Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
T9T5 Jűnhít A kelet-magyarorszag-vasärnapi melléke»» 7 —< Falu a ják is miért: a daloskönyvből tudták meg, hogy az ő községükben gyűjtötték, s vtuami- kor az őseik énekelték... Ne hagyjuk ki a citerazenekari sem — mondták- Náluk az az érdekesség, hogy az óvodástól a nagyapáig, csaknem egy család alkotja, Kertész Sándorék familliája. Még ilyenben is szerepe van a családi és rokoni kötelékeknek, — ismerjük el a beszélgetés során a családi, közösségi összekötő erőket. Említik a tőzsgyökeres bezdédi neveket, Daku, Batyányi, Kői. Ez utóbbiról érdekes legenda is fennmaradt, amelynek valódiságát, állítólag az egykori református lelkész iratokkal is bizonyítani tudta. A Koi-k állítólag a török időkben hírvivők voltak, innen a nevük is, a Tiszán át ők voltak az összekötők a vizen túli csapatokkal— Hatérőrközség Ai óvoda udvarán Acélsínek pókhálózzák be a 2151 lakost számláló Tiszabezdédet. Sínekkel körülzárt falu, amelynek egyetlen útján sem lehet sorompó nélkül ki vagy bejutni... Záhony, Tu- zsér, Jüperjeske, Mándok erős vonzásában él a Tisza menti falu. Ezek ipari létesítményei és az óriás vasutas gócpont szívja évek óta a bezdédi „munkaerőt”. Vajon ez az erős szorítás mire ítéli a falut? Elsorvadásra vagy’ dinamikus fejlődésre, felzárkózásra? Alvó falura, ahová a lakosság többsége a környező munkahelyekről pihenni tér haza vagy városiasodásra? Ez a bezdédi sajátosság ejti gondolkodóba az embert a faluban járva, s erre keresi a választ az itt élőktől. Tiszabozdéd látványosság nélkül él és dolgozik, csakúgy mint a legtöbb szabolcsi falu. Mióta az új 4- es főútvonal elkerüli a falut csendesebbek az utcák, kevesebb a közlekedési baleset. Erős faluközösség Viszonylagos zártság és egy nagy előszobához hasonló mozgalmasság ötvöződik a mai Tiszabezdéden. Mindeddig féltőn őrzi önállóságát, amely nem jelent, természetesen különállóságot, szigetet. Egyedül élő község, nem tartozik máshoz és hozzá sem tartozik más, kisebb falu, tanya, külterület, önálló a tanácsa, a csaknem háromezer holdas Kossuth Tsz is saját „portán” gazdálkodik, határa nem terjed túl a falu szélétől- Egy tízórás munkanapon száz forinton felül keresnek a tsz-tagok. Nagy szükség van az emberi kézre, mert a munkaképes — főként férfi lakosság — többsége eljáró munkás. Sokat kell költeni gépekre, hogy pótolják a hiányzó kézi erőt. A faluközösség napjainkban is erős komisz, élő valóság. Mesélik, hogy több ezer forintos ráfizetéssel zárult az egyik ORI-ren- dezvény, mert olyan napra esett a műsoros est. amikor két lakodalom volt a faluban. De nem csak ilyen megnyilvánulásaival találkozik az ember a közösségi összetartozásnak. Járdák, utak épülnek Ingyen munkával, hogy ne kelljen az úttesíen járni, félni á gépkocsiktól gyermeknek, öregnek. Távolság és közelség különös kétarcúsága tükröződik Bezdéden. Két három száz méterre a falu központjából a sínek már a záhonyi átrakókörzethez tartoznak. De a tényleges távolság mintegy öt kilométer Záhonyig. Egyenlőre nem kell attól tartani, hogy Tiszabezdéd beolvad Záhonyba, és a majd várossá fejlődő vasutas központ egyik külvárosa lesz. Jakab Miklós községi tanácselnökkel lapozgatjuk az anyakönyvet, amelyből kiderül: egy évben 20—30 házasságot kötnek a bezdé- diek, negyven gyermek születik és tíz-tizenöt ember, hal meg. A tecmés^tes utánpótlás mégmegóvja a falut az elapadástól, bar az is igaz, nincs nagy sorállág g. telkekért. Bárkivel beszéltünk, mindenki azt erősít- gette: a szomszédos vasutas községek jelenléte nem hátrány, hanem előny. Tiszabezdéd- nek. Nem csak kenyeret, több száz falubelinek jó jövedelmi forrást jelent a vasút (és a fatelep, a HUNGAROFRUCT-telepe, a több munkalehetőség. A falu fejlődését — ha közvetve is — kedvezően befolyásolják. Említik az ugyan még a tervezés állapotában lévő, de a jövőben valósággá érlelődő záhonyi vízmű dolgát, amely több községet is érint majd, köztük Tiszabezdédet. Záhony nélkül talán soha nem került volna elérhető közelségbe a vezetékes víz- De a jó kereskedelmi ellátás is Záhony, Tuzsér, Mándok boltjainak köszönhető. Más kérdés — és régi gond — hogy szabóhoz, fodrászhoz, cipészhez a környező nagyobb községekbe kell átjárni, mert Bezdéden mintha kihaltak volna ezek a mesterségek. Jó dolog, hogy Záhonyba helyezték a gimnáziumot — mondták többen. Egy lépésre van a falutól, több bezdédi gyermek szerezhet magasabb általános műveltséget. S mivel a község lakóinak nagy többsége valamilyen kapcsolatban van a vasúttal, sok az ingyenjegyes, nem ritka a Pestre felruccanó bezdédi. r íexszerűen elhangzott válaszok te. . Szeretjük ezt a csendes, mégis mozgalmas falut, mert itt éltek az őseink is. És nekünk is jó itt.” „Jó itt élni, mert látjuk, hogyan változik a falunk a mi kezünk munkája nyomán.” Battyányi Ferencné pedagógus a lakóhelyhez fűződő kapcsolathoz napi problémákat is említett: szorító gond, hogy az iskolának nincs napközije. A nsenyecskekőrus Többször rákérdeztünk a falu rég és közel múltjára is, hisz ennek tudata is közrejátszik abban, milyen érzelmi szálakkal kötődnek az emberek szülőföldjükhöz, lakóhelyükhöz. ..Büszkén hivatkoztak arra, hogy Bezdéd már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Nemrég került elő csatornaásáskor egy római eredetű szobrocska, amit gondos kezek megmentettek az utókornak és azóta a múzeum értékeit gyarapítják. Országszerte ismert az itt felszínre került honfoglaláskori arany tarsolylemez. A református templom gipszajtódíszítését is ismerik, ha nem is mindenki tudja róla, milyen képzőművészeti érdekeket képvisel. Megbecsülnek minden apró szellemi értéket, hisz ez a falu régi történelmi emlékekben, kastélyokban szegény. Van a falunak egy menyecskekórusa másként pávakörnek is nevezik. Tizenkét asszony énekel a kórusban, Kindák Mihály- né, Szanyi Gyuláné, Németi Béláné, Szőgyé- ni Béláné, Czető Andrásné, Lesku Jánosné, Kantár Józsefné, Fábián Gyuláné, Szőgyényi Balázsné, Tóth Jánosné, Andrási Béláné és. Helmeczi Józsefné. Azért is megérdemlik, hogy a nevük itt álljon, mert a napi fárasztó mezei munka — és otthoni elfoglaltságok után járnak el a próbákra és mennek a körzeti bemutatókra. Legutóbb Dombrádon léptek fel, jól tudták nem számíthattak babérokra, de az jól esett volna, hogy legalább megköszönjék a szereplésüket Legkedvesebb daluk a „Nincs széna, nincs szalma.” MondTiszabezdéd őrzi múltját, ápolja az elmúlt 30 év még nagyobb vállalkozásokra serkentő eredményeit, s mint határhoz közel eső — Határőrközség — a szomszédos szovjet, és csehszlovák községekkel való testvéri barátságot is. Beszélgetésünk során a református templom kertjében az is szóba került* hogy 45-ben a közeli töltésen halt hősi halált egy szovjet tiszt. — Itt volt a sírja a templom mellett, majd a nyíregyházi közös hősi sírba szállították. Még nem mondtak la róla, hogy meg tudják a nevét és megőriz^ zék a község krónikája számára. A faluban hiába keresnénk különös jellegzetességet ami csak Bezdédre illik. Olyan, mint a legtöbb szabolcsi falu: takarékos, új, fürdőszobás házak és apró — öreg gazdákkal élő — kisebb szalma, palatetősek, — gé- meskút is akad. De jócskán van már olyan „minta” ház is, mint az iskolaigazgatóé, áld városi igényekkel rendezte be háromszobás saját házát és szívesen ad tanácsot a falubelieknek, ha házépítéshez fognak. Felesége tervezte a házat, amelynek rajzát már vagy öt-hat család jól hasznosította. " Emeletes ház egy van Bezdéden, az orvosi lakás és rendelő, egészségügyi tanácsadó. Orvosuk ugyan január óta nincs, helyettesítéssel oldják meg az orvosi rendelést; Mándokra szólította áz orvosukat a további munkája, s Bezdéd október 15-től kap új, most végző, egy Szabolcsveresmartról elszármazott ösztöndíjas orvost. Már nagyon várják, bár a „régi” orvossal szerencsések, még nem költözött Mándokra és amikor hazatér, ellátja a bezdédi betegeket is... Híres-neves események és emberek után érdeklődve széttárják a karjukat a bezdé- diek. Nincs neves emberük, történelmi személyiség, író, költő, művész. De van valaki, egy mai híres ember — tették hozzá mosolyogva. A családból való, tiszabezdédi az egyik legújabb Állami díjas. Hajtó József átrakó brigádvezető. Nem csak munkahelyén, hanem Bezdéden is helytáll, társadalmi munkában a brigádjával ők kerítették körül az iskola gyakorlókertjét és minden feladatnál hívás nélkül ott teremnek. És dolgoznak, csendben szerényen, mint a Tisza-parti falu, Tiszabezdéd, melyet körülvesznek a sínek, de nem választják el, hanem összekötik a megyével, az országgal.- Páll Géza Készül a járda között Van még egy bezdédi sajátosság, a 2100 lakosból 460 cigány. Többségük dolgozó ember, Záhonyban a legjobban húzó munkások között; tartják számon őket. És ha eladásra kerül egy ház a faluban, mindig az első vevők a jól kereső, a mindjobban felzárkózó cigánycsaládok- Egészséges, szép házakban laknak, melyhez a tanács, a község is nagy segítséget nyújtott a cigányoknak. Bertók Ferenc iskolaigazgató mondott egy számot: a gyermekek 33,1 százaléka cigány. Nagy utat tettek meg a bezdédi cigányok, évszázadokat ugrottak a fejlődésben és ehhez is köze van a záhonyi, a tuzséri és a helyi jó munkalehetőségeknek. De a falu közgondolkodásának is, amely ma már többségében úgy ítéli meg a cigányt, a nem cigányt: hogyan él és dolgo- zik. „ Példaként említenek' egy szomorú eseményt. egy köztiszteletben álló idős cigány temetését. Valamilyen rendezvény napján volt a temetés, és az egész falu ott szorongott a temetésen. El kellett halasztani a hivatalos rendezvényt. Itt a cigányoknak becsületük, tekintélyük van, s ezt semmi mással. mint a munkájukkal vívták ki maguknak. legyőzve a még itt-ott felbukkanó előítéleteket. Sablonosnak tűnik a kérdés, mégis feltettük néhány tiszabezdédinek- szeretnek-e itt lakni- Jól tudjuk erre nem a szavak, hanem az itt élők mindennapos apró tettei vá- ... IT. . ... ... . , laszolnak, de sokat mondanak a szinte ref- Lakások a Hursxa utcában, (íi, .!•) sínek Megyénk tájain
