Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
1975. július 2. KELET-MAGYARORSZAG 3 Nagycsaládosok NEM ALAMIZSNÁT, hanem társadalmi segítséget várnak a nagycsaládosok. Amit értük teszünk nem kegy, hanem társadalmi kötelesség. Vajon ez a társadalmi kötelesség érvényesül-e eléggé, helyesen, a szemléletekben mondjuk ott, ahol a szakszervezeti üdülőjegyek ügyében döntenek? Vajon gondolnak-e gazdasági, párt-, állami, társadalmi vezetők döntéseikben a nagycsaládosokra? Tudunk ÁFÉSZ-elnökről, aki „a lábát is lejárta” 5 árva gyermek ügyében, hogy bekerüljenek az iskolába. Ismerek olyan vállalati igazgatót, aki az üzemben dolgozó sokgyermekes anya gyermeke részére ösztöndíjat biztosított és a fiúból technikus lett. Szép példái a gondoskodásnak. Hírt adtunk arról a karácsonyi—újévi akcióról, amelyet a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetői kezdeményeztek. A nagy- családosoknak tv-készülé- keket, mosógépeket, centrifugát stb. vásároltak agyár ajándékaként. Látták köny- nyezni a munkásasszonyokat, amint hálálkodtak. Itt a nyár. Ha arra gondolunk, hogy például a HVDSZ-hez tartozó üzemekben csaknem 15.ezer a szervezett dolgozó, — s nem tudni mennyi a nagycsaládos! — s tavaly is csupán 1 darab háromgyermekes és i darab négygyermekes beutalót kaptak, akkor ez kritikán aluli. Persze lehetett, s lehet hivatkozni arra, hogy szakszervezeti üdülőink nem voltak erre felkészülve. Egyenesen adódik a kérdés: vajon miért? Hol. ha nem a szakszervezetnél, s a hozzátartozó intézményeknél szükséges elsősorban érvényesíteni azt a szemléletet, amely a nagy- családosokat a megbecsülés fókuszába állítja? MÉG SZERENCSE, hogy az üzemek, vállalatok, gyárak párt-, gazdasági, társadalmi vezetői ez esetben másként gondolkoznak, és cselekszenek. Olvashatjuk az egyik előterjesztésben, hogy a víz- és csatornamű vállalat Hajdúszoboszlón és Gergelyiugornyán biztosit családosok részére üdülőt. Igaz, hogy csak egyszerre három családnak, de ez is több, mint amennyit a központtól összesen az egész I szakszervezeti megyebizott ság kapott. A VAGÉP Haj-® dúszoboszlón bérel szobát. || Az IKSZV építi üdülőjét Ti-i szalökön. A Tiszalöki Fa-?.j ipari Vállalat a Tisza part-; ján épített 3 család részére; alkalmas faházat üdülési LÚ céllal. Az eddigi tapaszta-í ; latok bizonyítják, hogy egy-: ■ egy hetes beutalásokkal ki-> válóan üzemelnek, a nagy-' családok jól érzik magukat, i A HVDSZ felmérte ai ; nagycsaládos dolgozók hely-tó zetét. Ennek eredményeként; született a határozat: nö-; vélni szükséges a lakásépí--, tés vállalati támogatását, t , Az eredmények biztatóak. || 1972-ben 37-en kaptak ösz-j szesen csaknem 355 ezer forint lakásépítési hozzájárulást. 1974-ben 59-en több; :,, mint 1 milliót. Ezek között; 40 volt a fizikai, s 31 a nagycsaládos dolgozó. A í szakszervezeti bizottságok; ■, egy része valóban keresi-[ ^ kutatja annak a módját,/ hogyan enyhíthetne aj nagycsaládosok gondjain. Szép példa erre a Szabolcs Cipőgyár, ahol a szülő nők; — s elsősorban ahol több|s gyerek van — térítés nélkül |»| kapnak gyermekkocsit. Biz-f tosítják a* sokgyermekes, anyák részére az egy mű-‘ szakot. Hasonlóan kedvez-fá ményeket biztosítanak a í konzervgyárban dolgozói sokgyermekes anyáknak is. j JÓ ÉRZÉS KAPNI, de még jobb adni. Ne feled-| » kezzünk meg a környeze-J tünkben dolgozó nagycsaládosokról. Nekik több a( gondjuk, bajuk, itt job felfér a segítség. S ezt nej csak bizonyos időszakokban :p iskolaév kezdetekor, anyák | napján, karácsonykor stb.j érezzék, hanem állandóan.n Farkas Kálmán j PRÓBAÜZEMEL az új mátészalkai sörpalackozó. Rekordidő alatt megépült Mátészalkán a Borsodi Sörgyár új sörpalackozó üzeme. Ha a próbaüzemelést befejezik, — amely augusztus közepén várható — a tervek szerint naponta 60 ezer üveg sört palackoznak a korszerű gépsorokon. Több üzemnél, vállalatnál már millió forintokban számolják a takarékossági intézkedési terv végrehajtásának eredményeit. Értékesek ezek az első milliók, mert megmutatják, hogy valóban van tartalék, érdemes mindenütt utánanézni, hol, mit lehet megtakarítani anyagban, energiában, más költségekben. A záhonyi vasúti átrakó- körzetben az első negyedévet 13,6 millió forintos megtakarítással zárták, a fél év eredménye sem lesz rosszabb, s az év végére minden bizony- nyat túlteljesítik az eredeti, több, mint 44 milliós előirányzatot. Ugyanezt mondhatják el a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában is, ahol már az év első felére — az-előzetes adatok szerint — 8—10 millió forintban mérhető a megtakarítás mértéke, főként az anyagtakarékosságból. A megyei építőipari vállalatnál a múlt évihez képest, s a tervezetthez képest is jóval kevesebb üzemanyagot használnak a gépkocsik. Nemcsak á kormányhatározatban csökkentett mennyiséget tartják, hanem attól is többet értek el. A módszer: rendszeresen megszervezik a teher- és személyautók útját, nincsenek vállalaton belül keresztfuvarok. Lehetne még a jó példákat sorolni, azonban ugyanennyi rossz példát is lehet mellé tenni. Hiszen aligha teljesíti tervét az a termelőszövetke- . zet, amely az év elején a kisebb szemveszteségű aratást tervezte, amikor közbeszólt az időjárás, megdőlt a gabona, s így rajta kívül álló okok miatt mégis nehéz lesz az aratás. Tudunk olyan vállalatokról is, ahol már majdnem kimerítették az egész évi üzemanyagkeretet, pedig papíron ők is azt vállalták, hogy megtakarítást érnek el. Szabó András kombájnos üríti a kombájn tartalmát, az árpát. Jóni György gépkocsivezető naponta 10—15 kocsi szemet szállít a szövetkezet központjába. Azoknál, akiknél az intéz kedési terv csak írott mulaszt maradt, szinte mindig van magyarázat. Sajnos nem mindenütt jellemző, hogy „a jó terv után még jobb a végrehajtás. Sok helyen azért mert a vezetők „kisajátították” maguknak az intézke dési terveket, nem vonták be a dolgozókat az elképzelések valóra váltásába, másutt i vállalaton kívüli külső té nyezők alakulását is beszámították, s azért maradt el az eredmény. Ezért érdemes üdvözölni azokat, akik már most szép eredményeket mutatnak fel. L. B. A vasmegyeri Micsurin Termelőszövetkezetben hét kombájnnal láttak a nyári munkához az aratáshoz. A 85 hektár árpa betakarítását a hét közepén befejezik és hozzálátnak a 630 hektáros kenyérgabona betakarításához. A tervek szerint búzából 30 mázsás termést várnak hektáronként. (Elek Emil képriportja.) Megható jelenet színhelye volt az elmúlt vasárnap délután a Nyíregyházi Kölcsey Gimnázium negyvenéves találkozója az intézet 1935-ben végzett diákjainak. Ez á háborúban megtépett korosztály tizenhat név mellé húzott kegyeletből két vastag fekete vonalat. De a fehér margaréták az ő helyeikre is odakerültek a névkártya mellé. A katedrára, az osztályfőnöki óra ünnepélyességének jelzéséül pedig piros rózsák a „papának”, ahogyan egykori diákjai becézik a 83 éves Dohanics Jánost. A táblán, az ünnepi évszámok mellett jó kedéllyel, A kánikulát ígérő reggeleken megszokott kép a nyíregyházi Malom utcán: egy fehér ló vontatta stráf- szekér üres és teli szódásüvegekkel megrakva lassan halad, meg-megáll. A fékezés után a szódás erősen megráz egy csengőt, ezzel adja hírül, hogy megérkezett. A csengőszóra —akár egy szerenádra — kinyílnak az ablakok, az ajtók, majd üvegek koccannak, aprópénzek c sörrennek. Ezzel egyidőben a Szarvas utcán, vagy az Arany János utcán szintén csengő szól, üveg koccan és pénz csörren. Csakhogy itt a szódásüvegekkel rakott járgányt nem fehér ló vontatja, hanem fehér Fiat gépkocsi. Szódás a Fiatját Beszélik, hogy fél száz évvel ezelőtt az egyik városban — talán éppen Nyíregyházán — volt egy szódás, aki reggelente szódát hirdetett ugyan, de pálinkát ivott. Ez a szódás egy ■ reggelen a sokadik kupica után nagyon megverte a lovát, amiért az lassan lépkedett. Azóta az emberek tréfásan, vagy komolyan így fenyegetőznek: „Úgy megverlek, mint szódás a lovát.” Nyíregyházán a fehér szódáslovak lassan nyugdíjba mennek, jön helyettük a fehér Fiat, a fehér Zsiguli, netán a fehér Mercedes. S ha jön, a szólás-mondást, illetve a fenyegetőzést el kell felejtenünk. Mert a Fiatos vezetés előtt és közben nem kupicázhat, nem üti gépkocsiját, nincs is erre szükség, hiszen ez a gépkocsi hamar felgyorsul. Furcsa is lenne, ha a motorizáció korszakában ezt hallanánk: „Úgy megverlek, mint szódás a Fiatját”. (nábrádi) jelezve, hogy ei hatvan évesek találkozója: „Áció, Ráció, Vakáció, NYUGDÍJ”. Volt miről mesélni ezen az osztályfőnöki órán. Tótin Gyula egyenesen Chicagóból érkezett, ahová még a második világháború szele sodorta, jó nevű építészmérnök. Ipolyi Mihály most Sárospatakon tanít magyart és történelmet. Érpatakon kezdte. Gál József az egykori Büd- szentmihályról érkezett a nyíregyházi tanítóképzőbe. 1936. január 1-től megszakítás nélkül ott tanít, most iskolaigazgató, megyei tanácstag. A vallomások őszinték és szenvedélyesek: „Voltunk ál-' lástalanok, vándortanítók ... elpusztult az osztály fele egy olyan háborúban, amelyhez semmi Közünk nem volt.” Aztán a kedélyek feloldódtak. Este, a Szabolcs-szálló különtermében már semmi baj nem volt a nótával. Még azt is megérhették, hogy a szomszéd teremben ünnepeltek a kolléganők, a negyven éve végzett tanítónők. Senki sem nézett ki hatvanévesnek. Az első milliók TClKám
