Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

1975. július 18. % KE LET-M AG Y ARORSZÁG 3 Takarékosság a termelőszövetkezetekben A SZABOLCS-SZATMÁRI TSZ-EK, társulásaik, szak- szövetkezetek és négy tanácsi felügyelet alá tartozó válla­lat összesen 207 gazdálkodó egység év elején 95 millió 476 ezer forint értékű gép, gép- alkatrész, ipari eredetű anyag és energia megtakarítását tervezte. A félévi értékelés alapján a már megtakarított összeg 35 millió 72 ezer fo­rint. A termelőszövetkezetek a Központi Bizottság határoza­tát helyesen értelmezve a takarékosságban nem a lát­ványosságra, hanem az éssze­rű felhasználásra törekedtek. Fontos alapelv volt és ma­radt, hogy a fő figyelmet az üzemi célkitűzések, termelé­si feladatok, tervszerű és megfelelő hatékonyságú tel­jesítésére irányították. Csak akkor és csak ott takarékos­kodtak, ahol a tartalék fel­tárása, a jobb üzem- és mun­kaszervezés, a technika, a technológia tökéletesebb al­kalmazása lehetőséget adott. Mindez nem azt jelenti, hogy kritikának nem lehet alapja. Komplex műtrágyából ed­dig 210 tonnával, nitrogén műtrágyából 1432 tonnával, foszforból 924 tonnával, és káliumból 954 tonnával hasz­náltak fel kevesebbet a ter­vezettől. A megtakarítás alapja — helyesen — a ta­lajtérkép szerinti ésszerű adagolás volt. Csak azt a tápanyagot és csak annyi tápanyagot szórtak ki, ame­lyekre a földeknek, növé­nyeknek a tervezett hozam biztosításához szükségük volt. Egyébként a műtrágya túl­adagolása egy bizonyos pont­nál amúgy sem eredményez termésfokozó hatást, hiszen a növény felvevőképessége véges. A túladagolás több esetben inkább káros, mert a növény érése lelassul, gabo­naféléknél csak a szár fejlő­dését segíti, a kalászos meg­dől, a betakarítás nehézkes lesz. HASONLÓAN A MÜTRÁ- GYAFÉLESÉGEKHEZ, a nö­vényvédő szer felhasználása is a takarékossági elveknek megfelelően történt és közel 3 millió forint az eredmény. A felhasználás ez évi 153 mil­lió forintos előirányzatához képest ez a megtakarítás csak akkor tűnik nagynak, ha hozzátesszük, hogy ez tíz darab SZK—5-ös kombájn­nak az ára. Ahol nem számottevő az eredmény, az a takarmány­felhasználás. A tervezett 2570 tonna szemestakarmánnyal szemben a megtakarítás 859 tonna, a tervezett 147 tonna állati eredetű takarmánnyal szemben csak 12 tonna az eredmény. Ebben közreját­szott a felvásárlás miatti túl- tartás is, de a legfőbb ok, hogy sok helyütt a takarmány hasznosulása nem kielégítő. Nem mérik és nem kísérik figyelemmel, hogy az egy ki­logramm súlygyarapodáshoz szükséges volt-e a takar­mány-felhasználás, s ha nem, akkor nem keresték a javí­tás módját. Mint a népgazdaság min­den ágában, úgy a mezőgaz­daságban is az energia köz­vetlen felhasználásánál a ta­karékosság kulcsfontosságú. Az energia-felhasználás mér­téke ugrásszerűen nőtt. Gáz­olajból például megyénk me­zőgazdasági szövetkezeti üze­mei az elmúlt évben 33 542 tonnát használtak fel. A fel- használás mértékét akkor nö­velte a kedvezőtlen időjárás. Az idei előirányzat viszony­lag kedvezőbb körülmények között már 38 442 tonna. Ha feltételezzük is, hogy arányo­san ennyivel több a gép és az elvégzendő munka, a közel 5000 tonna növekedés akkor is sok és a tervezett 1521 tonna megtakarítás kevés. Egyébként a féléves megta­karítás minimális — 382 ton­na. AZ ENERGIA-MEGTAKA- RITÁSBAN — és ez a szá­mokból egyértelműen követ­kezik — következetesebbnek és szigorúbbnak kell lenni. A termelőszövetkezetek többsé­gében kidolgozták és alkal­mazzák az üzemanyagnormát, néhány helyen a normán fe­lül fogyasztó erőgépek veze­tőjét felelősségre is vonták. Mindez helyes, de ettől jóval több kell. Nemcsak a fogyasz­tást kell behatárolni, hanem a gépek mozgását is. Ma még sok a felesleges út, az üres­járat. Éppen ezért nem a megtett utat, a végzett mun­kát kell nézni és mérni, ha­nem a szükségesen megtett utat és végzett munkát. A tervszerű, okszerű me­zőgazdasági termelés kínálja a takarékossági lehetősége­ket. A kimutatható anyag- és energia-megtakarítás mellett az élőmunka tartalékairól sem szabad megfeledkezni. Ta­pasztalat, hogy mezőgazdasá­gi üzemeinkben ez utóbbi vo­natkozásában is jók az ered­mények. A gazdaságos ter­melésre való törekvésben — részben ez adja a gazdasá­gosságot — az élőmunka, az emberi energia felhasználása hatékonyabbá vált. Bizonyí­ték erre, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a tavalyinál most jobbak a terméskilátá­saink, a gabonafélék például az elmúlt évinél jóval na­gyobb átlaggal fizetnek. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK által elért eredmé­nyeket a takarékosságban dicsérni lehet. Az év fele azonban még hátravan, s a tervezett 95 millió nagy ré­sze is teljesítésre vár. Arra kell törekedni, hogy az el­határozásnak megfelelően a gépeket, anyagokat, energiát megtakarítsuk, ha lehet, a tervet túlteljesítsük, de úgy hogy a termelés volumene is meghaladja az előirányzatot. Seres Ernő Csendélet aratáskor e Ü de a határ. Az em- bernyi nagy kuko­ricán látszik, hogy mostanában sok esőt kap a mindig szomjas ho­mok. Az aratóknak ez nincs kedvére. Vágnák éjjel-nappal a búzát, hogy túl legyenek rajta. Mondják: „Ha már bele álltunk, hadd fogyjon gyorsan, mert minden nap­pal nehezebb lesz az aratás.” A nehéz munkát, a küzdel­met az akácfasor árnyékából nem igen lehet értékelni. Amit befog a szem látóköre, inkább csendélet a tájon. Vadőr guggol a búzatábla szélén és kutyájával csibés fácántyúkot riogat, hogy me­neküljenek. A hat kombájn, mint nagy bogarak, araszoló haladással falják a kalászt. Az IFA-pótkocsis teher­autó vezetője, Völgyi József a hűvösből figyeli, mikor villan feléje a kombájnok sárga lámpája, hogy ürítse­nek. Ott van még Mák Já­nos, két kombájn váltója, Asztalos László főszerelő és egy tizenkét éves fiú Buda­pestről, Balogh János. Be­szélgetnek. Illetve csak szid­ják a pőcsiket, amelyik úgy csíp, mint egy lórúgás és egyik-másik az idén szemte­lenül nagyra nőtt. A fiú, a pesti gyerek szal­maszálat rág. Később kiáll az egyik kombájn a sorból apró javításra. A gyerek fi­gyeli, lesi a szerszámokkal ügyesen bánó emberek moz­dulatait. Mit visz haza em­lékezetében erről a nyárról, az aratásról, nem igen lehet megtudni tőle. Feszélyezetten, tőmondatokban válaszolgat. — Láttál már aratást?... „Láttam”... — Milyen gépek ezek? ....Német kombájnok...” — Szeretnél aratni?... „Hát...” — Mit gondolsz, nehéz a munka? ......Nem hiszem...” Völgyi József figyeli, mit mond a fiú és az utolsó vá­lasznál közbeszól: — Persze, hogy nem nehéz a munka annak, aki nézi — aztán komolyra vált, — egy kicsivel tényleg könnyebb, mint tavaly volt. Egy új kombájnnal többünk van, így legalább egy héttel ha­marabb végzünk a 900 hek­tárral. Tavaly a szemet döm­perekkel hordtuk, most há­rom új IFA-kocsink van, így a szállítás is gyorsabb. A kombájnos, a váltótárs és a szerelő végeznek a javí­tással, indul vissza a gép. Készlet János nagykállói ne­gyedikes gimnazista, aki egy­nyári tarlókönyvelő, (a fu­varokat írja) vizet kínál körbe és ez jó alap egy kér­déshez. — Van mire inni? Mi volt az ebéd? — Mindig van mire inni, jól ellát bennünket a gazda­ság. Ma borsólevest, csirke­sültet, savanyúságot kaptunk. A kannából kívánjuk a vi­zet, de az égből nem. " kszíj és eső. Az E egyik hiánycikk, a másikból sok a fe­lesleg. Ezen derül­nek és tehetik, mert egyéb­ként minden rendben van. Nagykálló határában a Bal- kányi Állami, Gazdaság 5/d- vel jelölt földjén nem történt, nem történik semmi rendkí­vüli. A vadőr fácánt kerget, a kombájnos arat, a teher­autó vezetője búzát szállít, a diák könyvel, a szerelő sze­rel és a pesti gyerek csak néz. Nézi, hogy mennyire ügyes, okos jószág a gép. (seres) Ketten a MEZŐGÉP-től: Muri Mihály esztergályos, az Április 4 szocialista brigád tagja. A brigád elnyerte az Ezüstkoszorús címet. Cibusák József autószerelő itt tanulta a szakmát. Ma már 5 végzi az ÁFOR-tartálykocsik karbantartását. (Elek Emil felvételei.) Centiméterek a VOR-ban Amíg elkészül 200 ezer zakó Ki gondolná, hogy amíg egy zakó el­készül több, mint kilencven kézen megy át? Ezt a hosszú sorrendet a Vörös Október Férfiruhagyár nagy csarnokában könnyen lehet követni. Arra már nehezebb választ adni, hogy egy zakó mennyi idő alatt készül el, hiszen a szalagok mellett dolgozó lá­nyok, asszonyok nagy soro­zatokat gyártanak. Műsza­konként 240 darab a telje­sítményük. Idomok cseréje A nadrágszalagokon ennél termelékenyebben dolgoz­nak. An _v decemberé­től fokozatosan állították át a szalagokat az úgyneve­zett MTM-rendszerre, ami nem jelent mást mint: segéd- berendezésekkel felmérték a gyártási folyamatot és csök­kentették a felesleges műve­leteket. így lehetővé vált a két műszak jobb kihaszná­lása, ösztönzőbb normarend­szerek bevezetése. A többségében exportra termelő VOR ma már beru­házásait tekintve elérte azt a szintet, hogy a jelenlegi gé­pesítettség, szociális ellá­tottság mellett „hozni tudja” a tervezett mennyiséget, s a takarékossági intézkedések, a technológiai változtatások bevezetése a minőség javítá­sát, a gazdaságosságot szol­Több kismamaruhát és -cipőt gyártanak A Belkereskedelmi Minisz­térium ruházati kereskedelmi főosztálya megvizsgálta a né­pesedéspolitikai határozat kereskedelmi végreha j tását. Megállapították: a múlt év­ben örvendetesen változott a helyzet. A minisztérium kez­deményezésére a Minta Ktsz a kismamáknak 45 modellből álló kollekciót készített, amelyből a kereskedelmi vál­lalatok sokat hoztak forga­lomba. A ruhák 63,5 százaléka 500 forintnál olcsóbb. Hasonlóan kedvezően vál­tozott a kismamacipő-kínálat. Az idén több mint 800 ezer pár kismamacipő kerül for­galomba — az első fél évben 610 ezer pá^ állt rendelkezés­re. gálják. Hogyan, s mivel ta­karékoskodhat egy ruha gyár? Elsősorban az anyag­gal — mivel a termelési ér­tékek 64 százaléka az anyag­árból képződik —, de nem mindegy hogyan. A megta­karítható centik sorsa a sza­bászoktól, a térítőktől, a végbeosztóktól függ. Ha a szélességet jobban kihasz­nálják és csak annyit szab­nak le, amennyi a rendelés, akkor már évente több, mint egymillió forintot nyer­nek. Ezen kívül jobban gaz­dálkodnak a korábban '„mos­tohán bánt” bélésekkel és 30 százalékkal csökkentik a biztonsági tartalékot. Helyet­te bevezetik egy-egy idom cseréjét. Az intézkedésekkel 2,6 millió forint takarítható meg, s hogy ez valósággá váljon az év végére, a része­sedési alap 60 százalékát ju­talmazásokra, egyéb díjazá­sokra fordítják. Enyhíteni a munkaerő­hiányon „Mindenki ismerjen meg úgy öt műveletet, hogy hi­ányzó munkatársát bármi­kor helyettesíteni tudja”. Ezzel a céllal indítottak há­zon belül új mozgalmat, amely szükségességét a lét­számproblémák indokolták. Bár a létszámot sikerült szin­ten tartaniuk, mégis arány­talanul magas a kiesők szá­ma. Sokan vannak gyermek- gondozási segélyen és akik visszajöttek, gyakran táppén­zen. A gyár szakmunkásta­nulók képzésével, szakvizs­gáztatással próbál enyhíte­ni a munkaerőhiányon, de mégis kevesen vannak a szalagokhoz. Ezek olyan gondok, amelyek minden, többségében nőket foglal­koztató gyárban felvetődnek. Bár az ilyen jellegű fluk­tuációt megszüntetni nem lehet, a következő évben szorosabb kapcsolatot köt­nek az iskolákkal, számíta­nak azokra a nyolcadikosok­ra, akik továbbtanulása nem sikerült. Export­munkák A ruhagyár első fél évi eredményei alapján éves ter­vét — 700 ezer pantalló és 200 ezer zakó gyártását, va­lamint az 50 ezer darabos tő­kés bérmunkát — teljesíte­ni tudja. Ezt ígérik az emlí­tett technológiai újítások, munkaszervezési, takarékos- sági intézkedések. Balogh Júlia MODERN GÉPEKKEL — KORSZERŰ BŰTOROK. A Mátészalkai Szatmár Bútorgyárban a lakószobák megmunkálását automata gépekkel végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents