Kelet-Magyarország, 1975. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

4 * KELET-MAGYARORSZÄG 1975. július 2. A PRAVDA cikke: a KGST budapesti tanácskozásáról A KGST Budapesten megtartott XXIX. ülésszaka jelentős mérföldkő népeink általános előrehaladásában minden egyes KGST-tagország és az egész közösség felvirágzása felé írja keddi vezércikkében a moszkvai Pravda, az SZKP Központi Bizottságának lapja. Willy Brandt ma a Szovjetunióba utazik Az enyhülési politika folytatódik és új ered­ményekkel gazdagodik — fejezte ki meggyőző­dését Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a bonni General-Anteiger keddi szá­mában megjelent interjúban. Brandt szerdán utazik egyhetes látogatásra a Szovjetunióba. Különleges jelentőségűnek nevezi a lap a sokoldalú in­tegrációs vállalkozások egyeztetett tervének elfoga­dását, és emlékeztet arra, hogy rendkívüli méretű vál­lalkozásokról van szó, ame­lyek értéke eléri a 9 milliárd transzferábilis rubelt. A mostani időszakban, amikor a tőkés gazdaság sú­lyos válságokkal küzd, kü­lönösen plasztikusan mutat­kozik meg a szocialista gaz­dálkodás dinamizmusa. A testvérnépek megbonthatat­lan egysége lehetővé teszi nemcsak a növekedés nehéz-, ségeinek leküzdését, hanem a nyugati gazdasági megráz­kódtatások negatív hatásának kiküszöbölését is. A KGST- tagországok gazdasági és vé­delmi képessége, nemzetközi befolyása állandóan növek­szik — állapítja meg a Prav­da, majd így folytatja: Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány gondoskodik a testvéri or­szágokkal való együttműkö­dés következetes fejlesztésé­ről. A szocialista gazdasági integráció szüntelen bővíté­séről. A baráti együttműkö­dés lehetővé teszi minden nép számára a tudományos­műszaki haladás csúcsainak Hétfőn és kedden reggel változatlan erővel folytak a fegyveres harcok Beirut ut­cáin. Az új kormány első ülésének megtartását is el kellett halasztani biztonsági okokra való tekintettel. A miniszterek a golyózáporban nem merészkedtek az utcára csak telefonon tartották egy­mással a kapcsolatot. A kormány körül más ne­hézség is támadt: miután Karami kijelölt miniszterel­nök hétfőn délután bejelen­tette a hattagú kabinet meg­alakítását, a beiruti rádió­ban közleményt olvastak be és eszerint az utolsó pillanat­elérését. A Szovjetunió tévé-» kényén hozzájárulva a KGST- tagországok népgazdaságának energetikai és nyersanyagtar­talékokkal való ellátásához, biztosítja fontos nyers­anyagfajták többletszállítá­sait is hosszú lejáratú meg­egyezések alapján, s ennek érdekében bizonyos változá­sok végrehajtását is vállalja saját gazdasági struktúrájá­ban. Az integrációs intézke­dések most helyet kapnak a szovjet tervekben, vissza­tükröződnek a tervező tevé­kenység minden szintjén, egészen az üzemekig. A szov­jet nép nem kíméli erejét, hogy teljesítse internaciona­lista kötelességét.” A Pravda végezetük kifejti azt a meggyőződését, hogy a szocialista testvérországok­nak a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista interna­cionalizmus alapján való szo­ros együttműködése és test­véri egysége biztosítékot je­lent a KGST minden egyes tagországa számára az idő­szerű feladatok — az ötéves tervek befejezése, s több testvérországban a küszöbön- álló pártkongresszusok elő­készítése — sikeres megoldá­sára, a kitűzött nemes célok elérésére. ban nézeteltérések merültek fel a tárcák elosztásával kapcsolatban. A rádió kedden reggel újabb felhívást sugárzott va­lamennyi párt híveihez, az utcákon cirkáló fegyveresek­hez, ezúttal azzal a kéréssel, hogy tegyék lehetővé a men­tő- és tűzoltóautók eljutását a különösen veszélyeztetett helyszínekre. Szemtanúk beszámolója szerint a keleti külvárosi körzetekben az ut­cákon holttestek hevernek, számos épület lángokban áll. Ellentmondó jelentések ér­keznek ’ a sebesültek és ha­lottak számáról. Az MTI jelenti Szaloniki: FILMFESZTIVÁL Június 29-én befejeződött a Szaloniki 4. nemzetközi filmfesztivál. Az első díjat a jugoszláv Milka Milosevic „Eraj” című filmje, és a ciprusi Evangelosz Joanni- disz „Keserű gyümölcs” cí­mű filmje nyerte. A magyar filmek közül Ldsziák Elek „Kisztihand Budapest” című filmje a zsűri különdíját nyerte. Immenstadt: VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG A bajorországi Immenstadt közelében egy mozdony bele­rohant egy veszteglő sze­mélyvonatba. Tizenheten megsérültek, közülük heten súlyosabban és jelentős anyagi károk keletkeztek. Nürnberg: VENDÉGMUNKASOK Nürnbergben hétfőn 14 tö­rök vendégmunkás éhség­sztrájkot kezdett tiltakozásul az ellen, hogy 28 honfitársu­kat elbocsátottak munkahe­lyeikről. A török vendég- munkások azért vesztették el munkahelyüket, mert sztrájk­ban vettek részt. Rabat: LETARTÓZTATÁSOK A Spanyolországhoz tar­tozó észak-afrikai Celtában az elmúlt 48 órában 40 ma­rokkói állampolgárt tartóz­tattak le. Tokió: MOUNT EVEREST A Mount Everest a világ legmagasabb hegycsúcsa 20 —30 millió évvel ezelőtt a tenger alatt volt — jelentet­te ki Kosaka japán geológus professzor. A professzor az­után jutott erre a következ­tetésre, amikor megvizsgált egy kőzetdarabot, amelyet Junko Tabei japán alpinista — az első nő, aki feljutott a Mount Everest csúcsára — néhány méterre a »végső cél­tól vett mintaként. A mag­vizsgált sziklakőzet olyan kristályos mészkő- és kvarc­réteget tartalmaz, amely nagy mélységben, meleg vizű tengerben alakulhatott ki. A professzor megállapította, hogy az egykori tengerfenék a földkéreg mozgása követ­keztében eddig 8348 méterre emelkedett. HIRMAGYARÄZ0NK ÍRJA:. A megbeszélések központi kérdése az lesz, hogy miként folytatódjék a nemzetközi enyhülési politika. Meghall­gatom a szovjet fél vélemé­nyét és ismertetem a nyugat­német véleményt — jelentet­te ki az SPD elnöke a lap munkatársának. Brandt szerint a szövetségi kormányt nem terheli fele­lősség azért, hogy lelassult a keleti politika és Bonn cse­kélyebb elkötelezettséget ta­núsít. A szövetségi kormányt most különösen erős mérték­ben kötik le a gazdasági kér­dések és ennek így kell len­nie — hangzott a szociálde­mokrata politikus indokolá­sa. A keleti politikának azonban nem tulajdonít más értéket, mint azt amit az Ford elnök a Washington Postnak adott exkluzív nyi­latkozatában tagadta azokat az izraeli kormányforrások­ból sugalmazott híreket, amelyek szerint „ultimátu­mot” küldött volna Rabin miniszterelnöknek, amikor múlt pénteken a Fehér Ház­ba kérette Dinitz izraeli nagykövetet. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a holt­pont fennmaradása „nyílt felhívás” egy újabb közel- keleti háborúra, s az USA- nak „nem lenne más válasz­tása”, mint a genfi értekezlet összehívásának sugalmazása, „ha nem találkoznak a néze­tek” egy részleges egyiptomi —izraeli megállapodás létre­hozására. Az elnök megjegyezte, hogy amikor a közelmúltban Washingtonban tárgyalt Ra­bin miniszterelnökkel, akkor „általánosságokban” felvá­zolta számára az amerikai elgondolásokat egy „átfogó” rendezésről, de nem tud „visszaemlékezni” semmi olyasmire, amit „ultimátum­ként” lehetne értelmezni. Megkérdezték, mi a véle­ménye azokról a Jeruzsálem­ből sugalmazott jelentések­ről, amelyek szerint ameri­kai részről figyelmeztették Izraelt, hogy az USA nem 1969-es kormányalakításkor közösen alakítottunk ki. Az utóbbi években azonban olyan problémák jelentkez­tek, amelyekkel valamennyi jelentősebb ország kormá­nyának foglalkoznia kell, olyan problémák, amilyenek 1970 nyarán még nem létez­tek .. . Gondolok a világgaz­daságban kialakult új adott­ságokra, azokra a változások­ra, amelyek a délkelet-ázsiai háború befejeződése nyomán következtek be, a még ma is megoldtalan közel-keleti konfliktusra, a Földközi-ten­ger térségének problemati­kájára. Ez az egyik dolog. Másrészt gyakran hajlamo­sak vagyunk az elhúzódó, vagy ellentmondásosan fejlő­dő dolgoknak nagyobb fi­lenne hajlandó támogatni Iz­raelt az összehívandó genfi értekezleten. Ford így vá­laszolt: „Nem azért mennénk Genfbe, hogy ott bármi mást támogassunk, mint egy olyan átfogó rendezést, amelyről úgy véljük, hogy minden ér­dekelt fél iránt egyaránt mél­tányos”. Az elnök megfontolásra ér­demesnek minősítette a Murphy-bizottság múlt héten közzétett jelentésének azt az ajánlását, hogy általában ne .levezzenek ki „hivatásos hír­szerzőt” a CIA élére, de hoz­Szaljut—4 A Szaljut 4 orbitális űr­állomáson alkalmazzák első ízben a legfelső légköröknek az infravörös és az ultra­ibolya tartományokban vég­zett új, színképelemzéses ku­tatási módszereit. Ez a mód­szer lehetővé teszi a vízpá­ra, az ózon és a nitrogén- oxid felbomlásának kutatá­sát az atmoszférában, amely folyamat — mint a Pravda kommentárja is írja — rend­kívüli módon felkeltette a gyeimet szentelni, miközben magától értetődőnek tekint­jük a tényleges haladást. Be sokaknak nem jut el a tu­datáig, milyen jelentékenyen fejlődött kereskedelmünk a Szovjetunióval kötött szerző­déseink nyomán. Ez ma és a jövőben is a munkahelyek biztosítékát is jelenti. A kétoldalú kapcsolatok­ban jelentkeztek itt-ott fél­reértések is — ismerte el Brandt. „Remélem, hogy Moszkvában egy és más tisz­tázódni fog, vagy magam is világosabban látok”. Az európai biztonsági ér­tekezletről az SPD elnöke ki­jelentette, hogy benyomása szerint adottak a feltételek a konferencia nyári befejezé­séhez. A lezárás ez esetben nem jelenti számomra az ér­tekezlet végét, hanem valami újnak a kezdetét. Ami a két­oldali kapcsolatokat illeti, Brandt hangot adott meg­győződésének, hogy azok to­vább fejlődnek mind az NSZK és a Szovjetunió, mind pedig az NSZK és a többi szocialista ország kö­zött. iátette, hogy jelenleg „nin­csenek tervek” William Col­by CIA-igazgató leváltására. Nyomatékosan figyelmeztette a CIA hazai kémtevékenysé­gét és a külföldi vezetők meggyilkolására szőtt össze­esküvésekben játszott szere­pét vizsgáló szenátusi bizott­ságot, hogy „már erősen azon a határon van* vizsgálata, ami „súlyos károkat okozhat a hírszerzői közösségnek” és „nagyon nem tanácsos” nyil­vános kihallgatásokat tartani a politikai gyilkosságok ügyé­ben. tudósok érdeklődését. A lég­tér állapota jelentős mér­tékben az -említett anyagok­tól, illetve a bennük leját­szódó folyamatoktól függ. Pjotr Klimuknak és Vi- talij Szevasztyjanovnak a Szaljut 4 űrállomáson vég­zett kutatásai alapján meg­állapítható a légkör emberi tevékenység folytán bekö­vetkezett szennyezettségé­nek mértéke. Fegyveres harcok Beirut utcáin Ford elnök nyilatkozata a Közel-Keletről 2. Kétnaponkint benéz az őrsre, legtöbbször csak az őr mellett áll meg és szót vált azzal, akit legelőbb meglát. Mindig azt mondja: — Édes gyermekem, szép fiam, ha már úgyis arra visz az utatok, ugyan nézzetek már a kis házamra. Sose le­het tudni nem rozsdált-e na­gyon a lakat nem rakódott-e tele jéggel a zár nem túrt-e dúvad a küszöb alá, nem set­tenkedik-e arrafelé a róka. Egyre megy, úgyis ott vezet az út, nekem meg nem kell csak azért felkapaszkodni. Tudod fiam, ravasz volt ám az öregisten! A silányabb ve- teményt oda szoktatta a la­posra, a nemesebbért, a sző­lőért kétszeresen, tízszeresen kell megdolgozni. Azt felrak­ta az öreg hegyre, hogy gör­nyedjen érte az ember. De megéri, szép fiam, megéri! Mert olyan a mi borunk, mind a legdrágább orvosság. No, csak nézzetek a Franci házra,- vasárnap megint ho­zok egy kupával a jobbik­ból. Az öreg hozza is. Jön minden vasárnap. Npm válo­gatja, hogy kinek adja. Akit ott lel ődengeni a kapu kö­zelében. Mindegy az neki, hogy ki issza meg. Az öreg nem tudja, hogy a Franci papa borából mindenkinek jut. Mindenkinek egy korty. Mert én mindig úgy gondo­lom, ha látom az öreget, hogy nem a borát hozza, nem a kis vagyonkáját osztogat­ja nekünk, hanem a szívé­ből hoz egy-egy cseppet. Fur­csa, még soha nem fogal­maztam ilyen szavakkal: szeret bennünket, s nem a szolgálatért járó illendő fi­zetséget hozza azzál a kupa borral. Baktatunk a hóban. Ha már így adóódott, megnézzük a többit is. Nem telik sem­mibe. Rozsdás már minden lakat, befújt már a hó min­den kulcslyukon, elborított már minden küszöböt. Nincs erre semmilyen parancs, nem mondja senki, hogy ves­sünk erre is egy-egy pillan­tást. Csak gondoljuk, ha már rájuk vigyázunk, akkor óvjuk a vagyonkájukat is. Apáról fiúra szállt itt min­den, dolgoznak is érte kora tavasztól késő őszig. Állunk a gyalogút előtt, nézzük a völgyet. Senki, sem­mi, csak a közeledő este. Egyszer ilyen estén szán­kózni mentünk. Édesapám csinálta a szánkót. A vaste­lepen vette hozzá az anyagot. Hulladék szögvasat, csövet, kemény léceket. Három na­pig fúrt, faragott, melegítet­te a tűzhelyen a vasakat. Késő estére lett készen. Ak­kor aztán felhúztuk a Ku­cor-hegy tetejére. Sorban fel­ültetett bennünket. Legelői ültem én. Mert én vagyok a legidősebb. Mögöttem ült a kis húgom, amögött a közép­ső húgom, utánam a nagyob­bik, végül az öcsém, hátul édseapánk kormányozott. Repültünk lefelé, mint a tál­tos. A lányok sikongattak, mi meg hurráztunk, mintha csatába indultunk volna. Csak a deszkakerítés akasz­tott meg. Lejött a bőr az or­romról, a térdemről, a kezem fejéről, de kit érdekel az, ki bánta abban a nagy öröm­ben. Húztuk ismét a hegy tetejére, újra lesiklottunk. Anyánk szegény, meg csak pityergett a házunk tövé­ben. Talán azért, hogy ilyen kis öröm is mekkorává tud nőni, ha ritkán látogat hoz­zánk. — Volt neked szánkód? — kérdeztem a társamat, Csik Andrást. — Volt hát. De én nem si- kongtam annyira, ahogyan te mondod. Elég kicsi voltam még. Apám ráültetett. Hú­zott maga után. Átmentünk Pestről a hídon. összecsa­varogtuk Budát. Voltunk a Városmajorban, meg a Zug­ligetben. Olyan jó vastag ka­bátom volt, meg fehér boj­tos sapkám. Nagyanyám gyakran mesél róla. Azt mondja, olyan volt az ar­com, mint a kinyílott rózsa. — Hóembert építettetek? — kérdeztem Csík Andrást. — Bolond vagy, — nevet rajtam a társam. — Hol épí­tettünk volna. A Keleti-pá­lyaudvar mellett laktunk. Ott nem volt ilyen szép tiszta hó. — Nem szokatlan ez neked, Csík?. — Miért lenne? Volt hegy Budán is, jártam én ott ele­get. Túráztam annyit, hogy nem is hiszed. Sötét lett. Az órám szám­lapja világít. Még két órán át tapossuk a havat. Még kétszer kell leereszkedni sző­lőkarók, aztán törpe barack­fák között. A falu szélén óva­tosan átlábolunk majd a pa­tak fölé ácsolt fahídon. Attól kétszáz lépésnyire leszünk, amikor koncertet adnak a faluszéli kutyák. Az első házban van egy fehér ko­mondor, Lomposnak hívják. Csak a nevén kell szólítani, nyomban elhallgat és barát­ságosan mormog tovább. Is­mer bennünket, érzi a sza­gunkat, felismeri a hangun­kat. Az őr is hallja a kutya­ugatást. Elénk jön néhány lépést. Tiszteleg, megkérdezi, hogy volt-e odakinn valami. Mondjuk, hogy 'semmi külö­nös, csak hó, hideg, sötétség és a Franci bácsi borháza sértetlen. A társalgóban még világos van. Fogadni mertem volna, hogy Szántó Gábor gubbaszt az asztal felett. Rajzol, szá­mol. Mindig ezt csinálja, ha van egy kis szabad ideje. Mérnök szeretne lenni, csak egy kicsit elvétette a lépést, lusta volt, vagy nem volt elég esze, nem vették fel a felsőfokú technikumba. — Fenn vagy még Gábor, nem vagy fáradt? — kér­dem tőle, hogy valamit mondjak, ha már bejöttem Ide. — Kicsit. De szeretném be­fejezni, amit mára kijelöltem magamnak. % (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents