Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

1975. július 2. KELET-MAGYARORSZAG 3 Nagycsaládosok NEM ALAMIZSNÁT, ha­nem társadalmi segítséget várnak a nagycsaládosok. Amit értük teszünk nem kegy, hanem társadalmi kö­telesség. Vajon ez a társa­dalmi kötelesség érvénye­sül-e eléggé, helyesen, a szemléletekben mondjuk ott, ahol a szakszervezeti üdü­lőjegyek ügyében dönte­nek? Vajon gondolnak-e gazdasági, párt-, állami, tár­sadalmi vezetők döntéseik­ben a nagycsaládosokra? Tudunk ÁFÉSZ-elnökről, aki „a lábát is lejárta” 5 árva gyermek ügyében, hogy bekerüljenek az iskolába. Ismerek olyan vállalati igazgatót, aki az üzemben dolgozó sokgyermekes anya gyermeke részére ösztöndí­jat biztosított és a fiúból technikus lett. Szép példái a gondosko­dásnak. Hírt adtunk arról a karácsonyi—újévi akcióról, amelyet a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetői kezdeményeztek. A nagy- családosoknak tv-készülé- keket, mosógépeket, centri­fugát stb. vásároltak agyár ajándékaként. Látták köny- nyezni a munkásasszonyo­kat, amint hálálkodtak. Itt a nyár. Ha arra gon­dolunk, hogy például a HVDSZ-hez tartozó üze­mekben csaknem 15.ezer a szervezett dolgozó, — s nem tudni mennyi a nagycsalá­dos! — s tavaly is csupán 1 darab háromgyermekes és i darab négygyermekes be­utalót kaptak, akkor ez kri­tikán aluli. Persze lehetett, s lehet hivatkozni arra, hogy szakszervezeti üdülő­ink nem voltak erre felké­szülve. Egyenesen adódik a kérdés: vajon miért? Hol. ha nem a szakszervezetnél, s a hozzátartozó intézmé­nyeknél szükséges elsősor­ban érvényesíteni azt a szemléletet, amely a nagy- családosokat a megbecsülés fókuszába állítja? MÉG SZERENCSE, hogy az üzemek, vállalatok, gyá­rak párt-, gazdasági, társa­dalmi vezetői ez esetben másként gondolkoznak, és cselekszenek. Olvashatjuk az egyik előterjesztésben, hogy a víz- és csatornamű vállalat Hajdúszoboszlón és Gergelyiugornyán biztosit családosok részére üdülőt. Igaz, hogy csak egyszerre három családnak, de ez is több, mint amennyit a köz­ponttól összesen az egész I szakszervezeti megyebizott ság kapott. A VAGÉP Haj-® dúszoboszlón bérel szobát. || Az IKSZV építi üdülőjét Ti-i szalökön. A Tiszalöki Fa-?.j ipari Vállalat a Tisza part-; ján épített 3 család részére; alkalmas faházat üdülési LÚ céllal. Az eddigi tapaszta-í ; latok bizonyítják, hogy egy-: ■ egy hetes beutalásokkal ki-> válóan üzemelnek, a nagy-' családok jól érzik magukat, i ­A HVDSZ felmérte ai ; nagycsaládos dolgozók hely-tó zetét. Ennek eredményeként; született a határozat: nö-; vélni szükséges a lakásépí--, tés vállalati támogatását, t , Az eredmények biztatóak. || 1972-ben 37-en kaptak ösz-j szesen csaknem 355 ezer forint lakásépítési hozzájá­rulást. 1974-ben 59-en több; :,, mint 1 milliót. Ezek között; 40 volt a fizikai, s 31 a nagycsaládos dolgozó. A í szakszervezeti bizottságok; ■, egy része valóban keresi-[ ^ kutatja annak a módját,/ hogyan enyhíthetne aj nagycsaládosok gondjain. Szép példa erre a Szabolcs Cipőgyár, ahol a szülő nők; — s elsősorban ahol több|s gyerek van — térítés nélkül |»| kapnak gyermekkocsit. Biz-f tosítják a* sokgyermekes, anyák részére az egy mű-‘ szakot. Hasonlóan kedvez-fá ményeket biztosítanak a í konzervgyárban dolgozói sokgyermekes anyáknak is. j JÓ ÉRZÉS KAPNI, de még jobb adni. Ne feled-| » kezzünk meg a környeze-J tünkben dolgozó nagycsalá­dosokról. Nekik több a( gondjuk, bajuk, itt job felfér a segítség. S ezt nej csak bizonyos időszakokban :p iskolaév kezdetekor, anyák | napján, karácsonykor stb.j érezzék, hanem állandóan.n Farkas Kálmán j PRÓBAÜZEMEL az új mátészalkai sörpalacko­zó. Rekordidő alatt megépült Mátészalkán a Borsodi Sörgyár új sörpalackozó üzeme. Ha a próbaüzemelést befejezik, — amely augusztus közepén várható — a tervek szerint naponta 60 ezer üveg sört palackoznak a korszerű gépsoro­kon. Több üzemnél, vállalatnál már millió forintokban szá­molják a takarékossági in­tézkedési terv végrehajtásá­nak eredményeit. Értékesek ezek az első milliók, mert megmutatják, hogy valóban van tartalék, érdemes min­denütt utánanézni, hol, mit lehet megtakarítani anyag­ban, energiában, más költ­ségekben. A záhonyi vasúti átrakó- körzetben az első negyedévet 13,6 millió forintos megtaka­rítással zárták, a fél év ered­ménye sem lesz rosszabb, s az év végére minden bizony- nyat túlteljesítik az eredeti, több, mint 44 milliós elő­irányzatot. Ugyanezt mond­hatják el a Taurus Gumiipa­ri Vállalat nyíregyházi gyá­rában is, ahol már az év első felére — az-előzetes adatok szerint — 8—10 millió forint­ban mérhető a megtakarítás mértéke, főként az anyagta­karékosságból. A megyei építőipari vál­lalatnál a múlt évihez ké­pest, s a tervezetthez képest is jóval kevesebb üzemanya­got használnak a gépkocsik. Nemcsak á kormányhatáro­zatban csökkentett mennyi­séget tartják, hanem attól is többet értek el. A módszer: rendszeresen megszervezik a teher- és személyautók útját, nincsenek vállalaton belül keresztfuvarok. Lehetne még a jó példákat sorolni, azonban ugyanennyi rossz példát is lehet mellé tenni. Hiszen aligha teljesíti tervét az a termelőszövetke- . zet, amely az év elején a ki­sebb szemveszteségű aratást tervezte, amikor közbeszólt az időjárás, megdőlt a gabo­na, s így rajta kívül álló okok miatt mégis nehéz lesz az aratás. Tudunk olyan vál­lalatokról is, ahol már majd­nem kimerítették az egész évi üzemanyagkeretet, pedig papíron ők is azt vállalták, hogy megtakarítást érnek el. Szabó András kombájnos üríti a kom­bájn tartalmát, az árpát. Jóni György gépkocsivezető naponta 10—15 kocsi szemet szállít a szövetkezet központjába. Azoknál, akiknél az intéz kedési terv csak írott mulaszt maradt, szinte mindig van magyarázat. Sajnos nem mindenütt jellemző, hogy „a jó terv után még jobb a végrehajtás. Sok helyen azért mert a vezetők „kisajátítot­ták” maguknak az intézke dési terveket, nem vonták be a dolgozókat az elképzelések valóra váltásába, másutt i vállalaton kívüli külső té nyezők alakulását is beszá­mították, s azért maradt el az eredmény. Ezért érdemes üdvözölni azokat, akik már most szép eredményeket mutatnak fel. L. B. A vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezetben hét kombájnnal láttak a nyári munkához az aratáshoz. A 85 hektár árpa betakarítását a hét közepén befejezik és hozzálátnak a 630 hektáros kenyérgabona betakarításához. A tervek szerint búzából 30 mázsás termést várnak hektáronként. (Elek Emil képriportja.) Megható jelenet színhelye volt az elmúlt vasárnap dél­után a Nyíregyházi Kölcsey Gimnázium negyvenéves ta­lálkozója az intézet 1935-ben végzett diákjainak. Ez á háborúban megtépett korosztály tizenhat név mel­lé húzott kegyeletből két vastag fekete vonalat. De a fehér margaréták az ő he­lyeikre is odakerültek a név­kártya mellé. A katedrára, az osztályfőnöki óra ünnepé­lyességének jelzéséül pedig piros rózsák a „papának”, ahogyan egykori diákjai be­cézik a 83 éves Dohanics Jánost. A táblán, az ünnepi évszámok mellett jó kedéllyel, A kánikulát ígérő regge­leken megszokott kép a nyíregyházi Malom utcán: egy fehér ló vontatta stráf- szekér üres és teli szódás­üvegekkel megrakva lassan halad, meg-megáll. A féke­zés után a szódás erősen megráz egy csengőt, ezzel adja hírül, hogy megérke­zett. A csengőszóra —akár egy szerenádra — kinyílnak az ablakok, az ajtók, majd üvegek koccannak, apró­pénzek c sörrennek. Ezzel egyidőben a Szarvas utcán, vagy az Arany János utcán szintén csengő szól, üveg koccan és pénz csörren. Csakhogy itt a szódásüve­gekkel rakott járgányt nem fehér ló vontatja, hanem fehér Fiat gépkocsi. Szódás a Fiatját Beszélik, hogy fél száz év­vel ezelőtt az egyik város­ban — talán éppen Nyír­egyházán — volt egy szó­dás, aki reggelente szódát hirdetett ugyan, de pálinkát ivott. Ez a szódás egy ■ reg­gelen a sokadik kupica után nagyon megverte a lo­vát, amiért az lassan lép­kedett. Azóta az emberek tréfásan, vagy komolyan így fenyegetőznek: „Úgy megverlek, mint szódás a lovát.” Nyíregyházán a fe­hér szódáslovak lassan nyugdíjba mennek, jön he­lyettük a fehér Fiat, a fe­hér Zsiguli, netán a fehér Mercedes. S ha jön, a szó­lás-mondást, illetve a fenye­getőzést el kell felejtenünk. Mert a Fiatos vezetés előtt és közben nem kupicázhat, nem üti gépkocsiját, nincs is erre szükség, hiszen ez a gépkocsi hamar felgyorsul. Furcsa is lenne, ha a moto­rizáció korszakában ezt hal­lanánk: „Úgy megverlek, mint szódás a Fiatját”. (nábrádi) jelezve, hogy ei hatvan éve­sek találkozója: „Áció, Rá­ció, Vakáció, NYUGDÍJ”. Volt miről mesélni ezen az osztályfőnöki órán. Tótin Gyula egyenesen Chicagóból érkezett, ahová még a máso­dik világháború szele sodor­ta, jó nevű építészmérnök. Ipolyi Mihály most Sárospa­takon tanít magyart és tör­ténelmet. Érpatakon kezdte. Gál József az egykori Büd- szentmihályról érkezett a nyíregyházi tanítóképzőbe. 1936. január 1-től megszakí­tás nélkül ott tanít, most is­kolaigazgató, megyei tanács­tag. A vallomások őszinték és szenvedélyesek: „Voltunk ál-' lástalanok, vándortanítók ... elpusztult az osztály fele egy olyan háborúban, amelyhez semmi Közünk nem volt.” Aztán a kedélyek feloldód­tak. Este, a Szabolcs-szálló különtermében már semmi baj nem volt a nótával. Még azt is megérhették, hogy a szomszéd teremben ünnepeltek a kolléganők, a negyven éve végzett tanító­nők. Senki sem nézett ki hat­vanévesnek. Az első milliók TClKám

Next

/
Thumbnails
Contents