Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-16 / 165. szám
2 KELET-MAGYAKORSZÄG 1975. július 16. Úttörők a Tisza-parton A dombrádi Tisza-part árnyas fái alatt, szép táborban hatvankét úttörő vesz részt a kisvárdai járás rendezte úttörő őrsvezető-képző táborozáson. Vidám élet, játék, nótaszó: ez a napi program egyik része. A komolyabb, az alaki képzés úgyszintén kedvelt és változatos. A Váci Mihály úttörőtáborban tíz naponként váltják a pajtások egymást és gazdag élményekkel térnek haza. Kepéink a gyerekek egy napjáról, a tábor életéről adnak mozaikokat. A mindennapi kirándulók zajától alig néhány száz méterre van a kisvárdai járás úttörőinek paradicsoma. A megyei tanács járási hivatala kezdeményezésére három éve működik nagy sikerrel. A Dombrádi Községi Tanács gondoskodik róluk, a kosztot pedig az általános iskola biztosítja. A pajtások komolyan veszik a tábori rendet és a felnőttek előtt is elismerést szereznek fegyelmezettségükkel. A kapun ki és be jelszóval közlekednek és ha látogató érkezik — mert nagyon sok anyuka, apuka erre veszi útját, ha teheti s kíváncsi: épségben van.e a kis csemete — a kis szolgálatos pajtás aláíratja a papírt; „X Y úttörőt, ennyi és ennyi óráig átvettem.” Az izgalmak már az ébresztőnél kezdődnek. Az első napokban még mindig van „hétalvó”, aki hitetlenül pislog: fel kelt volna a nap, hiszen most feküdtünk le! No a lefekvés sem olyan egyszerű, mert a játékból sosem elég. De a parancsnok pajtás ellenőriz és mindenkinek nyugovóra kell térni. Azt senki se higgye, hogy egy szempillantás alatt elcsendesednek a sátrak. A reggelinél, ebédnél a nagyevők okoznak izgalmat. Jut, nem jut? Ez itt a kérdés, aztán kiderül, hogy repetázni is lehet, duplát eszik aki bírja, mert az erdei levegő, a Tisza-part, sok mozgás, fürdés növeli az étvágyat. Már az első napokban minden őrs titkon készül a kulturális, ügyességi versenyekre, a menetelésnél a szép nótázásra. A kis felderítők jobbnál jobb rejtekhelyeket kutatnak fel, az őrsök itt gyakorolják a műsort. Kár, hogy a tíz nap itt a Tisza partján kurtábbnak tűnik. Rohan, rohan az idő és amikor már belejönnek az ezernyi élményt jelentő tábori életbe, megkezdődhet a hazafelé készülődés. Az ötö. dik, hatodik napon már nincs későn kelő. Talqp. az öv, és a nadrágszíj csatiján kell engedni egy kicsit, mert itt ugyan nincs fogyókúra, azt a 2—4 kilót mindenki felszedi. Egy-egy turnus legnehezebb napja a búcsú. Amikor felsorakoznak a zászló előtt, mindegyik szabályosan tud már úttörő módon tisztelegni, jó barátságok kötődnek fogadalommal, címcserével, s amikor pedig — most már jelszó nélkül — kitárul a nagykapu, sokak szemében fénylik egy. két könnycsepp. Viszontlátásra pajtások, a jövő nyáron is vár a szőke Tisza partja. 1. Reggeli mosakodás. 2. Az úttörőtisztelgést is megtanulják. 3. Pingpongcsata az első helyért. 4. Egy kis tánctanulás — tapsra. 5. Tisztaság fél egészség. Mosás. (Hammel József képriportja) Leskóék tervei „Lakni kell A tanyán élés sok embernek hátrányt jelent. Leskó- éknak is. Tavasszal hoztak egy határozatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban, ennek értelmében felül kell vizsgálni a tanyai települések helyzetét. Azóta a megyei tanács és a Hazafias Népfront folyamatosan foglalkozik a tanyákkal, keresik annak lehetőségét, hogy a hátrányok eltűnjenek, vagy minimálisra csökkenjenek. Most a tanya széli szoba-konyhás házban beszélgetünk Leskó Miklóssal: — Az esküvőnk után Nyíregyházán albérletbe költöztünk. Jó viszonyban voltunk a háziakkal, feleségem irodán dolgozott, én a festő szakmámat műveltem. Amikor útban volt az első gyerek, a háziak felmondták az albérletünket, aztán sehol 1 sem találtunk olyan családot, amely befogadott volna bennünket. Erre mondta az anyósom: „Gyertek haza a tanyára, egy darabig meglesztek a rokonoknál, aztán építünk itt nektek egy kis házat”. Tetszett az ajánlat, bár tudtuk, hogy idővel úgyis városba költözünk. Albérlet, büntetés Az albérletből kiűzött családapa a városi tanácson engedélyt kért arra, hogy a tanyán ideiglenes jelleggel szoba-konyhás lakást építhessen. Nem kapott — a rendelet értelmében nem is kaphatott. Ennek ellenére kalákában felépítették beszélgetésünk színhelyét. Aztán a parányi ház felépítése miatt 7 ezer forintra büntették. Egy kérvény nyomán a büntetést 5 ezer forintra mérsékelték, most törleszti az utolsó részleteket. Hangsúlyozza, hogy az albérletből kiutasították, ugyanakkor be volt adva a lakásigénye a városi tanácson, de a városi lakást csak a későbbi évekre ígérték. Addig is lakni kell valahol... „Szeretném eladni..." — Szeretném ezt a lakást eladni, és jogos igényt szeretnék benyújtani egy nyíregyházi lakásra. • Feleségem érettségizett adminisztrátor az almatárolóban, én a gumigyárban dolgozom. A munkásokat, a fiatalokat mostanában nagyon támogatják, remélem két gyerekkel minket is támogatnak. A munkahelyünk a városhoz köt bennünket. Szeretnénk néha szórakozni, szeretnénk, ha gyermekeink már semmiben sem szenvednének hátrányt. Betegségem miatt nekem a hosszú utazás nem ajánlatos. Laknak itt fiatalok, egy megüresedett házba nem rég költözött be egy még fiatalnak mondható család. Szerintem nem kell büntetni azt, aki végképp itt akar letelepedni, de meg kell adni a lehetőséget a városba költözéshez is. Kényszerhelyzet Bizony, mielőbb jó lenne egy olyan konkrét határozat, amely könnyítene a tanyai építkezések tilalmán. AlsóAlsöbadur Nyíregyháza központjától mintegy 13 kilométerre fekszik, Bálint-bokorig pedig vagy 10 percet kell sétálni innen a dülőuta- kon. A régi tanyát új kövesút és buszjárat köti össze a várossal. A kora reggeli buszjárat tanyai utasainak már ismerős a kép: Leskó Miklósné a vállára akaszt egy bevásárlószatyrot és két gyereket kézenfogva siet, hogy még ülőhelyük legyen a hosszú úton. A gyerekek Nyíregyházán, a Vécsey közi óvodába járnak, naponta anyukájukkal 26 kilométert buszoznak. hadúron bolt van, az új kö- vesúton gyakori a buszjárat, a dülőút másik végén az iskola, az alapvető életfeltételek itt biztosítottak. A kényszerhelyzetbe került család joggal vár olyan intézkedést, hogy sajátjuk és eladható legyen a tanyai ház. Leskóné, a szemüveges fiatalasszony az almatároló irodáján a gondok mellett örül, hogy gyermekei sokat fejlődtek az óvodában. Reméli, a betűvetést már valamelyik városi iskolában tanulhatják. Abban is bízik, hogy a tanyai lakásra akad majd vevő, s az új rendeletek közelebb hozzák egymáshoz a közösség érdekeit, az egyének érdekével. Nábrádi Lajos Tartalom és forma A külföldi sikerek után újabban a hazai közönség is mind több alkalommal láthatja, hallhatja a nyíregyházi ifjúsági fúvószenekart. Most három megyei és három egyéb fellépésre készülnek. Vásárosnaményban és Nyíregyházán az Ifjú Gárda megyei szemlén szerepelnek, Záhonyban pedig, egy nemzetközi ünnepségen játsza. nak. A KISZ KB meghívására bemutatkoznak az országos Ifjú Gárda-szemlén, majd Szolnokon, a város 900 éves fennállását ünneplő rendezvényeken vonulnak fel a májorett-csoporttal. Itt több koncertet és térzenét adnak, szeptemberben pedig a Népstadionban, az osztrák—magyar mérkőzésen szerepednek. Annak csak örülni lehet, hogy egyre több lehetőséget kapnak a bemutatkozásra, az ünnepségek hangulatosabbá tételére. Annak azonban nem, hogy a tártál inas produkciókat meg sem közelíti az együttes külső megjelenése. Különösen most, hogy a majorett-csoportnak csodálatos ruhakölteményeket vásároltak, a zenészeknek pedig maradt az az egyenruha, amely egy felvonuláson, ráadásul egy hosz. szú utazás után igen vigasztalan látványt nyújt. Tudjuk, nem a forma a lényeg, mégsem mellékes, hogy a pompázó majorettek után vonuló együttes használt, gyűrött ruháikat visel-e, vagy olyat, ami nem rombolja le a tartalmas zene nyújtotta élményt. Irmgard Abe: Szerelmes levél rpste a tehergépkocsi-‘-J val ment haza, ott állította le a ház előtt és korán lefeküdt, mert hajnali háromkor már indulnak... Az asszony csomagolt. Az új kofferba, amit most vettek, mert még soha nem utaztak sehová, eddig nem volt rá szükség... „Tegyek-e fehér inget?” — töprengett. „Biztos szüksége lesz rá...” — döntötte el a kérdést és folytatta a csomagolást. Háromszáz kilométer távolságra utazik... Sohasem voltak még távol egymástól. Hogyan fog ott élni? Főznek majd maguknak... talán jó idejük lesz, hamar végeznek a munkával és jöhetnek haza... Aztán lefeküdt ő is, de nyugtalanul aludt. Nem szabad semmiről megfeledkeznie! A hajnal hűvös volt. Egy csésze kávé... A cipők! Zsíros kenyér. Utra- való. Az igazolványok és a pénz! — Járj szerencsével! Gyorsan, vacogva futott vissza a házba, a függöny mögül nézte az indulást. — Este gyertek el hozzám... — mondta napközben az asszonyoknak. — Hogy’ érzed magad egyedül? — kérdezték cinkos, ravasz mosollyal asz- szonytársai. — Nagyszerűen! Kipihenem magamat! — felelte hetykén. Aztán megjöttek az első üdvözlő lapok. — Hát a tiéd? Nem írt? — Mit kellene írnia? — nevetett. — Talán szerelmes levelet? Jobban teszi, ha rámosolyog valami helyes kislányra! Mentek a napok. Munka, gyerek, kert, jószág. — Na, mi van? Még mindig nem írt? — Nyughassatok már azzal az írással! Tizennégy éves házasok vagyunk! Nem tudtok jobbat kitalálni? Az elnök hozta meg a hírt; még két nap és jönnek haza. Másnap az egész falut beszaladta. — Hé! Akartok egy igazi szerelmes levelet látni? Az asszonyok összefutottak. A képeslap már össze volt gyűrődve, összefog- dosták a kíváncsiak. Idő, munka, koszt... — Ez neked szerelmes levél? Hol van ebben a szerelem? — fitymálták. — Itt, ide nézzetek! A fejek összehajoltak, a szemek tágra nyíltak. Valóban; közvetlenül a bélyeg mellett, picinyke betűkkel oda volt írva; „A te Alexed”. — A te Alexed! Látjátok? — és felnevetett, hangos, boldog nevetéssel. (be)
