító Tarsasag és a többiek. Az államosítás 1948-ban kezdődött. Itt Nyíregyházán 1949. junius 20-an minisztertanácsi határozat alapjan jött létre az Állami Biztosító jogelődje, a Biztosító Nemzeti Vállalat. Akkor még hatott egy sor öröklött, a biztosításnál káros tednencia, amiről Nagy Károly nyugdíjas így beszelt: „A biztosítási szakembernek ügyesnek, szívósnak, kitartónak kellett lenni, ami önmagában jo tulajdonság, de akadtak kollégák, akik ügyesség helyett ügyeskedtek, más szóval becsaptak az embereket, s ebből sok esetben bírósági per lett.” Jórészt ezért volt az, hogy a megye egész területén, ~ él'amosítást követően alig volt több 15 ‘. K’tottnál, 100 ezer forint értékű díjjal. Később, 1952-től, amikor bevezették az általánosan kötelező biztosítást, amely kiterjedt a lakóházakra, állatokra, szövetkezetek, ktsz-ek eszközeire, a biztosítottsági telítettség 100 százalékos lett. Ez azonban többek között azt is jelentette, hogy lejáratták a biztosítási szakmát, az önkéntesség elvét durván megsértették. A VÁROS FONTOS pénzintézetének kró. nikáját tömören Málnáéi Jánosnak, a megyei igazgatóság főkönyvelőjének szavai alapján így lehet összefoglalni: az Állami Biztosító városi fiókja 1959. január elsején alakult. Szükségessé tette azt, hogy 1957- tel megszűnt a mindenkire érvényes kötelező biztosítás. Az önkéntesség elvének érvényreju- tása és juttatása a szocialista demokrácia erősödését jelentette és jelenti. Ez az Állami Biztosítótól részben a szervezeti felépítés módo. sítását és tökéletesítését, másrészt a biztosítási munka tartalmának megváltoztatását igényelte. Ma a biztosítás elidegeníthetetlen szerves része a szocialista gazdálkodásnak, jól szolgálja a lakossági igényeket, elvárásokat. A város gazdagodik. Kifejezhető ez a biztosítás fejlődésével is, hiszen a veszélyközösség, más sióval a biztosítási állomány növekedése erős gazdasági hátteret kíván. Csak a meglévő lakást, bútort és személyautót kell védeni a bekövetkezhető károk ellen. Az Állami Biztosító nyíregyházi fiókjának 1957-et követően elsősorban a lakosság bizalmát kellett visszanyerni. Ez a munka 1961-ben már sikere, volt. Akkor a lakosság már 1071 lakásra épületre, 264 személyautóra kötött biztosítást. Az egyéb épület- és háztartási biztosítások száma 2972 volt. Az életbiztosítások ezzel szemben elenyésző hányadot képviseltek, mindössze 152-t tartottak nyilván. Mindent egybevetve, a város 15 évvel ezelőtt 13 ezer 188 biztosítást kezelt 1 millió 412 ezer forint díjjal. öt évvel később, 1966-ban az állomány már 18 ezer 777 volt. 1975. január elsejével a lakossági biztosítás száma meghaladta az 50 ezret, s a júliusi nyilvántartásban 57 ezer 518 biztosítás szerepelt. Nincs család ma a városban, amelyik egy vagy két biztosítási kötvénynyel ne rendelkezne. A lakások, illetve a ház tartások biztosítása mellett állandóan és nagy mértékben nő a személygépkocsik CASCO- biztosítása, valamint a dolgozók CSÉB-bizto sítása. A CSÉB-nek 1961-ben csak 1700 tagja volt a városban, ma 34 ezer. Ez utóbbi az ipar dinamikus fejlődését is jelzi. A Z ÍRÁS ELEJÉN említettük, a biztosítás az egyéni megtakarításnak olyan formája, amely a kollektíva pénzét előre nem látható károk ellensúlyozására tartalékolja. Van-e ilyen kár? Sajnos bőséggel. Az elmúlt évben a város biztosítással rendelkező lakossága 3527 esetben károsodott. A károsultaknak az Állami Biztosító nyíregyházi fiókja 8 millió 180 ezer forint kártérítést fizetett. Ebből a balesetet szenvedett CSÉB-tagok 4 millió forinttal, az autótulajdonosok CASCO után 1 millió 900 ezer forinttal részesültek. Ha nem lenne biztosítás, a város lakói most 8 mii lió forinttal lennének szegényebbek. (Az üzemek, ipari, mezőgazdasági szövetkezetek fogyasztási szövetkezeteknek kifizetett kárát a 8 millió forint nem tartalmazza, egyébként ezek részére megyei szinten 1957-től 1974-ig közel 2 milliárd forint kártérítést fizettek.) A biztosítással kapcsolatos lakossági igények, szolgáltatások a korszerűsítést kívánják. Jogos kívánság, hogy a biztosítás a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz igazodjék. Néhány kiragadott példa erre, hogy a biztosító figyelembe veszi a kor követelményeit. A díjat a lakosok ma már az OTP-betétszámlán is fizethetik, a CSÉB-tagok több jogcímen igényelhetnek segélyt, a CSÉB-segélyek kifizetését vállalati, üzemi intéző bizottságok végzik. A CASCO-kárrendezés már több alkalommal előnyösen változott, legújabb változás, hogy az ÁB az AFIT-tal szerződést kötött és ennek alapján a javítást soron kívül végzik. A példákat hosszan lehetne még sorolni, ehelyett befejezésként hadd írjuk le: a biztosítás már régen nem üzlet. Seres Ernő A megyeszékhelyen 70 ezer vizsgálat zajlott le. Ebből 14 ezer 68 laboratóriumi. Részt vett a munkában 44 fő, összesen 840 munkanapot fordítva az ellenőrzésekre. Felkerestek 2627 egységet — iskolától üzemig mindent —, megvizsgáltak 3821 tőt. Mindez így első olvasásra talán nem mond sokat a tartalomról. Nos, lassúk a részletezést. Elvégezték az általános település-egészségügyi vizsgálatot. Ennek során vizsgálták a fejlesztés és rekonstrukció szempontjából számba, jöhető területeken a szélirányt, a szennyezetLségi forrásokat, a tervezők koncepciójának közegészségügyi kihatásait. Külön téma volt az ivóvíz, a felszíni és termálvizek kérdése, a csatornázás és szennyvízelvezetés, a köztisztaság és szemétszállítás. Vizsgálták a szállodák helyzetét, a munkásszállókat, a temetőt, a fodrászatokat, a MÉH-telepeket, és kulturális intézményeket, nyilvános illemhelyeket, az élelmezés-egészségügy minden részterületét, a boltokat, vendéglátást. Nyomatékkai tértek ki az üzemegészségügyre, a közle. kedésre, az élelmiszeriparra, az iskola-egészségügyre, Nyíregyháza járványügyi helyzetére, és végül, de nem utolsósorban az egészségügyi intézmények higiénés problémáira. Nem lakkozni — Nem leleplezni akartunk, de nem is lakkozni — mondta dr. Márton Mihály KO_ JÁL-igazgató. — Csak a valóság teljes feltárása nyújthat segítséget ahhoz, hogy Nyíregyházán a nem kifogástalan helyzetet javítsuk. Egyrészt a hibák megszüntetése, másrészt a jó tapasztalatok terjesztése révén. Érdemes összességében megnézni, milyen is a kép. Minden téren sojk a gond. Ezek kisebbik része gyorsan megoldható. Van, amit a vizsgálat idején megszüntettek. A nagyobbik rész gondos előkészítés után számolható fel, viszonylag gazdaságosan. A harmadik: igen sok minden megelőzhető. De mélyedjünk el egy kissé és nézzük: miben és hogyan élünk? Ami mindenkit mindennap érint: az ivóvíz. Nos, van gond. A vas- és mangántalaní- tás nem költséges. Alacsony a fluortartalom, nő a fogszuvasodás veszélye. Kevés a jód, fel. merül a golyva szaporodása. Borbányán a víz egyszerűen egészségtelen. Mindez jó előre figyelmeztet: miután lehet segíteni, nem lehet halogatni ivóvizünk javítását. így van ez a vezetékes víz esetében is, de különösen sürgető a külterületek, tanyák esetében. A jelentés kiemelten sürgeti a sóstói terű. let gyógyhellyé nyilvánítását, nem hallgatva el, hogy egy sor létesítmény már nem felel meg az igényeknek. Hogy mindehhez sokkal jobb kommunális kiegészítés kell, az Ér-patak, mely egyes szakaszokon katasztrofális szennyezettséget ér el. Elmarasztalandó a tejporgyár, az Igrice szennyezése miatt, hiszen a víz az üdülőterületre viszi az igencsak fertőző anyagokat. utcák locsolását csak 20—25 százalékig tudják biztosítani. Nem megoldott a kukák tisztítása és fertőtlenítése sem, ami főleg nyáron veszélyes. A szeméttelep kezelése Borbányán nem előírásszerű, s a hely már csupán három évig elegendő. Szennyezi a levegőt, fásítása elengedhetetlen. És végül egy meghökkentő szám: a város burkolt útfelületéből 118 ezer négyzetméter tisztítását hetenként csak egyszer, 31 ezer négyzetméterét két alkalommal végzik. Mindez elgondolkoztató és felveti, vajon a sok erőt kifejtő IKSZV keretén belül vagy rajta kívül nem lenne-e célszerű egy valóban modem, a 88 ezres városhoz méltó és megfe. lelő köztisztasági részleget létrehozni, jobban szervezetten, gépesítve. Séta a városban A szállodákról szólva kiderül, hogy sokkal alaposabb takarításra lenne szükség, a fertőtlenítés sem kielégítő. A város hét munkásszállójában a közegészségügyi viszonyok rosz- szak, tisztaságukra alig fordítanak gondot. Nincs karbantartás és se a vállalatok, se a szakszervezet, se a lakók nem sokat törődnek a higiénés kérdésekkel. Ami aztán igazán, meghökkentő: Nyíregyházán egyetlen fodrászüzlet sem volt kigásta- lan a vizsgálatok idején. Spórolnak a textíliákkal, nem használják a fertőtlenítő szereket, kétes kendőket tesznek a vendég nyakába, a fodrászok, a kozmetikusok elhanyagolják a közegészségügyi szűrővizsgálatokat. Még a leg. korszerűbb üzletekben is bőven van kifogás, ami felveti a sokkal szigorúbb ellenőrzés szükségességét. Nyíregyházán 525 olyar. üzlet van, amely élelmezési feladatokat lát el. A vizsgálat idején 130 esetben kellett azonnal intézkedni hiányosságok leküzdése érdekében. Baj volt a személyi, de a környezeti tisztasággal is. Viszont kiemelhető a sütőipar, a tejporgyár, a konzervgyár tisztasága. Az elemző jelentés az élelmiszer-kereskedelemben talált állapotokat egyszerűen aggasztónak minősítette. Vasüzemeinkben a zajártalom volt szem. betűnő. Kifogás merült fel a gumigyár levegőjét illetően. Súlyos kritikát tartalmaz a vizsgálat a közlekedés szennyező hatásai miatt, sok hallássérülést okoz a TITÁSZ távhőköz. pontjának zaja, nem megfelelő az almatároló szociális helyiségeinek tisztasága, elhanyagolt az üzemegészségügy a dohánygyárban, az ipari szövetkezeteknél a zsúfoltság jélenti a veszélyt. Mindezek ellenére elmondható, hogy a legtöbb helyen nemcsak megértéssel, de intézkedő szándékkal fogadták az észrevételeket. A föld alatt Summázat A város szennyvíztisztítója nem mindig működik tökéletesen. Rossza mezőgazdasági főisko. la, a HAFE, a VAGÉP, a húsipar víztisztítása, szennyez a dohánygyár, megoldatlan a Patyolaté is. A város talajvize fokozatosan elszennyeződik, így a külterületi kutak némelyike szinte mérgező. A Volán olaja a Bujtosba folyik. Nem dicsekedhetünk a szemétszállítással és a köztisztasággal sem, ha az orvos és higiénikus fejével gondolkodunk. Például az IKSZV 3 seprőgépe 10 százalékig kihasznált. A gépek állapota elhanyagolt. Kevés a hatezer kukatartály, nem is beszélve minőségükről. Az Jóllehet a példák, amelyek itt sorakoznak nem szívderítőek, a nyíregyházi közegézség- ügyi helyzet javítása megoldható. Elsősorban akkor, ha a témát minden üzem, vállalat, intézmény beépíti saját belső szervezési és ellenőrzési tervébe. Mert a KÖJÁL célja nem a büntetés, a hatóságosdi játszása, hanem a helyzet megváltoztatása. Ez pedig csak az érintettekkel együtt történhet. Feltétlenül szükséges, hogy az irányító és szakmai felügyeleti szervek, a város vezető testületéi is nagyon komolyan vegyék a példátlan méretű és alaposságú vizsgálatot, amely előfeltétele az egészséges város kialakításának. És végül, de nem utolsósorban jó utalni arra a hatalmas erőre, amit a közvélemény képvisel. Ha mindenki — munkás, vevő, szállodalakó, munkásszálláson tartózkodó és így tovább — úgy fogja fel a közegészségügyi szabályokat, mint érdekét védő eszközt, akkor lehet segíteni a helyzeten. Mert nem minden pénz és beruházás, hanem elsősorban szemlélet kérdése. A most véget ért komplex felmérés így politikai feladatot is megszab, hiszen azt a nézetet kell eloszlatni, amely azt tartja: a köz- egészségügy csak kellemetlenkedik. Nos, a hibák esetében igen, de mindannyiunk érdekében. Bürget Lajos A borbányai szeméttelepről felszálló füst szennyezi a levegőt. Reklám a tetőn Nem tiszta ügy A család biztonsága Víz, zaj, fodrászat
