Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-23 / 171. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 23. India: az Allahabad-krízis a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumáról Az ENSZ Biztonsági Tanácsa levélben kérte fel Szádat egyiptomi elnököt a Si- nai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumával kapcsolatos döntésének felülvizsgálatára. A levélből, amelyet Eugenio Pia ja, a BT soros olasz elnöke irt alá a testület nevében, a tanács tagjainak hétfőn este zárt ajtók mögött lezajlott három és fél órás nem hivatalos megbeszélésén született megállapodás és a végleges szöveget az ezt követő nyilvános ülésen hagyták jóvá. Kína és Irak, mint korábban már annyiszor, tartózkodott a szavazástól. Az egyiptomi elnökhöz intézett üzenet a többi között hangsúlyozza, hogy a jelenlegi körülmények között az ENSZ rendkívüli erői megbízatásának további meghosszabbítása jelentős mértékben járulhat hozzá olyan légkör megteremtéséhez, amely elvezet a térség tartós és igazságos békéjének megteremtését elősegítő megállapodáshoz. A Biztonsági Tanács tagjai levelükben emlékeztetnek a már eddig hozott konstruktív intézkedésekre és nyomatékosan leszögezik, hogy feltétlenül szükség van további haladás elérésére és a „zsákutca” elkerülésére. ENSZ-körökben biztosra veszik, hogy a Biztonsági Tanács levelére Szadat el- nök-már kedden, az Arab Szocialista Unió kongresz- szusán, pozitívan válaszol, és így a BT szerdán, még az ENSZ-csapatok mandátumának lejárta előtt, dönthet a ..kéksisakosok” további megbízatásáról. (Folytatás az 1. oldalról) tor Blagov az együttes repülés szovjet másodvezetője. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyenrangú parnerekként vehetett részt a Szojuz—Apollo-kísérletben — mondotta a Lityeraturnaja Gazeta tudósítójának Alfred Alibrando, a NASA kiküldött csoportjának tagja a moszkvai sajtóközpontban. Egyes amerikai és angol sajtószervek ugyanis megpróbálták feketíteni a szovjet — amerikai együttműködést, és azt állították például, hogy a kísérlet előkészítése során a terhek nem egyformán oszlottak meg, hogy a közös űrkísérlet elsősorban a Szovjetuniónak előnyös, stb. „Mint a kísérleti előkészületek valamennyi szakaszának közvetlen résztvevője, megállapíthatom, ’hogy mindkét fél abszolút egyenrangúan vette ki belőle részét. A program egyes vonatkozásaiban önök tettek többet, másokban pedig mi. Az ehhez hasonló gyümölcsöző együttműködésből mindkét fél csak nyerhet, jelentette ki az amerikai tudós. Moszkvában kedden nyilvánosságra hozták azt a levelet, amelyet a szovjet- amerikai űrkísérlet előkészítésében és végrehajtásában részt vett szovjet tudósok és szakértők intéztek az SZKP Központi Bizottságához, a Legfelsőbb Tanácshoz és a minisztertanácshoz. Levelükben a következőket írják: Mi, a Szojuz—19 és az Apollo űrhajók együttes repülésének előkészítésében és megvalósításában részt vett tudósok, tervezők, mérnökök, technikusok, munkások és űrhajósok hálásan köszönjük az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának a hazánk iránt tanúsított figyelmet és gondoskodást, a szívélyes üdvözlő és köszöntő szavakat. Örömmel tölt el bennünket, hogy munkánkat a kommunista párt, és személy szerint Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs értékesnek tartja. Az űrben megvalósított összekapcsolás meggyőző példája annak, hogy a szovjet és az amerikai nép erőfeszítéseinek egyesítése a kulcsfontosságú tudományos-műszaki problémák megoldásában teljes mértékben lehetséges és az egész emberiség érdekeit szolgálja. A különböző kontinensek űrhajóinak történelmi jelentő- ' ségű együttes repülése úi távlatokat nyit valamennyi ország űrkutatási együttműködésében. ígérjük, hogy a jövőben is odaadóan fogunk dolgozni a világűr további Vitatásával és megismerésével kapcsolatos felelősségteljes feladatok teljesítésében. Az Apollo személyzete folytatja az önálló program keretében kijelölt tudományos kísérletek végrehajtását. Az Apollo a tervek szerint július 24-én 22 óra 18 perckor (közép-európai idő) száll le a Csendes-óceánra. Tanácskozik az ASZÚ kongresszusa Kedden délután a kairói egyetemen megkezdte munkáját Egyiptom politikai tömegszervezetének, az Arab Szocialista Uniónak kongresszusa. A kétezer választott kongresszusi küldött mellett hivatalból részt vesznek a tanácskozás munkájában Egyiptom politikai életének vezetői, így az alelnök, a nemzetgyűlés elnöke, a kormány tagjai, a kormányzókba hadsereg fegyvernemeinek parancsnokai, az ifjúsági és nőszervezetek vezetői, a sajtóbizottság tagjai, a szakmai vezető szervezetek végrehajtó bizottságainak tagjai. A kongresszus délután hat órakor zárt üléssel kezdődött, ezen megválasztották az Arab Szocialista Unió elnökét, főtitkárát és megalakították azt a hat munkabizottságot, amely napirenden szereplő kérdésekkel részletesen foglalkozik majd. Az ASZÚ elnöke ismét Anvar Szadat lett, főtitkárrá az eddigi megbízott főtitkárt, Ri- faat Mahgubot választották. Bejelentették, hogy Szadat elnök részt vesz a kongresz- szus plenáris -ülésein és végiglátogatja a bizottságokat is, hogy választ adjon azokra a fontos politikai kérdésekre, amelynek megnyitó beszéde nyomán merülhetnek fel, s amelyek esetleg további megvilágítást igényelnek. Újabb letartóztatások Chilében A havannai rádió hétfő esti híradása szerint Chilében folytatódnak a letartóztatások. Mint a Chilei Szocialista Párt legfrissebb nyilatkozata rámutat, a junta titkosrendőrsége letartóztatta a párt politikai bizottságának két tagját: Exequiel Ponce yal- paraisoi szakszervezeti vezetőt és Ricardo Lagos diákvezért. A szocialista párt nyilatkozata a Chilében és az ország határain kívül harcoló hazafiakat az egység további fokozására szólítják fel. Chiléből érkezett az a hír is, amely az escudo újabb, az idén immár 14. leértékeléséről számol be. A mostani devalváció 3,6 százalékos., A chilei nemzeti bank egyébként megkezdte az előkészületeket az új pénznem, a peso szeptember elejére tervezett bevezetésére. Argentin hírmagyarázók szerint az új pénznem beve- ' zetése semmit sem fog enyhíteni Chile egyre romló gazdasági helyzetén. Legfeljebb a számolást teszi, köny- nyebbé. (Egy peso ugyanis ezer escudónak lesz megfelelő.) 19. Egy szó sem volt arról levelemben, hogy veled töltött kedves napokra emlékszem vissza. Azt írtam, hogy nagyon megszerettem a húgodat, Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy, de ki írt neked szerelemről. Bolond vagy te Samu! Vagy megint mókázol? Azért írj, ha kedved tartja, de legalább arra válaszolj, amire kell. Baráti üdvözlettel: Jana.” Teljes kiábrándulás, teljes lelki nyomor. Sam Forster, alias Suhajda István nyúlt képpel járt, mint az agyonrágott rágógumi. Ha ebéd közben meglátott, szomorú képpel kevergette az ételt, nagyokat sóhajtott, és bámult a légyfogóra. — Nehéz, nagyon nehéz ezen túltenni magát az embernek. Én azt hittem, hogy boldog leszel ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával, — sóhajtott Suhajda, magam sem tudtam eldönteni, hogy ko- médiázik, vagy valóban a lelkére vette a leégést. — Bolond vagy te Suhajda. Kitaláltál magadnak egy mesét, és azt hitted, igaz. Rosszabb vagy a ripacsnál. Tudod, miért nem sajnállak? Mert nemcsak mondod arra a lányra, hogy rozoga, meg anyóka, hanem így is tiszteled. Akkor pedig örülj neki, hogy nem írt keményebb szavakat. Ha én lány lennék, az ilyen fiúknak tennék a fejükre egy jó nagyot. — Sajnos, ez tett is. No, utána kell nézni, mert nemcsak igével él az ember! — summázta Suhajda, ezzel lerázta magáról a lelki béklyókat. i Tett?! Legalábbis minden igyekezet látszott rajta, hogy pótlásról gondoskodik. Suhajdát minden olyan helyen látni lehetett, ahol szoknyák libbentek, lányok viho- rásztak. Nagy forró szerelembe senki nem esett vele, mert a „szövege” kissé nehezen emészthető. Mindennek a tetejére még balszeIndiában, a világ második legnagyobb lélekszámú országában mesterségesen csiholt politikai válság robbant ki, amelynek középpontjában Indira Gandhi miniszterelnök személye áll. Formailag a krízist az váltotta ki, hogy Allahabad városában a körzeti bíróság a miniszterelnököt „bűnösnek találta”, mert az 1971-es választások során, állítólag törvénytelenül, állami segítséget használt fel választási kampányának megszervezéséhez. A bíróság ítélete erre hivatkozva megfosztotta Indira Gandhit képviselői mandátumától és ennek távolabbi következményeként miniszterelnöki posztjától. A miniszterelnök fellebezett a legfelsőbb bírósághoz, s a fellebbezés részeként igényt tartott arra, hogy az eljárás befejezéséig hivatalában maradjon. * Lássuk előbb az ügy részleteit. Az 1971 -es választásokon Indira Gandhi a Kongresszus Párt centrumára és mérsékelt balszárnyára támaszkodva elsöprő győzelmet aratott. A választáson Gandhi asszony egy Radzs Narain nevű jelentéktelen jobboldali „szocialista párti” demagógot ütött el a mandátumtól, s a pert négy esztendővel ezelőtt a megvert rivális indította a miniszterelnök ellen. Allahabadban. — amely egyébként Indira Gandhi szülővárosa — a bíróság négyéves munkával két szabálytalanságot tudott kibányászni. Az egyik az, hogy a helyi kormányzat emelvényt építtetett és a nagygyűlések idejére villanyáramot bocsátott a miniszterelnök rendelkezésére, hogy a megafono- kat működtetni tudják. A másik az, hogy Indira Gandhi választási kampányának vezetője lemondott ugyan korábbi személyi titkári állásáról és már fizetést sem kapott — a kampány kezdetekor azonban még nem törölték az állami hivatalnokok listájáról. Az igazi okokat nem a négyéves per most meghozott elsőfokú ítéletében, nem az allahabadi bíróságon kell keresni. A lényeget abban lehetne összefoglalni, hogy Indira Gandhi annak idején a kongresszus párt legkonzervatívabb és nagy személyi hatalommal rendelkező politikusainak szövetségét, az úgynevezett „Szindikátust” kiszorította a párt hatalmi pozícióiból. 1976 tavaszán Indiában parlamenti választások lesznek és Indira Gandhi politikai,, ellenfelei elérkezettnek látják az időt arra, hogy visszaüssenek! Az időpont valóban nem kedvezőtlen számukra, miután számos rendkívül bonyolult tényező következtében India sok szempontból hullámvölgyben van. Indira Gandhi számos reformot hajtott végre. Kiterjesztette az állami szektor hatáskörét, megfosztotta kiváltságaiktól a maharadzsákat. Tőkés vi- • szonyok között szükségszerűen korlátozott hatásfokú öntözési és földreformterveket készített. Pozíciója külpolitikailag is rendkívül megerősödött. Az utóbbi néhány évben azonban igen gyenge termés volt és a lakosság robbanásszerű növekedési ütemét alig sikerült lelassítani. Ez India több vidékén éhínséghez vezetett, az ország egésze számára pedig rendkívül kiélezte a gabonaproblémát. . E helyzet következménye volt, hogy nem sikerült államosítani a gabonakereskedelmet, s az élelmiszer-ellátás a csalás és korrupció melegágyává vált. A második csapás, ami Indiát érte, az olajárak emelkedése. India gyakorlatilag nem termel olajat, földrésznyi nagysága és az iparosítási folyamat előrehaladása ugyanakkor nagyszabású importra kényszeríti. Ezért a kirábbinál lényegesen magasabb árat kell fizetnie, ami katasztrofálisan súlyosbítja az ország pénzügyi helyzetét. Mindez (más gondokkal párosulva) azt eredményezte, hogy az utóbbi években Indiában még csökkent is az átlagos életszínvonal és a „szegénység elleni harc”, amit a miniszterelnök meghirdetett, mindmáig eredménytelen maradt. Politikai nyelvre fordítva ez azt jelentette, hogy a néhány évvel ezelőtt még ellenfelei által is sebezhetet- lennek tartott miniszterelnök támadhatóvá vált. Az allahabadi ítélet csak az „első nyíllövés” volt egy elkeseredett politikai küzdelemben. Az adott helyzetben India, sőt Dél-Ázsia és az egész harmadik világ nyugalmát és egyensúlyát veszé- lyeztetné, ha az Indira Gandhi ellen indított politi-- kai hajsza eredménnyel járna. Lapzártakor érkezett: Az indiai parlament felsőháza kedden jóváhagyta a rendkívüli állapot bevezetéséről szóló törvényjavaslatot. Az alsóházi vita még folyik és szerdán szavaznak e kérdésről. A szavazást megelőzően jóváhagyták azt az alkotmánymódosító javaslatot, amelynek értelmében a kormányfő egyidejűleg elrendelheti a belső szükségállapotot és a külső fenyegetés miatti rendkívüli állapotot. A törvénymódosítás azért vált szükségessé, mert egyes ellenzéki képviselők ezzel a jogi kifogással próbálták megtámadni a június 26-án, elnöki úton bevezetett szükségállapotot. A felsőház 136 szavazattal 33 ellenében szavazták meg a rendkívüli állapot jóváhagyásáról szóló kormányjavaslatot. Az ellenzéki képviselők a szavazás után kivonultak a parlamentből és bejelentették, hogy a továbbiakban nem vesznek részt a tanácskozáson. Athénban megkezdődött a volt katonai junta összeesküvőinek pere. (Kelet-Magyarország te- lefoto) rencsés is. Van egy gitárja, amin aránylag elfogadhatóan pengetget. Magam is elhallgatom, amikor kiül az őrs elé a padra, játszik, énekelget szép csendesen. Sajnos, egyszer az a buta gondolata támadt, hogy felballagott az erdészházhoz. Ma- rótiék ablaka alá, és elkezdett énekelni. Elhatározta, talán, majd Maróti Zsuzsával osztja meg a dinasztiaépítés gondjait. Arra nem gondolt, mert nem tudott róla, hogy Csik Andrással húz ujjat, ha az erdészház környékén sündörög. Leült egy nagy fahasábra, pengette a gitárt, énekelt, lesett az ablak felé, mint a megszállott. Senki, egy lélek sem mutatkozott, csak a kutyák csaholtak a kerítésen belül. Aztán arra jött Takács Lajos. — Maga mit keres itt, Suhajda? Takács nem nagyon kedvelte a minden lében kanál Suhajdát, ezért nem is tegezte, még szolgálaton kívül sem. — Csak kisétáltam erre. Rájöttem, hogy a környéknek ezen a pontján a leg- ózondúsabb a levegő. No, már most, otthon megszoktam a tiszta levegőt, a csendet, a nyugalmat. Olyan nevelésben részesültem, hogy okosan, egészségesen éljek. Ma szabad vagyok, gyönyörködöm a természet templomában, ahogyan ezt az atyám, Első Suhajda István tanította. — Csik András meg úgy billenti meg egyszerre két lábbal, hogy az égen lyukat üt, — válaszolta nem kis epésséggel Takács. — Mert van nálunk egy törvény, kedves jó Suhajda. Aki a más menyasszonyjelöltjére, vagy csak közelebbi ismerősére veti a szemét, annak rövid úton kiverik a két metszőfogát. Az ott helyezkedik el frontális helyzetben elől. Vigyorgás közben kilátszik, de ha hiányzik, akkor a su betűt kissé sziszegve ejti a földi halandó. Ajánlom, hogy a természet lágy ölét keresse, és ne itt kóvályogjon, mert Csik mérges kis ember ám! — Bocsánatot kérek, én nem akartam senkinek rosz- szat, én nem tettem senkinek semmiféle ajánlatot, vagy... — Hagyjuk a szöveget, Suhajda. Álljon odébb, nem szólok róla Csik Bandinak. Dohogva, hümmögve odébbállt. Pengette, énekelgetett, de ezentúl nagy ívben elkerülte az erdészházat. Helyes is. Közöttünk vannak Íratlan törvények, amiket legalább annyira tisztelünk, mint az írtakat. Nem lehetne másként élni, nem lehetnénk annyira biztosak egymás cselekedeteiben, gondolataiban, nem tisztelnénk egymást sokkal jobban, mint otthon, más körülmények között. Nekünk jobban kell ismerni egymást, mert adott esetben tűzbe kell menni a társunkért. Adódhatnak olyan esetek. Majd megtanulja Suhajda is. Eleinte még fel-fel ébred benne a civil, az ügyeskedő kispolgár. Más alkalommal odajön hozzám. Ragyog a képe, a ruhája pedig sáros, koszos. Olyan, mintha a csatorna mélyéről bújt volna elő. — Hát te? Hol mocskoltad be magad ennyire? — Kérlek, tizedes elvtárs, jelenteni akarok. — Jelentsen, Suhajda határőr. — Jelentem, megtaláltam annak a lehetőségét, hogy megteremtsük az őrs KISZ- szervezetének anyagi alapjait. Aranybánya, jelentem. Kincs van a birtokunkban. Valóságos kincs, csak le kell hajolni érte, fel kell szedni a sárból. — Azt látom, — mondtam neki —, mert máris olyan vagy, mint a választási malac. Azt hiszem, nyűgös lesz egy pillanatra a főtörzsőrmester elvtárs, ha meglátja rajtad ezt a kissé elhanyagolt gúnyát. — Jelentem, most nem az a fontos. Aranybányát találtam. Ketten voltunk. Velem volt Gerswin is. — Gerswin? Az, aki a Kék rapszódiát írta? (Folytatjuk)
