Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
KELET-MAGYARORSZÄC — VASÄRNAPT MELLÉKLET VSW- Jfeitas » I Tasnádi Varga Eva: És szólt a táskarádió... Jegenyefa nézett az égre, örült, mert nem volt szenvedélye. Es szólt a táskarádió, kis fémdobozka, harsogó zajjal, sárga sörök, meredek asztal, fehér ruhámon arany cseppek, ostobán mondtam, hogy szeretlek. Es szólt a táskarádió... Elvarázsolt kutyák ugattak, loboncos szőrük égnek állt, és elhittem egy óra hosszat, hogy elkerülöm a halált. Es szólt a táskarádió... — Trili-trala, szép butaságok, és azóta, ha arra járok, berzonga gondolom, de jó, hogy akkor, ott e délutánon úgy szólt a táskarádió. Soltész Bertalan: női fej. Emlékeztető és olvasmány Pap Zoltán Sándcr: A beregdaróci emberek élete á századfordulón UJ KÖNYV SZERZŐJE mutatkozott be a közelmúltban, aki nem irodalmi babérokra törekszik, hanem arra, hogy sok éves kitartó fáradozásának eredményeit közkinccsé tegye. Ebből a törekvésből született Pap Zoltán Sándor könyve, melynek címe: „A beregdaróci emberek élete a századfordulón”. Mit tudunk a szerzőről és milyen igénnyel vihetjük kézbe a megye egyik községéről írt néprajzi, szociográfiai, honismereti művet. A szérzőt sokan ismerik a megyében. Élétének drámáját is, mely meghatározta sorsának alakulását. Tizenkilenc évvel ezelőtt veszítette el Pap Zoltán Sándor mind a két szemevilágát, költözött haza falujába, Bereg- darócra. Itt hihetetlenül erős akarattal, kemény munkával igyekezett értelmet adni életének, melyben felesége állt melléje és a társadalom sok irányú gondoskodása kísérte a fiatalember lelki talpraállását. volt könnyű, mert a teljes világta- lanság -sok mindent elzárt előle,- nemcsaki^yi- zuálisan, hanem egyébként is. Idegenkedés,' hűvösség is fel-felbukkant környezetében, amikor nagy buzgalommal hozzálátott a község régmúltjának, szokásainak, hiedelmeinek gyűjtéséhez. De nem adta fel, fáradhatatlanul járta a családokat, idős embereket faggatott a régi paraszti életről, vakon megtanult gépen írni és hihetetlenül sok néprajzi értékű anyagot sikerült papírra vetnie, ami egyszerre jelentett bizakodást és csüggedést. Bizakodást, mert őmaga is érezte, hogy nem akármilyen ismeretek birtokába jutott, s csüggedést, hogyan tud eligazodni az irdatlan tömegű közlésben, feljegyzésben. EGYMAGA NEM IS TUDOTT VOLNA megbirkózni a feladattal, de akadtak segítőtársak, dr. Erdész Sándor, a nyíregyházi Jósa András Múzeum tudományos főmunkatársa, az ismert néprajzkutató, s ami(kor a gyűjtés kezdett ;,könyvvé érni”, két akadémikus, Erdei Ferenc és Ortutay Gyula is támogatta Pap Zoltán Sándor munkáját. S ebben az évben a néprajz, a néphagyomáhy, de még az irodalom iránt érdeklődő közönség is kézbe vehette a könyvet, mely a Natura Könyvkiadó gondozásában jelent meg, dr. Balassa Ivánnak, a történettudományok doktorának lektorálásával és előszavával. Pap Zoltán Sándor könyvének címe után azt gondolnánk csupán a néprajz kedvelőinek nyújt tartalmas élményt és új ismerfetéket. Valójában, aki elolvassa a müvet, lebilincselő olvasmánynak tartja a Beregdaróc lakóinak életét ábrázoló müvet. E tájon pihentek még legelőbb a höhfdglaló magyarok, s a falu nevéből következtetve, királyi vadászok tanyája lehetett a középkorban. Esze Tamás talpasai- na kegy részét innen Verbuválta Rákóczi Ferenc igaz Ügyénék támogatására. Á kis falu lakóinál! többsége a földesurak, jómódú barasztok földjén cselédként, napszámosként tengődött. Érzelmileg is megrázó jellemzéssel — és már-már irodalmi szintű képekkel állítja élénk a szerző a falusi emberek kasztját) a kisszdlgáf, a szolgát, az Öregszolgát, a napszámost, amely mind más-más társadalmi emberi hovatartozást jelentett. Szemleletesen jeleníti meg a gazdálkodóféle, a gazdálkodó ember típusát, a nagygazdát, az éjjeliőrt, a falusi kerülőt, a kondást, a csordást, a gulyást, majd az uradalmi emberek, a cselédek világát. UV A SZERZŐ SZEMLÉLETES párbeszédék, érdekes Helyzetképek segítségével mutatja be a beregdaróci emberek régi életét, a családi élet Hagyományait, a népszokásokat, a gazdálkodáshoz, az állattartáshoz, gyógyításhoz, a mesterkedéshez, fonás-szövéshez, táplálkozás-' hoz fűződő sajátos szokásokat. A könyv a falu társadalmának rétegekre bontott kereszt- metszetét nyújtja, úgy, hogy, a munka, a szokáSók, a '^égi hitvilág, a szórakozás eseményeiről mégis egységes képet kapunk. „Ezért nehéz meghatározni vajon hova soroljuk tartalmát, műfaját tekintve” — írja a bevezetőben dr. Balassa Iván. „Kétségtelen, hogy anyaga és gyűjtési módszere jórészt a néprajzhoz köti. De a szociológiai, az agrár- és nem utolsósorban a helytörténet is joggal magáénak vallhatja. A könyv minden' során érződik, hogy a szerző a kérdéseket belülről, a részvevő szemével láttatja, ez adja meg különös tudömáhyos hitelét, de egyben ez teszi lebilincselő olvasmánnyá is.” DICSÉRJÜK PAP ZOLTÁN SÄNDOF. sok éves fáradozását, amelynek eredményeként gazdagabb, teljesebb kép bontakozik" ki előttünk megyénk egyik kis községéről, Be- regdarócról, egyben megyénk egészéről is. P. G. Csanády János: Egy pillanat a Szent Mezítláb, mint az indiánok, — rézszín villódzás bőrükön — a Pgllazzó szán Markán álltak, mellettük tenger, fényözön; ijzön-Mp, néptenger a téren, hangok, egy magyar hegedű, s a réheszánsz-bizánd Oszlopok aranybányában a puritán, vörösiégíávál borított óratoróiiy; becövekelve kiáltó felként az időbe, amely munkára sürget! — Kihajt, áz oszlopcsarnokok ölelésétől; vár g tenger, a hagy világ. India. Afrika, Szicília, a Peloponézosz. Ö-Vélence Köztársasága: visszaértél pár-ezer évet, forró napjára vár a tVnger; ketten a felhabzó tömegből mezítláb, mint az indiánok, Márk téren — a csípőre hurkolt pulóver, mint ős-asszonyok bőr kötője, lágyan ölelte át a lányt ott. — Ok ketten tudták, pillanat csak, míg itt állnak a népözönben fényözönben a Szent Márk téren, azután, mint akit kilöktek, talpuk alatt suhan a tenger, jöhet Gibraltár, azután a nyílt Atlanti Öceáft: egy farm lllionisban. egy egyétem New York dzsungelében, egy új város Szibériában, vagy talán Mnrmanszk, Vlagyivosztok. Leningrad, Moszkva: — egy pillanat csak, egy pillánál a Szent Márk téren, míg elmozdul a Világ óra K'apra-szér'eli Nagymutatója, s karcsú testűk aranyat perget a végtelen idő porába. Az orosz és szovjet irodalom kiváló magvar fordítója: Makai Imre K ülföldi szerzők műveit olvasva, mi olvasók gyakran elfelejtjük megnézni a fordító nevét, nem is gondolunk arra, hogy ő is jelen van a könyv közreadásában. Holott minden műfordítás megfeszített munkát, mesterségbeli tudást követet, s nemcsak fordítói, de költői tevékenység eredménye is. Áz író és a fordító az irodalomban szervesen összetartozó két fogalom, amely az irodalmi-esztétikai impulzusokon túí az internacionalizmus és a kor egész kultúrtörténeti atmoszférájának alappillérét képezi. Ezekben a napokban, amikor az egész haladó emberiség Mihail Solohöv 70. születésnapját ünnepli, az ismert finn író, Martti Lar- ní a következőket mondta részben Sölöhovra értve, de általában az írókra gondolván: „Korántsem azzal a szándékkal, hogy a diplomaták tevékenységét lebecsüljem, mégis azt mondom, hogy a jő írók hazájuk legigáztbb kulturális nagykövetei. Mihail Solohov, az író. a Szovjetunió kiemelkedő kultúrattaséja. a világ minden országába egyidejűleg akreditált küldött.” Abban, hogy Mihail Solohov a Szovjetunió állandó „kultúrattaséja” lehet Magyar- országon, nem kis szerep jut Makai Imrének, a fordítónak. Nem véletlen, hogy Makai Imre is tagja volt annak a delegációnak, arhely a Solohov tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségsorozatban hazánkat képviselte. Makai Imre érdemeiről a szovjet sajtó is elismerően nyilatkozott. Fordítói tevékenységét méltatta N. Ivanova is az „Egy egész életre.,.” című cikkében. (Lásd: „Ogonyok”, 1975: évf. 21. sz.), amelyet részleteiben szeretnék az olvasókkal is megismertetni. A ellik írójával folytatott beszélgetés során Makai Imre elmondta, hogy fordítói munkája közben minden Solohov-hős életét végigélte gondolatban, högv SolohöVdt nem könnyű fordítani, mert például a Csendes Don minden kiadása alkalmával valamit mindig javítani kellett a fordításban. A fordítói munka során a műbe „hármas mélységben'’ kell behatolni: „az első, amikor megismerkedünk a történettel, a második — amikdr a szerző Irodálml-tiyélVi intonációját tanulmányozzuk, a harmadik — amikor úgy érzi a fordító, hogy együtt érez, együtt él a sorokkal, s megtalálja a titok „kulcsát” a műhöz”. S hogy mi ez a „kulcs”? Makai véleménye szerint: „Kulcs megtalálása azt jelenti, hogy „már kibújtál saját bőrödből és azonosultál a hősökkel.” Ez a fordító munkájának legnehezebb szakasza. Heteken, hőnapokon át keresel egy odaillő szót... Nos, ilyen könnyűnek nem mondható munkával foglalkozik Makai Imre rtiár hamjlnc éve. ami «rl Ru^ti íiiaz ib ,,, E lső fordítása Gorkij életrajzi trilógiájából á Gyermekkorom volt, amelyet az éppen hogy felszabadult Magyarország első magántanulóknak írt orosz tankönyve számára fordított. Harminc év alatt Makai Imre fordított Puskint, Csehovot, Osztrovszkijt, Gorkijt, ífényövot, Sölöhövöt. Ezenkívül mint ahogyan Rév Mária irodalomtörténész megírta róla: „a tolsztoji nyelv gazdagságát, s a dosztojevszkiji stílus feszültségét is át tudta adni magyar nyélveri.” N. Ivanova kérdésére, hogy ki áll legközelebb hozzá ezek közül az orosz írók közül, Makai Imre a következőket válaszolta: „...Azt mondják, az igazi szerelemmel egyszer találkozik az ember életében. Az összes többi csak szórakozás, kellemes együtt- lét. Nos, így van ezzel a fordító is. Hol az egyik, hol a másik író „társasága” szórakoztatja el, de valójában a szívét csak egynek adja oda. Az én számomra ez az 'gy — Mihail Solohov.” Az író 60. születésiapját együtt ünnepelték Budapesten. Mint mór korábban is említettük, Makai Imre s magyar kultúra képviselője volt a 70 éves Solohovot köszöntő ünnepségeken Ls. A .z elmondottak befejezéseként e sorok írója szeretné elmondani, miért és hogyan született még a gondolát, hogy Makai Imre fördltó tfevékfenységéről szóljon. Áz első a sok éves tanárképző főiskolai oktátómuiika során jött létre. A negyedéves szovjet iroda- ldfnvizsgán a hallgatók arra a kérdésbe, hogy ki fordítottá a művet, vagy hallgatással, vagy pontatlanul, vagy a diákok bőbeszédű válaszával felelnék: „Neifi tudom.” A második ok: Makai Imre, mint fordító az- 1975 februárjában Budapesten megrendezett magyar—orosz, magyar—ukrán irödalfni kapcsolatokkal foglalkozó konferencián is fel- hívta magára a figyelmet, ahol a szerzőnek alkalma volt a szekciók munkájában együtt dolgozni vele. Makai Imre előadásának rendkívül érdékes témája: Andrej Belij: KéréSzt- refeszítés című regényé magyar fdrditási problémái voltak. S végül a harmadik Indító ok abban a szándékban keresendő, hogy megismertesse a magyar olvasókkal a szovjet sajtó éllstnérő véleményét Makai Imt-é, az orösz—szovjet irodalom „régi ismerősének” fordítói tevékenységéről. Megismertesse az olvasót azzal a Makai ímrévél, aki 30 evés pályáját a fordítás roppant jelentős, humánus és internacionalista ügyének Széntelté. Dr. Bállá Tamara Szüts László: Az eltörött mozdulatok eltörött mozdulatainkat szétlebbénő gázfelhőkben meginduló busz peronján mozicsarnokba érkezően ■ gépkocsiban havas mezőben már mindenütt •-*. jaj mennyi mennyi — eltörött mozdulatainkat lassan ki győzné számban enni? halomba rakva emeletnyi hevernek csak egymásra hányiah aranyló rnűfogsor-hegyek az auschwitzi éjszakában női hajak erdeje lágyan összemosódva és zizegve apróra tördelt életek ki illeszthetné őket egybe? jön a tavasz már hitegetve jön a tavasz s majd jön a nyár tó felejteni nem tud a világ emlékezik még a világ is nyakadon csilloghat gyöngykaláris kezed tétován visszaint és eltörött mozdulatainkat őrzi tovább a drótkerítés
