Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
1975. július 18. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A bérnövekedés szabályozása A TÖBB MINT 5 MILLIÓ AKTIV KERESŐ túlnyomó része vállalati dolgozó, az ő keresetük — pontosabban a vállalati bérfejlesztés mértéke és üteme — döntő mértékben függ a gazdálkodás eredményeitől, a nyereségből képződő részesedési alap növekedésétől. Volt már arra is példa, hogy a vállalati nyereség és részesedési alap nem nyújtott fedezetet a népgazdasági tervben előirányzott bérfejlesztésre, ezért került sor 1973-ban az iparban és az építőiparban központi bér- intézkedésekre. Ebben az esztendőben ellenkező előjelű gondok keletkeztek: a bérként és részesedésként kiáramló vásárlóerő meghaladja a tervezett mértéket. Az idei népgazdasági terv azzal számolt, hogy a lakosság pénzbevételei 8—9 százalékkal emelkednek, s ez a fogyasztói árszínvonal növekedése közepette is biztosítja a reáljövedelem tervezett növekedését. Nos, az év első felében a lakosság pénzbevétele nem 8, vagy 9, hanem 10 százalékot jóval meghaladó mértékben nőtt, s ebben része volt annak is, hogy a munkabérek és egyéb bérjellegű kifizetések növekedési üteme ugyancsak felgyorsult. AHOGY KÉT ESZTENDŐVEL KORÁBBAN indokolt volt a központi bérintézkedés a bérfejlesztés és a reáljövedelem kívánatos mértékű növelése érdekében, most a vásárlóerő kiáramlásának pontosabb és szigorúbb szabályozását követeli a népgazdasági érdek. Aligha kell bővebben bizonyítani, hogy amikor a cserearány romlásából származó veszteség milliárdok- kal — több tízmilliárd forint értékkel — csökkenti a belföldön fogyasztásra és felhalmozásra felhasználható javak mennyiségét, a tervezettnél nagyobb vásárlóerő kiáramlása és kereslete nem találhat árukínálatra, következésképpen egyensúlyi zavarokat okoz. Hadd emlékeztessünk arra, hogy az elmúlt évben a fogyasztás és a felhalmozás szükségleteit csak igen tekintélyes mértékű külkereskedelmi passzívum — az export értékét jóval meghaladó import — árán tudtuk kielégíteni, s hogy az idei esztendő- első harmadában már csaknem akkora külkereskedelmi passzívum jött létre, mint az elmúlt esztendő egészében. A bér formájában kiáramló töblet-vá- sárlóerő — akarva akaratlanul — a magyar gazdaság exportteljesítményeit csökkenti, importját és passzívumát növeli. A BÉRNÖVEKEDÉS ÉS A RÉSZESEDÉSI ALAP felhasználásának az év derekán életbe lépő újbóli szabályozása a vásárlóerő kiáramlásának tervezett keretek közötti tartását szolgálja. A vállalatok ugyanis minden tekintetben igyekeznek felkészülni az új tervidőszakra, egyebek között számukra kedvező úgynevezett bázis-bérszínvonalat kialakítani. Erre a részesedési alap és a bérszabályozás eddigi rendszere lehetőséget is ad. Az új szabályozásnak az a lényege, hogy az 1975. évi bérnövekedést csak korlátok között — általában 6 százalékos mértékben — lehet átvinni a következő esztendőre, s ez az előírás a részesedési alap idei felhasználását is korlátozza. Lesznek vállalatok — épp a nagy nyereséggel, részesedési alappal rendelkezők —, amelyek nem használhatják ki maradéktalanul a bérfejlesztés lehetőségeit, s így annak pénzügyi forrásait tartalékolni kényszerülnek. Másrészt az év végi részesedés, jutalmazás és premizálás összege ezután is növelhető. Mindebből kitűnik, hogy az új szabályozásnak, amely az eddigihez képest kétségkívül szigorítás, nem általában a bérnövekedés korlátozása, megakadályozása a szándéka és célja, éppen ellenkezőleg a bérek és reálbérek — népgazdasági tervvel összhangban álló — növekedését kívánja biztosítani. Ez azonban az év első feléhez viszonyítva a bérként és részesedésként kiáramló vásárlóerő növekedési ütemének mérséklését jelenti. Tiborszállás: Az árokparton még peng a kasza. Mezei Mihály 70 éves tsz-nyugdíjas gondozza a vizes csatornákat. (Hammel József felvétele) Nyírlugosi rekorderek nagydoért Hás sem pihent — Csak éppen azóta más is igyekezett jó terméseredményeket elérni, beléptek az új ültetvények — szól tovább a magyarázat. Azóta a nyírlugosiak sem pihentek. Tanulmányozták a ' szakirodalmat, figyelték a legújabb termesztési eredményeket, s így kezdtek hozzá 1972-ben egy 150 hektáros tábla telepítésére, immár teljesen eltérve a hagyományos almatermeléstől. Nem különálló almafák vannak itt, hanem sövény, almafákból. Közte egy 27 hektáros rész, amely a szuper- intenzív nevet viseli. — Két éve voltam Angliában és Hollandiában. Ott láttam ilyen gyümölcsöst. Magyarországon tudomásom szerint nincs is másutt, csak a Kertészeti Kutató Intézetben. Ez már másfajta almáskert lesz minden szempontból. A gépesített növényvédelem lassan a kiskertekben is megszokott. Itt viszont a metszéstől az alma leszedéséig mindent gépesíteni akarnak. Bízik a gazdaság abban, hogy mire termőre fordul a gyümölcsös, addigra be tudják szerezni a most még drága importgépeket is az almaszürethez. Hamar megtérül — A hatékonysági mutatók ránk is vonatkoznak — így a főkertész. — Hiszen a gazdaságnak is gond, hogy ősszel kevés ember van az almaszedésre. A gépi szürettel együtt viszont két és félszeresére emeli a termelékenységet. No meg az sem mindegy, — teszi hozzá — hogy 150 hektáron megterem az, ami most ötszázon. A „bucifoci” nem más, mint kenyérlabda. Ezt rugdalták a srácok a minap az egyik grundon. Éppen arra járt egy tanárnő és megmosta a fiúk fejét. Magyarázta nekik, hogy amíg a búzamagból kalász lesz, a kalászból liszt, s a lisztből foszlósbélű kenyér, buci — sokat kell fáradozni. Értették, elfogadták, nem értették, nem fogadták el? Amikor a rögtönzött oktatás után elment, a srácok tovább rúgták a bucifocit. Otthon az anya a konyha- szekrényben a megszokott helyén kereste a kenyeret. Nem találta. Klári kidobta. Az édesanya zsémbelődött, mondván milyen finom volt. Erre a lánya: száraz volt már, mit szerettél rajta? Szó szót követett „Mit vagy oda annyira érte, leszaladok a marketba, s hozok neked egy bucit. Frisset.” Egy napon a strandon a szemem előtt ürítették ki a kukás edényt. Egy idős asz— Volt már azon 592 mázsa is, az a rekord — jegyzi meg Pásti Dániel, a Nyírlugosi Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese, egyben főkertésze. A rekorder a gazdaság 137 hektáros termőkaros almása. Ennek a 44ö mázsás hektáronkénti átlagtermésével neveztek be az őszi mezőgazdasági kiállításra a nagydíjért folyó versenybe, Nem véletlenül, hiszen már egyszer sikerült elérni a nagydíjat. Hogy mennyire változik a szemlelet, a gyümölcsrekonstrukció szükségessége, s azon belül az új eljárások alkalmazása, arra megint Pásti Dániel meditálása ad választ: — A múlt évben még nekem sem volt ilyen kristá- lyo^hogy csak intenzív telepítést szabad végezni. Ma viszont azt mondom, hogy egy állami gazdaságnak — de még egy tsz-nek is — nagyon meggondolandó, hogy termőkaros gyümölcsöst telepítsen, vagy sövényt. Igaz, ezzel nagyobb a beruházási költség, de hamar megtérül a többlet termeléssel. A Nyírlugosi Állami Gazdaságban a termelési érték háromnegyedét a kertészet adja, s ebből a legtöbbel az 535 hektáron telepített téli alma részesül. Tudományos módszerekkel gazdálkodnak, hogy mind jobbak legyenek az eredmények. 1965-től például négyévenként talaj- vizsgálatot készíttetnek minden táblára, hogy ennek alapján külön-külön határozzák meg a tápanyagszükségletet. Az új telepítéseket is már előkészített, jó minőségű földeken végzik. Emellett 15 hektáron — a kutatókat segítve — külföldről behozott almafajtákkal kísérletet végeznek, hogyan bírják a nagyüzemi termesztést, hogyan reagálnak a magyar éghajlatra. Állni a versenyt — Eddig mindig úgy volt, hogy a gyümölcsöst alakítottuk a géphez, nem a gépet a gyümölcsöshöz. Ezen is változtatni kellene — mondja a főkei tész. — Hiszen ha tényleg láncban, iparszcüen akarunk termelni, akkor előbb-utóbb oda kell eljutnunk, hogy ehhez teremtjük meg a feltételeket. Szakmunkások, technikusok, mérnökök dolgoznak azon, hogy Nyírlugos ismét bizonyítson: állja a versenyt a legjobbakkal, az ország más tájaival. L. B. A nyírteleki Dózsa Tsz-ben nagy mennyiségű uborkát is termelnek az idén. Képünk: Dankó Rozália, Mokánszky Jánosné és Greksza József- né válogatják az uborkát. (Elek Emil felvétele) BUCI szony jókora nylonzsáknyi kenyérszeletet, bucimaradványt gyűjtött össze. Kidobták, nem kellett, pocsékba ment. Olvasom, hamarosan újabb kenyérgyárat avatnak Záhonyban, a fővárosban, a különböző vidéki városainkban. A Nyíregyházi Sütőipari Vállalat 18 sütödéjében naponta tíz vagon kenyeret sütnek. Ünnepek előtt 16—17 vagonnyit. Ennyit fogyasztanánk? Nem. Száraz, — de száraz-e? — megmaradt kenyeret nem fogadnak vissza. Ebből nincs visszáru! Benn a sütőipariaknál ennek ellenére „selejt- ből” hetenként 40—60 mázsa kenyér kerül takarmányba, „szemétbe”, még jobb eset, ha megetetik az állatokkal. Nem kérdeztem, de a sütőipariak főmérnöke elmondta, legalább ugyanennyi — 40— 60 mázsa! — kenyérmaradék kerül moslékba a kiskereskedelmi hálózatból. Láttam magam is itt-ott a raktárakban felpócolt száraz, megmaradt kenyeret. Nyíregyházán a 18 sütödében éjszaka-nappal 530 pék — országosan vajon menynyien?! — izzad, verítékezik azért, hogy a mindennapi „élet” az asztalunkra kerüljön. És milyen nagy áldozatokat vállal államunk a kenyérért. Olcsó nálunk a kenyér. Kilója 3,60 forint. Ha nincs legalább két féle, akkor zsörtölődünk, szitkozódunk, Vajon tudják-e a pocsékolók, hogy a kormányzat, a mi népi államunk minden mázsa kenyér előállításához 89 forint dotációt fizet? Azért, hogy olcsó legyen a kenyér, azért, hogy ne hiányozzék egyetlen magyar család asztaláról sem. A mikor a bucifociról hallottam, amikor a kukából kikerülő kenyeret láttam, amikor a polcokon száradó, moslékba kerülő kenyerekről tudomást szereztem, gyerekkorom finom csemegéje jutott eszembe. A vízbe mártott, vékonyan kristálycukorral megszórt — kenyérszelet. Farkas Kálmán A kombájnok nem állnak meg A nagycserkeszi Kos. suth Termelőszövetkezet kezdte meg az idei nyáron elsőnek a megyében, a búza aratását és szállított terményt a felvásárló vállalatnak (július 4-én). Az azóta eltelt idő alatt magtárba került 828 holdról a 18 mázsa átlagos árpatermés és nagy lendülettel jutottak előbbre a ke» nyérgabona betakarításával, melyből az átlag 20 mázsa, egy-két mázsával több a tavalyinál. Utóbbiból 1890 hold vár aratásra. A rendelkezésre álló kilenc kombájnnal minden alkalmas percet kihasználnak, hogy veszteség nélkül és mielőbb úrrá legyenek a több helyen megdőlt, összekuszált búzatáblákon. Nyújtott műszakban dolgoznak a gépekkel — vasárnap is —, lényegében: reggeli har- matfelszáradástól napnyugtáig. Ha az időjárás engedi, a héten végeznek is az aratással. Az árpával együtt több, mint 2700 hold területnagyságon, minden valószínűség szerint elsőnek a megyében. Eredményes a közös gazdaságban az aratással kapcsolatos, egyéb fontos munkáik végzése is. Szinte megállás nélkül járatják az üzemi szárítót és magtisztítást is végeznek. Árpáttól 2200, búzából 4400 mázsa a tisztítási terv. A szalmalehúzás és kazlazás az aratás nyomában halad. Tarlóművelést folyamatosan négy erőgéppel végeznek. Amennyiben a tsz-nek a héten sikerül végezni az aratással, a kombájnokat nem állítják le a gépparkban. Mennek tovább más gazdaságokba, ahol szükség van a segítségre. (ab)
