Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

1975, június 29. KELST-MAGYAROflSZA« 9 A megyei párt vb megtárgyalta Záhony és a népgazdaság 7 AHONTI vasúti At­L RAKÓKÖRZET a me­gye egyik legnagyobb mun- kisbázisa. A népgazdaság szemponíjából a körzet je­lentőségét meghatározza, hogy itt zajlik le az ország vasúti importforgalmának a fele, az exportforgalom ötö­dé. Naponta több. mint 40 ezer tonna árut raknak be a vasúti vagonokba. A körzet­nek ez, a minden szempont­ból fokozott jelentősége ad­ja, hogy a megyei vezetés is jobban számontartja az ered­ményeket, vizsgálja a gondok okait, segíti a fejlődést. Ezért volt nagy jelentőségű a pórt megyei végrehajtó bizottságának az a helyszí­ni ülése, amely a négy évvel ezelőtt hozott határozat vég­rehajtását, az azóta megtett utat vette számba, értékelte az eredményeket, s megmu­tatja a következő évek fel­adatait. Négy év alatt hihetetlenül nagy fejlődést ért el az átra­kókörzet szinte minden szempontból. Ugyanakkor az egyre növekvő feladatok új gondokat is szüllek, a fejlő­dés még nagyobb követelmé­nyeket állít a Záhonyban dolgozó kollektíva elé. Hi­szen amíg az átrakási telje­sítmények nőttek, újabb és újabb beruházások segítették a munkát, ettől valamelyest elmaradt a községnek, s környezetének fejlődése, ko­ránt sincs olyan színvonalon, mint amilyen népgazdasági jelentősége van az átrakó- körzetnek. Ezért foglalkoztak a vitában is többen ezzel, sürgetve az összefogást, min­den szervnek a maga terüle­tén az előrébblépést. Az átrakókörzetben jelen­leg 6250 ember dolgozik. Zá­hony vonzáskörzetében pedig 18 ezer lakos él. Élet- és munkakörülményeik alaku­lása storosan összefügg a vas­út fejlődésével, az ott folyó munka javulásával. A mun­kakörülmények javulását jel­zi, hogy bevezették a 44 órás munkahetet, növekszik a ra­kodás gépesítése, s ma már mintegy háromnegyede az aruknak géppel kerül átra­kásra. A munkások fizetése 1970-hez képest harmadával növekedett, a nehéz fizikai munkát végzők havi kerese­te meghaladja a három és fél ezer forintot. * VASÜTI FEJLESZ­™ TÉSRE a különböző beruházási ppogramok több százmillió forintot irányoz­tak elő. A negyedik fejlesz­tési program — amelynek megvalósítása most folyik — 1988-ig két és fél milliárd fo­rintos beruházást tesz lehető­vé. A nagy beruházások in­dokolják, hogy a tanácsnak és a vasútnak az összefogá­sával készítsék el az egész körzet regionális fejlesztési tervét. Feladat, hogy a ter­melőberuházásokkal azonos elbírálásban részesüljenek a szociális, kulturális beruhá­zások, így elegendő lakás épüljön, a már megindított vasútforgalmi szakközépisko­lának mielőbb elkészüljön az új épülete, megoldódjon a következő években Záhony teljes közművesítése. Ahogy a vb-ülés vitájában is megállapították: a helyiek­nek is nagyobb erőfeszítése­ket kell tenni. Nem elég a megyei szervektől, a vasút vezetésétől várni, hogy min­den gond megoldódjon, ha­nem például az ellátás, a szolgáltatások javítása a já­rási és nagyközségi szervek kiemelt feladata kell hogy legyen, amiért szervező, koor­dináló munkát kell folytatni. Az üzemi és a nagyközségi pártbizottságoknak a XI. kongresszus határozatainak a végrehajtásáért olyan ütemtervet szükséges kidol­gozni, amelyik a konkrét fel­adatokat is megadja. 4 VASÚT EGÉSZÉBEN Ä ZÁHONYT nem lehet különállóan kezelni. Azon­ban mivel ez a terület a vasúti szállítások egyik meg­határozó góca, jelentősége na­gyobb más szolgálati helyek­től. Ezért indokolt a körzet önállóságának növelése. A szakmai Vezetés — a vezér- igazgatóság, a debreceni igazgatóság — feladata, hogy megjelölje azokat a ponto­kat, ahol az önállóságot fo­kozni kell, egyben nagyobb bizalmat is kell adni a helyi vezetőknek, akik képesek a nagy feladatok ellátására. Bi­zonyítják ezt az utóbbi években elnyert különböző kitüntetések is, legutóbb a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje. Ugyanakkor helyben elő kell segíteni a dolgozók szakmai és politikai képzésé­nek növelését, olyan lég­kört érdemes teremteni, amelyben az ide került fia­tal szakemberek jól érzik magukat, megmaradnak az átrakókörzetben, s alkotó munkájukkal feltárják a meglévő tartalékokat a mun­kában, a szervezésben. A záhonyi körzet jelentő­sége sem országos, sem me­gyei szempontból a későbbi­ekben sem fog csökkeni. A most kidolgozásra kerülő ha­tározat megszabja a körzet kommunistáinak a feladatait a következő öt esztendőben, egyben utat mutat mindenki­nek, aki kapcsolatban van a körzet munkájával. A szov­jet vasúttal való együttmű­ködés javítása, továbbfejlesz­tése megkönnyíti a munkát a későbbiekben is. Az üzem- és munkaszervezési intézkedé­sek újabb tartalékokat tár­hatnak fel, hiszen a gépi be­rendezések jelenlegi 80 szá­zalékos hasznos kihasználá­sát tovább lehet javítani, a több műszakos termeléssel a nagyértékű állóeszközöket jobban ki lehet használni. Ugyancsak a szervezési in­tézkedéseken múlik, hogy a viszonylag szűkös vasúti ko­csikapacitást — különösen az őszi csúcsforgalomban — jobban kihasználják, gyorsít­sák az átrakást. A normakar­bantartás, a megváltozott vi­szonyokhoz való alkalmazása szintén napi feladat. 4 Z EDDIGI, IGEN SZÉP n EREDMÉNYEK el­érésében sokgt tettek a kör­zet, a nagyközség kommu­nistái, akik a négy évvel ez­előtti határozatot valóra vál­tották. Hogy a következő öt év munkáját is hasonlóan ér­tékeljék, ahhoz irányt mutat a vb mostani ülése, a vitában elhangzottak, a kidolgozandó határozat megvalósítása, amely egyaránt szolgálja a munkások fejlődését, élet- és munkakörülményeinek javí­tását és az átrakókörzet munkájának jobbá tételét. L. B. Az utcát, ahol járunk, Dankó Pista utcának hívják. Most éppen az utca legutolsó telkén tartózko­dunk. Kettes szám. Aki a szoba falán simítja le a va­kolatot éppen: Nádasdy Gyu­la szomszéd. Aki mellette dolgozik, a házigazda, Lu­kács Sándor. Ha kipillant az ablakon, odalátszik Nádasdy- ék háza, melyen egy hete épp ilyen szorgalommal ő dolgozott. He nemcsak a szomszéd házának örülnek ennyire, a kőműves értő szemével. A jóbaráténak is, a jótettnek is, az Ingyen munkának is. Mert akik itt dolgoznak, a kölesei Kossuth Termelő- szövetkezet építő brigádjá­nak fiatal tagjai, szinte mind a brigádtársaknak köszön­hetik, hogy gyorsan felépül­tek új hajlékaik. A kint ke­verésen dolgozó Németh Gyula brigádtárs új háza a Kölcsey utca 112. szám alatt már tető alatt áll. A mellet­te tevékenykedő Oláh Zoltán új otthonának is állnak már a falai. Biriki Lajoséknál szintén meglesz még ezen a nyáron a szép kis falusi ház. És így tovább. Ez az ifjúsági szocialista brigád nem aján­dékba épít, hanem saját ma­gának. De a szabad idejüket áldozzák fel érte. így érthető a termelőszö­vetkezet elnökének, Kotvász Andrásnak még a zárszám­adó közgyűlésen mondott be­széde: „Nyolc szocialista bri­gádunk versenyzett a címért, de csak kettő kapta meg. Az építő- és az ácsbrigád. De ők aztán, bármennyire szigo­rúak voltunk is a verseny becsülete érdekében, nagyon is megérdemelték jó munká­jukkal, a közösnek végzett teljesítményükkel és össze­tartásukkal, bajtársi szelle­mükkel.” Van dolga a kőművesbri- gádnak. Az új lakástulajdo­nosok és a szakemberek vé­leménye: értik a dolgukat. így született az a gondola­tuk, hogy a saját házukat nem fogják sajátmaguktól megrendelni. — Megépítjük egymásnak szabad időnkben! — hang­zott a jelszó. És ime, már közelednek a terv végrehajtásához. Az if­júsági brigád tagjainak több­sége már megkapta. Az „in­gyen” építés kifejezés ellen tiltakoznak. — Azért valami tisztelet­díj jár, főleg az építőbrigád „nem ifjúsági” tagjaitól — mondja Radios István bri­gádvezető, aki 28 évével már idősnek számít az ifjú­sági brigád tagjai között. Mennyi lehet ez? Nevetve mondják, hogy a mostani háztulajdonosoknak, már­mint az újaknak kell megfi- zetniök a néhány napos lil- lafüred—egri brigádkirán­dulás költséget!. Ha utána gondoljuk, hogy ezt az „el­késett kölesei építők napját” pár napra tervezik, a társa­dalmi munka zömének befe­jezése után, júliusra, elkép­zelhető, mennyit takarít meg az egész sornyi új lakástu­lajdonos a csak tízezer fo­rintokban mérhető kőműves- munkán. Este együtt megyünk az éppen ott vendégszereplő cirkuszba. Örültek neki, mert vendéglőre, közös „fe­hérasztalos” szórakozásra nem igen van szükségük: reggeltől estig együtt van­nak. Családlátogatásra sem igen, hiszen a szó szoros ér­teimében egymás lakásában töltik szabad idejüket, egye­lőre munkában. És amit az ember barátságból épített, abban a hajlékban mindig szívesen látott vendég ma­rad. Nem volna teljes a kép egy megjegyzés nélkül: az ifjúsági brigád több tagja ci­gány származású. A Dankó Pista utca is elárulja, hogy itt az utolsó régimódi házak helyett épülnek korszerű épületek. Putri már régen nincs, szalmatető sem, a rö­vid kis utcában négy televí­ziós antennát számoltunk meg. Gesztelyi Nagy Zoltán A TITÄSZ MÁTÉSZALKAI ÜZEMIGA ZGATÓSAGANAL a Mosolygó Antal nevét viselő szocialista brigád végzi a 120/20 kV-os kapcsolóállomás javítási munkálatait. (Elek Emil felvétele) ' > Mire a fonoda Ujfehértéra kerül Szövőüzem jövőjét szövik AZ ÜT MENTI TÄBLA CSAK JELZI, DE AZ ÉPÍTKEZÉSEK, A FÖLDBE SÜLLYESZ­TETT, MÉG LÁTHATÓ HATALMAS KAZÁ­NOK, AZ ÜVEGEZETT CSARNOK, S A MÁR MÜKÜDÖ GÉPEK ZAKATOLÄSA SEJTE­TIK, HOGY ITT ÜJFEIIÉRTÓ KERTJEI ALATT EGY KORSZERŰ GYÁR TÖRTÉNEL­ME KEZDŐDIK. Szőnek Is, építkeznek is. Egyszerre. Gonddal, s re­ménykedéssel tervezik, for­málják a jövőt. Ök a gyár­alapítók. Látom fiz arcáról, meg­ítélem a gondolataiból, hogy aligha van most gondterhel- tebb, s ugyanakkor remé­nyekkel telibb, s fiatalabb párttitkár Szabolcsban, mint Komjáti Miklós. Tavaszig a gépekkel bajló­dott Könnyű volt, maga ura, gazdája volt Gépbeállító la­katosként járta az épülő üze­met, beszélgetett az embe­rekkel. Május 16. óta soka­sodtak a teendői. Párttitkár­nak választotta hét kommu­nista az Újpesti Gyapjúszö- vőgyár újfehértói gyáregysé­gében. Vezérkar fairodában Hatalmas gödör. Mellette egy faépület. Ez a „vezér­kar” otthona. Ideiglenes iro­dák, a SZÁÉV építőitől kap­ták. Nyikorgó, gyalulatlan faajtók mögött szövik a szö­vőüzem jövőjét. Itt áll az asztala Várady Bélának, a gyáregység vezetőjének. Nyíregyházi, most visszajött a Nyírségbe segíteni, újabb gyárat építeni a homokon. Pártiroda még nincs, de a fiatal párttitkárnak vannak tervei, elképzelése és nagy- nagy akarata. Megszaporod­tak a teendői. Alig érkezett meg Pestről az átképző tan­folyamról, kinevezték műve­zetőnek. „Bajlódhat” egy műszakkal, s nyakába sza­kadt egy formálódó, most születő üzem pártéletének kialakítása, szervezése — ta- jpasztalatok nélkül. Nehéz, de szép feladat Gond van: meg tud-e bir­kózni a tennivalókkal? Ér­zi, hogy sok a buktató. Most egyik gondja, hogyan ossza be úgy az idejét, hogy min­dent el tudjon látni. Reggel hétkor kezd. Műszakban van délután háromig. — A pártmunkától, a fel­adatoktól függ, meddig is maradok. Sokszor hat-hét Óráig. Meg tovább is — jegyzi meg beszélgetés köz­ben. Taggyűlés lesz és gond­terhelt, mert a harmadik na­pirendi pontot, a tagfelvéte­leket el kell halasztani. Mentségére szolgáljon nincs gyakorlata. Segítséget sem kapott­ÖtbŐl négy nő ■— Itt még alig ismerik egymást az emberek. Két­százötvenen vagyunk. Zöm­mel betanított munkásnők. A most öt jelentkezőből négy a nő. Kivarrók és áruátvevők. Kérdően néz rám: pút is lehetne tenni? Aztán ő old­ja meg a kérdést. El kell ha­lasztani a tagfelvételt, alapo­san előkészíteni a jelentke­zőket, s a követelményből sem engedni. Komjáti Mik­lósnak nincs pártiskolai vég­zettsége. Tanulja a kongresz- szus anyagát, a szervezeti szabályzatot, s annak örül a legjobban, hogy ősszel pártis­kolán tanulhatja meg, amit az életben alkalmazni fog mint párttitkár. — Kevés segítséget kap­tam eddig — említi. — Most utóbb a Marjai elvtárs, a nagyközségi pártbizottság titkára tanítgatott. Pestről csak „beugrottak” egy futó látogatásra, ígérték jönnek. Várom őket Minden apró segítség, ta­nács aranyat ér. És ezek a gyáralapító nyírségiek rá is szolgálnak. A partszervezet a formálódó gyári életnek va­lóban kovásza. Példamutató emberek. A 250-es létszám­ból alig 25 tanult Budapes­ten. Közülük került ki a nyolc párttag. Komjátival együtt pakolták a megérke­zett gépeket, nyersanyagot gépkocsira, kész anyagot, a tanították, tanítják az új, je­lentkező munkásokat. Végez­tek segédmunkát, mindent, amire szükség volt, s van. Szalag mellett — Derekasan helytálltak» szaktársaim, a géplakatosoka Tarái Miklós, Danko Laci és a többié« is. Igazán érzik, hogy ezt a gyárat ök építik. És az asszonyaink. Janik Jó~ zsefné, Balogh Andrásné cso­portvezet ő, Varga Erzsébet és Prepuk Éva kivarrók, itt lettek párttagok tavaly év végén. Azok a lány ok-asszony ok; akik a háromhónapos kép­zésen részt vesznek, s szalag mellé kerülnek, tőlük tanul­ják a szakmát, a fegyelmet, s válnak munkásokká. Eddig száz tanulót képeztek a há­romhónapos tanfolyamokon. Komjáti egyik műszakjá­nak vége. Annak, amiben mint művezető dolgozott, s kezdődik a másik, a párttit­kári. Kísér az építkezés még „rendetlen” udvarán. Mutat­ja, hol lesz az iroda, befeje­zés előtt a szociális helyiség építése. Készül a két csarnok, ezekben helyezik el majd az Újpestről „leköltöző” fono­dát. Gépeket hoznak. — Az a gondunk, mire » fonoda Ujfehértóra kerül, újra kevés lesz az ember, a munkaerő. Ezen úgy fogunk segíteni, hogy Nyíregyházán képezzük a szövő-fonónőket. Sajnos eddig kevés a jelent­kező — magyarázza. Újságban már hirdették. Ez kevés. Ö is így ítéli meg. S gondban van mit is kelle­ne tenni. A gyáralapítás gondokkal jár. Nem is kevés­sel. Farkas K almáik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents