Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-18 / 167. szám
KÉZFOGÁS A KOZMOSZBAN 1 975. július 17-én, 17 óra 15 perckor Földünktől mintegy 225 kilométeres távolságban történelmi esemény zajlott le: összekapcsolták a szovjet Szojuz és az amerikai Apollo űrhajókat. Kézfogás a kozmoszban, 20,20-kor. Földünkön száz és százmilliók lehettek szem- és fültanúi ennek a páratlan jelentőségű technikai és politikai bravúrnak, láthatták, mint fognak kezet az egymást már jól ismerő és most a világűrben találkozó szovjet—amerikai asztronauták. A találkozásról az imént azt állítottuk, hogy páratlan technikai és politikai bravúr. Anélkül, hogy az űrrandevú nagy-nagy tudományos jelentőségét akárcsak jottányit is csökkenteni akarnánk, el kell mondani, hogy ez az esemény elsősorban az emberiség jelene és jövője számára óriási jelentőségű. A két szovjet és a három amerikai űrhajós találkozása ugyanis gyakorlati kifejezése annak az évek óta tartó és rendkívül következetes politikai munkának, amelyet a szocializmus erői vívnak a népek nyugalmáért, biztonságos jelenéért és jövőjéért. A szovjet—amerikai együttműködés már eddig is nagy eredményekkel járt. A milliárdos értékeket a békés céloktól elvonó fegyverkezés csökkenésével, az enyhüléssel, s nem utolsósorban azzal, hogy szovjet és amerikai tudósok szálltak harcba az emberiség egészségének megóvásáért, a leggyil- kosabb kór, a rák ellen. Sok színű és sokoldalú a világ e két vezető országának a népek érdekében létrejött és egyre fokozódó kapcsolata. Mint azt a közelmúltban Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára megállapította: „A világ most olyan időszakba lép, amikor előtérbe kerül az a feladat, hogy a békés egymás mellett élés és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés elveit tettekre váltsuk.’’ A tegnap délutáni űrtalálkozó egy ilyen tett volt a javából. A Szojuz—Apollo- program a hét, de nyugodtan mondhatjuk: az évtized eseménye. A közös felkészülés, a repülés, a meleg, baráti találkozás, az, hogy a szovjet űrhajósok angolul, az amerikaiak pedig oroszul szóltak egymáshoz — fényes bizonyítéka annak, hogy az emberiség így akar élni: békében, barátságban. A találkozó is mutatja: erre immár nagyon sok a remény és adott a lehetőség. Kívánjuk az öt űrhajósnak, hogy sikerrel fejezzék be a nagy munkát, s juttassák közelebb az emberiséget legnagyobb álmához, a békéhez. r j A LAP TARTALMÁBÓL: ■ ■ Ülést tartott a Minisztertanács (4. oldal) Takarékosság a termelőszövetkezetekben (3. oldal) A rádió és a televízió jövő heti műsora (7 oldal) A vívó VB-ről jelentjük (8 oldal) A szovjet—amerikai űrtalálkozó hatalmas lépés az emberiség békéje felé vezető úton Az Apollo amerikai űrhajó személyzete csütörtökön délután közép-európai idő szerint 15 óra 50 perckor tette meg az első intézkedéseket az amerikai és a szovjet űrhajó közelítésére és összekapcsolására. Thomas Stafford, az Apollo parancsnoka bekapcsolta az amerikai űrhajó hajtóművét, hogy az Apollo rátérjen a program által meghatározott szerelési pályára. Leonov és Kubászov ugyanakkor előkészítette a szkafandereket az egyik űrhajóból a másikba történő átszállás elvégzésére, s felkészült arra a „fordulatra”, ami ahhoz szükséges, hogy összekapcsolt helyzetben az Apollo antennáit rá lehessen irányítani a Földdel kapcsolatot tartó műholdra. Ennek segítségével közvetítik ugyanis a Földre a két űrhajó összekapcsolását. A Moszkva környéki földi irányítóközpont magyar idő szerint 17 óra 17 perckor jelentette, hogy a két űrhajó szoros összekapcsolása megtörtént. Az első a két űrhajó között (Slayton valóban kitűnő „céllövőnek” bizonyult) a tervezett időpontnál néhány perccel korábban, 17 óra 9 perckor zajlott le Európa felett. A moszkvai televízió ezekről a percekről is közvetítést adott a világűrből. A hang- és képkapcsolatot a madridi amerikai Az Apollo megközelíti a Szojuz űrhajót Megtörténik az összekapcsolás a két űrhajó között (A tévéközvetítés alapján a képeket Paál László készítette) földi követőállomáson keresztül tartották fenn. Az összekapcsolást megelőző órában az Apollo másodpercenként 30 méteres sebességgel közeledett a Szojuz—19-hez, majd fokozatosan tovább csökkentette sebességét, egészen másodpercenkénti 3 méterig. A Szojuz—19 eközben passzív készültségbe helyezte a kapcsolóberendezést, Leonov és Kubászov lezárta a pilótafülke és az orbitális fülke közötti átjárót és periszkópon figyelte az Apollót, amely lassan közeledett a szovjet űrhajó felé. Staffordék először azt jelentették a Földnek, hogy szabad szemmel is látják már a Szojuzt: „még csak egy pontot látunk, amelyet nehéz megkülönböztetni a csillagoktól”. A pont egyre fényesebben ragyogott és az Apollo külső tévékameráján látható volt, amint lassan kiemelke. dett a világűr sötétkékjéből. A két űrberendezés — mint Valerij Kubászov, a Szojuz fedélzeti mérnöke a kapcsolást követő percekben Moszkván át közvetített kozmoví- zióadásban elmondta — ezután ötszáz, kétszáz, ötven méterre közelítette meg egy. mást és pontosan 17 óra 9 perckor a Szojuz—19 kabinjában kigyulladt a pirog (Folytatás a 4. oldalon) fíxxn. Évfolyam. 167. szám Ara: so fillér 1975. július is, péntek I Történelmi pillanat: szovjet és amerikai űrhajósok kézfogásaakozmoszbai^
