Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

4 KELET-MAGYARORSZAG 1975. július 23. India: az Allahabad-krízis a Sinai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumáról Az ENSZ Biztonsági Taná­csa levélben kérte fel Szá­dat egyiptomi elnököt a Si- nai-félszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumával kapcsolatos döntésének fe­lülvizsgálatára. A levélből, amelyet Euge­nio Pia ja, a BT soros olasz elnöke irt alá a testület ne­vében, a tanács tagjainak hétfőn este zárt ajtók mö­gött lezajlott három és fél órás nem hivatalos megbeszé­lésén született megállapodás és a végleges szöveget az ezt követő nyilvános ülésen hagyták jóvá. Kína és Irak, mint korábban már annyi­szor, tartózkodott a szava­zástól. Az egyiptomi elnökhöz in­tézett üzenet a többi között hangsúlyozza, hogy a jelen­legi körülmények között az ENSZ rendkívüli erői meg­bízatásának további meg­hosszabbítása jelentős mér­tékben járulhat hozzá olyan légkör megteremtéséhez, amely elvezet a térség tartós és igazságos békéjének meg­teremtését elősegítő megálla­podáshoz. A Biztonsági Ta­nács tagjai levelükben emlé­keztetnek a már eddig ho­zott konstruktív intézkedé­sekre és nyomatékosan leszö­gezik, hogy feltétlenül szük­ség van további haladás elé­résére és a „zsákutca” elke­rülésére. ENSZ-körökben biztosra veszik, hogy a Biztonsági Tanács levelére Szadat el- nök-már kedden, az Arab Szocialista Unió kongresz- szusán, pozitívan válaszol, és így a BT szerdán, még az ENSZ-csapatok mandátumá­nak lejárta előtt, dönthet a ..kéksisakosok” további meg­bízatásáról. (Folytatás az 1. oldalról) tor Blagov az együttes repü­lés szovjet másodvezetője. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok egyenrangú parnerekként vehetett részt a Szojuz—Apollo-kísérletben — mondotta a Lityeraturnaja Gazeta tudósítójának Alfred Alibrando, a NASA kikül­dött csoportjának tagja a moszkvai sajtóközpontban. Egyes amerikai és angol saj­tószervek ugyanis megpróbál­ták feketíteni a szovjet — amerikai együttműködést, és azt állították például, hogy a kísérlet előkészítése során a terhek nem egyformán osz­lottak meg, hogy a közös űr­kísérlet elsősorban a Szov­jetuniónak előnyös, stb. „Mint a kísérleti előkészüle­tek valamennyi szakaszának közvetlen résztvevője, meg­állapíthatom, ’hogy mindkét fél abszolút egyenrangúan vette ki belőle részét. A prog­ram egyes vonatkozásaiban önök tettek többet, másokban pedig mi. Az ehhez hasonló gyümölcsöző együttműködés­ből mindkét fél csak nyerhet, jelentette ki az amerikai tu­dós. Moszkvában kedden nyil­vánosságra hozták azt a le­velet, amelyet a szovjet- amerikai űrkísérlet előkészí­tésében és végrehajtásában részt vett szovjet tudósok és szakértők intéztek az SZKP Központi Bizottságához, a Legfelsőbb Tanácshoz és a minisztertanácshoz. Levelük­ben a következőket írják: Mi, a Szojuz—19 és az Apollo űrhajók együttes re­pülésének előkészítésében és megvalósításában részt vett tudósok, tervezők, mérnö­kök, technikusok, munkások és űrhajósok hálásan köszön­jük az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének és a Szovjetunió mi­nisztertanácsának a hazánk iránt tanúsított figyelmet és gondoskodást, a szívélyes üdvözlő és köszöntő szava­kat. Örömmel tölt el ben­nünket, hogy munkánkat a kommunista párt, és személy szerint Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs értékesnek tart­ja. Az űrben megvalósított összekapcsolás meggyőző példája annak, hogy a szov­jet és az amerikai nép erő­feszítéseinek egyesítése a kulcsfontosságú tudomá­nyos-műszaki problémák megoldásában teljes mérték­ben lehetséges és az egész emberiség érdekeit szolgálja. A különböző kontinensek űr­hajóinak történelmi jelentő- ' ségű együttes repülése úi távlatokat nyit valamennyi ország űrkutatási együttmű­ködésében. ígérjük, hogy a jövőben is odaadóan fogunk dolgozni a világűr további Vitatásával és megismerésé­vel kapcsolatos felelősségtel­jes feladatok teljesítésében. Az Apollo személyzete folytatja az önálló program keretében kijelölt tudomá­nyos kísérletek végrehajtá­sát. Az Apollo a tervek szerint július 24-én 22 óra 18 perc­kor (közép-európai idő) száll le a Csendes-óceánra. Tanácskozik az ASZÚ kongresszusa Kedden délután a kairói egyetemen megkezdte mun­káját Egyiptom politikai tö­megszervezetének, az Arab Szocialista Uniónak kong­resszusa. A kétezer válasz­tott kongresszusi küldött mellett hivatalból részt vesz­nek a tanácskozás munkájá­ban Egyiptom politikai éle­tének vezetői, így az alelnök, a nemzetgyűlés elnöke, a kormány tagjai, a kormány­zókba hadsereg fegyverne­meinek parancsnokai, az if­júsági és nőszervezetek veze­tői, a sajtóbizottság tagjai, a szakmai vezető szervezetek végrehajtó bizottságainak tagjai. A kongresszus délután hat órakor zárt üléssel kezdődött, ezen megválasztották az Arab Szocialista Unió elnö­két, főtitkárát és megalakí­tották azt a hat munkabizott­ságot, amely napirenden sze­replő kérdésekkel részlete­sen foglalkozik majd. Az ASZÚ elnöke ismét Anvar Szadat lett, főtitkárrá az ed­digi megbízott főtitkárt, Ri- faat Mahgubot választották. Bejelentették, hogy Szadat elnök részt vesz a kongresz- szus plenáris -ülésein és végiglátogatja a bizottságo­kat is, hogy választ adjon azokra a fontos politikai kérdésekre, amelynek meg­nyitó beszéde nyomán merül­hetnek fel, s amelyek esetleg további megvilágítást igé­nyelnek. Újabb letartóztatások Chilében A havannai rádió hétfő es­ti híradása szerint Chilében folytatódnak a letartóztatá­sok. Mint a Chilei Szocialista Párt legfrissebb nyilatkozata rámutat, a junta titkosren­dőrsége letartóztatta a párt politikai bizottságának két tagját: Exequiel Ponce yal- paraisoi szakszervezeti veze­tőt és Ricardo Lagos diák­vezért. A szocialista párt nyilatkozata a Chilében és az ország határain kívül harcoló hazafiakat az egység további fokozására szólítják fel. Chiléből érkezett az a hír is, amely az escudo újabb, az idén immár 14. leértékelésé­ről számol be. A mostani de­valváció 3,6 százalékos., A chilei nemzeti bank egyéb­ként megkezdte az előkészü­leteket az új pénznem, a pe­so szeptember elejére terve­zett bevezetésére. Argentin hírmagyarázók szerint az új pénznem beve- ' zetése semmit sem fog eny­híteni Chile egyre romló gazdasági helyzetén. Legfel­jebb a számolást teszi, köny- nyebbé. (Egy peso ugyanis ezer escudónak lesz megfe­lelő.) 19. Egy szó sem volt arról le­velemben, hogy veled töltött kedves napokra emlékszem vissza. Azt írtam, hogy na­gyon megszerettem a húgo­dat, Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy, de ki írt ne­ked szerelemről. Bolond vagy te Samu! Vagy megint móká­zol? Azért írj, ha kedved tartja, de legalább arra vála­szolj, amire kell. Baráti üd­vözlettel: Jana.” Teljes kiábrándulás, tel­jes lelki nyomor. Sam Fors­ter, alias Suhajda István nyúlt képpel járt, mint az agyonrágott rágógumi. Ha ebéd közben meglátott, szo­morú képpel kevergette az ételt, nagyokat sóhajtott, és bámult a légyfogóra. — Nehéz, nagyon nehéz ezen túltenni magát az em­bernek. Én azt hittem, hogy boldog leszel ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával, — só­hajtott Suhajda, magam sem tudtam eldönteni, hogy ko- médiázik, vagy valóban a lelkére vette a leégést. — Bolond vagy te Suhaj­da. Kitaláltál magadnak egy mesét, és azt hitted, igaz. Rosszabb vagy a ripacsnál. Tudod, miért nem sajnállak? Mert nemcsak mondod arra a lányra, hogy rozoga, meg anyóka, hanem így is tiszte­led. Akkor pedig örülj neki, hogy nem írt keményebb szavakat. Ha én lány lennék, az ilyen fiúknak tennék a fejükre egy jó nagyot. — Sajnos, ez tett is. No, utána kell nézni, mert nem­csak igével él az ember! — summázta Suhajda, ezzel le­rázta magáról a lelki bék­lyókat. i Tett?! Legalábbis minden igyekezet látszott rajta, hogy pótlásról gondoskodik. Suhajdát minden olyan he­lyen látni lehetett, ahol szok­nyák libbentek, lányok viho- rásztak. Nagy forró szere­lembe senki nem esett vele, mert a „szövege” kissé ne­hezen emészthető. Minden­nek a tetejére még balsze­Indiában, a világ második legnagyobb lélekszámú or­szágában mesterségesen csi­holt politikai válság robbant ki, amelynek középpontjá­ban Indira Gandhi minisz­terelnök személye áll. For­mailag a krízist az váltotta ki, hogy Allahabad városá­ban a körzeti bíróság a mi­niszterelnököt „bűnösnek ta­lálta”, mert az 1971-es vá­lasztások során, állítólag törvénytelenül, állami segít­séget használt fel választási kampányának megszervezé­séhez. A bíróság ítélete erre hivatkozva megfosztotta In­dira Gandhit képviselői mandátumától és ennek tá­volabbi következményeként miniszterelnöki posztjától. A miniszterelnök fellebezett a legfelsőbb bírósághoz, s a fellebbezés részeként igényt tartott arra, hogy az eljárás befejezéséig hivatalában ma­radjon. * Lássuk előbb az ügy rész­leteit. Az 1971 -es választá­sokon Indira Gandhi a Kongresszus Párt centrumá­ra és mérsékelt balszárnyá­ra támaszkodva elsöprő győ­zelmet aratott. A választá­son Gandhi asszony egy Radzs Narain nevű jelenték­telen jobboldali „szocialista párti” demagógot ütött el a mandátumtól, s a pert négy esztendővel ezelőtt a meg­vert rivális indította a mi­niszterelnök ellen. Allahabadban. — amely egyébként Indira Gandhi szülővárosa — a bíróság négyéves munkával két sza­bálytalanságot tudott kibá­nyászni. Az egyik az, hogy a helyi kormányzat emelvényt építtetett és a nagygyűlések idejére villanyáramot bocsá­tott a miniszterelnök rendel­kezésére, hogy a megafono- kat működtetni tudják. A másik az, hogy Indira Gand­hi választási kampányának vezetője lemondott ugyan korábbi személyi titkári ál­lásáról és már fizetést sem kapott — a kampány kezde­tekor azonban még nem tö­rölték az állami hivatalno­kok listájáról. Az igazi oko­kat nem a négyéves per most meghozott elsőfokú íté­letében, nem az allahabadi bíróságon kell keresni. A lényeget abban lehetne összefoglalni, hogy Indira Gandhi annak idején a kongresszus párt legkonzer­vatívabb és nagy személyi hatalommal rendelkező poli­tikusainak szövetségét, az úgynevezett „Szindikátust” kiszorította a párt hatalmi pozícióiból. 1976 tavaszán Indiában parlamenti válasz­tások lesznek és Indira Gandhi politikai,, ellenfelei elérkezettnek látják az időt arra, hogy visszaüssenek! Az időpont valóban nem kedvezőtlen számukra, miu­tán számos rendkívül bonyo­lult tényező következtében India sok szempontból hul­lámvölgyben van. Indira Gandhi számos reformot hajtott végre. Kiterjesztette az állami szektor hatáskörét, megfosztotta kiváltságaiktól a maharadzsákat. Tőkés vi- • szonyok között szükségszerű­en korlátozott hatásfokú ön­tözési és földreformterveket készített. Pozíciója külpoliti­kailag is rendkívül megerő­södött. Az utóbbi néhány évben azonban igen gyenge termés volt és a lakosság robba­násszerű növekedési ütemét alig sikerült lelassítani. Ez India több vidékén éhín­séghez vezetett, az ország egésze számára pedig rend­kívül kiélezte a gabonaprob­lémát. . E helyzet következ­ménye volt, hogy nem sike­rült államosítani a gabona­kereskedelmet, s az élelmi­szer-ellátás a csalás és kor­rupció melegágyává vált. A második csapás, ami In­diát érte, az olajárak emel­kedése. India gyakorlatilag nem termel olajat, földrész­nyi nagysága és az iparosí­tási folyamat előrehaladása ugyanakkor nagyszabású importra kényszeríti. Ezért a kirábbinál lényegesen maga­sabb árat kell fizetnie, ami katasztrofálisan súlyosbítja az ország pénzügyi helyzetét. Mindez (más gondokkal párosulva) azt eredményez­te, hogy az utóbbi években Indiában még csökkent is az átlagos életszínvonal és a „szegénység elleni harc”, amit a miniszterelnök meg­hirdetett, mindmáig ered­ménytelen maradt. Politikai nyelvre fordítva ez azt jelentette, hogy a né­hány évvel ezelőtt még el­lenfelei által is sebezhetet- lennek tartott miniszterel­nök támadhatóvá vált. Az allahabadi ítélet csak az „első nyíllövés” volt egy elkeseredett politikai küzde­lemben. Az adott helyzetben India, sőt Dél-Ázsia és az egész harmadik világ nyu­galmát és egyensúlyát veszé- lyeztetné, ha az Indira Gandhi ellen indított politi-- kai hajsza eredménnyel jár­na. Lapzártakor érkezett: Az indiai parlament felső­háza kedden jóváhagyta a rendkívüli állapot bevezeté­séről szóló törvényjavaslatot. Az alsóházi vita még folyik és szerdán szavaznak e kér­désről. A szavazást megelőzően jóváhagyták azt az alkot­mánymódosító javaslatot, amelynek értelmében a kor­mányfő egyidejűleg elrendel­heti a belső szükségállapotot és a külső fenyegetés miatti rendkívüli állapotot. A tör­vénymódosítás azért vált szükségessé, mert egyes el­lenzéki képviselők ezzel a jogi kifogással próbálták megtámadni a június 26-án, elnöki úton bevezetett szük­ségállapotot. A felsőház 136 szavazattal 33 ellenében szavazták meg a rendkívüli állapot jóváha­gyásáról szóló kormányja­vaslatot. Az ellenzéki képviselők a szavazás után kivonultak a parlamentből és bejelentet­ték, hogy a továbbiakban nem vesznek részt a tanács­kozáson. Athénban megkezdődött a volt katonai junta összeesküvőinek pere. (Kelet-Magyarország te- lefoto) rencsés is. Van egy gitárja, amin aránylag elfogadható­an pengetget. Magam is el­hallgatom, amikor kiül az őrs elé a padra, játszik, éne­kelget szép csendesen. Saj­nos, egyszer az a buta gon­dolata támadt, hogy felbal­lagott az erdészházhoz. Ma- rótiék ablaka alá, és elkez­dett énekelni. Elhatározta, talán, majd Maróti Zsuzsá­val osztja meg a dinasztia­építés gondjait. Arra nem gondolt, mert nem tudott ró­la, hogy Csik Andrással húz ujjat, ha az erdészház kör­nyékén sündörög. Leült egy nagy fahasábra, pengette a gitárt, énekelt, le­sett az ablak felé, mint a megszállott. Senki, egy lélek sem mutatkozott, csak a ku­tyák csaholtak a kerítésen belül. Aztán arra jött Takács Lajos. — Maga mit keres itt, Su­hajda? Takács nem nagyon ked­velte a minden lében kanál Suhajdát, ezért nem is tegez­te, még szolgálaton kívül sem. — Csak kisétáltam erre. Rájöttem, hogy a környék­nek ezen a pontján a leg- ózondúsabb a levegő. No, már most, otthon megszok­tam a tiszta levegőt, a csen­det, a nyugalmat. Olyan ne­velésben részesültem, hogy okosan, egészségesen éljek. Ma szabad vagyok, gyönyör­ködöm a természet templo­mában, ahogyan ezt az atyám, Első Suhajda István tanította. — Csik András meg úgy billenti meg egyszerre két lábbal, hogy az égen lyukat üt, — válaszolta nem kis epésséggel Takács. — Mert van nálunk egy törvény, ked­ves jó Suhajda. Aki a más menyasszonyjelöltjére, vagy csak közelebbi ismerősére veti a szemét, annak rövid úton kiverik a két metsző­fogát. Az ott helyezkedik el frontális helyzetben elől. Vi­gyorgás közben kilátszik, de ha hiányzik, akkor a su be­tűt kissé sziszegve ejti a földi halandó. Ajánlom, hogy a természet lágy ölét keresse, és ne itt kóvályog­jon, mert Csik mérges kis ember ám! — Bocsánatot kérek, én nem akartam senkinek rosz- szat, én nem tettem senki­nek semmiféle ajánlatot, vagy... — Hagyjuk a szöveget, Su­hajda. Álljon odébb, nem szólok róla Csik Bandinak. Dohogva, hümmögve odébbállt. Pengette, énekel­getett, de ezentúl nagy ív­ben elkerülte az erdészházat. Helyes is. Közöttünk vannak Íratlan törvények, amiket legalább annyira tisztelünk, mint az írtakat. Nem lehet­ne másként élni, nem lehet­nénk annyira biztosak egy­más cselekedeteiben, gon­dolataiban, nem tisztelnénk egymást sokkal jobban, mint otthon, más körülmények között. Nekünk jobban kell ismerni egymást, mert adott esetben tűzbe kell menni a társunkért. Adódhatnak olyan esetek. Majd megtanul­ja Suhajda is. Eleinte még fel-fel ébred benne a civil, az ügyeskedő kispolgár. Más alkalommal odajön hozzám. Ragyog a képe, a ruhája pe­dig sáros, koszos. Olyan, mintha a csatorna mélyéről bújt volna elő. — Hát te? Hol mocskol­tad be magad ennyire? — Kérlek, tizedes elvtárs, jelenteni akarok. — Jelentsen, Suhajda ha­tárőr. — Jelentem, megtaláltam annak a lehetőségét, hogy megteremtsük az őrs KISZ- szervezetének anyagi alap­jait. Aranybánya, jelentem. Kincs van a birtokunkban. Valóságos kincs, csak le kell hajolni érte, fel kell szedni a sárból. — Azt látom, — mondtam neki —, mert máris olyan vagy, mint a választási ma­lac. Azt hiszem, nyűgös lesz egy pillanatra a főtörzsőr­mester elvtárs, ha meglátja rajtad ezt a kissé elhanya­golt gúnyát. — Jelentem, most nem az a fontos. Aranybányát talál­tam. Ketten voltunk. Velem volt Gerswin is. — Gerswin? Az, aki a Kék rapszódiát írta? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents