Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
1975. július 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 AMI MÉG MŰKÖDIK... MEDDIG „ÉLJEN” egy alkatrész? Természetesen addig, amíg szükség van rá! S hogy meddig van rá szükség? Ennek megállapítására idestova 30 esztendeje létezik egy napjainkra igen kifinomulttá vált módszer, amelyet érték- vagy funkcióelemzésnek neveztek el. A fejlett ipari országokban — Amerikától Csehszlovákiáig — ma már széles körben alkalmazzák. Ennek az elemzésnek a lényege, hogy egy-egy termék funkciójából, feladatából indul ki, hogy mit kell teljesítenie a gyártmánynak a felhasználónál, és mennyi ideig. Ennek alapján állapítják meg a konstrukció valamennyi gyártási normáját: mennyi és milyen anyag kell, milyen minőségű munka stb. Az így készült termék valamennyi alkatrésze megközelítően összhangba kerül egymással: minőségileg, élettartamban, az igénybevételekkel szembeni ellenállásban. Tehát, nagy biztonsággal elkerülhetővé lesz, hogy felesleges funkció kerüljön a termék bármely részegységébe vagy alkatrészébe. Ezáltal a gyártmányok használati és kereskedelmi értéke közt s a gyártási költségek közt hamarabb teremthető összhang. Minden alkatrész megközelítően addig él, ameddig a többi, minden munkára annyi időt fordítanak, amennyi szükséges. A FUNKCIÓELEMZÉST a takarékosság szolgálatába állítva megalapozott, és az összes követelménnyel számoló kalkulációk készíthetők. A szakirodalomban ismert adat ma már, hogy egy-egy új konstrukció 20— 40 százalék (olykor 50—60 százalék) felesleges ráfordítást tartalmaz: anyagban, munkában. Ezt az évek során az önköltségcsökkentő programokban, ésszerűsítési és újítómozgalmakban lassan-lassan lefaragják. Holott ennek a ma még elkerülhetetlennek látszó pazarlásnak elejét vehetnék mindenütt. A funkcióelemzés nemzetközi gyakorlata szerint egy-egy gyártmánycsoport önköltsége minden évben 15—25 százalékkal csökkenthető. Részben, mert egyre jobb megoldásokra nyílik mód a haladás eredményeként, másrészt pedig mert ennyi tartalék kerül a prototípusba. A többi közt például. a mérnöki túlbiztosítás miatt is. V Természetesen, a funkcióelemzés módszerét meg kell tanulni, ehhez is szakemberek kellenek. Idő kell ahhoz, hogy egyre több gyártmánya, teljes technológiai sorokra, beruházásokra, aztán egész gyárakra alkalmazhassák. Egyelőre a hazai vállalatoknál kevés helyen fogtak hozzá e módszer bevezetéséhez. Pedig a tanfolyamok százait lehetne szervezni brigádok, művezetők, mérnökök, technikusok számára, ahol az értékelemzés lényegét és szemléletét sajátíthatnák el a részvevők. Nem kell ehhez sem központi utasításra, sem központi támogatásra várni. Az ifjúsági mozgalmakba, a brigádmozgalmakba egyaránt beépíthető feladat lehetne, és hasznos feladat! NEMZETKÖZI GYAKORLAT a hulladéktelepeken heverő iparcikkek rendszeres elemzése, hogy a már használhatatlanná vált termékek melyik alkatrésze lenne még jó, ha funkcióját folytathatná. Amelyik jó, amelyik túlélte az egész szerkezetet — az felesleges ráfordítást tartalmaz: több, vastagabb, jobb anyagból vagy gondosabban készült, általában drágábban, mint kellett és lehetett volna... Szokatlannak tűnhet ez a gondolat, de mielőtt elítélné bárki — ha módja van rá — menjen ki egy gyárudvar sarkába, nézze meg az ott felhalmozott limlomot. Ha található ott olyasmi, ami még működőképes — akkor máris van egy új ötlet, amelynek nyomán el lehet indulni a legközelebbi takarékossági intézkedési terv összeállításakor. G. F. A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetben felújították az almást. A szél miatt azonban erős a homokverés, tehát a kiültetett csemetéket meg kell óvni. A szövetkezet szalmás istállótrágyát terít szét a homokos területen, hogy csökkentse a szél káros hatását. (Hammel József felvétele) Segítséggel — kenyerünkért Aratás vihar után Három hullámban követte egymást a június 19-i vihar. A meteorológusok trópusi záporként emlegették a szokatlan természeti jelenséget. Az erős széllökéseket éjszakai sötétséget idéző, alacsonyan szálló fekete felhők követték, villámlott, dörgött, majd megindult a felhőszakadás. A városi ember mindezt lakása ablakából érdeklődéssel figyelte. Nem így az aratásban közvetlenül, vagy közvetve részt vevő sok ezer ember. Számukra a vihar, az eső és sok helyütt a jég, a gondok szaporodásával, a termény egy részének pusztulásával jelentett egyet. A vihar elmúlt, kitisztult az ég, ismét aratnak. A nagykállói járás termelőszö. vetkezeteiben, szakszövetkezeteiben 37 saját és 4 kölcsön kapott kombájn vágja a búzát, a rozsot. A 7275 hektár területről eddig csak 3700 hektárt, alig több, mint 50 százalékot arattak le. Érthető hát, hogy a szombat-vasárnapi viharokat, esőket nem szívesen fogadták. Erről esett szó a balkányi Petőf i Szakszövetkezet Pap-tagi rozstáblája szélén, ahol most vendégkombájnosok dolgoznak. A balkányi határban Nagy András, Szabó Bertalan és Szabó Albert kombájnotok egy E 5—12-es és egy SZK 4- es géppel a penyigei Zöld Mező Termelőszövetkezetből érkeztek. Július 17-én jöttek, így természetes, hogy előbb az elmúlt öt nap munkáját értékelték. — Tizenhat hektár lenne az E 5—12-es napi normája — mondta Nagy András —, de eddig nem igen teljesítettük. A múlt hét szombaton nyakunkba kaptuk a záport, még arra sem volt időnk, hogy fedél alá meneküljünk. Öt napból három napon esett az eső. Mi a kombájnnal állandóan a tábla szélén vagyunk, vasárnap is, és ha lehetne, aratnánk. Mint általában, hajnalban kelünk, késő este fekszünk, de az időt nem tudjuk kihasználni. Elhangzott néhány mondat az otthoni, a penyigei aratásról is. A kombájnosok találóan, de egy kicsit keserűen jegyezték meg: — Nálunk a víz aratott. Ősszel a vetésre nem volt lehetőség, amit meg elvetettünk és beérett, azt most jobbára a jég és az eső pocsékolta el. Ezért is vagyunk itt és ezért is szeretnénk, ha itt Balkányban jobban sikerülne az aratás. A kom báj nosokmak nem könnyű a dolga, de a kemény küzdelemről nehéz beszélni és írni. A muhar, a gaz már 20—30 centiméterre nőtt a rozsban. A szár, a kalász porzik. Néhány forduló után a hűtőborda porral, szösszel rakódik be, nem győzik tisztítani, de csinálják, mert különben felforr a víz. A buja, zöld gaztól a gépek alkatrésze törik. Az SZK 4.esnél hétfőn a csapágy tört el, s a szerelő alkatrészért Penyi- gére motorozott. — Ez van — jelenti ki Szabó Bertalan —, csináljuk, de nagy keservesen. Közben ba- zagondolunk, legalább is én nagyon. Alig jöttem el é,s a feleségem kislányt szült. Talán rosszul hangzik, de én néha örülök az esőnek, mert akkor felkapok a motorra és hazaugrok, megnézem a kislányomat, Zitát. Jártunk a szérűn is, ott, ahová a gaíbonát beszállítják. Eszter István brigádjának most nagyon sok ia dolga. A szakszövetkezetnek nincs szárítója, és az eléggé nedves terményt lapáttal forgatják. — Ma eddig 200 mázsa rozsot hoztak be a kombájnoktól. Nem sok, de nekünk az. Megállás nélkül forgatjuk, hogy be ne fülledjen. Amikor az aratást elkezdtük, azt gondoltuk, könnyebb dolgunk lesz. A búza, a rozs a legtöbb helyen már a földre hasalt és a szemek nedvességtartalma ismét 18—20 százalékkal nőtt. Ezt láttulj a naigykállói járásban, de ez a helyzet szerte a megyében. A jövő évj kenyérért keményen meg kell dolgozni! Nagy András penyigei kombájnos Balkányban arat. Eszter János brigádjának sok a dolga, megállás nélkül forgatják a nedves gabonát. Földre hasalt a rozs a nagykállói Zöld Mező Termelő- szövetkezet földjén, nehéz dolguk lesz a kombájnoknak. A PETRI KRÓNIKÁS R égi korok vándorikró. nikásait fűthette az a kíváncsiság, közlésvágy, az utókorral szembeni kötelesség, mint a nyugdíjas lövőpetri tanítót, Koós Imrét. A legújabbkor egyik névtelen krónikása a most 70 éven felüli nyugdíjas tanító, nem országra szóló s fontos eseményeket örökített meg, hanem egy falu minden fontos eseményét, változását 1940-től 1975-ig. Különös fogékonyság a történetírás iránt, a megörökítés izgalma, öröme táplálhatta buzgalmát, hogy 35 éve kitartótan írja a krónikát. S bár 1968 óta Nyíregyházán él, nyugdíjas, de innen is éles szemmel és gondolkodón nyomon követi Lövőpetrit. Merre tart ez a kis szabolcsi falu, milyen lesz a krónika folytatása? Az „időkerék” könnyen visszaforgatható a kézzel írott könyvben, s máris tanúi lehetünk a régi Lóvő- petri mozgalmas életének. A kis falu ugyanis nem csak a történelem hullámveréseit tükrözte,, megvoltak a saját kis „történelmi” eseményei is. Ilyen volt a kövesét építése, amelyet korabeli fényképek is megőriztek. „Csecsemőgyilkosság a falunkban” — írja a*ferónikás: „Egy Bartha Ida nevű le. ánynak születik gyermeke, aki az újszülött fejét többször a disznóól korlátjához veri és meg is öli.” Nem kerülte el a krónikás figyelmét semmi, kivándorlás Amerikába, válás, vitézi telek juttatása, a faluban játszott színművek meghívói. Megfér egy oldalon a szerencsétlenül járt kocsis balesete és a falut izgalomba hozó tizennyolc behívó- parancs hírének kommentá. lása. 1942-ben már ilyen sorokat is feljegyez a lövőpetri krónikás: „Augusztusban jön híre, hogy az orosz harctéren, a Don mellett hősi halált halt Rákóczi Bertalan. Még ebben a hónapban jön a másik halálhír: Balogh Ferenc is elesett a Donnál...” „Négy katona a falunkban lemaradt az ez. redétől...” Megsárgult röplap kerül a kezünkbe, gondosan beragasztva az 1944 novemberi dátumhoz: „Most dől el a magyar nép sorsa!” Nem sok maradhatott fenn a röplapból, amely felszólítja a magyar tiszteket és honvédeket, hogy forduljanak szembe a németekkel. Orosz nyelvű röplapot is megőrzött, melyet a németek szórtak a szovjet állások fölött, hogy rombolják a harci kedvet. 1944. december <27- én kelt, Kisvárdán nyomtatott újság, az ÉSZAKSZA- BOLCS is bekerült a lapok közé. Hasonlóan becses emlék iaz ideiglenes nemzeti kormány eredeti rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, a földmíves nép földhöz juttatásáról. Az egyik lapon egy százezer pengős bankjegy látható, majd az újgazdák részére adott nemzertiszínű telekkönyvi kivonat idézi a történelmi eseményt. Korabeli iratok a Magyar Kommunista Párt röplapjai, első szavazólapok, tsz-beiépési nyilatkozatok, saját készítésű és nyomdai úton előállított térképek, sok-sok fénykép egészítik ki a kézzel írt községkrónikát. A dokumentumértékű bejegyzések, a csatolt papírok mellett rengeteg érdekességet kínál olvasásra Koós Imre. A komaság szertartása, a fiatalok házassága előtti kommendálások, a iagziban követendő ülésrend, az aratáshoz, csép- léshez, hordáshoz, kendermunkához fűződő szokások, népi játékok, hiedelmeik, ruházkodási szokások, a szellemi élet, a családok átalakulása, válások, az almástelepítések, a villamo. sítás, az első televízió, és ki kj tudná csak címszavakban is felsorolni mi minden található még hitelesen rögzítve lövőpetri krónikájá. ban. Kincsenbánya, amelyet érdemes és szükséges lenne megmenteni és hozzáférte, tővé tenni elsősorban a község, de a megye települései iránt érdeklődőknek. A pet- ri krónikás megtette a kötelességét — amit 35 évvé' ezelőtt önként vállalt —, most már albban kellene se. gíteni, hogy az összegyűjtött érték ne egy asztalitokban éljen tovább, hanem az emberek tudatában, emlékezetében. A krónikás sorsa, hogy előbb-utóbb elfelejtik, de amiket megörökített, a messzi utókor számára Is hasznos üzenetet, útbaigazítást tartalmaz. Páll Géza
