Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

KFTJFT-WAiTYX'rftmSr; AW 1975. JSnlu« C O A nagykú'iói énekkar a színpadon. A fiataloktól zajos Patakon mindenki nyakkendőt viselt — piros, kék. zöld, barna, sársa háromszögű kendők virítottak a trikók, ingek, blúzok fölött. Fehér, ellenzős vászon- Baokék a rövid és hosszú hajakon. Pnka há­rom betű: SDN, vagyis: sárospataki diákna­pok. Végigsétálva az iskolakerten az öreg fák alatt az egyik tisztáson nagyobb csoportosu­lást pillantottam meg — énekszót sodort a szél. Gitár zengett, összehajoltak a fejek a leírt dalszöveg fölött, s énekeltek-dúdoltak vagy ütemesen taosóltak. a fiúk-lánvok. Nén- dalt. táncdalt, poibeatet — .ami jött. A lé­nyeg nem a szövegeken — az együtt éneklé­sen volt_ A pataki főutcán A pataki főutca kisebb-nagyobb csopor­tokba verődött fiataloktól tarkállott. Fagylalt a kezekben, vidámság a szemekben. A gim­názium főbejáratával szemben kis faépület. Információ. Elölte kék-piros kaszalagos lá­nyok — házigazdák, tehát patakiak. Kezük­ben újságköteg, röpködtek az alkalmi rikkan­csok mondatai. „Tessék, tessék, amíg lehet... Már csak pár darab létezik a Krónikából...” A sárospataki gimnázium diáklapját árulták. Az ízléses borítójú lapból sok mindent meg­tudhatott az idegen a diáknapokról. Ez a nyolcadik, az elsőt 1962-ben rendez­ték, a másodikat 63-ban, aztán kétévenként. Három megye — Borsod, Hajdú és Szabolcs, valamint három nagyváros: Miskolc, Debre­cen és Budapest diákságának képviselői, ta­lálkoznak Sárospatakon. „Az idei program minden eddigitől különbözik...” — írta a há­zigazdák lapja. Az információs házikó falán ott fehérlett a napi program. Négy papírlapon — mert a délután háromkor kezdődő úgynevezett szer­kesztett műsorok egyidőben négy helyen zajlottak. Ez is újdonság — de méginkább az, hogy idén nem versenyre hívták Patakra a középiskolák és szakmunkásképzők diákjait. Diákfesztivál Az 1975-ös diáknapokra jobban illik a „diákfesztivál” vagy „diáktalálkozó” elneve­zés — már ami a tartalmat illeti. Mert ez évben a megyei illetve városi diáknapokon legjobban szerepelt együtteseket, szavalókat, énekeseket, stb. hívták meg — az ő produk­cióikból szerkesztették a műsorokat. Most ér­vényesülhetett tehát igazán az olimpiák jel­szava itt is: nem a győzelem, hanenj a rész­vétel a fontos. Aki itt részt vehetett, az már győzött... „és az igazi jutalomban itt része­sülnek” — írta a Krónika. — *,E jutalom a pezsgő diákhangulat, amely három napra át­hatja a Bodrog-parti Athént” — ahogyan Móricz Zsigmond nevezte az ősi iskolavárost— Zene; a gitár az fskolahertben. írta és fényképezte: Tarnavölgyi György A Bodrog-parti „Athénban” Premier a nyolcadikon Több, mint ezerhatszáz fiatal. „Vezéreik” a diáktanács tagjai, akik csütörtöktől vasár­napig jelképesen átvették a város kulcsait. Itt is, ott is felbukkant egy-egy fiú vagy lány, mellén a piros-kék körrel, benne a DT, azaz „diáktanács” felirat. Sébbel-lobbal jártak, dolguk mindig akadt... Néztam a programot. Szabadtéri színpad: a nagykállói Budai énekkara, a nyíregyházi Kossuth néptánccsoportja... ja, ezt lehúzták. de mégis ......Érvényes” — áll mellette. No, ma jd meglátjuk... A szabadtérire indultam, a Petőfi általános iskola udvarára. Egy pár sarkantyú Óriási hirdetőtábla., fogadta az udvarra lépőket. „Hirdető újság” a neve, és ilyen ro­vatcímek virítottak rajta: Legfrissebb élmé­nyem. Apróhirdetések. Itt jártam. Ceruzák lógtak és mindig akadtak, akik odafirkan- tottak valamit. Mondjuk ezt: „Lukréciát ke­Verbvmkos — szólóban. resem Kisvárdáról, 31-én este 8-kor itt.’ Alatta a válasz: „Lukrécia megérkezett, ott lesz.” És megkezdődött a műsor. Előtte rózsa­szín szavazólapokat osztottak a közönségnek, azon kellett letenni a voksol valamelyik pro­dukció mellett. Az eredeti tervek szerint ugyanis a közönségszavazatok alapján osz­tották volna ki' a különdíjasát a legjobban szereplőknek. A terv azonban nem vált be... Kiderült hamarosan, miért volt lehúzva, majd újra érvényesítve a nyíregyházi Kos­suth táncegyüttesének fellépte. A színpadra egyetlen fiú lépett, magányosan csörrent a sarkantyúja. Bíró József vállalta, hogy az eredetileg benevezett nyolctagú együttes he­lyett egyedül lép fel. Magában ropta a ver­bunkost — nagy sikerrel. És végül követke­zett a közönségszavazás csődje: húsz’-harminc lapot töltöttek ki az élelmesek egy-egy sze­replőre... Töredelmesen bevallom, hogy én is kettőt adtam le Bíró József nevével. Sőt, te­téztem bűneimet, amikor a nagykállói Buda' Nagy Antal Gimnázium és óvónőképző szak- középiskola énekarára is többször szavaz­tam... Mert Ók is kiválóan szerepeltek! Bár a legjobb fellépésük nem ez volt— Beválik-e az új SDN? A műsor végeztével ugyanis némi bosz- szankodással távoztak a szép ruhás lányok — úgy érezték, hangjuk elveszett a szabad ég alatt, az erősítés nem volt rendben. „Bána­tukban” lehorgonyoztak a gimnázium kapu­aljában. és énekelni kezdtek. Pár perc alatt szép számú közönség hallgatta dalaikat, amit. tudtak, velük énekeltek, de leginkább csak élvezték a nagykállói lányok kicsattanó jó­kedvét. tréfás dalait. Azt hiszem, ez volt az. igazi... A vélemények utólag nem teljesen egyez­nek az új rendszerű diáknapokról. Sokak sze­rint nagyon klassz volt. mások széttöredezett­nek tartják a programot, vagy sajnálják, hogy nem lehettek ott mindenütt. Azt hiszem, el­sősorban azok érezték kiválóan magukat, akik jó társasággal mentek Patakra, vagyis nem kényszerültek egyesével, kettesével téb- lábolni, ide-oda csapódni. De ez utóbbiak kö­zül is sokan jöttek haza úgy. hogy zsebük­ben egy ott megismert fiú vagy lány címe lapult... Némelyeknél talán több is... Négy nap nagy idő! A tatárfalvi KISZ-titkár „A Szamos-part az én igazi Fogta a kezét Misinek Bódi az elnök, s vitte magával a megyeszékhelyre. Olyan volt a szamostatárfalvi srácnak akkor Nyíregyhá­za, mint egy világváros. Bódi így gondolko­zott. Ha ide, Tatárfalvára, a világvégére gé­pekhez, technikához értő szakembereket aka­runk, akkor ezekből kell nevelni, innen a faluból kell iskolára küldeni őket. Ifjú Baráth Miska a felvételin megfelelt. Csak éppen kollégiumi elhelyezést nem ka­pott. Bánkódott a fiú, ő mindenképpen gép­szerelő akart lenni. Bosszús volt Bódi Sándor az elnök is. Nem adta fel a reményt. Ha Nyíregyházán nem sikerült, sikerül Makón. És utána járt. Nagyon messze volt... a A hagymáK városában lelt otthonra a Szamos-parti fiún Alig tizennégy esztendős volt. Nehezen szokta az idegen környezetet. „Nagyon messze volt, így ritkán kerültem ha­za. Tizenhét éves voltam, három évi tanulás után végeztem.” És most, beosztott szerelő., s alig végzett, egy év múlva 1972-ben megvá­lasztották Tataáríalván KISZ-titkárnak, s ő most a legifjabb tagja a pártszervezetnek. Nyúlánk élénk tekintetű, hosszú hajú fiú. Ápolt még így olajos ruhában is. A gép­műhelyben éppen most végeztek a trágyalé- szippantóval, s látnak a kombájnokhoz, mert közeleg az aratás-cséplés ideje. És ilyenkor nem nézik az órát. mikor telik le a munka­idő. Heten vannak a szerelőműhelyben, öt a fiatal. „Ördögfiókák.” Ég a kezük alatt a mun­ka. Két kombájnt reperálnak, javítják a rendrevúgót, a bálázót pedig műszaki vizsgá­ra készítik elő. „Negyedik esztendeje már mi vagyunk a kombájnosok is. Ha végeztünk a javításokkal, ülünk a kombájnra, s aratunk. Amit „főztünk”, mi esszük meg.” Idén kom­bájnonként 100 hektár kalászost kell vágni- ok. Pontosan annyit, amennyi a norma. Ezt meg egykettőre „felfalják.” Ez itt a legfonto­sabb ,KISZ-munka a fiúknak. Helytállni. ,.A tavalyi aratás feladta a leckét, dőlt volt a ga- bötiá, felverte a gaz, sok volt a javítani való a gépeken. „Misiék azonban derekasan meg­birkóztak vfele. Ki fizette a tanulást? Misi, a KISZ-titkár büszke a szakmájá­ra: mezőgazdasági gépszerelő. „Megszenved-; tem érte, de megérte. Nagyon szeretem.” — Ki fizette a tanulást? Csodálkozva néz rám, s visszakérdez.' — Ki? Az államunk. A kollégium meg ingyen volt. S ezt a legnagyobb természetes­séggel mondja, majd szerényen hozzáfűzi: — igyekszem meghálálni a munkámmal. Itt van otthon igazán Misi a Szamos partján. Nem vágyik el innen. Hogy itt miből áll a KISZ-munka? S van-e teendője egy titkárnak? „Van amikor nem is olyan könnyű ez a munka, de van amiikor felüdít. Van időm rá. Amikor az if­júsági parlamentet tartottuk legalább 40—50 fiatal összejött. Nem Is gondoltuk. Igaz eb­ből húsz körül van most a KISZ-tagok szá­ma. Néhány fiú most tölti katonaidejét. És várjuk az utánpótlást. Nem félünk, hogy csökken a létszámunk.” Itt a Szamos-parti kis faluban annyiból áll a munka szervezése, hogy egy-két fiatal végig fut a falun, beszól ide-oda, s máris jönnek segítenek. otthonom” Erre a vidékre ritkán vetődik idegen. Aki viszont veszi a fáradtságot, s a gáton eltér Tatárfalva irányába, azt gyönyörű, új teleói- tésí almáskertek kísérik be' a faluba. Bódi Sándor elnök mondta el, hogy 100 hektáron végeznek almarekonstrukciót. ..Telepítésé!, hajtásválogatását, a kötözést, a metszést a fiatalok végezték. Még a kitűzést is.” Nélkü­lük aligha élne az Ady Tsz. Az átlagéletkor 33—40 év, de sok a harminc év alatti fiatal. A toborzók S. hogy elvágynak-e? „Nem, dehogy me­gyünk” — így Misi. Még az a néhány fiatal is visszajött, akik elmentek. Nem tudom, ho­gyan találtak Tatárfalvára. de ősszel jöttek ide toborozni Albertfalváról is. Kinevették őket. Pironkodva mentek el a faluból.” Itthon is megkeresem' azt. amit másutt. A tsz-ben 12 forintos órabért kanok, van 800 öl háztájim is. Ezt minden fiatal téesztag megkapja. És amiben szükséges, segítenek a fiataloknak. Házépítéskor helybe szállítja a szövetkezet gépkocsija a sódert, téglát, min­dent önköltségi áron. Egy teljes nap ingyen, fuvaroznak az új házasóknak. Adnak beton­keverőt, vizeslajtot.” S ezt kiegészíti Bódi: „Ha KISZ-eskövő, meg is rendezzük, s még ajándékot is kap az ifjú pár.” Bál a csomagolóban Vasárnaponként táncos klub-estet ren­deznek, néha szellemi vetélkedőt. Fő gondjuk: nincs önálló klubhelyiségük. Most bálra ké­szülnek. Ki akarják meszelni az almacsoma- golót. „Valahol össze kell jönni a fiatalok­nak.” Pénzt kér Bóditól Misi. Az elnök moso­lyog. ígéri, hogy a beat-zenekar díját rende­zik. „Akkor meg nem is kell.” „Felfedeztek” egy régi pincét. Ezt szeretnék átalakítani pince-klubbá. Ha összefognak, s ha ebben is segíti őket a tsz-küzössége, akkor ez is sikerülni fog. És akkor lesz „otthona” a fiataloknak Szamostatárfalván is. Farkas Kálmán BELGRÁDI VÁZLAT. Krutilla József rajza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents